Rész, Fejezet

 1       I,  III    | Maximianusnak már egy szál fekete sincs a szakállában, mégis minden
 2       I,  VII    |    vagyunk istentelenek. Egyebünk sincs, mint az istenünk.~- Hogy
 3       I,  VII    |           Azt mondtátok, semmitek sincs, csak az istenetek.~- Õhozzá
 4       I,  IX     |            hogy a férfiakban soha sincs belátás, férji beleegyezés
 5       I,  X      |              Tehát semmi változás sincs?~- Van, uram. A Hold kijött
 6       I,  XI     |       életet.~- De istentelen egy sincs köztük! - ütött az asztalra
 7       I,  XIV    |         sivatagában? Még ismerõse sincs a rhetoron kívül, akit néha
 8       I,  XVII   |       gyakorlott, de fogékonysága sincs hozzá, megvan benne az isteni
 9       I,  XIX    |    isteneihez, mikor a magaméihoz sincs semmi? Tudjátok, úgy voltam
10      II,  XXII   |    rábízni. A fiatalok közt nyoma sincs annak a barátságnak, amirõl
11     III,  XXXII  |           Nem érted, hogy senkink sincs egymáson kívül, Gránátvirág?~-
12      IV,  XXXIV  |      nevemben kéred, neki már úgy sincs arra szüksége. Hiszen õ
13      IV,  XXXVII |            se szeme. Nyilván füle sincs. De akkor mivel hall? Most
14      IV,  XXXVII |          annyi pénze a császárnak sincs, amennyibe ez kerül.~- Mennyit
15       V,  XXXVIII|           a rabszolgáknak egyebük sincs.~Kis Tit a nyakához nyúlt,