Rész, Fejezet

 1       I,  XI   |          ti pedig gyávák vagytok - kiáltotta Maxentius az öklét emelgetve. -
 2       I,  XII  |        hófehér ruhában.~- Anyám! - kiáltotta el magát a princeps.~A fehér
 3       I,  XVII |            a hirdetõtáblát, és azt kiáltotta:~- Az ártatlan keresztényekkel
 4       I,  XX   |           leánya. A hadsereg ki is kiáltotta királynak, de mire emberkort
 5       I,  XXI  |             ki az Úr nevében jõ! - kiáltotta égnek emelt arccal, amely
 6      II,  XXII |            Tifonnak is mondatik! - kiáltotta remegõ ajakkal a pap. -
 7      II,  XXII |      tevékrõl! Bújjatok mögéjük! - kiáltotta a pap.~Látni már akkor nem
 8      II,  XXIII| megengesztelhetõk.~- Soha, soha! - kiáltotta az asszony. - Õk voltak
 9      II,  XXIII|      Pantaleont mered emlegetni? - kiáltotta a császár, hogy az erek
10     III,  XXIX |            istentelenek! Az özvegy kiáltotta is a kívánt szavakat, de
11     III,  XXIX |           Most már megszólalt. Azt kiáltotta neki, ne szégyellje magát,
12     III,  XXX  |         megmondod?~- Nem mondom! - kiáltotta hevesen Quintipor.~- Hát
13     III,  XXXII|            Aranygyûrût találtam! - kiáltotta a fiú, és derékon kapva
14      IV,  XXXVI|            Melyik szenátornéhoz? - kiáltotta valaki.~Nagy nevetés támadt.
15      IV,  XXXVI|         mély férfihang egy helyrõl kiáltotta.~A szenátorok padjaiban
16       V,  XXXIX|    fölismerte a princepset, és azt kiáltotta, hogy „halál a keresztényekre!”