Rész, Fejezet
1 I, I | Constantinus, a princeps. Én már láttam õket együtt.~-
2 I, I | fogta a sugdosódást.~- Azt én jobban tudom, te, mert én
3 I, I | én jobban tudom, te, mert én is naissusi vagyok. Nekem
4 I, I | mindegy, vajúdók védõje, én meg jobban járok vele!~A
5 I, I | A Dominusra?~- Mit tudom én, ki az a Dominus - hökkent
6 I, I | nem etet, hát mért tudnám! Én etetem õt a kullancsaival
7 I, I | rhetor fanyalogva felelt.~- Én már nem is tartok erszényt.
8 I, I | olyan kis bursa, amelyik az én számomra nagy ne volna.~
9 I, I | ha magamban állítanék be. Én mindig másodmagammal járok -
10 I, I | uram? Hát zsidónak látszom én?~S megmutatni, hogy nem
11 I, II | tökéletesebbekké teszi nálunk. Én ugyan elképzelni se tudok
12 I, II | nem? Nem, nem lehet az. Az én Mnesterem Serapis papja
13 I, II | szállt le talapzatáról. „Én Christophorus vagyok, és
14 I, II | mosolygott Bion -, mert én minden istennel ki tudok
15 I, II | Bion. Nem azt mondom, hogy én nem értem a mesterségemet,
16 I, II | és semmi esetre sem az én tehetségemhez méltó feladat.~-
17 I, II | fejéhez kapott.~- Miért jöttem én fel, amikor másfelé visz
18 I, II | elválaszt-e tõlem? Honnan tudjam én azt, fiam? Rabszolgája vagy,
19 I, II | ne kelljen válnom tõled. Én se szeretek senkit a világon,
20 I, III | abban a díszben, amelyet én adok neked, és hozzanak
21 I, III | mint amennyit várt.~- Ha én Jovius vagyok, légy te Herculius.
22 I, III | birodalmadnak, mint az én gazdagságom volna. Palotám
23 I, III | megint szegény és üres, s én ma már újra tábori fakupámból
24 I, III | összeölelkeztek -, magasabb vagy, mint én, és milyen piros az arcod!
25 I, III | szoktad meglátogatni?~- Én nem a feleségedet kérdeztem,
26 I, III | szereti a gyerekeit. De én nem az õ gyereke vagyok.
27 I, III | nem az õ gyereke vagyok. Én az én anyámat tudakoltam.
28 I, III | õ gyereke vagyok. Én az én anyámat tudakoltam. Az elûzöttet.~
29 I, III | apám, emlékszik még rám? Ó, én még most is mindig úgy alszom
30 I, III | mert többet tud rólad, mint én. Írását, azt mondod, még
31 I, III | Nekem megmondhatod, fiam. Az én udvaromban is vannak keresztények.
32 I, III | rossz indulatú. Lehet, hogy én is beveszem a szobrát házi
33 I, III | csodálkozott a caesar. - Én azt hittem, az még egész
34 I, III | akaratából Fausta.~- Az én menyasszonyom az én akaratomból
35 I, III | Az én menyasszonyom az én akaratomból Minervina.~-
36 I, III | apám, hogy keresztény. Én csak feleségül kaphatom
37 I, III | reggel kezdték az éjszakát.~- Én akkor csak ismeretlen centurió
38 I, III | karját a szeme elé kapta.~- Én nem teszlek boldogtalanná,
39 I, IV | odábblökte a kincset.~- Én azt kérdeztem, hogy a hír
40 I, IV | igaz-e?~- Rám nézve nem, mert én nem hallottam - hajolt munkája
41 I, IV | találom meg.~- Hát hiszen én is olyasfélét gondoltam -
42 I, IV | hogy ilyen ügyesen csak az én princepsem tud esni! Te
43 I, IV | búsulj, princeps, beérem én teveled is.~Kezét hozzáérintette
44 I, IV | dobta a princepsnek.~- Ha én neked volnék, levágatnám
45 I, IV | Varanes csókolt meg, hanem én.~- Hát most csókolj meg
46 I, IV | vagyonom nincs. Tudod, hogy én vagyok a császári ház koldus-király
