Rész, Fejezet

 1     III,  XXXI|     maga a vendéglõsné méri, a copa, aki olyan becsületes nõszemély,
 2     III,  XXXI|       a fiú a nagyon tökéletes copa elé. Ha tehát merik vállalni
 3     III,  XXXI|       a páratlan tökéletességû copa -, de mióta ismered te az
 4     III,  XXXI|        Kicsoda? - dülledt ki a copa szeme. - Ki csinosította
 5     III,  XXXI|      Odaintett a sarok felé. A copa megenyhült egy kicsit.~-
 6     III,  XXXI|       De poharat csak egyet!~A copa megpróbált egy mosolyt összeszedni,
 7     III,  XXXI| cserélte az eszmét. Most már a copa is közéjük ült. Sõt néha
 8     III,  XXXI|  kolbászdarabokat a pad alá.~A copa nagyot sikoltott.~- Juno
 9     III,  XXXI|        vihogsz? - förmedt rá a copa. - Te is csak olyan istentelen
10     III,  XXXI|  nézett körül.~- Ne bolondozz, copa. Tudod, hogy most fejébe
11     III,  XXXI|     mit imádkoztatnak velem.~A copa mind a két karjával bekönyökölt
12     III,  XXXI|         szólította ismerõsül a copa. - Hány congiusra futja
13     III,  XXXI|         csapta össze a kezét a copa. - Mind kivesztek az istentelenek?~-
14     III,  XXXI|      abban? - értetlenkedett a copa, maga mellett kínálván meg
15     III,  XXXI|       Micsoda ez? - kérdezte a copa.~- Egy ujjperc. Igaz, hogy
16     III,  XXXI| elmentek, egy aranyat dobott a copa elé.~- Rosszul érzi magát