Rész, Fejezet
1 I, I | Akkor úgy volt, hogy a császár is hamarosan megérkezik
2 I, I | consistorium ülésére. De a császár útja hónapról hónapra késett,
3 I, I | arany nyaklánca, középen a császár nagy medálionjával mutatta,
4 I, I | milyen szigorúan veszi a császár az ármaximálást, amely
5 I, I | paraszt.~- Nem tudod, ki a császár? - hápogott a notarius,
6 I, I | ostrománál vonta magára a császár figyelmét. Csavargó természete
7 I, I | csillagokból.~- Jó - mondta a császár -, de kezesnek itt maradsz
8 I, I | csakugyan megadta magát. A császár mint gyõztes vonult be vezérkara
9 I, I | mint földi javakban. A császár színe elé ugyan csak évekkel
10 I, I | kétségtelen volt, hogy a császár tudott róluk. Nonnus nem
11 I, II | mondod ezt ilyen zavartan? A császár fejére, neked még vannak
12 I, II | mikor a kezem alá adott a császár. Azt kérdezte tõlem, tudok-e
13 I, II | rabszolgának adott.~- A császár rabszolgájának, fiú! Tudta
14 I, II | tizennyolc éves korára! A császár nálad tartja az emlékezetét!
15 I, II | Te, Bion, milyen ember a császár? Ugye nem választ el azért
16 I, II | Tanuld már meg, hogy a császár nem ember, hanem isten.
17 I, III | minden három hónapban új császár tékozolta a pénzt a forumon
18 I, III | út Rómáig, és nem minden császár jutott el a bevonulásig.
19 I, III | nagyratörõ tábornok, talán a császár legmeghittebb barátja, aki
20 I, III | kaptak az istenektõl. A császár belebukhatott abba, ha a
21 I, III | nevelésben nem részesült császár apja az irodalomnak élt. (
22 I, III | megkülönböztetett rabszolga.) A császár mindenesetre beérte azzal,
23 I, III | hasznosítani lehetett. Az új császár azt mondta neki:~- A római
24 I, III | tisztességet látott benne, s a császár barátságának újabb bizonyságát.
25 I, III | hanem a birodalomét is.~A császár, aki természettõl emberséges
26 I, III | öl.~Ezért ütõdött meg a császár a nyugati caesar kormányzói
27 I, III | nyakába - íratta vissza a császár. - Ne felejtsd el, hogy
28 I, III | Valeriával, akit maga a császár nem kedvelt. Vonakodott
29 I, III | A te menyasszonyod a császár akaratából Fausta.~- Az
30 I, III | Te princeps vagy, akit a császár Fausta võlegényének rendelt
31 I, III | térdelsz a gyermek elõtt, aki a császár karján ül, pávatollas aranysisakot
32 I, III | sóhajtott Constantius.~A császár makacs, és mindent összetör,
33 I, III | szembeszegül. Jó hozzád a császár?~- Eddig mindig engedelmes
34 I, III | Minervinát Naissusba. A császár nem fog megtudni semmit.~-
35 I, IV | nagy beszédét, amelytõl a császár elaludt figyelmének fölébredését
36 I, IV | hadonászott.~- Látsz, látsz! A császár életére mondom, látsz, Titanilla!~
37 I, IV | a zavar verejtékét.~- A császár rabszolgája, nobilissima.~-
38 I, V | álomból ébred.~- Hát nem a császár rabszolgája vagy? Hogy lehetsz
39 I, V | Bion.~- Ki az a Bion?~- A császár matematikusa.~- Varanes
40 I, VI | nyugalomba küldte õket a császár. Udvarhölgyei az utóbbi
41 I, VI | és hallgatag, de mikor a császár meglátogatta, földerült.
42 I, VI | lányom.~- Az. Fiatal vagyok, császár lánya, caesar felesége,
43 I, VI | másikkal simogatta.~- A császár... az apád...~- Nem apám,
44 I, VI | anyám, nem apám, mert õ csak császár. Ha az nem volna, talán
45 I, VI | talán lánya volnék. Így csak császár, akinek birodalma van.~-
46 I, VII | szóbeszédet. Õk voltak a császár szemei és fülei, s közülük
47 I, VII | családtagjainak évfordulóiról vagy a császár jó egészségérõl.~A curiosusok
48 I, VII | óriási latifundiumokat.~A császár némán hallgatta végig az
49 I, VII | szerencsés embernek joga volt a császár kísérõjének nevezni magát,
50 I, VII | nevezni magát, bár kíséretét a császár soha nem vette igénybe.
51 I, VII | járóföldre a városon túl a császár arról értesült a curiosusoktól,
52 I, VII | nyilvánvaló felségsértés volt, a császár a törvényes eljárás mellõzésével
53 I, VII | felelõssé tenni senkit. A császár maga követte el a hibát.
54 I, VII | decuriót megzavarta, hogy a császár háta mögött összevissza
55 I, VII | szigorúbb behajtására.~A császár hátat fordított, és elhatározta,
56 I, VII | zsellér hason csúszva a császár elé vonszolta magát, és
57 I, VII | többi nem tud segíteni.~A császár faarccal nézett rá.~- Ne
58 I, VII | látva munkaerõvel. Mióta a császár állandósította a békét,
59 I, VII | panaszolta a jobbágy a császár lábainak - a feleségem földesura
60 I, VII | malacokat meg a borjúkat?~A császár egy pillanatra lehunyta
