Rész, Fejezet

 1       I,  II    |            vele beszélni.~- Vigyázz, Bionom! Meg fog téged mártani az
 2       I,  II    |              karjait a napfényben.~- Bionom, milyen jó élni!~Bion a
 3       I,  X     |       szobában, mint ahogy én érzem, Bionom - mondotta derûvel, amely
 4       I,  XVII  |           küldi Lactantius, a rhetor~Bionom, azoknál a különös ellentmondásoknál
 5       I,  XVII  |             Ez a komor szoba az oka, Bionom, hogy ilyen gondolatokkal
 6       I,  XVII  |             Csóválod a fejedet, öreg Bionom, és azt kérded magadban,
 7       I,  XVII  |          felmelegítse. Mit gondolsz, Bionom, így volt ez mindig, vagy
 8       I,  XVII  |            lett.~Megvallhatom neked, Bionom - valószínûleg magad is
 9       I,  XVII  |        tudhatna ott igazságot tenni, Bionom, ahol asszony van a dologban,
10       I,  XVII  |       láthatta.~Különös dolgok ezek, Bionom, de még különösebbeket is
11       I,  XVII  |              berohant. Derék fiú ez, Bionom, nem hiába a te nevelésed,
12       I,  XVII  |            volt parancsuk, de tudod, Bionom, hogy a katonák hogy szoktak
13       I,  XVII  |   kereszténység terjedésének. Tudod, Bionom, hogy a tömeg akármelyik
14       I,  XVII  | megölelhetjük egymást, élj boldogul, Bionom!~
15      IV,  XXXV  |          válthatja meg magát.~- Nem, Bionom - ellenkezett szelíden,
16      IV,  XXXVII|               Úgy van, amint mondod, Bionom. Istené a döntés, hogy kinek
17      IV,  XXXVII|    papirus-lapra.~- Én is elutaztam, Bionom. Addig is, míg találkozunk,