Rész, Fejezet

 1       I,  X    |       akkor, én harminchárom.~- Pap voltál? - kérdezte a császár,
 2       I,  XIV  |       ember, hanem mint legfõbb pap is, a római birodalom pontifex
 3       I,  XV   |    püspök, az Isten szolgája. A pap Apolló oltárára helyezte
 4       I,  XVI  |       még­pedig nagyon hitbuzgó pap. Kicserélte a templom arany
 5       I,  XXI  |      remegõ agyvelõn, amelyet a pap tenyerén tartott szemei
 6       I,  XXI  |      presbiter kopasz fejére. A pap elvágódott, a caesar most
 7       I,  XXI  |         orvos nem vallott, se a pap, de õneki az a gyanúja volt,
 8      II,  XXII |      fölfogadott, öreg memphisi pap se tartotta méltónak arra,
 9      II,  XXII |       esett, és szörnyethalt.~A pap észrevette, hogy a társaság
10      II,  XXII |      egyet belõlük - mutatott a pap az egyik völgyszakadék felé,
11      II,  XXII |      kiáltotta remegõ ajakkal a pap. - Fojtsátok vissza lélegzeteteket,
12      II,  XXII | Bújjatok mögéjük! - kiáltotta a pap.~Látni már akkor nem lehetett
13      II,  XXII |  feküdtek a szakadékban, ahol a pap a démont látta. Most már
14      II,  XXII |  szolgák is, az állatok is.~- A pap?~A lány egy kicsit csúfolódva
15      II,  XXIII|         vagy mondott valamit?~A pap az igazságot felelte. A
16     III,  XXXII|      kevesen látogatják, hogy a pap nem élhetne meg benne. Egyszer
17       V,  XXXIX|     mezõn, mint mikor az áldozó pap az oltárnál kiejti a „favete