Rész, Fejezet
1 I, I | a halhatatlanok felett. Õ a fõcsászár, az elsõ augustus,
2 I, I | Diocletianus az ész, ott õ a kar; amit Jupiter kigondol,
3 I, I | borulással való köszöntés csak õ istenségét, a Dominust illeti,
4 I, I | társainak is, akik részesei az õ istenségének. A legmagasabb
5 I, I | azonban, vagy azért, mert õ is az istenekhez tartozónak
6 I, I | Minervina! - kezdett el õ is süvölteni.~Már akkor
7 I, I | Te, milyen furcsa, hogy õ a fehér asszony, az ura
8 I, I | a vörös caesar.~De azért õ is jobbnak látta elhallgatni,
9 I, I | az adóvégrehajtás is az õ tisztük, respectabilisek.~
10 I, I | A paraszt felugrott, és õ is a piac felé nézett, de
11 I, I | császárt a gyõzelemrõl. Õ kiolvasta azt a csillagokból.~-
12 I, I | bizalmát is, már amennyiben õ megbízott valakiben. Udvarába
13 I, I | Lactantius ilyenformán, mivel az õ hivatala nem adott alkalmat
14 I, I | mindenben benne lenni.~Most is õ volt az, aki megállította
15 I, I | aranypénzt, amely már az õ gyerekkorában kiveszett
16 I, I | hogy nem olyan semmi ember õ, mint amilyennek látszik,
17 I, II | mondja, éppen azért különb az õ istenük a mieinknél. Ismered
18 I, II | kíváncsi.~- Biztosan tudod? Õ nagyon érdeklõdik teutánad.
19 I, II | beleõrült a halálfélelembe. Õ ugyan úgy mondja, akkor
20 I, III | imperatort, azt felelte, hogy õ nem egy városnak, hanem
21 I, III | verekedte föl magát, mint õ. Jó hadvezér volt, vakmerõ
22 I, III | akart. Amint az Galeriust, õ Constantius tábornokot vette
23 I, III | szívvel vált meg fiától, de õ is könnyebbülésnek érezte,
24 I, III | tudjuk, hogy a szegénység az õ szemükben is szégyenletes
25 I, III | mindenre. Aztán hirtelen õ fordult kérdéssel az apjához.~-
26 I, III | gyerekeit. De én nem az õ gyereke vagyok. Én az én
27 I, III | fejemet. S reggel mindig az õ hangjára ébredek fel. Kérdezõsködött
28 I, III | Elégettem a levelét. Õ kért rá.~- Rólam nem írt?~-
29 I, III | hívják, a leghûbb emberem. Õ is keresztény.~- Ha szolgád,
30 I, III | ünnepét tartották, s az õ tiszteletére a szent hetérák
31 I, III | És Fausta?~- Ó, apám, õ még sokáig babával fog játszani!
32 I, III | amiket most bocsátok ki, az õ képét tegyék az éremverõk.~
33 I, IV | hogy a barbár hordák az õ kezébõl ütötték ki a pecsenyét.
34 I, IV | is bizonyság arra, hogy õ titán. Ha Diocletianus Jupiterrel
35 I, IV | nem való ilyen melegbe, õ azt csak télen bírja el.
36 I, IV | apám meg maga a hóhér. Majd õ megadja az aranyadat, ha
37 I, V | fog eladni az apám. Pedig õ caesar. A te apád micsoda?~-
38 I, V | amiért szentséges úr lett az õ csordáslegény fiából. Mondjak
39 I, V | borjút nevelhetnék, mint õ. Még tipegni is úgy szeretnék,
40 I, V | tipegni is úgy szeretnék, mint õ, mikor a kányát kergeti.~
41 I, V | megesküszik Hekatéra, mert õ is olyan vén, mint Hekaté,
42 I, V | vén, mint Hekaté, és csak õ tud nekem lepényt sütni,
43 I, V | illene azt mondani, hogy õ két kezét is odaadná érte
44 I, VI | feküdt az isten lábai elé. Õ ugyan nem emlékezett rá,
45 I, VI | fiatoknak fogadtatok.~Most már õ is sírt, rároskadva az anyjára.
46 I, VI | apám, anyám, nem apám, mert õ csak császár. Ha az nem
47 I, VI | lándzsáját. Azt mondta, õ nem ont keresztény vért.
48 I, VI | püspöknek, aki azt felelte, õ meg azon csodálkozik, hogy
49 I, VI | istene szégyenül meg, de õ maga nem, mert ez a szedett-vedett
50 I, VI | mert azt mondta, te az õ halott fiát is életre hoztad.
51 I, VI | Neki nem kell más név, mert õ egyedülvaló. Egyszülött
52 I, VI | Az Úrkrisztus anyja. Az õ fia is meghalt, de visszatért.
53 I, VI | meghalt, de visszatért. Õ minden anyát meg tud gyógyítani.~
54 I, VI | alá, mikor alusztok, és õ elûzi tõletek a gonosz álmokat.
55 I, VI | könnyes lesz a szemetek, és õ mosolygásba öltözteti a
56 I, VII | föl lehetett tenni, hogy õ az udvar titkos levelezõje.
57 I, VII | szeretett uralkodója, mint õ. Ahol csak megjelent a városokban
58 I, VII | A jobbágy elmondta, hogy õ, aki császári birtokon szolgál,
59 I, VII | mint szú a kivágott erdõt. Õ a romok fölé akarta építeni
