Rész, Fejezet

 1       I,  I     | tanulószobájából hallott hangot. Ott megállt figyelve.~Az apadt hasú
 2       I,  I     |             titkárainak jelvényével, megállt a felsõ lépcsõn. A két sötét
 3       I,  II    |          oszlopcsarnokába. Quintipor megállt.~- Te, Bion, milyen ember
 4       I,  III   |        kíséret beérte õket, és az is megállt. Miner­vianus, az altiszt
 5       I,  IV    |     rózsaszín márvány-hermája volt - megállt, és olvasni kezdte a szoborba
 6       I,  VI    |       elhúzódtak trécselni.~Az orvos megállt és hallgatózott. Halk sírás
 7       I,  VIII  |              nekik kettejüknek elõbb megállt a szívük verése, mint körös-körül
 8       I,  VIII  |            felkapva, amikor a rhetor megállt lélegzetet venni.~Quintilianus
 9       I,  XVIII |        lakására bukkant rá, de amint megállt találgatni, melyik lehet
10       I,  XVIII |      princeps ölében. Egy pillanatra megállt, aztán elõreengedte a rabszolgát,
11      II,  XXII  |              mikor a szikla hirtelen megállt. Szélesebb volt, mint a
12      II,  XXVI  |              amelyek mellett lihegve megállt, belátott rajta. Elõször
13     III,  XXXI  |         lépésre, figyelõ tekintettel megállt.~- Gyere, gyere - biztatta
14     III,  XXXII |             ki-kifulladt, s olyankor megállt egy gondolatnyira. Karkinyújtásnyi
15     III,  XXXII |             is száz lépésnyire tõlük megállt az út közepén a szénásszekér.
16      IV,  XXXVII|            szûk utcájában. A szíriai megállt, és nagy tisztességtudással
17       V,  XXXIX |       összekötötte, s ott egy kicsit megállt pihenni. Megrázta a fejét.