61 I, VII | volt az istenekben, maga a császár volt az. Természetüket soha
62 I, VII | mint Germania széleirõl.~A császár, amint a templomot elérték,
63 I, VII | szentélyében. Az egyik papnõ - a császár még most is látta lobogó
64 I, VII | tisztelendõ anya. Majd ha császár leszek, kipótolom.~A papnõ
65 I, VII | az igazi vadkant, akkor császár leszel, és ha az akarsz
66 I, VII | merte adni az ígéretet:~- Császár anyjává foglak tenni.~Az
67 I, VII | meghalt Numerianus, az ifjú császár. Azt rebesgették, hogy tulajdon
68 I, VII | torokból visszhangzott az új császár neve.~Az istenek beváltották
69 I, VII | Maximianus észrevette, hogy a császár szeme megakadt rajta.~-
70 I, VII | Az elõkelõségek, akik a császár fogadására összegyülekeztek,
71 I, VII | jelent ez, Tages? - nézte a császár tisztelettel a tojást.~-
72 I, VII | harctereken telt el, s mint császár se irtózott a vértõl. Meggyõzõdése
73 I, VII | köze volna más emberhez. Császár volt, ura a világnak, s
74 I, VII | kutyaugatást hallottak. A császár parancsot adott, hogy kutassák
75 I, VII | nézett rá csodálkozva a császár. - Nem Quintusnak hívnak?
76 I, VII | szavadról, hogy te vagy a császár. De nem vagyunk istentelenek.
77 I, VII | húzta össze a szemöldökét a császár. - Ti mért nem szöktetek
78 I, VIII | az öreg kertésszel, aki a császár fiatal koráról fecsegett
79 I, VIII | a fáklyások légióit.~- A császár megöregedett!~Galerius száján
80 I, VIII | ékesszólás hivatalos mestere.~A császár csak akkor kapta föl fejét,
81 I, VIII | majdnem elfojtja szavát.~A császár épp abban a pillanatban
82 I, VIII | apró kezét meglibbentette a császár felé.~Az azonban már akkor
83 I, VIII | beszéd szerkezetét is. A császár azonban sokat hallotta már,
84 I, VIII | Mindenütt otthon vagyunk.~A császár figyelni kezdett.~- Az Euphratész
85 I, VIII | a parthusok nyila...~A császár erre a szóra hátrahajtotta
86 I, VIII | lobogása is zavarta a látást. A császár homlokára tett kezefeje
87 I, VIII | kétségbeesetten kísérte szemével a császár mozdulatait. Vele együtt
88 I, VIII | a jóslatot, fölizgatva a császár figyelmetlenségétõl és a
89 I, VIII | rhetor a betanult beszédet. A császár arcán észrevette a tetszést,
90 I, VIII | leli halálát a háborúban.~A császár ragyogó arccal fordult Maximianushoz.
91 I, VIII | megérkezésének örömére?~A császár fölemelkedett trónjáról.
92 I, VIII | rhetort, aki várta, hogy a császár magához intse, elsöpörték
93 I, VIII | jelentést tett a császárnak. A császár intett, s kilépett a katonák
94 I, VIII | térdre ereszkedett, és a császár elé fektetve a pálmaágat,
95 I, VIII | ki az Úr nevében jõ!~A császár a ruhákra lépve barátságos
96 I, IX | mikor Quintusnak kiadta a császár a szabaduló-levelet. Ilyenkor
97 I, IX | szépeit. Beszélt veled a császár?~- Hogy gondolod azt, Quintus?
98 I, IX | küldött a paranccsal. A császár nem is látott. Mit nézett
99 I, IX | hozod a szõlõt, hadd lássa a császár, hogy azért lehet neked
100 I, IX | jelen kellett lennie még a császár legegyszerûbb magános étkezésénél
101 I, IX | tíz éve kóstolgatta már a császár ételét, meg is hízott hivatalában -
102 I, IX | hivatalában - nem éppen a császár kosztján, mert ez legtöbbször
103 I, IX | császárné elkezdett sírni. A császár addig cirógatta, kérlelte,
104 I, IX | császárné nem akart enni, a császár erõltette, kérte, azzal
105 I, IX | Örömnap van - simította meg a császár a fáradt, vérehagyott kis
106 I, IX | belehalni az emlékezésbe.~A császár a felesége vállára hajtotta
107 I, IX | tudjuk, hova lett a fiunk.~A császár egész teste megrándult.~-
108 I, IX | utoljára mondod-e el.~A császár elmondta, csöndesen, szelíd
109 I, IX | karjába vette és felnevelte?~A császár zavartan nézett rá.~- Hogy
110 I, IX | lányunk? - hökkent meg a császár. - És te tudod a bûnét?~-
111 I, IX | gyûlölet a legnagyobb bûn.~A császár arcán értetlenség látszott.
112 I, IX | egyetlenegy nagy, forró könnyet a császár tenyerébe. Az anya könnyét
113 I, IX | másik? - kiáltott fel a császár, és izgatottság érzett a
114 I, IX | dehogy! - ugrott fel a császár, s egy-két lépést tett az
115 I, IX | nyújtott neki kezet a császár. - Szõlõt hoztál nekünk,
116 I, IX | ettünk egy tálból vele.~A császár rakta a felesége szájába
117 I, IX | belõle.~Most már megfordult a császár, és végignézte Quintiport.~-
118 I, IX | Biont gondolod? - nevetett a császár. - No majd én helyrehozom,
119 I, IX | Quintiport meglepte, hogy a császár bennülõ, hideg, szürke szeme -