47 I, IV | játszottál? Tudod, hogy én meg annak a Maximianusnak
48 I, IV | megijesztettél, princeps. Az én apám meg maga a hóhér. Majd
49 I, IV | vissza a leplemet!~- Vigyem én magam?~- Azt mondtam, küldd
50 I, V | memoriaeben.~- Bánom is én. Azért az ilyesmit is meg
51 I, V | vetted észre, hogy az elébb én mentettelek meg?~- Mitõl,
52 I, V | megütni a princepset? Ha én meg nem békítem, agyonvágott
53 I, V | nevettél?~- Azt, hogy hát én addig mit csináltam volna,
54 I, V | alattomos, mint a farkaskölyök. Én is mindig félek tõle, hogy
55 I, V | olyan vagy, mint õk, és csak én tudnám, kit takar a zöld
56 I, V | mondj ilyent, mert akkor én szégyellem magam. Engem
57 I, V | Engem senki sem neveltetett. Én csak úgy felnõttem, mint
58 I, V | Nem, egyetlen gyereke. Az én nevem azt jelenti, hogy
59 I, V | legnagyobbnál is nagyobb. Az én igazi nevem is Maximilla. „
60 I, V | kislány koromban laktam. Az én nagyanyám - de ez titok,
61 I, V | mondana. Elhiszed, hogy én is az Olümposzról pottyantam
62 I, V | nagyon õszintén.~- Ne hazudj. Én nem hiszem. Azt csak az
63 I, V | isten is tudja. Csak az én drága öreg nagyanyám nem
64 I, V | Kitaláljam, mit gondoltál? Az én apámat háta mögött úgy hívják,
65 I, V | Tõlem ugyan hívhatod, én nem haragszom érte. Nagyanyó
66 I, V | Mondjak neked valamit? Én a csordás vérét érzem magamban,
67 I, V | magamban, nem az istenét. Én csak akkor lennék boldog,
68 I, V | ez nekem már nem újság. Én már tegnap megkaptam az
69 I, V | megjön. De hát kinek legyek én szép, Quintipor?~Kacéran
70 I, V | ruha. Talán az éppen az én anyám volt. Az apám azt
71 I, V | nobilissima.~- Igen, igen. Én nem ismertem az anyámat,
72 I, V | elnevette magát.~- Mondom én, hogy álruhás isten vagy.~
73 I, V | erszénybõl.~- Jobb lesz, ha én játszom istennõt. Nem szeretném,
74 I, VI | bántasz engem, Valeria?~- Én bántalak? Mivel bántottalak,
75 I, VI | beteg. - Mért vették el az én örömömet, mikor én soha
76 I, VI | el az én örömömet, mikor én soha senkit meg nem szomorítottam?~-
77 I, VI | Valeria hevesen a kezét. - Az én örömömet bizonyosan elvettétek,
78 I, VI | mikor Galeriushoz adtatok!~- Én nem, én nem! - sírt föl
79 I, VI | Galeriushoz adtatok!~- Én nem, én nem! - sírt föl hangosan
80 I, VI | föl hangosan az anya. - Én nem is tudtam magamról,
81 I, VI | te is úgy tudd meg, mint én, mit tesz anyának lenni!~
82 I, VI | Valeria visítva kacagott.~- Én? Két kezemmel fojtanám meg
83 I, VI | azt a gyereket, akit az én méhem szülne! De ne félj
84 I, VI | véres kezekkel akarta az én övemet megoldani! Anyám,
85 I, VI | neki. Vagy akarod, hogy én térdeljek elé?~- Félek tõle,
86 I, VI | Maxentius derék fiú, mi? De én nem a jazigokról beszéltem,
87 I, VI | ont keresztény vért. No, én ontottam. Saját lándzsájával
88 I, VI | nevében. Boldog vagyok, hogy én mutathatom neked az utat.~
89 I, VI | aki énvelem törõdik?~- Az én istenem mindenkivel törõdik,
90 I, VI | A császárné felsírt.~- Én is szültem egy istent. Hova
91 I, VI | azoknak, akik szomorúak? Az én istenem az egész világot
92 I, VI | Akarsz idebújni hozzám? Nézd, én olyan kis helyen megférek.~-
93 I, VI | pattintott az ujjával.~- És én még lánynézõbe kínálkoztam
