Rész, Fejezet

 1       I,  IV    | napsütéstõl, kacagás hallatszott. Quintipornak az az érzése volt, hogy
 2       I,  IV    |       intett az elbocsátásra váró Quintipornak.~- Hozd ide azt a törlõkendõt!
 3       I,  IV    |    Maxentius odadobta a skarlátot Quintipornak:~- Ezt hozd utánunk!~Azután
 4       I,  V     |         magát, és a vállára ütött Quintipornak.~- Kitaláljam, mit gondoltál?
 5       I,  V     |           vízzel telt üveggolyót.~Quintipornak arcába szaladt a vér.~-
 6       I,  XIV   |         hoztak, és azt magyarázta Quintipornak, hogy a birodalmat csak
 7       I,  XIV   |          uráról az az érzése volt Quintipornak, hogy majdnem olyan egyedül
 8       I,  XV    |         ránk ne fizessen - intett Quintipornak. - Majd neked is én választok.~
 9      II,  XXII  |          a férfihoz szóló nõébõl. Quintipornak lágyság nélkül parancsolta,
10      II,  XXV   |  rohamosan közeledõ idõre, amikor Quintipornak Bajaeba kell menni. Inkább
11      II,  XXVI  |      scarabeusok! Tessék, tessék!~Quintipornak ismerõs volt a hang, s ahogy
12     III,  XXVIII|      közül a kérdések közül, csak Quintipornak adott parancsot reggel,
13     III,  XXVIII|        töltötte a Domina poharát, Quintipornak pedig odasúgott:~- Menj!~
14     III,  XXXII |         térdére ugorva könyörgött Quintipornak, aki ott állt fölötte, a
15     III,  XXXII |  kiszaladt, átnyújtva a csészéket Quintipornak. Tit kevélyen fölszegte
16     III,  XXXIII|           nem látták egymást. Bár Quintipornak több jutott esõbõl, lucsokból,
17      IV,  XXXVI |    helyérõl lelkesedve integetett Quintipornak, aki abban a sorban ült,
18      IV,  XXXVII|        rossz erkölcsûnek nevezte. Quintipornak megtetszett a komoly ember,
19      IV,  XXXVII|        találta.~- Hová való vagy?~Quintipornak megrebbent a pillája.~-