60 I, VII | mindig úgy sikerült is, amint õ szerette volna, az óriási
61 I, VII | hanem az, ha ugyanakkor az õ szeme láttára nála hitványabbak
62 I, VII | hogy az olümposziak közül õ õrizte meg legcsorbíthatatlanabbul
63 I, VII | amelyhez a pessinusi jóslat az õ sorsát kötötte. Most ráeszmélt,
64 I, VII | hogy az istenek elhozták az õ óráját. Kirántotta a kardját,
65 I, VII | látszott a rendesnél, az õ akaratuk megnyilvánulását.
66 I, VII | olvasta még meg a fûszálakat, õ se vetett ügyet az emberi
67 I, VII | tette, ami kötelessége volt, õ is azt cselekedte volna
68 I, VII | vállat vont.~- Lehet, az õ dolguk. Leghívebb szolgáim.~
69 I, VIII | amilyen más is lett volna az õ helyében. Sógora volt Tagesnek,
70 I, VIII | zúgolódott, hogy Pantaleon az õ külön istene nevében gyógyítsa
71 I, VIII | menti meg attól, hogy az õ sorsára ne jusson. Ha azonban
72 I, VIII | sokat hallotta már, hogy õ oszlop és sarokkõ, kard
73 I, VIII | mozdulatait. Vele együtt õ is feltekintett az égre,
74 I, VIII | lekókadt fejjel bóbiskolt. Õ már átengedte magát a harmóniának.
75 I, VIII | aki pálmaágat lengetett. Õ kezdett tárgyalást a lovasok
76 I, IX | addig ismeretlen lett volna, õ találta volna ki ezt a nagy
77 I, IX | azzal fenyegette, hogy akkor õ se eszik egy falatot se,
78 I, IX | lehet benne kétség, hiszen õ a maga szemével látta.~-
79 I, IX | aki olyan tisztán látta az õ jövõjét, megmondja a gyerekét
80 I, IX | akkor a császárné aludt, õ lóra ült, köpenyegébe takarta
81 I, IX | parton a mély patakba. Mire õ kiszabadította magát a ló
82 I, IX | még visszakaphatom. Az õ istene visszaadhatja. Csak
83 I, IX | keresztények nagy mágusa. Orvos. Õ állított engem lábra. Nem
84 I, IX | engem lábra. Nem bánod, hogy õ lett az orvosom Sincellus
85 I, IX | orvosom Sincellus helyett? Õ Valeriát is meg tudja gyógyítani.~-
86 I, IX | ami a törvény ellen van. Õ tizennyolc év alatt több
87 I, IX | természetben. Az övében nincs, õ sohase gyûlölt senkit, de
88 I, IX | fogant hatalom büntetése-e az õ szülõi boldogtalanságuk?~
89 I, IX | boldogtalan ember, mint õ maga.~Belesírt egyetlenegy
90 I, IX | mondta simogatóan. Most már õ érezte szükségét annak,
91 I, IX | nem kel fel addig, míg az õ gazdája lábát meg nem csókolhatja.~-
92 I, IX | azok elõtt kimondja, hogy õ a malacból nem eszik. Ne
93 I, IX | zsidónak álltál be? Nem õ, azt mondja, hanem kereszténynek.
94 I, IX | majd én helyrehozom, amit õ elrontott.~Odaállt a fiú
95 I, IX | megcsókolta, nem tudta, az õ szája nagyon forró-e, vagy
96 I, IX | hallottad? Az jutott eszembe... õ is... a mi fiunk is tizennyolc
97 I, X | jött a saját palotájába is, õ is ki volt szolgáltatva
98 I, X | lepõdött meg a császár.~Az õ tekintetét követve Bion
99 I, X | Jó volna eltalálni, hogy õ is azt nézhetné. Tudja Titanilla
100 I, X | a titokkal, amelyhez az õ szerencsétlen elszólása
101 I, X | vigyázatlanságért, amit õ követett el.~- Tehát bölcshöz
102 I, X | az anyám mellett, mikor õ neked mint fiatal centuriónak
103 I, X | semmit, mert belõle éltek. Õ volt a megszállott, akinek
104 I, X | láthatatlanok meglátására, nem. Azt õ se tudta, hogy csinálja.
105 I, X | én semmit se hallottam, õ megérezte, mikor celláját
106 I, X | senki ne tudja, kicsoda, még õ maga se, akkor húszéves
107 I, X | hogy ha az öreg katonák, õ és Maximianus elmennek is
108 I, X | katonának kellett maradnom, hogy õ békét arathasson ott, ahol
109 I, X | napkoronggal a feje körül. Õ már szolgálhatja a világosság
110 I, X | mányzója lenni, vagy aminek õ jobban örülne, inkább marad-e
111 I, X | akiben megbízhatott. Aki az õ életét megmentette, arra
112 I, X | feledésbe ment a dolog. Õ óvatosságból annyit mondott
113 I, X | Dominus az útból, akkor õ okosan teszi, hogy önszántából
114 I, XI | az anyja teve, s mivel õ ezt nem hitte el, a tiszt
115 I, XI | parancsolt neki a szemöldökével. Õ védte meg a fiát.~- Az ököl
116 I, XI | nézett. Most úgy érezte, hogy õ se fél az apjától. Csókot
117 I, XI | felé, megmondani neki, hogy õ azért büszke rá, nagy, erõs
118 I, XI | ahonnan már eléri a holdat, õ majd letépi, és hazaszalad
