Rész, Fejezet

 1       I,  II  |            kereszténygyûlölõ vagy, Lactantiusom, hogy belõled még dühös
 2       I,  II  |     consularisé.~- Ne szerénykedj, Lactantiusom. Mindenki tudja, hogy te
 3       I,  IV  |           láttam. Tessék, itt van, Lactantiusom. Cicero könyve az istenek
 4       I,  XIX |         nem curiosus.~- Tréfáltam, Lactantiusom - komolyodott el Heptaglossus. -
 5      IV,  XXXV|            a földet.~- Megengeded, Lactantiusom, hogy befejezzem ezt a levelet? -
 6      VI,  XL  |        küldi Bion, a matematikus~- Lactantiusom, ne vedd ítéletbe öreg barátodat,
 7      VI,  XL  |            tanulni.~Nem is sejtem, Lactantiusom, mi cím illet téged, mint
 8      VI,  XL  |   halhatatlanok. Nekem úgy rémlik, Lactantiusom, mintha én soha nem is állítottam
 9      VI,  XL  |     elkormányozván a világot. Nos, Lactantiusom, nem találtam ott kopasz
10      VI,  XL  |        nõvére, azt követ­keztetem, Lactantiusom, hogy te még bukásuk után
11      VI,  XL  |            a példát az embereknek. Lactantiusom, én majdnem azt merném neked
12      VI,  XL  |       értelem van ebben a mesében, Lactantiusom, amelyet a mai bikaimádó
13      VI,  XL  |  teremtette.~Ennyit az istenekrõl, Lactantiusom.~Második kérdésed az volt,
14      VI,  XL  | feltámadásban? Mit feleljek neked, Lactantiusom? Talán csak annyit, hogy
15      VI,  XL  |       Dominusnak neveztünk, te is, Lactantiusom, s aki valóban ura volt
16      VI,  XL  |         bele. De menni nem megyek, Lactantiusom. Énhozzám már csak ez a
17      VI,  XL  |        igaz barátja.~Élj boldogul, Lactantiusom!~ ~.oOo.~