Rész, Fejezet

 1       I,  V     |     még asszonyholmit? - nyúlt mosolyogva a skarlát után.~- Nem az
 2       I,  VII   |    semmi tiszteletlenséget, ha mosolyogva, üres tenyerét kifordítva
 3       I,  VIII  |      hogy a magister elsápadt. Mosolyogva öltötte karját a princepsébe.~
 4       I,  X     |        még talpon.~Bion - mint mosolyogva mondta, már csak a maga
 5       I,  XVII  |      rázott bennünket, ha ránk mosolyogva elsuhant mellettünk egy-egy
 6       I,  XVIII |       a magister sokat gondolt mosolyogva a caesar lányára, de ha
 7       I,  XVIII |        lány maga beszélte ezt, mosolyogva, de gyanúsan fénylõ szemmel.
 8       I,  XXI   |    Másnap estig aludt, s akkor mosolyogva ébredt. Ami közben történt,
 9     III,  XXVIII|     tükörbõl leste a fiút. Hol mosolyogva, hol könnybe lábadó szemmel,
10     III,  XXXII |  dörzsölte szemhéját, és aztán mosolyogva hallgatta az öreg templomszolgát,
11     III,  XXXII |  bemutatni Dianának - mutatott mosolyogva a lécbõl összeácsolt kis
12      IV,  XXXV  |       eredj, Lactantius.~Aztán mosolyogva megölelte a rhetort.~- Mit
13      IV,  XXXVII|       Titrõl álmodunk - intett mosolyogva a két szobornak, és elfújva
14      IV,  XXXVII|       le se maradt az arcáról. Mosolyogva szállt a fürdõjébe, mosolyogva
15      IV,  XXXVII| Mosolyogva szállt a fürdõjébe, mosolyogva öltözködött fel, és mosolyogva
16      IV,  XXXVII| mosolyogva öltözködött fel, és mosolyogva rakta körül a jácintokkal
17      IV,  XXXVII|       már nem látom.~Quintipor mosolyogva bólintott. Visszaintegettek
18      IV,  XXXVII|         hogy megszédült. Aztán mosolyogva ment tovább, csak sok kérdezõsködéssel,
19      IV,  XXXVII| tiszteled a törvényt. - Ezt is mosolyogva a mondta, de nagyon határozottan.~