94 I, VII | Emennek az ura után meg én örököltem. Illõ, hogy én
95 I, VII | én örököltem. Illõ, hogy én ruházzam szegény özvegyet.~
96 I, VII | a bátyám, szentséges úr. Én Anthimus vagyok, az olajütõ.
97 I, VII | Testvéreim a Krisztusban. Én pásztoruk vagyok.~Maximianus
98 I, IX | esik jól a császárnak, ha én nem kívánok neki jó étvágyat.~-
99 I, IX | neki jó étvágyat.~- Te? Hát én? Engem nem kíván?~- Teveled
100 I, IX | bujtatva a lábát. - Látod, hogy én most már katona vagyok.
101 I, IX | mindjárt. Jössz velem. Tudom én, mit beszélek. Te hozod
102 I, IX | Miért gyûlöli? Rossz hozzá? Én derék embernek ismerem.~
103 I, IX | Hiszen a te rabszolgád, én már ismerem, kedves, szelíd
104 I, IX | biztos vagyok, hogy amit az én Quintusom hozott nekünk,
105 I, IX | volt. Korán kivetted az én apai nevelésem alól. Megrontotta
106 I, IX | nevetett a császár. - No majd én helyrehozom, amit õ elrontott.~
107 I, IX | vállát.~- Ezután majd az én titkárom leszel. Mindjárt
108 I, IX | császárné az ura nyakát. - Én nem bánom, hogy te úgy szereted
109 I, IX | szereted azt a fiút. Eddig én is szíveltem. De az apja
110 I, X | ebben a szobában, mint ahogy én érzem, Bionom - mondotta
111 I, X | föl a császár a fejét. - Én nem vagyok tudós, beszélj
112 I, X | vagyok tudós, beszélj az én nyelvemen. A Venus eddig
113 I, X | tudnod kell.~- Hogy tudhatnám én azt, uram? Én csak a jövõt
114 I, X | tudhatnám én azt, uram? Én csak a jövõt vizsgálom,
115 I, X | eszembe juttatod, hogy az én csillagaim megkérdezése
116 I, X | volt hozzá, mint az apja?~- Én nem haragszom rád, Bion -
117 I, X | azt akarták, hogy csak az én titkom legyen.~Bion megadással
118 I, X | megadással hajtott fejet.~- Én nem lestem a titkod után,
119 I, X | hogy az istenek akaratából én leszek az, aki halotti mág
120 I, X | érintkezik.~- És azt akarod, hogy én ezt elhiggyem neked?~Bion
121 I, X | engem, csak nem néztél meg. Én ott álltam az anyám mellett,
122 I, X | huszonhárom éves voltál akkor, én harminchárom.~- Pap voltál? -
123 I, X | kitárja titkait.~- Bánom is én, ne errõl fecsegj - vágott
124 I, X | izgatottan a császár. - Én halva hagytam ágyában a
125 I, X | kiértél a hegyek közül, s bár én semmit se hallottam, õ megérezte,
126 I, X | itt a bíboros ember.” Én láttalak és hallottalak,
127 I, X | megéred-e te még azt? És én még most is látom, amint
128 I, X | Te is így hallottad?~- Én a jóslat második felét is
129 I, X | csak miránk kettõnkre. Hogy én temetlek el téged, olyan
130 I, X | Talán meglep, Bion, hogy én, a katonacsászár el tudom
131 I, X | békét arathasson ott, ahol én vért vetettem. Szegény anyja
132 I, X | Alexandriát.~- Kivel fogok én a fiamról beszélgetni, ha
133 I, X | keltett vennem, hogy most már én vigyázhassak rá. Közeleg
134 I, XI | Akkor nincs semmi baj! Ahogy én Tagest ismerem, az befûti
135 I, XI | a divatból, caesarom, s én nagyon örülök neki, hogy
136 I, XI | keményen közbeharsogott.~- Én se féltelek, fiú. Lehet
137 I, XI | Nem igaz, Constantiusom? Én már készülök is más pályára.
138 I, XI | Megtaszította az asztalt.~- Én a te fiad vagyok! Mi nem
139 I, XI | álmosnak mondta magát.~- Én meg nem akarok.~- De érdemes
