Rész, Fejezet

 1       I,  III   |     kérdezõsködött.~Constantinus csöndesen, rövid szóval felelgetett
 2       I,  III   |         centurió voltam - mondta csöndesen a caesar. - Nem törõdött
 3       I,  VI    |      császárné lehunyt szemeibõl csöndesen szivárogtak a könnyek.~-
 4       I,  VIII  |      hullócsillag módjára, hanem csöndesen haladt, mintha egy láthatatlan
 5       I,  IX    |          el.~A császár elmondta, csöndesen, szelíd szomorúsággal, ahogy
 6       I,  XIX   |    meglátogatunk, ma éppen olyan csöndesen fognak viselkedni, mint
 7      II,  XXVI  |          jó újság - mondta a fiú csöndesen.~A lány közelebb simult
 8     III,  XXIX  |        Nem mentette meg - mondta csöndesen a princeps. - Egy hét múlva
 9     III,  XXXII |    takargattad, kis Tit - mondta csöndesen és szomorúan a fiú.~- A
10     III,  XXXIII|          a villák kezdõdtek. Ott csöndesen kihúzta a karját a fiúéból.~-
11     III,  XXXIII|          apám - mondta Quintipor csöndesen. Nem várt részvétnyilatkozatot
12      IV,  XXXIV | chiosival. De más volt kis Titet csöndesen hordani a szívében, mint
13      IV,  XXXV  |           Õ támadott, s a rhetor csöndesen és nyugodtan védekezett,
14      IV,  XXXV  |        fiú lehetnék még - mondta csöndesen Quintipor, s belekarolt