Rész, Fejezet

 1       I,  V      |        oszlopsoron. Arca, szeme nyugodtan mosolygott a fiúra.~- Nézd
 2       I,  XIII   | megmaradt légiók szeme láttára!~Nyugodtan kezdte, de most már megint
 3       I,  XIV    |       papok kése alá. A császár nyugodtan rendelkezett.~- Tudakold
 4       I,  XIV    | ingerelje az isteneket - mondta nyugodtan. - Te pedig, Tages, gondoskodj
 5       I,  XVI    |    Galerius caesarhoz - felelte nyugodtan a jóember.~- Úgy tudom,
 6       I,  XXI    | Galerius most már lecsillapult. Nyugodtan tette meg jelentését. Már
 7      II,  XXIII  |       bátran - mondta a császár nyugodtan. - Tudom, hogy kötelességed
 8      II,  XXV    |   elmúltak, s fogadkozott, hogy nyugodtan, okosan fogja kivárni, míg
 9     III,  XXVIII |      sötét volt már. A pohárnok nyugodtan elvonulhatott kis szobájába.
10     III,  XXX    |        is, Gránátvirág - mondta nyugodtan, s eleresztette a fiút,
11     III,  XXXII  |   kíváncsian nézték õket, aztán nyugodtan kopogtatták tovább a fákat.~-
12     III,  XXXIII |  napoknak, Gránátvirág - mondta nyugodtan.~- Vége a nyárnak, kis Tit -
13      IV,  XXXIV  |        leült Hormizda mellé, és nyugodtan elmagyarázta neki, hogy
14      IV,  XXXV   |         s a rhetor csöndesen és nyugodtan védekezett, néha saját fegyvereit
15      IV,  XXXVII |          alább, a kiönté­sekben nyugodtan tollászkodtak a flamingók
16       V,  XXXVIII|         szentséges úr - felelte nyugodtan az orvos. - Hanem ha te
17       V,  XXXIX  |       összetöretni a csontjait.~Nyugodtan elmondta, amit tudott. A