119 I, XI | Bíborköpönyegébe takargatva õ vitte haza a karján a nobilissimát.
120 I, XII | apatei presbiter. Anyád az õ házában várakozik, s õ azért
121 I, XII | az õ házában várakozik, s õ azért jött elébünk, hogy
122 I, XII | fiatalember, se nem katonaember.~- Õ is hozzánk tartozik - nyugtatta
123 I, XII | Minervianus a princepset.~Õ elõre lovagolt az útmutatóval,
124 I, XII | Imádkozik - súgta Minervina, és õ is letérdelt. Úgy imádkozott,
125 I, XII | princeps türelmesen várt. Õ maga ugyan, mint afféle
126 I, XII | fogod szeretni? Akkor is, ha õ nem szeret már? Hû leszel
127 I, XII | Megtartod a hitet? Akkor is, ha õ hitszegõ lesz?~Fölugrott,
128 I, XII | frissen nyúzott báránybõrre. Õ, amikor idejött, nem gondolt
129 I, XII | Jobb kezével megfogta az õ kezét, baljával a lányét,
130 I, XII | az egy igaz Isten és az õ egyszülött fia, a mi Urunk
131 I, XII | családból támasztott oltalmat az õ népének.~
132 I, XIII | ujjával feszítette le dühében. Õ ugyan eddig mindig azt hitte,
133 I, XIII | rendelkezésére álló légiókat. Õ tiltakozott a beavatkozás
134 I, XIII | császár meggyalázása.~- Õ díszkocsiján ült, oldalán
135 I, XIII | fattyakéba, mert azokban is az õ aljas vére folyik! Az istentelenekébe,
136 I, XIII | drága Romula nagymama az õ kis cicájának kedveskedni?~-
137 I, XIV | bizonyosan nem unatkozik. Õ se ér rá unatkozni, a császár
138 I, XIV | elszakadnak a fiuktól. Vagy õ is csak azért búsul, mert
139 I, XIV | dolgokról, amelyekrõl az õ közelében tudomást szerez,
140 I, XIV | mint egy iskolásgyerek. Õ maga már nem félt a császártól,
141 I, XIV | egyedül él a világban, mint õ. Hogy honnan ez az érzés,
142 I, XIV | viselnek a ruhájuk alatt az õ idegen istenük tiszteletére,
143 I, XIV | telékenyebbeknek mutatkoztak, mint õ. Kedvezõ jeleket adtak,
144 I, XIV | thébai légió történetével. Õ sok légiót látott már elvérezni,
145 I, XIV | katonák azért haltak meg, mert õ parancsolta nekik, aki fizette
146 I, XIV | hogy Aesculapiust, akinek õ egész életében buzgó tisztelõje
147 I, XIV | és békés természetû, mint õ.~Tages jelentése azonban,
148 I, XIV | ebben is új rendet szabott. Õ trónuson ült, balján a társcsászárral,
149 I, XIV | Constantius jelentette ki, hogy õ kivihetõnek találja a császár
150 I, XIV | vett rajta a vágy, hogy õ is elfoglalja köztük a maga
151 I, XIV | halhatatlanokat. Aztán papjaink és az õ papjaik meghallgatásával
152 I, XIV | istentelenek megbízhatatlanságáról. Õ a tiszta munkát szereti.~-
153 I, XIV | óvatos feleletet adott. Õ úgy tudja, a keresztények
154 I, XIV | szavait. Nem tudja, hogy az õ országaiban mennyien vannak
155 I, XIV | uralkodótársai bizonyosan tudják, õ soha nem volt barátja, s
156 I, XIV | szenvedett. Aztán elmondta, hogy õ Galerius anyjának, az isteni
157 I, XIV | hazaindulhasson családjával. Az õ útja leghosszabb az Atlanti-óceán
158 I, XV | segítsen valahogy rajta, mert õ így éhen fog halni. A püspök
159 I, XV | ne szúrjuk a barátságot.~Õ maga tûrte fel Quintipor
160 I, XV | mint a sátán vetését az õ szántóföldjén, és bal kezébõl
161 I, XVI | hogy ne féltsék, mert ha õ akarja, hetvenhét légió
162 I, XVI | irenarchos zavarban volt. Az õ zsebében is volt már egy
163 I, XVI | volt már egy kereszt, mert õ is hallott róla, hogy készül
164 I, XVI | Isten bátorságot kíván az õ harcosaitól.~Látomásokról
165 I, XVI | azért van sötétben, mert õ még csak azután lesz eljövendõ.
166 I, XVI | rendesen maga a püspök mondta, õ szolgáltatta ki kenyér és
167 I, XVI | színében az úrvacsorát is, s õ merítette vízbe a keresztelendõket
168 I, XVI | odaért volna, akkorra már õ megint az emelvényen állt,
169 I, XVI | van, aki nincs vele, és õ nemcsak ellenségeit teríti
170 I, XVI | beszél. Elbeszélte, hogy az õ jelenlétük ijesztett rá
171 I, XVI | arról nevezetes, hogy az õ uralkodása alatt volt Antiochia
172 I, XVI | kérte az Istent, hogy az õ kedvéért kegyelmezzen meg
173 I, XVI | mert az építette föl az õ szülõvárosát, amit a földindulás
174 I, XVI | tiszteletét a praefectusnál. Õ aztán már többet tudott
