Rész, Fejezet
1 I, II | tõled, hogy ide parancsolt bennünket?~A matematikus a szakállába
2 I, V | meg, és erre meg akartak bennünket kövezni.~- Téged is? Te
3 I, VII | hogy Isten részeltessen bennünket az örök élet kenyerében.~-
4 I, XI | akarja. A tenyerén tart bennünket, igaz. De akkor fordítja
5 I, XIV | istenek haragja fenyeget bennünket, hanem az istentelenek arcátlansága
6 I, XVI | elviselhetjük, hogy senki se bánt bennünket.~- Isten azt akarja - fejezte
7 I, XVII | amikor a forró-hideg rázott bennünket, ha ránk mosolyogva elsuhant
8 I, XVII | közé? Az istenek vertek meg bennünket vaksággal valamiért, hogy
9 I, XIX | Ammoniust, aki fel akart bennünket lázítani a császár ellen.
10 II, XXIII | kimondom, hogy temiattad ver bennünket az Isten. Te vagy az oka,
11 III, XXX | igazítva.~- Nézd, kilestek bennünket!~Egy aranyos-zöld gyík lihegett
12 III, XXXI | kosztosa, úgy szerettek bennünket a nõvérek, s tán még ma
13 III, XXXI | fogjuk, addig nem érhet baj bennünket - hajtotta a fiú a fejét
14 III, XXXII | gondolod, kisfiú, hogy bevesz bennünket a kíséretébe?~De nem Apolló
15 III, XXXII | Fekete gyûrûbe fogtak be bennünket! - állt meg ijedten a lány.~-
16 III, XXXII | félek, hogy a szél elvisz bennünket.~- Segítsek?~Lehajolt, s
17 III, XXXIII| folytat. Mert csak az tart meg bennünket, ami szent és tiszteletre
18 IV, XXXIV | csak annyira se becsült bennünket, mint a rendõröket. Egy
19 IV, XXXIV | mikor összeismertetett bennünket, hogy legyek vele barátságban,
|