120 I, IX | is feltûnt neki, hogy a császár vézna két keze milyen erõvel
121 I, IX | megszólalni, némán esett térdre. A császár a szõke hajba mélyesztette
122 I, IX | szája nagyon forró-e, vagy a császár keze nagyon hideg. Aztán
123 I, IX | Diocles!~A hang sírós volt. A császár odaugrott, és föléhajolt
124 I, IX | Ezért voltam olyan hozzá.~A császár két tenyerébe vette a szenvedõ
125 I, X | X.~A császár dolgozószobája otthon, Nikomédiában
126 I, X | rhetor - mosolyodott el a császár. - Igaz, ugye, minek is
127 I, X | Apollinaris horoscopiumát.~A császár Quintiporra tekintett, aki
128 I, X | hozzá! - lepõdött meg a császár.~Az õ tekintetét követve
129 I, X | szobányi erkélyben végzõdött. A császár odakaroltatta ki a fiút.
130 I, X | bolygók jegyei látszottak.~A császár mind a két könyökével az
131 I, X | nem értem - kapta föl a császár a fejét. - Én nem vagyok
132 I, X | vizsgálom, nem a múltat.~A császár felugrott, és kikiáltott
133 I, X | meredt szemmel figyelt. A császár elsápadt, és a fejéhez kapott
134 I, X | kicsit. Mi van õvele? A császár kegye? Nem az, bizonyosan
135 I, X | Összerázkódott. Csak a császár hangja volt.~- Parancsolsz,
136 I, X | mellett.~- Bioné mellett? - a császár arca elkomolyodott. - Jó
137 I, X | kicsit mentegetõzve mondta. A császár újra földerült arccal nyújtotta
138 I, X | volna, mint idejövet volt.~A császár észrevette a tudós színeváltozását.
139 I, X | visszanyerte önuralmát. A császár kezdett habozó lenni.~-
140 I, X | emlékeztetsz rá? - csattant föl a császár. - Azt hiszed, megbékítesz
141 I, X | állnak a csillagoknak.~A császár nem volt tisztában a matematikussal.
142 I, X | akarták, hogy közöld velem.~A császár mohón kapott rajta, hogy
143 I, X | eszedet - hökkent meg a császár.~- Nem, uram - mosolygott
144 I, X | fölviszi az istenek közé.~A császár okos szeme fölvillant.~-
145 I, X | volt. Nem ismersz rám?~A császár mint a szélütött bámult
146 I, X | Pap voltál? - kérdezte a császár, ocsúdva a bénító meglepetésbõl.~-
147 I, X | vágott közbe izgatottan a császár. - Én halva hagytam ágyában
148 I, X | Bion! - kiáltott rekedten a császár.~- Már mondtam, uram. Az
149 I, X | nem érdekel - ugrott fel a császár -, a gyermekrõl beszélj!~-
150 I, X | elcsodálkozva látta, hogy a császár szeme teleszalad könnyel.
151 I, X | irgalmatlansággal gyakorolják a jót. A császár is beismerte ezt. Bevallotta,
152 I, X | csinált belõle titkot a császár, hogy a jóslat vételének
153 I, X | Bion! - tárta ki karjait a császár -, és akkor belefektethetsz
154 I, X | eposzt lehetne róla írni.~A császár azt felelte, hogy ha az
155 I, X | hadvezetõt.~Végül megkérdezte a császár Biont, volna-e valami kívánsága.
156 I, X | örömeinek színterére.~A császár rábólintott, bár messzellette
157 I, X | elhagysz?~- És Quintus, uram?~A császár azt felelte, hogy a kertész
158 I, X | szóbeszéd lett belõle, hogy a császár fiát szerencsétlenség érte,
159 I, X | se közölted a titkot?~A császár hevesen tiltakozott. Ezt
160 I, X | uram - vallotta Bion.~A császár rázta a fejét. A fiút nem
161 I, X | Holnaptól kezdve már a császár parancsol a rabszolgának.~-
162 I, X | omladékai fölött.~Ezt már a császár jelentette ki Bionnak. A
163 I, XI | tovább égtek a lámpák, mint a császár dolgozószobájában. Pedig
164 I, XI | birodalom elõbbrevaló, mint a császár... A polgár mind csõcselék...
165 I, XII | mostohája elbúcsúzott a császár lányától. Odasúgott az apjának:~-
166 I, XII | tudtál tisztának maradni a császár udvarában? El tudtál fordulni
167 I, XIII | az ellenség kezére került császár meggyalázása.~- Õ díszkocsiján
168 I, XIV | iratokat rendezgetett a császár dolgozószobájában. Sokat
169 I, XIV | Õ se ér rá unatkozni, a császár állandóan lefoglalja, igaz,
170 I, XIV | akit néha magához hívat a császár, uralkodása történetét akarja
171 I, XIV | mindenkivel szemben zárkózott császár, de nem sokáig törte rajta
172 I, XIV | Egyszer meg is ijedt, mert a császár észrevette rajta, hogy nála
173 I, XIV | kérdezte elcsodálkozva a császár. - Szájpirosítóért?~Akkor
174 I, XIV | A piros szájak drágák.~A császár ránézett, és aludni küldte,
175 I, XIV | volna megmondani. Hiszen a császár sohasem beszélt magáról,
176 I, XIV | praepositushoz menni, s a császár egyedül maradt, a gonddal,
177 I, XIV | váratlanul szállta meg.~A császár a napot mindig azzal kezdte,
178 I, XIV | áldozó papok kése alá. A császár nyugodtan rendelkezett.~-