175 I, XVII | meg az utókor számára az õ viselt dolgait, nem mintha
176 I, XVII | inkább azért, hogy akire õ fogja hagyni a bíbort, az
177 I, XVII | az helyrehozhassa, amit õ vétett, és próbálhassa,
178 I, XVII | felségsértésnek még a látszatától is, õ maga hasonlította magát
179 I, XVII | nyomorult halandók dolgait. Õ maga, aki egy félig barbár
180 I, XVII | tiszteletet. S mivel az õ véleménye szerint, amely
181 I, XVII | kíváncsiságból, mert az õ személyétõl semmi sem áll
182 I, XVII | árnyékra kárhoztatott az õ kiszámíthatatlan személye,
183 I, XVII | az volt, megfelelõen az õ mindenkor tapasztalt bölcsességének,
184 I, XVII | pártjára állt. Mint tudod, õ már Antiochiában is húzott
185 I, XVII | urát, mert nagyon szerette. Õ adta neki azt a tanácsot,
186 I, XVII | a császárnét is, hogy az õ istenük mindent jóra tud
187 I, XVII | emlékeztette rá Urunkat, hogy õ ezt elõre megmondta neki.
188 I, XVII | neki. S mivel, mint mondta, õ nem akar a nikomédiai palotában
189 I, XVII | sokat beszélgetek vele, õ is azok közé a mulatságkerülõ
190 I, XVII | amire gondolni is borzalom. Õ maga megpörkölõdött ugyan
191 I, XVII | a katona megfordult, s õ azzal követte el a hibát,
192 I, XVII | vehetnek rajta erõt, mert õ keresztény, s csak istenének
193 I, XVII | szolgálni a császárnak. Õ, mint mondta, már elõbb
194 I, XVII | szívére vall, hogy mindennap õ maga is megjelenik a fiú
195 I, XVIII | úgy érezhették, hogy az õ vérük élteti ezeket a harmativó
196 I, XVIII | maga elõtt, napsütésben az õ aranyfényét érezte. Nemcsak
197 I, XVIII | megborzongásai voltak az õ követei, amelyek mind mintha
198 I, XVIII | sétákat parancsolt rá, s õ keresztül-kasul bolyongta
199 I, XVIII | óvatosan és kecsesen tipegne õ itt apró saruiban. Piszkos
200 I, XVIII | kicsinyeik merre járnak: az õ fülébe a nobilissima kösöntyûi
201 I, XVIII | terelgetett maga elõtt, s õ hallotta, amint a nobilissima
202 I, XVIII | Gyûlölöm én Éroszt... Nem, õ nem a nyilas gyermeket gyûlölte,
203 I, XVIII | princepsre. - Szerencsés kaland, õ mindenütt gyõzelmet arat,
204 I, XVIII | kocsmáros erre nekitámadt, õ kirántotta a kardját, lecsapta
205 I, XVIII | elõreengedte a rabszolgát, õ pedig kitámolygott a könyvtárból,
206 I, XIX | Serapis-papok közül való, õ az isten nagy ünnepén a
207 I, XIX | hogy most már érti. Az õ anyja nem úgy jövendölt,
208 I, XIX | is hívatta a császár. S õ különben is rhetor, nem
209 I, XIX | akarná védeni a zsidókat. Ha õ barátságot mutat a zsidók
210 I, XX | tele volt küldöttségekkel, õ valamennyinek eladta protekcióját
211 I, XX | szelídíti egy kicsit. Aranyfény õ, de... talán... már nem
212 I, XX | mondta. Arra gondolt, hogy az õ fiának Venusa a Szûz házában
213 I, XX | a horoszkóp szerint, és õ hallott olyan fecsegéseket
214 I, XX | felesége álmára gondolt, de õ nem Pantaleon, hanem Quintipor
215 I, XX | szólít elõször a nomenclator. Õ maga is gondba esve nézegette
216 I, XX | mernek jönni, bizakodva az õ erejükben és a mi gyöngeségünkben.
217 I, XX | úgy módosítanák, hogy az õ istentiszteletük is hasznára
218 I, XX | valóban röviden végzett. Õ, megvallja, élt közöttük,
219 I, XX | legveszedelmesebb isten õ, mert szelídnek tettetvén
220 I, XX | jött létre a világ. De nem õ teremtette, mert a tökéletes
221 I, XX | akarta bebizonyítani, hogy az õ vallási rendszerével az
222 I, XXI | alussza álmát mézágyában. Az õ égbemenetele helyett be
223 I, XXI | kérkedtek vele, hogy igenis az õ istenük állt bosszút letartóztatott
224 I, XXI | vádolhatta senki azzal, hogy az õ életére vagy a római birodalom
225 I, XXI | felforgatására tör. Legkevésbé õ, aki egyedül tudta, mitõl
226 I, XXI | Annyira hitelt adott most már õ is az augusta álmának, hogy
227 I, XXI | idejében a kezembe adták.~Az õ arca már kezdett színesedni,
228 I, XXI | vallomásával igazolta, hogy õ az apatei presbiter, s annál
229 I, XXI | Pantaleon, mert két nap óta õ tartja megkötözve közös
230 I, XXI | bizonyára Valeriát értette, az õ feleségét, a Dominus lányát.