140 I, XI | jobboldali csésze alá.~- Én is azt szántam neked - csípett
141 I, XI | mibe játszunk?~- Bánom is én - rántotta el a lány a karját. -
142 I, XI | Ismerhetsz már, hogy én úgyse fizetek.~- Ha te nyersz,
143 I, XI | nyersz, engem nyersz meg. Ha én nyerek, apád fizeti a veszteséget.~-
144 I, XI | megtelik, az a gyõztes.~- Majd én kezdem! - kötözködött a
145 I, XI | szádba több bor fér.~- De én többet is lenyelek belõle -
146 I, XI | gyerekek!~- Elõbb majd én - heherészett az augustus
147 I, XII | Theodora nekem jó feleségem, és én jó ura vagyok a második
148 I, XII | vigyázz, hirtelen haragú vagy, én is az voltam valamikor!
149 I, XII | keskeny, mint az apádé, ez az én szám, ez nem hitszegõ száj!
150 I, XII | Isten fog megoltalmazni. Az én istenem a te istened! Mindnyájunk
151 I, XII | is a nyakában lógott.~- Én türelmes vagyok, fiam -
152 I, XIII | összeszáradt szandált. - Ezt én azóta mindig mindenütt magammal
153 I, XIII | megetetésére.~- Mit hoztam ám én az én drágaságomnak, de
154 I, XIII | megetetésére.~- Mit hoztam ám én az én drágaságomnak, de mit ám!
155 I, XIV | nemcsak Galeriusnak.~- Én ezt az arcátlanságot eddig
156 I, XIV | legszentebb augustus, hogy én is föltakarjam családi sebemet,
157 I, XIV | csodálkozva a császár.~- Nem én fogok beszélni - gyulladtak
158 I, XIV | birtokán Rhea szentélyét az én költségemen építtesd újra,
159 I, XV | csodálkoztak egymásra.~- Én titokban mindig az voltam -
160 I, XV | fiúra.~- Nevess csak még! Én mindig nevetnék, ha neked
161 I, XV | nevetnék, ha neked volnék.~- Én is mindig nevetnék, úrnõm,
162 I, XV | szegezte le.~- Mit tudom én, nem hallgatom én az ilyen
163 I, XV | tudom én, nem hallgatom én az ilyen bolondságokat.
164 I, XV | te lennél ám közös, hanem én is! - kapott az öreg az
165 I, XV | hökkent meg a fiú.~- Én, én. Azt hiszed, csak az
166 I, XV | hökkent meg a fiú.~- Én, én. Azt hiszed, csak az öregasszonyokat
167 I, XV | magamfajta együgyû zsidó? Az én istenem se nem fából van,
168 I, XV | Quintipornak. - Majd neked is én választok.~Kivette a két
169 I, XV | föláldozott Ceresnek, mikor én még egészen kicsi gyerek
170 I, XV | támadt a kiömlõ vértõl. Én elszaladtam ijedtemben,
171 I, XVI | hogy ne azt hallja, amit én mondok, s így kétséget támasszon
172 I, XVI | csapongott a hivõk feje fölött.~- Én mondom nektek, hogy mire
173 I, XVI | mert írva vagyon, hogy: én õbennök leszek, és õk énbennem.~
174 I, XVI | hóhérszívû imperátor, akkor én hiszem, testvéreim, hogy
175 I, XVI | az istentelenek. Láttam én ezt elõre.~- Én is mindig
176 I, XVI | Láttam én ezt elõre.~- Én is mindig mondtam, hogy
177 I, XVII | érdekeseknek találni az én töprengéseimet. Szerencse,
178 I, XVII | De azért, sajnos, tudom én, mi nem illik a magunk korú
179 I, XVII | küldött matematikus, hogy most én vagyok a császárnak az,
180 I, XVII | fegyelmet.~Fájdalom, ebben én alig tudok neki segítségére
181 I, XVII | semmi feketéllik elõttünk? Én csak tovább adom neked a
182 I, XVII | elhatározásának okairól. Én se tudok mindent, de amit
183 I, XVII | mentette meg a tortúrától. Az én meggyõzõdésem szerint ez
184 I, XVII | a fekete szemû emberek - én is az vagyok - mind rosszak,
