Rész, Fejezet

 1       I,  I     |       ember csak a szája szélével nevet. Nos, hol hagytuk abba,
 2       I,  I     |         õszentsége, aki Herculius nevet is visel. Mert az isteni
 3       I,  III   |          bíborral együtt a Jovius nevet is fölvette, talán homályos
 4       I,  VII   |           kihallgatást, s amint a nevet kimondta, sugallata támadt.~-
 5       I,  VII   |           a fõvezér azt a fatális nevet viseli, amelyhez a pessinusi
 6       I,  X     |          jövõt, mikor Apollinaris nevet adott a fiának, mert mielõtt
 7       I,  XVIII |        ringy-rongy férfiszemélyre nevet.~- Hogy hívják ezt a költõt? -
 8      II,  XXII  |         azt megteszi, az soha nem nevet többet életében. Volt ugyan
 9      II,  XXII  |        ringy-rongy férfiszemélyre nevet!” Egy pillanatra vad örömet
10      II,  XXIII |   Apollinaris a mi fiúnk.~- Azt a nevet el kell felejteni - parancsolta
11     III,  XXIX  | Maximillából és a Titanillából új nevet csinált a lánynak.~- Ó,
12     III,  XXXI  |        kis Tit.~- Adj neki valami nevet.~- Venus haja. Nem, az nem
13     III,  XXXII |        ringy-rongy férfiszemélyre nevet.” Még a halottra is! Az
14      IV,  XXXV  |           este tizenkétezer ember nevet.~Hûvös szél fújt, dögletes
15      IV,  XXXVI |          tízen utána kiáltották a nevet. Aztán százan.~Aztán ezren
16      IV,  XXXVII|           sírt, behoztam, és most nevet. Ha beesteledik, itt fogja
17      IV,  XXXVII|           elnevette magát.~- Szép nevet adtak neked.~- Szépet -