231 I, XXI | feleségét, a Dominus lányát. Õ mint Valeria ura nem szívesen
232 I, XXI | ment volna Egyiptomba, ha õ, a presbiter meg nem akadályozza.
233 I, XXI | gyanánt élt, mert azt az õ istenük soha nem tiltotta
234 I, XXI | csak a jó princepset, akit õ kalauzolt el Antiochiából
235 I, XXI | karjaiba, s akinek esküvõjére õ vigyázott fészere ajtajában.~-
236 I, XXI | gyanúja volt, hogy amikor az õ ivadéka kiirtásáról beszéltek,
237 I, XXI | ha irtást akarnak, akkor õ fogja kezdeni! Az öregember
238 I, XXI | tett említést Pantaleonról. Õ hozta szóba óvatosan, hogy
239 II, XXII | nem csodálkozhat azon se õ, se a hajósnép, se az egy-két
240 II, XXII | fagyos és hallgatag volt õ is, nem aranyfényû, hanem
241 II, XXII | figyelje. Mit tudhatott volna õ arról, hogy szeme láttára
242 II, XXII | vakmerõség észrevenni, hogy õ „minden ringy-rongy férfiszemélyre
243 II, XXII | férfiszemélyre?~Most már õ kapta el a fejét, szégyenkezõen
244 II, XXII | királynõjére emelte szemét. Õ meg akarta tiltani az istennõnek,
245 II, XXII | tekintetét nem. Hiszen az õ vétke nem volt szándékos.
246 II, XXII | vétke nem volt szándékos. Õ nem szánta azt a verset
247 II, XXII | Igaz, hogy a tollat az õ ujjai fogták, s azokban
248 II, XXII | ujjai fogták, s azokban az õ szíve vére lüktetett. Ha
249 II, XXII | lüktetett. Ha a nobilissima az õ bûnös kezét is le akarná
250 II, XXII | mint a levegõn. Hát nem õ volt-e az, aki pajtásának
251 II, XXII | értette ujjait? Hát nem õ bátorította-e, és nem õ
252 II, XXII | õ bátorította-e, és nem õ csúfolta-e ki, amiért lesütötte
253 II, XXII | kertész fia nem hagyja magát! Õ majd megmutatja a caesar
254 II, XXII | Maximianus fiát!~És most már õ is próbálgatott úgy nézni,
255 II, XXII | harcot a két fiatal közt. Õ csak arra jött rá, hogy
256 II, XXII | gõg van benne, mint ahogy õ gondolta. Néha meg tudta
257 II, XXII | Galerius lánya bánik így az õ fiával! De értelme azonnal
258 II, XXII | annyit a gyermekéért, mint õ. De honnan ez a fáradt közömbösség
259 II, XXII | az anyjában is megvan, õ maga is a bizalmatlanság
260 II, XXII | lehetett, miért tehette, mikor õ mindnyájának igyekezett
261 II, XXII | keresztények istene más. Õ nem volt rossz szándékkal
262 II, XXII | gyújtogató kezét - akkor õ nem lett volna kénytelen
263 II, XXII | A régi istenek, akiknek õ mindig oltalma alatt állott,
264 II, XXII | Végre mégis apa lehetett. Az õ szívük mindig csak a halál
265 II, XXII | beleakadt egy csipkebokorba. Õ is jókedvû volt, neki is
266 II, XXII | számlája kiegyenlítést nyert, s õ csak a régi isteneknek tartozott
267 II, XXII | zarándokot megvendégelhessenek. Õ maga Serapis templomában
268 II, XXIII | birodalomé is, amely nemcsak az õ birodalma, hanem a fiáé
269 II, XXIII | mikor az erõs istenek az õ szövetségesei, az erõs férfié,
270 II, XXIII | elnézte neki akkor is, mikor õ már rájött arra, hogy az
271 II, XXIII | Kérdezd meg Galeriust. Ha õ nincs, ma se urad nincs,
272 II, XXIII | dadogta a császárné. - És õ?~- Õ itt marad velem. Téged
273 II, XXIII | dadogta a császárné. - És õ?~- Õ itt marad velem. Téged Bion
274 II, XXIII | szíve nem jó, azt érezte õ maga is. Az elõbb még majd
275 II, XXIV | láttak a keresztények, bár õ természetes magyarázatát
276 II, XXIV | az Istennek. Nemcsak az õ lelkének megtisztításáról
277 II, XXIV | vegyék fel a keresztséget. Õ maga csak azért maradt meg
278 II, XXIV | okokból, amelyeket csak õ ismer. De az bizonyos, hogy
279 II, XXIV | egyebet nem lehet látni. Õ éppen arra kapott parancsot,
280 II, XXIV | kötelessége az engedelmesség. Õ nem a pogány Rómába megy,
281 II, XXIV | megfizetek mindenkinek az õ cselekedetei szerint.”~A
282 II, XXIV | akkor, és vele leszek és õ énvelem. A gyõzedelmesnek
283 II, XXIV | és ülök az atyámmal az õ trónján. Akinek van füle,
284 II, XXV | isten legkedvesebb neki? Õ Apollóhoz imádkozik érte
285 II, XXV | város, hogy egy év múlva õ is azok közt legyen majd,
286 II, XXV | Quintipor megházasításán õ már elõbb is töprengett,
287 II, XXVI | bûnös mozdulatot, hiszen õ se látott a lányból semmit.~-
