Rész, Fejezet

 1       I,  III  |      Antiochia a világ négy urát várta, nemcsak a császárok, hanem
 2       I,  V    |     lépcsõ aljában a nobilissima várta, eléje kerülve valamelyik
 3       I,  V    |       állt elõtte, bizonyosan õt várta vele. De eszébe jutott az
 4       I,  VII  |      amely a város tanácsházában várta a császárt, senki se sejtette,
 5       I,  VIII |      világ urait.~A rhetort, aki várta, hogy a császár magához
 6       I,  XII  |        oldalkapuján. Minervianus várta ott lóval, maga is lóháton.~-
 7       I,  XIV  |    karokkal és sötét tekintettel várta a császár határozatát.~A
 8       I,  XXI  | amelyikre a császárné Pantaleont várta.~A Csordás útiruhában volt,
 9       I,  XXI  |        Maxentius és Constantinus várta, egyenesen a császárhoz
10      II,  XXII |         elsõszülötte és kísérete várta az elkerülhetetlen halált.~
11     III,  XXX  |       száját, és behunyt szemmel várta, hogy megitassák a mámor
12       V,  XXXIX|       Dominus megengedi.~Aggódva várta a választ, mert hiszen az
13       V,  XXXIX|        fejét lehajtva megadással várta az ütést. De a szekerce
14       V,  XXXIX|        palota felé.~Bion azonban várta a fák között. Megfogta a
15       V,  XXXIX|           A könnyû kis kocsi már várta is a császárt a palota elõtt,
16      VI,  XL   |         ahol négyemeletes máglya várta, senkinek sem volt nevethetnékje.