185 I, XVII | vannak keveredve egymással, s én majdnem annyi derék fiút
186 I, XVIII | Alkaiosz dactylusait.~Gyûlölöm én Éroszt, ki nyilát nem vadra
187 I, XVIII | megakasztotta. Gyûlölöm én Éroszt... Nem, õ nem a nyilas
188 I, XVIII | jobban ki vagy festve, mint én. Fáj?~Quintipor úgy érezte,
189 I, XVIII | táncra kerekednének. Te, én oda kiszöktetlek egyszer
190 I, XVIII | magister, hogy nem vagyok én olyan tudatlan kislány,
191 I, XVIII | magadé, az a legszebb s én arra haragszom: ~Mert minden
192 I, XVIII | a színpadon mondd el, s én indítom meg a tapsot.~Aztán
193 I, XVIII | nevetéstek, engedjétek, hogy én is részt vehessek benne.~-
194 I, XIX | a fejét.~- Nini, hát az én szolgám hová lett?~Csak
195 I, XIX | nedvébõl.~- Tréfálsz?~- Nem én - mutatta Heptaglossus a
196 I, XIX | Heptaglossus. - Meg merem én nektek mondani az igazat.~-
197 I, XIX | a dolgukba ártsam magam, én se kívánok tõlük ilyesmit.
198 I, XIX | nem vagyok biztos, és ha én magyarázom Empedoklészt,
199 I, XIX | ha nem tenném, s akkor én nagyon rossz múzeumigazgató
200 I, XIX | rossz múzeumigazgató lennék. Én nem azért fogtam a másolásba,
201 I, XX | meg, nem a császár vagyok én, hanem az apád...~Jobbját
202 I, XX | õmiatta nem lehet. Neki az én kezem által kell megkapni
203 I, XX | is megoltalmaznák-e, ha én akkor mellette nem állnék?
204 I, XX | vérû tanítványt neveltem én.~Mély bókolása közben nem
205 I, XXI | már megérkezik. Diocles, én nagyon szeretném, ha te
206 I, XXI | az elsõ álom mutatta.~- Én tettem - ütött döngõ mellére
207 I, XXI | orvos útban volt feléd.~- Én hívattam.~- Azért, hogy
208 I, XXI | próbatételnél, s végre is én ütöttem le az orgyilkosságra
209 I, XXI | császár sötéten. - Talán én meg tudtam volna szólaltatni.
210 I, XXI | földi gyöngeségtõl.~- Hogy én ki vagyok? Az igazságos
211 I, XXI | mosolygott a császárné. - Látod, én se nyugtalankodom. Délután
212 II, XXII | öreg kiásott engem, mert én már majdnem elértem a szakadékot,
213 II, XXII | fordult Titanillához. - Az én övembõl, úgy látszik, kicsúszott
214 II, XXII | találmányával?~- Tudod te, ki vagyok én? - kérdezte a császár meglepetve.~-
215 II, XXIII | teljesíted, és te is tudod, hogy én nem szoktam büntetni a kötelességteljesítést.~
216 II, XXIII | Õk voltak a gonoszak, én soha nem vétettem nekik.~
217 II, XXIII | Igazságtalan vagy, Diocles. Én még akkor semmit se tudtam
218 II, XXIII | lányunk halott unokát szült.~- Én? - ütött a mellére a császár.~-
219 II, XXIII | tartod a sorsát, nemcsak én. Lehet, hogy az az áldozat,
220 II, XXIII | mint amit eddig szenvedtél. Én már tudom, mit tesz a boldogságot
221 II, XXIV | áldozott húsból: „vetem én õt a betegségnek ágyába
222 II, XXIV | összes gyülekezetek, hogy én vagyok az, aki vizsgálom
223 II, XXIV | trónusomon, mint amiképp én is gyõztem, és ülök az atyámmal
224 II, XXVI | szokott nála feltörni.~- Nézd, én is fügével kereslek! Hoztam
225 II, XXVI | mi az a jó újság?~- Az én számomra már nincs jó újság -
226 II, XXVI | add ide, majd most már én melegítelek.~Odahúzta a
227 II, XXVI | Quintipor alig tudott dadogni.~- Én... én... nem kérdezhetek
228 II, XXVI | tudott dadogni.~- Én... én... nem kérdezhetek tõled