288 III, XXVII | lapot. Bevallotta, hogy õ már délelõtt ideszökött,
289 III, XXVII | kezét.~- Olyan, mint máskor. Õ mindig jó.~Talán egy csöpp
290 III, XXVII | nem szereti a császárnét. Õ se szerette, mert nem volt
291 III, XXVII | szerelemmel kérkedni, az õ szerelmüknek bujkálni kellett.~
292 III, XXVIII | is gondolt, legalább az õ tudomása szerint. Õ számot
293 III, XXVIII | legalább az õ tudomása szerint. Õ számot vetett azzal, hogy
294 III, XXVIII | vessen rá olyankor, amikor õ is észrevehetné. Igaz, hogy
295 III, XXVIII | õt a karján ringatni az õ drága, szép, nagy fia, ahogy
296 III, XXVIII | drága, szép, nagy fia, ahogy õ ringatta tizenhat éven keresztül
297 III, XXVIII | senki se tudja, hogy az õ fia? Egy élet szenvedéséért
298 III, XXVIII | mögött állt egy pohárnok, õ a császárné mögül leste
299 III, XXVIII | a pohárnokát.~S azzal az õ kezébõl is kicsúszott a
300 III, XXIX | tartotta valószínûnek, hogy az õ szíve fájdult volna meg
301 III, XXIX | arra a játékszerre, amit õ keresett, õ talált magának.
302 III, XXIX | játékszerre, amit õ keresett, õ talált magának. Nem adja,
303 III, XXIX | félteni kellene valakitõl az õ Gránátvirágját! Aki még
304 III, XXIX | csak amikor azt hiszi, hogy õ nem látja!~Ügyes és szelíd
305 III, XXIX | örült neki, hogy el fogja õ mulattatni Gránátvirágot
306 III, XXIX | vívnia a rabszolgáért, aki az õ fiatalkori vonásait viseli,
307 III, XXIX | palota tablinumában, amely az õ ideérkezése óta még nem
308 III, XXIX | császárné látta, hogy az õ arca helyett a kép harsogó
309 III, XXIX | kérdetlen szóval odatolakodni, s õ senkit se tüntetett ki megszólításával.
310 III, XXIX | átvette apjától a szót. Õ a Keletrõl jött Rómába,
311 III, XXIX | magamnak dicsekedett vele, hogy õ mennyivel emberségesebb
312 III, XXIX | örök tûzben sütögettet. Õ olyan rostélyt talált ki,
313 III, XXIX | legerényesebb emberek kiirtását.~- Õ a birodalom ellenségeit
314 III, XXIX | abból a medencébõl, amelybe õ belép; volt, aki azért tért
315 III, XXIX | néhány szem gabonát, azután õ maga odacipelte a hivatalos
316 III, XXIX | hogy hátha nem az, amit õ sejt.~- Olyan keresztény
317 III, XXIX | Hívatta Quintiport, hogy õ is csomagoljon össze. Az
318 III, XXIX | barátság hangján beszélt. Míg õ oda lesz, rábízza a pohárnokát,
319 III, XXIX | tudja, a közös nílusi úton õ, a nobilissima is megkedvelte
320 III, XXIX | a költõket is, akikben, õ öregasszony létére is megérti
321 III, XXX | nevetve mutogatta, hogy az õ combjának csak a töve maradt.
322 III, XXX | fogadószobájába csúszkált be, és az õ lábvánkosára kuporodott
323 III, XXX | a rabnõnek, és megindult õ is a szíve után. Trullával
324 III, XXX | amikor folytatta, mintha az õ hangját is eláztatta volna
325 III, XXX | almamagot is adott neki, másikat õ maga fogta a hüvelykje és
326 III, XXX | lychnisekbõl fonjanak koszorút. Õ is egyet, Gránátvirág is
327 III, XXX | koszorúját. „Csalni nem szabad!” Õ már hallotta egyszer ezt
328 III, XXX | a csókpróbát játszották!~Õ csakugyan nem csalt, mikor
329 III, XXX | savát érezte bennük. De õ maga sohase sírt, s egyszer,
330 III, XXX | Domina? Kis Tit, mikor az õ karjába kapaszkodik, úgy
331 III, XXXI | Majd te választasz, és õ fizet - mondta szemtelen
332 III, XXXI | aquileiai üvegvázákat, amelyeket õ alexandriaiaknak mondott,
333 III, XXXI | idegennek, mert az inas az õ tulajdon gyereke, de azért
334 III, XXXI | Sõt néha percekig csak õ beszélt. Azt is az õ szavaiból
335 III, XXXI | csak õ beszélt. Azt is az õ szavaiból vették ki - minden
336 III, XXXI | mikor rajtakaptam, hogy õ is az istentelenek közé
337 III, XXXI | hõsködött Septumanus, hogy az õ haja a szolgálók miatt hullott
338 III, XXXI | már emlékszik az illetõre, õ volt a fõ alamizsnaosztogató,
339 III, XXXI | gondolta Quintipor. És õ most csak a fél karjával
340 III, XXXI | szomorú. Hiszen addig, míg õ, a császár él, nem érezheti
341 III, XXXI | mindent tud Titrõl, amit õ tán sohase fog megtudni.~
342 III, XXXI | aki csakúgy cseléd, mint õ, csak nem olyan tekintélyes
