Rész, Fejezet

 1       I,  III   |      azelõtt jutott árvaságra. Az anya halála igen rövid tartamú
 2       I,  III   |           nagyon szeret téged. Jó anya, és nagyon szereti a gyerekeit.
 3       I,  VI    |              sírt föl hangosan az anya. - Én nem is tudtam magamról,
 4       I,  VI    |       Apollinaris! - sikoltott az anya, és fölvetette magát az
 5       I,  VI    |         tudod, hogy a lányod, aki anya nélkül ment férjhez, sohase
 6       I,  VI    |         ment férjhez, sohase lesz anya? Nekem nincs férjem, csak
 7       I,  VII   |          nincs mibõl, tisztelendõ anya. Majd ha császár leszek,
 8       I,  IX    |           számított, hogy mire az anya fölébred, vissza is érnek.
 9       I,  IX    |           a császár tenyerébe. Az anya könnyét az apa kezére.~-
10       I,  X     |        veszett volna el az apa és anya számára a pillangókergetõ
11      II,  XXIII |         nem bírta tovább nézni az anya szenvedését.~- Ha az istenek
12      II,  XXIII |      Apollinaris - nyögött fel az anya. - Apollinaris a mi fiúnk.~-
13     III,  XXVIII| bizonyosan nem fogja megtudni. Az anya szíve sokkal erõsebb tudott
14     III,  XXIX  |         vették volna észre, de az anya maga húzta elõ, mert nem
15     III,  XXIX  |         föl a császárné -, az nem anya volt, hanem vadállat, rosszabb
16     III,  XXIX  |           az augusta hangja. - Ez anya volt. Lelke üdvössége árán
17       V,  XXXIX |         amelyben talán nemcsak az anya gyásza búgott, hanem a feleségé