229 II, XXVI | Úrnõm, ne kínozz! Tudom én, hogy nekem nem szabad másra
230 II, XXVI | szabad, Gránátvirág! Majd én megtanítlak rá, hogy neked
231 II, XXVI | leszel a tanítványom, te! Én is Bajaeba megyek, veled
232 II, XXVI | amíg úgy nem mondod, ahogy én akarom.~- Tit...~- Tovább
233 II, XXVI | Mint a hangyák!~- Hol? Én nem látom õket.~- Itt! A
234 II, XXVI | bújtak?~Tit nevetett.~- Én a lábadnál se látom õket.
235 III, XXVII | Látod, hogy el vagyok én maradva a világtól! - nevetett
236 III, XXVII | neked találtam. Ez pedig az én jogos tulajdonom.~Az ezüstérmet
237 III, XXVII | Tudod, hol vagyunk, kis Tit? Én már tudom. Ez a Hadrianus
238 III, XXVIII | nem volt nagyon ügyes. Az én apám ilyen hibáért boroshordóba
239 III, XXVIII | tenyerét az álla alá -, nézd az én ruhámat is! Látod? Le kellett
240 III, XXVIII | milyen kis helyen megférek én. Ugye a te szíved még kisebb,
241 III, XXVIII | térdelsz le, egyszer már az én rabszolgám is lehetsz.~A
242 III, XXVIII | kozás nélkül, mint ahogy én szeretlek téged. Annak nem
243 III, XXIX | fessél ki engemet. Tudod, én öregasszony vagyok, és nem
244 III, XXIX | udvarmesterem elõtt, hogy én is szép akarok még lenni.
245 III, XXIX | is elég szép vagyok már én - mondta hálálkodva Titanillának,
246 III, XXIX | hogy nem tudsz többet. De én most utaztam keresztül Maximianus
247 III, XXIX | hallanád, Domina, amelyektõl az én fülem sohase szabadul meg
248 III, XXIX | alig lehetett megérteni.~- Én is azt hiszem, nem tud -
249 III, XXIX | szemmel nézett az apjára.~- Én éreztem, mikor messze voltam
250 III, XXX | fiatal voltam, mint te, és én is a szívem után szaladtam.~
251 III, XXX | való nektárszörpölgetésre, én pedig halandó nõ vagyok,
252 III, XXX | szégyelld elõttem, Gránátvirág. Én szeretem, mikor így sírsz
253 III, XXX | aki úgy szeressen, mint én.~A fiú eléje hullott.~-
254 III, XXX | kellett, mért nem kérdeztél?~- Én nem kérdezhetlek téged,
255 III, XXX | kérdezhetlek téged, kis Tit. Én csak azt vehetem el tõled,
256 III, XXX | leszel olyan bátor, mint én vagyok? Se nem parancsolsz?
257 III, XXX | kérdezel? Hogyan szerethesselek én akkor téged?~A lány térdére
258 III, XXX | kérdezz többet olyant, amit én se tudok. És ne törõdj vele,
259 III, XXX | belefúrta a hajába.~- Látod, én meg merem neked mondani,
260 III, XXX | az apámnak is.~- Hiszen én is ilyent gondoltam.~- Te
261 III, XXX | igazi rabszolgád lehetnék én, és csak neked kellene szolgálnom
262 III, XXX | mindenüvé csak velem mehetsz! Én pedig nagyon rossz útitárs
263 III, XXX | kérdezte ravaszkodva a lány. - Én csak az elsõrõl tudom, hogy
264 III, XXX | akarta ejteni a koszorút.~- Én túlságosan kicsit dobtam,
265 III, XXX | Ez a bivaly?~- Hiszen én is csak a szarvakat láttam
266 III, XXX | keverni? Tudd meg, hogy az én rangombelinek a gyomra
267 III, XXX | beledobta a vízbe.~- Látod, én hogy bánok a holnappal.
268 III, XXX | baj, Domina. Tudom, hogy én csak rabszolga vagyok. Nekem
269 III, XXXI | Hát nem tudod már, hogy én vagyok a vad nobilissima?
270 III, XXXI | Odavalók vagyunk mi Puteoliba, én csak nyáron boltoskodok
271 III, XXXI | ránézett a fiúra.~- Gondoltam én valamit, kis uram. Ha a