343 III, XXXI | ezt elmondom neki. Vagy õ már tudja, mi?~Quintipor
344 III, XXXI | úrnõm. Idezavart hozzád, de õ még visszafeküdt. Kár pedig,
345 III, XXXI | Kár pedig, hogy itt nincs õ is. Úgy látom, teveled is
346 III, XXXI | dajka már rég elment, és õ nem is moccant. Aztán lassan,
347 III, XXXII | nagyon ambicionálta, hogy õ szoktassa le róla.~- Az
348 III, XXXII | megfeledkeztek magukról az õ gesztenyefái alatt.~- És
349 III, XXXII | szentélynek, amelyet, ahogy õ mondta, még Enehás alapított
350 III, XXXII | valamikor az urak, akkor õ mint örökös jöhet-mehet
351 III, XXXII | dolgot vallotta be, hogy õ csak házon kívül szolgálja
352 III, XXXII | fel a három ujját. - Pedig õ nem volt olyan szerencsés,
353 III, XXXII | nem jutott eszébe, hogy õ se parancsra írta az epigrammáit.
354 III, XXXII | a gondolatból. Igen, az õ versérõl csak véletlenül
355 III, XXXIII | a Boldogok Szigetére. De õ nem ijedt meg, megkínálta
356 III, XXXIII | nagyon sajnálja, és hogy õ már rég megszabadította
357 III, XXXIII | megszabadította volna magát, ha õ volna Atlasz. Mivel, te? -
358 III, XXXIII | fejével az eget - felelte õ bátran. Az óriás erre elnevette
359 III, XXXIII | megkérdezte tõle, kicsoda õ, és mit visz a hátán. Én
360 III, XXXIII | kis Tit vagyok, felelte õ, és el akarok jutni ezzel
361 III, XXXIII | hanem kelet felé. Erre õ visszafordult, és ment-ment,
362 III, XXXIII | Szigete. A kapu be volt zárva, õ elkezdett sírni, a bárányka
363 III, XXXIII | sziszegve kérdezte: mit akartok? Õ erre elnevette magát, mert
364 III, XXXIII | Maxentiust se? - kérdezte õ, és erre Romula nagyanya
365 III, XXXIII | Trulla bontogatott addig, míg õ a levelet olvasta.~A dajkának
366 IV, XXXIV | perzsa vállal, kézzel, hogy õ milyen beavatott ember. -
367 IV, XXXIV | tûzoltókat. Ha az apja meg õ lehetnének egyszer itt az
368 IV, XXXIV | Constantius az oka mindennek, õ az õsi erkölcsök megrontója.
369 IV, XXXIV | tartsanak semmitõl, mert õ meg az apja résen vannak,
370 IV, XXXIV | fogjanak össze, s mindnyájan az õ táborukban legyenek, és
371 IV, XXXIV | fia is van, aki méltó az õ szõlõvesszejére.~Veturio
372 IV, XXXIV | akkor kaptam az apámtól - õ is centurio volt -, mikor
373 IV, XXXIV | hiszi, az egész világ az õ Antinousa körül forog. Hát
374 IV, XXXIV | vissza fogja adni a lányát. Õ azt hitte, nõt vesz feleségül,
375 IV, XXXIV | Galeriusnak be kell látnia, hogy õ nem takargathat a bíborába
376 IV, XXXIV | az adoptálás gondolatát õ olthatná bele legtöbb reménnyel,
377 IV, XXXIV | hogy lánya révén mégis az õ vére fog uralkodni a római
378 IV, XXXIV | feleséged bulláját, amit õ a házi oltárára tett, amikor
379 IV, XXXIV | sincs arra szüksége. Hiszen õ asszony, én meg lány vagyok,
380 IV, XXXIV | legapróbb topánkáiba az õ lábacskáit képzelte. A
381 IV, XXXIV | Via Sacra drágaköveit az õ aranyfényében ragyogtatta,
382 IV, XXXIV | citromfaágyat, a murrhina-vázákat az õ lábához rakta, tele virágos
383 IV, XXXIV | idegenekkel beszélni róla. Az õ kis Titje csak az övé volt,
384 IV, XXXIV | se tudhatta, hogy van. Az õ kis Titjének érett szõlõszínû
385 IV, XXXIV | a világon sehol, csak az õ szívében. Egyszer látta
386 IV, XXXIV | fehér árnyék volt, nem az õ aranyfényû kis Titje, egy
387 IV, XXXIV | Titje, egy asszony, akit õ azelõtt soha nem látott,
388 IV, XXXIV | lovagtól, úrnõm. Hiszen õ se belõled, se a feleségembõl
389 IV, XXXIV | nyelvét a princeps után. Õ látta már egyszer ezt a
390 IV, XXXV | iskolás gyerek volna, és õ kísérgetõ rabszolgája, a
391 IV, XXXV | erényrõl való felfogását, de õ elkeseredésében ezeket is
392 IV, XXXV | a hûvösebb környezetben õ maga vált szenvedélyessé
393 IV, XXXV | fenyegetést öntött ekkor az õ hangjába. A császár figyelmét
394 IV, XXXV | az elhamarkodott lépést? Õ azt felelte, elérkezettnek
395 IV, XXXV | tartott meg semmit, mert õ ettõl fogva a gyülekezet
396 IV, XXXV | marékkal szórni az aranyat. Õ még csak egy réz ast se
397 IV, XXXV | másképp kell vele bánni, mert õ is más lett. Ha azelõtt
398 IV, XXXV | mint Aegyptius. Azt hiszi, õ lesz az az uralkodó, aki