179 I, XIV | mögé vonult papjaival, a császár pedig uralkodótársaival
180 I, XIV | Óvatosan beszélt, s csak a császár sürgetõ intése után folytatta.~-
181 I, XIV | gyûlöli az õsi isteneket.~A császár a gyülekezet felé fordult.~-
182 I, XIV | le a két udvari ember.~A császár az ajtóra mutatott.~- Távozzatok,
183 I, XIV | Végre az is jólesett a császárnak, ahogy megérkezése estéjén
184 I, XIV | békéjére és boldogságára? A császár nagyon örült neki, hogy
185 I, XIV | szorítása alatt, amellyel a császár körülpántolta a világ új
186 I, XIV | újabb ötletekkel kellett a császár segítségére sietni, aki
187 I, XIV | hadseregbe tódulni. Ebben a császár igazat adott Galeriusnak,
188 I, XIV | õ kivihetõnek találja a császár óhaját, mert légiói oly
189 I, XIV | birodalmat megtámadni.~A császár arra gondolt, hogy az illustris
190 I, XIV | jóváhagyásra magyarázta a császár mosolyát. Ennélfogva külön
191 I, XIV | keresztény mágus - gondolta a császár, s hálát érzett iránta,
192 I, XIV | ült vissza a helyére a császár. Szerette Galeriust mint
193 I, XIV | hallattak, ami nem kerülte el a császár figyelmét sem. Tehát nekik
194 I, XIV | vért - rázta meg a fejét a császár, mielõtt a nyugati augustus
195 I, XIV | mondta határozottan a császár. - Esztelenségnek tartanám
196 I, XIV | nézett rá csodálkozva a császár.~- Nem én fogok beszélni -
197 I, XIV | Hasra akarta vágni magát a császár elõtt, de megtántorodott,
198 I, XIV | sacer - borzongott össze a császár, s mindnyájan meghajtották
199 I, XIV | békével - intett neki a császár, és komoran fordult Constantiushoz. -
200 I, XIV | sötét tekintettel várta a császár határozatát.~A császár összetette
201 I, XIV | a császár határozatát.~A császár összetette a két tenyerét,
202 I, XIV | istentelenek? - kérdezte a császár a miniszterektõl.~Senki
203 I, XIV | birodalomban - fordult a császár a notariushoz. - A rendeletet
204 I, XIV | nyújtott kezet neki a császár. De a lányodat is visszük
205 I, XV | szájra adták a hírt:~- A császár összeíratja az egész birodalomban
206 I, XV | írják össze. Miért? Mert a császár maga is föl akarja venni
207 I, XV | most derült ki, mikor a császár elhatározásának híre futott.
208 I, XVI | köszönhetõ, hogy most a császár összeszámláltatja a keresztényeket.
209 I, XVI | bátran megvallotta hitét a császár elõtt, s ezért kegybe jutott
210 I, XVI | hogy Diocletianus nagyobb császár, mint bizonyos Trajanus
211 I, XVI | angyalaival kiemeltette a császár holttestét a sírból, odavitette
212 I, XVI | mutassa meg a hatalmát a császár elõtt, és intse arra, hogy
213 I, XVI | Antiochiában bujtogatott a császár és az istenek ellen.~- Ugyan
214 I, XVII | elüszkösödött májához, és mi illik a császár barátjához.~Mert tudd meg,
215 I, XVII | Mondhatom neked, hogyha császár nem volna, megérdemelné,
216 I, XVII | bizonyára tudod már, hogy a császár hajója hamarosan megindul
217 I, XVII | tudom, tájékozódva vagy-e a császár elhatározásának okairól.
218 I, XVII | rá a császárral együtt. A császár álláspontja az volt, megfelelõen
219 I, XVII | hogy a Domina augusta a császár pártjára állt. Mint tudod,
220 I, XVII | kudarcot vallott, kigyulladt a császár hálószobája. A császárt
221 I, XVII | bûnösségét hangoztatta a császár elõtt, s emlékeztette rá
222 I, XVII | unod még fecsegésemet. A császár gondolkodóba esett, börtönbe
223 I, XVII | hálószobában, pedig most a császár is bent aludt. Már lánggal
224 I, XVII | ágy függönyei, amikor a császár titkára, a te Quintiporod
225 I, XVII | fejvesztettség. Legnyugodtabb még a császár volt, aki elõször is a soros
226 I, XVII | császárnak is megmondani. A császár azonban, nem indulatosan,
227 I, XVII | végre semmi közöm nincs. A császár különben elég mérsékletet
228 I, XVII | kegyes uruknak ismernek. A császár hitelt adott az orvos szavainak,
229 I, XVII | arra magyarázták, hogy a császár ezzel határt akar szabni
230 I, XVII | káromlást véstek, amelyben a császár anyját is megsértették.
231 I, XVII | az istentelenek ellen, a császár azonban még a bûnösök vérét
232 I, XVII | feje, másnap megégettette a császár, akit nemcsak az állami
233 I, XVII | hogy nagy jövõ vár, mint a császár életének megmentõjére, mindenki
234 I, XVII | legbiztosabb helyen lesz, a császár udvarában senki se fog püspököt
235 I, XVIII | rózsaszínben feszült az új bõr. A császár mindennapos sétákat parancsolt
236 I, XVIII | dolgoztál? Rosszkedvû még a császár? Igaz, hogy valahol Szíriában