272 III, XXXI | le öszvérrõl. Hát te?~- Én se értek hozzá - rémüldözött
273 III, XXXI | is meghallotta a nevét.~- Én vagyok, mit akartok velem -
274 III, XXXI | de mióta ismered te az én uramat?~- Ó, már több két
275 III, XXXI | szeme. - Ki csinosította az én fiamat?~- A kedves apja -
276 III, XXXI | Juno fejére mondom, hogy én ezzel a két kezemmel csinálnék
277 III, XXXI | ajtósaroknak is volt istene az én gyerekkoromban? Cardo volt
278 III, XXXI | Cinxia, a hajkenésé Unxia. Én még azt is tudom, hogy mikor
279 III, XXXI | találtok a birodalomban, mint én vagyok!~Csontos öklével
280 III, XXXI | tett.~- Nézzetek meg engem. Én a Manliusok nemzetségébõl
281 III, XXXI | helyeselt.~- Csakis, testvér. Én is mindig úgy vagyok, hogy
282 III, XXXI | azok? Különöseket hallottam én azokról.~A hajós, igazságtól
283 III, XXXI | Gyerünk innét, Gránátvirág. Én úgy félek.~A lány csakugyan
284 III, XXXI | meg a haláltól is félek. Én nem vagyok bátor, Gránátvirág,
285 III, XXXI | és jön a veszedelem?~- Ha én azt megtudom, szerzek neked
286 III, XXXI | mikor dörög az ég. Hát te?~- Én akkor, mikor terád gondolok.~-
287 III, XXXI | Azt hiszem, vigyáz rám. Én õhozzá szoktam imádkozni.~-
288 III, XXXI | csinálsz vele?~- Ezután én is imádkozom. Azt amit te.
289 III, XXXI | Már megint alszol? Akár az én úrnõm. Idezavart hozzád,
290 III, XXXI | Énekék Énekébõl:~- Kedvesem, én vagyok az a virág, amely
291 III, XXXII | aedilis. Hanem mást szeretnék én, kisfiú. Megvan még az a
292 III, XXXII | Mondtam már, hogy úgyis én halok meg elõbb, mint te.~
293 III, XXXII | akarta megbékíteni.~- Azért én csak haragszom - tartotta
294 III, XXXII | majd egyszer nekem adod, s én fölakasztom házi kápolnámban,
295 III, XXXII | mondd, hogy igen, mert akkor én szúrom ki a szemedet mindjárt!~
296 III, XXXII | kisfiú, ha megmondom, hogy én nemcsak hogy magam nem megyek
297 III, XXXII | mintha testvérje volnál.~- Én? - rettent meg a lány. -
298 III, XXXII | rettent meg a lány. - De én... csakúgy félek a vértõl,
299 III, XXXII | vértõl, mint te.~- De hát én nem gondoltam vérre! - ámult
300 III, XXXII | ámult el Quintipor. - Én úgy gondoltam, hogy szabadon
301 III, XXXII | Nekem mindegy, a hibát nem én követtem el.~Megnyugodva
302 III, XXXII | Megállj, kis Tit! Csinálok én itt neked olyan barlangot,
303 III, XXXII | ekkora kolonccal, mint én vagyok rajtad, nem bír a
304 III, XXXII | is csak úgy fázol, mint én. Ki melegít föl téged, ha
305 III, XXXII | Semmi miatt se félj! Én, a caesarlány mindent merek
306 III, XXXII | caesarlány mindent merek érted! Én megcsókoltalak Bajae piacán.
307 III, XXXII | megcsókoltalak Bajae piacán. Én megcsókoltalak Diana elõtt.
308 III, XXXII | megcsókoltalak Diana elõtt. Én megcsókollak fényes délben
309 III, XXXII | elgyöngítette benne a szerelmet.~- Én csak tõled félek - próbálta
310 III, XXXIII | dajkának.~- Mondjad, hogy ezt én küldöm neki. Szemverés ellen
311 III, XXXIII | õ, és mit visz a hátán. Én kis Tit vagyok, felelte
312 III, XXXIII | elõtt fújta el fáklyáját.~- Én már láttam egy-két nászágyat -
313 III, XXXIII | szépet még nem. Ezt még én is vállalnám, úgy segítsen
314 III, XXXIII | újra ellepték a könnyek.~- Én... Gránátvirág... én...
