Rész, Fejezet

 1       I,  I    |         eredetû volt, mind a kettõ az alexandriai Arnobiustól tanulta a szónoklatot
 2       I,  X    |           neki, hogy elvonulhasson az alexandriai könyvtárba. Az öregember
 3       I,  XVII |    csiklandoznak-e ebben az órában az alexandriai zephirek? Fáradt inaid érzik-e
 4       I,  XVIII|              amelyet Heptaglossus, az alexandriai könyvtár igazgatója bocsátott
 5       I,  XX   |             meghallgatta. A különbözõ alexandriai céhek és érdekcsoportok
 6       I,  XX   |      rendkívüli tetszésre találtak az alexandriai közélet csiszolt elméi közt,
 7       I,  XXI  |          perzsa király leányának. Egy alexandriai borostyánkereskedõ, aki
 8      II,  XXII |           ugyan egyszer egy Bion nevű alexandriai tanuló, aki előtt magától
 9      II,  XXII |              önmagukkal sem. Mióta az alexandriai könyvtárban búcsú nélkül
10      II,  XXIII|               jutott a császárnak. Az alexandriai kikötõ-kormányzóság jelentette,
11      II,  XXIV |     Lactantius, a rhetor búcsúzott az alexandriai gyülekezettõl, amelynek
12      II,  XXIV | felhasználásában. Neki köszönhette az alexandriai gyülekezet, hogy az elsõ
13     III,  XXVII|        Elhoztad, Gránátvirág?~Hogy az alexandriai epigrammát jóvátegye, mindennap
14      IV,  XXXVI|               a hangját. Úgy, mint az alexandriai könyv­tárban. „Engedd meg,
15      VI,  XL   |              neki könnyû nyugodást az alexandriai palota platánjai alatt!
16      VI,  XL   |      koporsójáról vettem a mintát, az alexandriai somában. Az aranykoporsó,