Rész, Fejezet

 1       I,  II   |             mióta nem egy kenyéren vagyunk? Úgy megszoktalak két esztendõ
 2       I,  II   |         Most már nem a magunk urai vagyunk, hé! Tanuld már meg, hogy
 3       I,  VII  |          te vagy a császár. De nem vagyunk istentelenek. Egyebünk sincs,
 4       I,  VIII |         szirttõl? Mindenütt otthon vagyunk.~A császár figyelni kezdett.~-
 5       I,  XI   |           a te fiad vagyok! Mi nem vagyunk rászorulva arra, hogy cselédszobákból
 6       I,  XI   |      dolgotok, csináljátok. Mi nem vagyunk szoptatósdadák.~Theodora
 7       I,  XIV  |         vagytok?~- Mi keresztények vagyunk, legszentebb úr - borult
 8       I,  XVIII|        Tudod, hogy egy hónapja itt vagyunk már, és azóta csak kétszer
 9       I,  XVIII|         Mindig az vagy, ha egyedül vagyunk. De most nem vagyunk egyedül.
10       I,  XVIII|       egyedül vagyunk. De most nem vagyunk egyedül. Nem hallod?~A nagyterem
11      II,  XXIV |          büntetést.~- Isten búzája vagyunk - mondogatta a rhetor. -
12     III,  XXVII|      márványoszlopra.~- Tudod, hol vagyunk, kis Tit? Én már tudom.
13     III,  XXX  | körültáncolta a fiút.~- Tudod, mik vagyunk mink? Boldog bolondok. Thainatta-thainatta-tam...
14     III,  XXXI |       hiszen a feleségem. Odavalók vagyunk mi Puteoliba, én csak nyáron
15      IV,  XXXV |       pénzért mindent lehet.~- Itt vagyunk.~Hercules háromember-magasságú,
16      IV,  XXXVI|    keresztény vagyok!~- Mi is azok vagyunk! - ezt három mély férfihang