237 I, XVIII | külön hajót küldött érte a császár.~- Tudom, de mikor ér az
238 I, XVIII | héten majd megláthatod.~- A császár mind elbocsátotta az állami
239 I, XIX | akart bennünket lázítani a császár ellen. Ott! Ott! Látod?
240 I, XIX | éppen neked megmondom, a császár barátjának - nevetett a
241 I, XIX | Alexandriában még nem is hívatta a császár. S õ különben is rhetor,
242 I, XX | XX.~A császár fogadószobájának ajtaja
243 I, XX | Lactantiustól csak azt kérdezte a császár, hogy volt-e Nagy Sándornak
244 I, XX | a kérdés. Tudta, hogy a császár a kriptákban járt, és bizo
245 I, XX | meg az anyjával együtt.~A császár figyelemmel hallgatta végig
246 I, XX | nem talált. Ami pedig a császár baját illeti, Pantaleon
247 I, XX | meg - csóválta a fejét a császár -, csak elaltatta valahogy
248 I, XX | fölébredtek.~Bion látta a császár arcáról, hogy mit ért a
249 I, XX | Fiam, ölelj meg, nem a császár vagyok én, hanem az apád...~
250 I, XX | is komoly - nézett föl a császár. - Keveset van a maga korához
251 I, XX | szívét?~Bion elmosolyodott. A császár mindjárt, amint Alexandriába
252 I, XX | Egy kicsit el is pirult a császár, amikor ezt mondta. Arra
253 I, XX | nem vette észre, hogy a császár tekintete hirtelen elkomorodik.
254 I, XX | Galerius caesar futárja.~A császár már trónon ülve fogadta
255 I, XX | Apate, Apate... - tûnõdött a császár. Igen, az a falu, amelynek
256 I, XX | benned, legkegyelmesebb császár, Nero lelke testesedett
257 I, XX | lelke testesedett meg.~A császár elmosolyogta magát, annyira
258 I, XX | állításaim igazságáról.~A császár a curiosusok jelentésébõl
259 I, XX | mozgása mutatta, hogy a császár izgalomban van.~Ujjainak
260 I, XX | babonaság jelvényeivel.~A császár összeszorított szájjal hallgatta
261 I, XX | igazságnak - bólintott a császár -, munkádat figyelmünkre
262 I, XX | és gúnyt érzett volna a császár hangjából. Sietett bocsánatot
263 I, XX | ismertetését, amely egy mennyei császár uralma alatt rangosztályokba
264 I, XX | nincs szüksége jóra.~A császár elszundikált egy-egy pillanatra.
265 I, XX | bámulta, annyira unta a császár ezt a kimeríthetetlen tudományt,
266 I, XX | menteni a birodalmat. A császár nem volt ilyen mûvelt, de
267 I, XX | Quintipor nyitott be az ajtón. A császár odaintette magához. A fiú
268 I, XX | nobilissima üzent. Az augusta...~A császár szorosabban magához ölelte.
269 I, XX | Azért kéretne téged, uram.~A császár fölugrott, nem csöngetett
270 I, XXI | óriás szobra elõtt, s a császár a remegõ agyvelõn, amelyet
271 I, XXI | edictumot természetesen nem a császár fogalmazta, hanem törvénytudó
272 I, XXI | jogászai a birodalomnak. Nem a császár rabszolgái, hanem a jogtudományéi,
273 I, XXI | császárét, vagy beolvasztja a császár érc-mását, vagy tisztátalan
274 I, XXI | gyûrût, amelynek kövébe a császár képe van vésve, az kétségtelenül
275 I, XXI | aki nem emel ugyan kezet a császár szobra ellen, de áldozásra
276 I, XXI | lehessen szabadítani.~A császár némi töprengés után aláírta
277 I, XXI | törvényszéken rászórnak a császár képmása elõtt parázsló tûzre,
278 I, XXI | után mély álomba merült a császár karjai közt. Másnap estig
279 I, XXI | föltámasztott halottaiból.~A császár, bár arról sejtelme sem
280 I, XXI | smaragd-oszlop? - kínálgatta a császár a drágaköveket.~- Nem, Diocles,
281 I, XXI | hogy ez az üdvösség jele?~A császár nem látta, de ráhagyta.~-
282 I, XXI | beszélgetnél néha Pantaleonnal.~A császár ezt is megígérte. Magától
283 I, XXI | bõrtarisznyával. A kikötõbõl, ahol a császár megbízásából Maxentius és
284 I, XXI | Légy üdvöz - mosolygott a császár. - Csak egyedül jöttél?
285 I, XXI | princepsnek. - Menjetek ki!~A császár csodálkozva mutatott egy
286 I, XXI | kiirtson minden ivadékoddal?~A császár két sovány keze úgy szorította
287 I, XXI | Mindenütt arról beszélt, hogy a császár az Antikrisztus, akit a
288 I, XXI | el fog pusztítani.~Itt a császár közbeszólt. Micsoda ivadékára
289 I, XXI | és megfontoltan készült a császár meggyilkolására, és ezzel
290 I, XXI | mit vallott? - lihegte a császár.~- Úgy hallgatott, uram,
291 I, XXI | fejét.~- Kár volt - nézett a császár sötéten. - Talán én meg
292 I, XXI | felejtsd el, hogy mikor a császár elõtt állsz, akkor nem vagy
293 I, XXI | talált gyerekrõl, akit a császár rábízott.~Hát ha irtást
294 I, XXI | Minden keresztény köteles a császár vagy az istenek szobra elõtt
