Rész, Fejezet

 1       I,  VI    |        fölemelte jobbját, és dörgõ hangon szólalt meg.~- Az istenek
 2       I,  X     |            az oltárt, megnyugodott hangon szólt ki.~- Quintipor!~A
 3       I,  XIV   | elgondolkozott -, aztán határozott hangon szólalt meg.~- A tiszteletre
 4       I,  XVI   |       püspökötökhöz - mondta emelt hangon Ammonius, és megmutatta
 5      II,  XXII  |       szikrázó szemmel, de nyugodt hangon adott válaszért. Még eddig
 6      II,  XXIV  |          amennyit akart. Lehalkult hangon csak ennyit szólott még:~-
 7     III,  XXVIII|           száraz szemmel és száraz hangon osztogatott neki parancsokat.
 8     III,  XXIX  |        egyszerre. A császárné puha hangon lányának szólította. Elengedte
 9     III,  XXX   |          kérõ száj - mondta oktató hangon. - Jó meleg fészek. Ha kis
10     III,  XXX   |       Mondom!~Az utolsó szót olyan hangon mondta, amitõl a lány is
11     III,  XXXI  |         hogy azok hat emberre való hangon cserélték ki eszméiket,
12     III,  XXXII |           kis Tit - felelt fojtott hangon a fiú. - Nekem nincs.~-
13     III,  XXXIII|          próbált a fiú ugyanazon a hangon felelni. S elmaradva a lány
14      IV,  XXXV  |          barátom - felelte különös hangon Quintipor. Az jutott eszébe,
15      IV,  XXXVI |            egész színházat betöltõ hangon mondta:~- Látjátok, én most
16      IV,  XXXVI |         fölkiáltást, egyre élesebb hangon.~- Látjátok, én most már
17      IV,  XXXVI |            A kortól berozsdásodott hangon szólt fel a színpadra.~-
18       V,  XXXIX |         felelte a császárné fáradt hangon és száraz szemmel.~- Elvisszük?~-
19       V,  XXXIX |          világ ura - mondta csengõ hangon.~Õ elébe ment az istennõnek,