Rész, Fejezet

 1       I,  VII    |    örökös rettegésben tartván az emberi nyájakat. Démonok laktak
 2       I,  VII    | fûszálakat, õ se vetett ügyet az emberi fûszálakra, amelyeken lába
 3       I,  VIII   |       mindenütt színhelye van az emberi tevékenységnek. A sivatagok
 4       I,  IX     |        is lehet, az benne van az emberi természetben. Az övében
 5       I,  X      |      természet titkaira, amelyek emberi ésszel megfoghatók, igen.
 6       I,  X      |       életre benne az istenek az emberi nem vigasztalására? Beszélj
 7       I,  XVI    |  legveszedelmesebb ellenségei az emberi nemnek.~A két nagytekintetû
 8       I,  XVII   |    erõsebben kapcsolják össze az emberi dolgokat, mint azok belsõ
 9       I,  XVII   |         õket, mert a kamarás nem emberi állhatatossággal viselte
10       I,  XIX    |         elvesszen valami, amiben emberi szellem van. A törvénynek
11      II,  XXII   |      hogy indítsa meg a hadat az emberi gyûlöletet eltiltó, de a
12      II,  XXIII  |          torkából a hang. Nem az emberi öröm hangja, az elveszett
13      II,  XXIV   |          tudott meggyõzni a maga emberi ékesszólásával, kénytelen
14      II,  XXIV   |    szomorúak vigasztalásában; az emberi gyöngeségekkel számot vetõ
15      IV,  XXXV   |       ember módjára szemlélné az emberi dolgokat, értelmes és becsületes
16      IV,  XXXV   |       köhögésektõl megszaggatott emberi hang.~- Olcsó Silvanus istent
17       V,  XXXVIII|      lélek tûz, amely azonban az emberi testben többé-kevésbé lehûl,
18      VI,  XL     | emberszívekkel is: csak annyi az emberi káposztafej, s csak annyi