295 I, XXI | erélyes intézkedéseket tett a császár. Büntetõ légiókat rendelt
296 I, XXI | Flaviusok bûnösségére, s a császár nem kérdezõsködött, de a
297 I, XXI | onnan se fog elhagyni.~A császár megborzongott. A fejét fájlalta,
298 I, XXI | biztatta, menjen pihenni. A császár húzódozott, s csak úgy vállalta
299 I, XXI | nap múlva már úton volt a császár. Kevés udvari személyzetén
300 II, XXII | kívül, amelyeket elkerült a császár, a provincia többi részében
301 II, XXII | istenek és az emberek.~A császár szokatlanul bőkezű volt,
302 II, XXII | Alexandriában, és most a császár matematikusa, tehát nem
303 II, XXII | akiknek barátjuk van a császár környezetében. Nem titkolta
304 II, XXII | többet méltók az emberek.~A császár kedvetlenül hallgatta a
305 II, XXII | lányban csakúgy megcsalódott a császár, mint a fiúban. Olyan fagyos
306 II, XXII | a caesar lányáé lehet a császár szolgájához. Nem volt hozzá
307 II, XXII | császári család tagját.~A császár öregember volt, aki fiatal
308 II, XXII | erõsítette a másikét, s mikor a császár kísérõinek választotta õket
309 II, XXII | egymástól a szívük. Most a császár szeme láttára teljesen egymás
310 II, XXII | hogy egymásra boruljanak.~A császár se édességét, se keserûségét
311 II, XXII | szép tiszta kiejtéssel. A császár eszmélni kezdett a hangra.
312 II, XXII | törölgette tunikája ujjával a császár arcát. - Mindenki megvan,
313 II, XXII | pálma gyökerei fürdöttek. A császár a lányra támaszkodva odatámolygott.
314 II, XXII | csukta, s azóta alszik.~A császár végigsimította a lánynak
315 II, XXII | válogat az istenek közt.~A császár ránézett a nobilissimára.
316 II, XXII | csinálsz? - ugrott oda a császár, és odábbrántotta a tûztõl.~-
317 II, XXII | tüzét, ami ezért kijár.~A császár ugyan nem sokat értett a
318 II, XXII | marék aranypénzt dobott a császár lábához. Új veretek voltak,
319 II, XXII | vagyok én? - kérdezte a császár meglepetve.~- Hogyne tudnám.
320 II, XXII | Sátán elsõszülött fia.~A császár nem haragudott meg a szikrázó
321 II, XXII | se hallotta még eddig a császár, de a megvetõ hangból kiérezte,
322 II, XXII | Bolond vagy te! - intett a császár hirtelen lecsillapodva,
323 II, XXII | néztek körül a platón, ahol a császár állt, félig eltakarva öreg
324 II, XXII | szeretet sugárzott róla.~A császár hirtelen elfordította a
325 II, XXII | a kettõjüket egyszerre a császár. - Úgyis sokáig kell tévelyegnünk,
326 II, XXII | fehér tinót áldoztatott a császár Szaisz tíz templomában,
327 II, XXII | szobra is fel volt állítva. A császár, tisztelvén a szent hagyományokat,
328 II, XXIII | a ketten töröltettek.~A császár megkönnyebbülten sóhajtott.
329 II, XXIII | viselte magát, úgyhogy - a császár jóváhagyásával - engedélyt
330 II, XXIII | Alexandriába való visszatérésre. A császár beleegyezését akarja ott
331 II, XXIII | kihallgatásra jelentkezett. A császár arca derûs volt, a fõpapé
332 II, XXIII | istenek tekintélyével és a császár tekintélyével együtt a birodalom
333 II, XXIII | kérdezte ingerülten a császár. - Olyan parancsot adtam
334 II, XXIII | az? - kiáltott sápadtan a császár.~- Egyenrangú az istenekkel.~-
335 II, XXIII | kimondta a két súlyos szót. A császár lehorgasztotta a fejét,
336 II, XXIII | lélegzettel lesi, mit fog tenni a császár.~- Értsd meg, legszentebb
337 II, XXIII | Beszélj bátran - mondta a császár nyugodtan. - Tudom, hogy
338 II, XXIII | esett, és megcsókolta a császár saruját.~- Legszentebb úr,
339 II, XXIII | te leszel az áldozat.~A császár azzal bocsátotta el a papot,
340 II, XXIII | halott gyermeket szült.~A császár azt hitte, ez a legjobb
341 II, XXIII | megölték az unokámat!~A császár csak a felesége szívével
342 II, XXIII | Én? - ütött a mellére a császár.~- Te! A hamis isteneiddel,
343 II, XXIII | emlegetni? - kiáltotta a császár, hogy az erek kidagadtak
344 II, XXIII | se urad nincs, se fiad!~A császár vörösre gyúlt arccal lihegett.
345 II, XXIII | az ura mellén.~Most már a császár rémült meg. Egy pillanat
346 II, XXIII | lesz, Priscám - fogta a császár két keze közé felesége arcát. -
347 II, XXIII | gondolatához. Akkor elküldi hozzá a császár a fiát. Hét hétig az övé
348 II, XXIII | felejteni - parancsolta a császár. - Most még csak Quintipor
349 II, XXIV | búcsúzott a testvérektõl. A császár rendelete küldi Rómába,
350 II, XXIV | Rá olyan benyomást tett a császár, mintha elméjében meghomályosodott
351 II, XXIV | az ördög hatalmába került császár választása éppen õrá esett.
