Rész, Fejezet

 1       I,  II    |        tõled, hogy ide parancsolt bennünket?~A matematikus a szakállába
 2       I,  V     |          meg, és erre meg akartak bennünket kövezni.~- Téged is? Te
 3       I,  VII   |           hogy Isten részeltessen bennünket az örök élet kenyerében.~-
 4       I,  XI    |           akarja. A tenyerén tart bennünket, igaz. De akkor fordítja
 5       I,  XIV   |          istenek haragja fenyeget bennünket, hanem az istentelenek arcátlansága
 6       I,  XVI   | elviselhetjük, hogy senki se bánt bennünket.~- Isten azt akarja - fejezte
 7       I,  XVII  |       amikor a forró-hideg rázott bennünket, ha ránk mosolyogva elsuhant
 8       I,  XVII  |       közé? Az istenek vertek meg bennünket vaksággal valamiért, hogy
 9       I,  XIX   |          Ammoniust, aki fel akart bennünket lázítani a császár ellen.
10      II,  XXIII |      kimondom, hogy temiattad ver bennünket az Isten. Te vagy az oka,
11     III,  XXX   |        igazítva.~- Nézd, kilestek bennünket!~Egy aranyos-zöld gyík lihegett
12     III,  XXXI  |           kosztosa, úgy szerettek bennünket a nõvérek, s tán még ma
13     III,  XXXI  |       fogjuk, addig nem érhet baj bennünket - hajtotta a fiú a fejét
14     III,  XXXII |     gondolod, kisfiú, hogy bevesz bennünket a kíséretébe?~De nem Apolló
15     III,  XXXII |          Fekete gyûrûbe fogtak be bennünket! - állt meg ijedten a lány.~-
16     III,  XXXII |         félek, hogy a szél elvisz bennünket.~- Segítsek?~Lehajolt, s
17     III,  XXXIII|    folytat. Mert csak az tart meg bennünket, ami szent és tiszteletre
18      IV,  XXXIV |           csak annyira se becsült bennünket, mint a rendõröket. Egy
19      IV,  XXXIV |            mikor összeismertetett bennünket, hogy legyek vele barátságban,