Rész, Fejezet

 1       I,  III   |      aki az Oceanus partjáról indult Mediolanumnak kerülve, a
 2       I,  IV    |      rabszolga.~Maxentius már indult is a lepellel. A nobilissima
 3       I,  VI    |  csordogált a fülébe, az után indult.~Két egymásra borult asszonyt
 4       I,  VII   |      az égiektõl. A hajós nem indult el azok nélkül útjára, a
 5       I,  VII   |   szerelmes öreggyerek.~El is indult, de erre a másik gyaloghintóból
 6       I,  XV    |    apjáékhoz. Az udvar másnap indult a székvárosba, a kertészéket
 7       I,  XVIII |     együtt volt vele, nehezen indult meg a szava, és mindig idõ
 8      II,  XXIV  |       tolongtak; hajója korán indult, nem várhatta meg a többiek
 9      II,  XXV   |      találkozhasson oda útnak indult apjával. Aggodalma támadt
10     III,  XXXII | szekér nyilván csak azért nem indult még el, mert a gazda nagyon
11     III,  XXXIII|   aznap nem. Félóra múlva már indult hozzá. Fele úton találkozott
12      IV,  XXXIV |    princeps savanyú mosollyal indult tovább, de az eunuch visszaalázatoskodta.
13      IV,  XXXVII|   porával, míg megint meg nem indult benne a vér. Akkor aztán
14      IV,  XXXVII|    érdemeltem én tõle?~Könnye indult megint, megtörülgette szemét
15       V,  XXXIX |       legelkeseredettebb harc indult meg. Titanillának mint Maxentius