Rész, Fejezet

 1       I,  I     |         ceremoniálét. Diocletianus hiába tette az egész birodalom
 2       I,  IV    |         Nemcsak azt sajnálta, hogy hiába tanulta be nagy beszédét,
 3       I,  VI    |             Thiuthabaothot azonban hiába szólították föl, hogy távozzon.
 4       I,  XVII  |       sötétben tapogatózunk utána. Hiába hullámzik az élet a forumokon,
 5       I,  XVII  |          Derék fiú ez, Bionom, nem hiába a te nevelésed, sokat beszélgetek
 6       I,  XVIII |     kedvesebben, mint mással. Mert hiába mondta magát vad nobilissimának,
 7      II,  XXII  |    kõsivatagából. Az öreg démontól hiába próbáltak elbúcsúzni. Tevetérdeire
 8      II,  XXV   | megbocsátani, hogy tizenkilenc éve hiába várják a triumfust. A császár
 9      II,  XXVI  |            állt az ablak alatt. De hiába várt, a szoba nem világosodott
10     III,  XXVII |           ragyogó madárra. - Te is hiába várod Keüxöt?~Gránátvirág
11     III,  XXX   |           legyintett a lány. - Hát hiába olvastatta veled a Domina
12     III,  XXXII |           s arra fordult meg, hogy hiába nyújtja. A fiú már kint
13      IV,  XXXV  |         tótól a Mars-mezõn. Azt is hiába várták tõle, hogy majd fölmegy
14      IV,  XXXV  |          hogy a szentek drága vére hiába hullott. A kereszténység
15      IV,  XXXVII|            belefáradt pillákra.~De hiába szorította össze a pilláit: