Rész, Fejezet

 1       I,  XI    |         homlokfalán aranyozott J O M betûk mutatták, hogy a
 2      II,  XXII  |  embernek, aki elmondhatta, hogy ő etette Arsinoeban a szent
 3      II,  XXII  |      épített már akkor, mikor az ő őseik még kecskebőrben jártak,
 4      II,  XXII  |          matematikusa, tehát nem ő lehetett az, aki életével
 5     III,  XXVII |        kis halastó, azon tanulta ő ezt a játékot egy fiatal
 6     III,  XXVII | hozzáértette az arcát az övéhez. Ő akkor nagyon sírt, kapott
 7     III,  XXVII |     nagyanya nem akarta, hogy az ő unokája arcát rabszolgának
 8     III,  XXVII |          lakatlan. Az, amelyikbe ő költözött, valamelyik régi
 9     III,  XXVII |       szűk és kényelmetlen, s az ő beteges, rossz hangulata
10     III,  XXVII |  emlegetett, nem vette észre. Az ő szíve, amely sohase vetette
11     III,  XXVII |     mindig maga volt. Nem tudta, ő jött-e nagyon korán, vagy
12     III,  XXVII |        mindig megmaradt volna az ő kis Titjének.~- Kis Tit,
13     III,  XXVII |       nekik. Ott álltak mögötte, ő lassanként a fiú mellére
14      IV,  XXXVII|       abból a boldogságból, amit ő másoknak a vonásain még
15       V,  XXXIX |      bárki is bitorolni merje az ő hatáskörét.~A szegény kis