352 II, XXIV | gyertyáját.~Diocletianus császár feleségét, a hitehagyott
353 II, XXV | gyöngeségének kapkodását látta a császár rendelkezéseiben. Diocletianus,
354 II, XXV | tették. Ebben, úgy gondolta a császár, része lehetett annak is,
355 II, XXV | valószínûnek tartotta a császár, hogy a közös menekülésre
356 II, XXV | mert hozzá közeledni. A császár örült neki, hogy legalább
357 II, XXV | felgyújtani az egész könyvtárt? A császár azért császár, hogy mindent
358 II, XXV | könyvtárt? A császár azért császár, hogy mindent megparancsolhasson.~
359 II, XXV | mindent megparancsolhasson.~A császár mosolygott a bohó asszonyi
360 II, XXV | hiába várják a triumfust. A császár gyorsan határozott: kapják
361 II, XXV | is fogadja a megbízást, a császár Titanillát küldte el hozzá
362 II, XXVI | kamarás térdre hullott. A császár hangja hallatszott, bizonyosan
363 II, XXVI | kérdezte enyelegve.~- Elküld a császár.~- Hová küld, Gránátvirág?~-
364 III, XXVII | költözött, valamelyik régi császár építése, neki magának is
365 III, XXVII | azt az aranyfényt, amit a császár emlegetett, nem vette észre.
366 III, XXVII | sürgette az útrakelést, s a császár nevében is fölhatalmazta
367 III, XXVII | arról is hallgatott, hogy a császár lelkére kötötte a magisterrel
368 III, XXVII | hozzá olyan gyöngéd, mint a császár, és jobban éreztette vele
369 III, XXVII | elõtt, aki Alexandriában a császár bizalmasának tudta õt; s
370 III, XXVII | már tudom. Ez a Hadrianus császár palotája volt. Itt halt
371 III, XXVII | verset, amelyben a peregrinus császár zokogó tréfával búcsúzott
372 III, XXVIII | szívelte. Azóta pedig, mióta a császár beavatta a titokba, mindig
373 III, XXVIII | éreztetett meg vele, amelyekre a császár, a világ legokosabb embere,
374 III, XXVIII | senki se gyaníthatja a császár fiát, még akkor se, ha a
375 III, XXVIII | fog kezdeni Rómában. A császár megírta, hogy már meg is
376 III, XXVIII | lelkesedéssel, amelyeket a császár most építtetett Rómának,
377 III, XXIX | rendeletekrõl?~- Tudom, hogy a császár adott ki ilyeneket.~Többet
378 III, XXIX | csakugyan nem tudott. A császár feleségéhez nem lehetett
379 III, XXIX | Nem lehet! Nem lehet! A császár nem tudhat ezekrõl! - A
380 III, XXIX | az összetartásban. Ha a császár Galeriusra hallgat - veled
381 III, XXIX | pohárnokát, aki tulajdonképp a császár kedveltje, amióta Nikomédiában
382 III, XXIX | keveredjen ilyenek közé. A császár megharagudna érte.~Egy kicsit
383 III, XXX | karjáról.~- Megengedi a császár, hogy rabnõje megvendégelje?~
384 III, XXX | te csak egy órára igazi császár. Olyan, aki mindenkinek
385 III, XXX | föl csak szépen, legyél császár, és nézz körül a világban,
386 III, XXX | van a szeme. Nekem adod, császár?~- Neked adom, kis Tit -
387 III, XXX | kincsekkel, amiket Hadrianus császár benne felejtett, s ráadásul
388 III, XXX | Gránátvirág?~- Ha igazi császár volnék, minden madarat kiirtanék
389 III, XXXI | Alexandriából jött. Maga a császár tudatta vele, hogy az apja,
390 III, XXXI | Hiszen addig, míg õ, a császár él, nem érezheti magát egyedül
391 III, XXXI | szomorodott el. Apja, anyja, a császár, az egész világ nagyon messze
392 III, XXXII | azúr vázát az isteni Nero császár hagyott itt emlékbe, akinek
393 III, XXXIII | elé.~- Ma fölszabadított a császár. Úgy, ahogy a törvény kívánja.
394 IV, XXXIV | elfelejted, hogy Quintipor a császár kegyence? És hogy neki kell
395 IV, XXXIV | külön is lelkemre kötötte a császár, mikor összeismertetett
396 IV, XXXIV | csak vele közöljem.~- A császár már nem tudja, mit beszél -
397 IV, XXXIV | caesarkám? Hát honnan tudhatná a császár, hogy te minden héten otthagyod
398 IV, XXXIV | mire szánta rá magát a császár, akinek az egészsége nagyon
399 IV, XXXIV | baráti szolgálatot tehet. A császár ad a szavára, s Maximianus
400 IV, XXXIV | az elébb mondtál. Hogy a császár szeretné, ha jó barátságban
401 IV, XXXIV | célzást tehess a lovagra. A császár nagyon szigorú ember az
402 IV, XXXIV | kegyence miatt mindent elnéz a császár, ha ugyan az lesz még akkor.
403 IV, XXXIV | arra is, hogy elcsábítsam a császár kegyencét.~- Azt nem kívánom -
404 IV, XXXV | hívei védelmét szolgálja a császár udvarában is, s így szabadon
405 IV, XXXV | szolgálatból való elbocsátását. A császár meglepõdött, és megkérdezte
406 IV, XXXV | tudni, míg meg nem írta a császár életrajzát, s maga se vette
407 IV, XXXV | öntött ekkor az õ hangjába. A császár figyelmét is elkerülte a