399 IV, XXXV | boldogabb Trajanusnál. Õ már most is rá merné bízni
400 IV, XXXV | mellettem adjon neked helyet az õ asztalánál.~Hosszú idõk
401 IV, XXXV | indulatosabb és harsányabb szavú. Õ támadott, s a rhetor csöndesen
402 IV, XXXV | palotafelügyelõ a circust ajánlotta. Õ is azzal, hogy ott ma nagy
403 IV, XXXV | mint zöld érzelmû férfiú, õ arra hívta bizonyságul az
404 IV, XXXV | verni, mint a sapkájuk. Õ ezt biztosan tudja, mert
405 IV, XXXV | dicsekvésképp mondja, az õ unokaöccse az a világhírû
406 IV, XXXV | fájdalom gyermeké”-nek õ nevezte el magát, azt mondja,
407 IV, XXXVI | Nem ismerem a lelkedet - õ mondta ezt valamikor kis
408 IV, XXXVI | a mécsesét addig, míg az õ cubiculariumában világítottak
409 IV, XXXVI | Nem is beszélget, csak õ beszél. Õ nem hibás, mindennek
410 IV, XXXVI | beszélget, csak õ beszél. Õ nem hibás, mindennek az
411 IV, XXXVI | fejjel ült a helyén. Most már õ hallgatott, és kis Tit beszélt.
412 IV, XXXVI | néz a színpadra. Most már õ is odatekintett. A háttérben
413 IV, XXXVI | míg te nevettél rám az õ szemébõl, míg te simogattad
414 IV, XXXVI | te simogattad a hajam az õ kezével, míg a te térdeid
415 IV, XXXVI | térdeid ringatták a fejemet az õ ölében. Most már nincs,
416 IV, XXXVI | lehajtott feje felé. Az õ szája az enyémet kívánta,
417 IV, XXXVI | Gyorsabban jár, mint én, az õ lábszárcsontjaiban még nincs
418 IV, XXXVII | hanem nyári délután, és õ az antiochiai szent palota
419 IV, XXXVII | megtalálta a magyarázatot. Õ most már lélek, azért nincsen
420 IV, XXXVII | Ilyen szép nagy haja van, õ a mészárosok kollégiumának
421 IV, XXXVII | hagytam el. Elkergetett.~- Õ?~- Hogy gondolhatsz ilyent? -
422 IV, XXXVII | Mediolanumtól idáig.~- Õ küldött?~- Dehogy! Hiszen
423 IV, XXXVII | jobban tudja, mi kell az õ kicsi drágájának. Ha valami
424 IV, XXXVII | te tudnád, milyen beteg õ, bizonyosan megtartanád
425 IV, XXXVII | megtartanád az ígéreted, akkor õ meggyógyulna. De, mondom,
426 IV, XXXVII | nem. Abban a jelben, amit õ ad, nem lehet csalódni.
427 IV, XXXVII | s te magad is beszélted, õ is valami ilyen hirtelen
428 IV, XXXVII | hitték, búcsút int. Pedig õ helyeslést bólintott. A
429 IV, XXXVII | ahogy a rhetor mondja. Õ is látta azt a fényességet,
430 IV, XXXVII | ércbe öltözött nagyjai közé. Õ pedig egyforma derûs, sõt
431 IV, XXXVII | mert a szíriai azt mondta, õ nagyon meg tudja rövidíteni
432 IV, XXXVII | mert a vigilek, akikhez õ lépett be elsõnek utat mutatni,
433 IV, XXXVII | mondhatott neki ellent, mert õ is régen készült már oda,
434 V, XXXVIII| maga szemével láthassa az õ bukását, úgy, mint, Carrhaenál?
435 V, XXXVIII| mint, Carrhaenál? Talán õ lesz a koronatanú is? Diocletianus
436 V, XXXVIII| összeesküvésnek, amelyet õ tervezett ki Antiochiában,
437 V, XXXVIII| a polgárok közt, mint az õ oldalukról Maxentius. S
438 V, XXXVIII| az öklével. A maga módján õ is szerette a lányát. Ez
439 V, XXXVIII| tudomány a filozófia nõvére. Õ a maga részérõl abban igazat
440 V, XXXVIII| verõeret -, mindjárt jönni fog õ is. Ha egy kicsit fel tudsz
441 V, XXXVIII| orvos sietett félreállni, õ pedig nagy kezeit rátette
442 V, XXXVIII| meglátogatta pár percre, s õ, ha ébren találta a látogatás,
443 V, XXXIX | hajón, se az ember, se az õ hangulata nem olyan volt,
444 V, XXXIX | embernek a római birodalomban. Õ csak arra szokott érteni,
445 V, XXXIX | Egészen másformáknak képzelte õ azokat, akiknek istennel
446 V, XXXIX | heverõ aranynyelû tõrével - õ már régen ismeri. Elõször
447 V, XXXIX | titokban az elõtt, akiben õ nemcsak urát, hanem apját
448 V, XXXIX | kellett hunyni a szemét.~Õ maga szaladt elõkeríteni
449 V, XXXIX | Amikor az istenek kegyelme az õ ágyékukból sarjadott Diocletianust,
450 V, XXXIX | ugyanazt mondta ki, amit õ is gondolt, de azért úgy
451 V, XXXIX | mondta csengõ hangon.~Õ elébe ment az istennõnek,
452 V, XXXIX | parancsolta neki Tükhé.~Õ erre felemelte fejét, és
453 VI, XL | meg kell halni, akkorra õ is otthagyja az új élet
454 VI, XL | áldozatának hitt, pedig csak õ volt áldozat, áldozata az
|