Rész, Fejezet

 1       I,  I    |       amennyiben a kor megkívánta tõlük. Bion mindent tudott, amit
 2       I,  II   |        észre, hogy a fiú elmaradt tõlük. A lépcsõk közepe táján
 3       I,  VIII |       fõpap útján tanácsot kértek tõlük, õk mindig Sincellust jelölték
 4       I,  X    | vándorévek nagyon messze elvitték tõlük. Milyen jó volt azelõtt
 5       I,  XIV  |     madárjósok által jeleket kért tõlük, vajon sze­ren­csésnek vagy
 6       I,  XIV  |         közös vacsorán elbúcsúzni tõlük. Constantius, akinek még
 7       I,  XVII |           igazság után, amely nem tõlük függ, hanem amelytõl õk
 8       I,  XVIII|     vetett rá ügyet.~- Megszöktem tõlük - súgta a lány -, mert nagy
 9       I,  XIX  |       ártsam magam, én se kívánok tõlük ilyesmit. Ami kötelességem,
10       I,  XX   |          panaszra, mert õk kapnak tõlük megrendeléseket kelyhekre
11       I,  XX   |   fõdémiurgoszok magukhoz akarták tõlük vonzani az elrabolt fényrészecskéket.
12      II,  XXIV |        fogja is nézni az Úristen, tõlük, mint az egyház oszlopaitól,
13     III,  XXXII|            hogy egymást se látták tõlük. Most a fiú ébredt vissza
14     III,  XXXII|        felhõt, a tengernek, amely tõlük jobbra harsogott, balra
15     III,  XXXII|            Nem is száz lépésnyire tõlük megállt az út közepén a
16       V,  XXXIX|    átolvasta valamennyit, hogy ha tõlük nincs hír, róluk nem talál-e
17       V,  XXXIX|       öregembert. Engedelmet kért tõlük, hogy ide hozathassa be
18       V,  XXXIX|     Vegyenek vissza mindent, amit tõlük kaptam...~Hanem azt mindenki