408 IV, XXXV | hiúságok szemfedõje alatt. A császár elmosolyodott, vállat vont,
409 IV, XXXV | Vespasianus óta nem volt ilyen császár.~Bion fölnézett az írásból,
410 IV, XXXV | tetejére.~- Minek ment volna? A császár nem kéményseprõ.~- Más császárok
411 IV, XXXV | diadalmenet alkalmából. A császár a kérést ebben a formában
412 IV, XXXV | népeinek a teljes békét. A császár ezt annál természetesebbnek
413 IV, XXXV | évnek kell letelni. S a császár azt hitte, módját találta
414 IV, XXXV | Flaviusok is, különösen mikor a császár megígérte, hogy az eredményhez
415 IV, XXXVI | törvénynek, amely alól még a császár sem szabadíthat föl téged,
416 IV, XXXVII | szeme a torusszal szemben a császár és a császárné hermáján.
417 IV, XXXVII | amelyet barátja, az átkozott császár emeltetett neki mint a praetoriánusok
418 IV, XXXVII | régi törvény. Hadrianus császár hozta, isten törje össze
419 V, XXXVIII| óvatosságot ajánlani, azonban a császár hideg pillantása elhallgattatta.
420 V, XXXVIII| a visszavonulásra, és a császár nem tartóztatta. Sõt úgy
421 V, XXXVIII| szájával megérintette a császár lázasan forró kezét. Úgy
422 V, XXXVIII| mint kegyvesztettel bánik a császár - az összefüggést a vak
423 V, XXXVIII| pénzügyminiszterrel, akit a császár azzal idegenített el magától,
424 V, XXXVIII| örmény arra hívta fel a császár figyelmét, hogy a birodalomban
425 V, XXXIX | volt, mikor találnak rá. A császár rossz hangulata, amely hetek
426 V, XXXIX | katona magatartásán, akik a császár közvetlen parancsnoksága
427 V, XXXIX | felelte, úgy hiszi, hogy a császár helyett is megadhatja az
428 V, XXXIX | föllábodását.~- Beteg a császár? - kérdezte Galerius lesekvõ
429 V, XXXIX | másra terelte a beszédet~A császár baja az volt, hogy hatodik
430 V, XXXIX | Eltelt a harmadik hét is, a császár mindennap sürgetõ parancsot
431 V, XXXIX | Rómából Nikomédia felé. A császár elismerte, hogy ez a föltevés
432 V, XXXIX | Galerius megérkezésekor a császár nyugtalansága elérte az
433 V, XXXIX | tisztviselõ, a néhai Vitellius császár egyetlen fennmaradt szentenciájának
434 V, XXXIX | mormolta maga elé a császár, és eddig soha nem érzett
435 V, XXXIX | Uram - esett térdre a császár elõtt -, uram...~Tovább
436 V, XXXIX | Tovább nem tudta mondani, s a császár percekig nem tudott hozzá
437 V, XXXIX | nézték egymást.~Végre a császár elnyöszörögte magát.~- Hova
438 V, XXXIX | tetted?~- Nem tudom, uram.~A császár is térdre zuhant, Bionnal
439 V, XXXIX | birodalmat! - ugrott föl a császár.~Bion térden maradt, és
440 V, XXXIX | mondta, akit térdre nyomott a császár elõtt. De se a császár,
441 V, XXXIX | a császár elõtt. De se a császár, se a császárné se hallott,
442 V, XXXIX | mondtam? Õistenségeik, a császár és a császárné várják a
443 V, XXXIX | volt. Ezek istenségek? Egy császár meg egy császárné? Egészen
444 V, XXXIX | rég elhallgatott, mikor a császár meg a császárné még mindig
445 V, XXXIX | rohant magatudatlanul a császár felé.~Mert a császár kacagott,
446 V, XXXIX | magatudatlanul a császár felé.~Mert a császár kacagott, annak a Prométheusznak
447 V, XXXIX | vagyok, Bion - motyogta a császár -, fektess le.~Odaszédült
448 V, XXXIX | támogatta be.~A caesar és a császár párbeszéde nagyon rövid
449 V, XXXIX | lecsöndesítem - mondta a császár olyan halkan, mintha magában
450 V, XXXIX | habozott. Mit akarhat a császár?~- Dominus, figyelmeztetlek,
451 V, XXXIX | várakoztatom - nézett föl a császár. - Gondoskodj a ruhámról.
452 V, XXXIX | Galerius sohase látta még a császár szemeit ilyen fényteleneknek
453 V, XXXIX | érzi, mondta neki, hogy a császár nem fog ellenkezni. De ha
454 V, XXXIX | nem vették észre, hogy a császár haja ziláltan hull a diadémra,
455 V, XXXIX | okozott azonban, hogy a császár szavait csak azok érthették
456 V, XXXIX | meg, hogy tovább adják a császár szavait a mögöttük állóknak.
457 V, XXXIX | igen értették meg, amikor a császár így folytatta beszédét:~-
458 V, XXXIX | dolgozószobába mentek. Az ajtóban a császár eltakarta az arcát.~- Te
459 V, XXXIX | támaszkodott a falhoz a császár.~Bion igent intett, s átvezette
460 V, XXXIX | Prisca! - nyújtotta a császár mind a két kezét -, ide
461 V, XXXIX | nem jössz? - hebegte a császár, s két keze szélütötten
462 V, XXXIX | végigvitte a folyosón, amely a császár és a császárné lakását összekötötte,
463 VI, XL | mint az isteni Constantinus császár s az isteni Fausta császárné
|