315 III, XXXIII | Én... Gránátvirág... én... most már... megmutatom
316 III, XXXIII | megmutatom neked a lelkemet... Én... már Antiochia óta...
317 III, XXXIII | Gránátvirág. Légy boldogabb, mint én.~Könnyedén a vállára támaszkodott
318 IV, XXXIV | nagykutyákkal. Numidiában szolgáltam én, onnan rendeltek haza a
319 IV, XXXIV | felé. - A gazdám lányát. Én is oroszlánt kísértem, de
320 IV, XXXIV | legfiatalabb centuriója volt, mint én a legöregebb. Ennyi maradt
321 IV, XXXIV | császárhoz akart menni érte, de én nem engedtem.~- Te?~- Én.
322 IV, XXXIV | én nem engedtem.~- Te?~- Én. Hiszen én jelentettem fel.
323 IV, XXXIV | engedtem.~- Te?~- Én. Hiszen én jelentettem fel. Az anyját
324 IV, XXXIV | heverõn.~- És ez újság az én feleségemnek?~- Nem engem
325 IV, XXXIV | Apámért rajonganak a katonái. Én az elébb nyertem meg a praetorianusokat.~-
326 IV, XXXIV | ember vagy, caesar. De azért én is tudok ám a madárléppel
327 IV, XXXIV | senkinek tudni, hogy ki az én igazi feleségem?~- Értem,
328 IV, XXXIV | barátságban lennél vele. Hát nézd, én se bánnék egy kis jó barátságot.
329 IV, XXXIV | bölcsebbet, caesarom, s én mindenre kész vagyok teérted.
330 IV, XXXIV | fortyant föl Maxentius. - Én csak azt gondoltam, hogy
331 IV, XXXIV | ehhez tû is kellene, s én barbár vagyok, nekem nincs
332 IV, XXXIV | Titanilla úgyis ide adja, ha az én nevemben kéred, neki már
333 IV, XXXIV | szüksége. Hiszen õ asszony, én meg lány vagyok, aki most
334 IV, XXXIV | találjon itt az a fickó.~- De én meg azt akarom, hogy itt
335 IV, XXXV | rabszolga lesett.~- Most én is ezt csinálom - dünnyögte
336 IV, XXXV | istenére mondom, hogy most már én is kezdem hinni, amit Lactantius
337 IV, XXXV | ha kimégy a tejpiacra. Én, tudod, ott lakom egy padlásszo
338 IV, XXXV | duruzsolj tovább, attól én írhatok.~És írta tovább,
339 IV, XXXV | megszorította a matematikus kezét.~- Én is készen vagyok. Búcsúzom
340 IV, XXXV | Ha ilyen nagy bûnös, mint én vagyok, Isten színe elé
341 IV, XXXV | baziliszkusz-szemmel, hiszen én csak javadat akarom. S mit
342 IV, XXXV | Jeruzsálembe?~- Ó, uram, hol vagyok én még attól! - nevetett fájdalmasan
343 IV, XXXVI | vagy te is, csakúgy, mint én. Nekem nem tudtad megbocsátani,
344 IV, XXXVI | férfi vagy, mint ahogy én asszony vagyok, és mindnyájan
345 IV, XXXVI | boldog asszonyához? Az nem az én kis Titem. Kis Tit, az egyedülvaló,
346 IV, XXXVI | egyedülvaló, itt lakik az én palotámban. Nem, ezt nem
347 IV, XXXVI | nem érte el, kis Tit, mert én az ablakra néztem, és megláttam,
348 IV, XXXVI | idegen lány hangja, mert én csak a te sikoltós kis kacagásaidat
349 IV, XXXVI | kis Tit, hogy vétkeztem-e én ellened, vagy nem vétkeztem?~-
350 IV, XXXVI | hangon mondta:~- Látjátok, én most már keresztény vagyok!
351 IV, XXXVI | élesebb hangon.~- Látjátok, én most már keresztény vagyok!
352 IV, XXXVI | Értsétek meg, rómaiak, hogy én most már valóban keresztény
353 IV, XXXVI | asszonyhang hallatszott.~- Én is keresztény vagyok!~-
354 IV, XXXVI | a színpadra.~- Genesius, én követem a példádat.~Az utolsó
355 IV, XXXVI | Gyorsabban jár, mint én, az õ lábszárcsontjaiban
356 IV, XXXVII | kis Tit.~- Gránátvirág, én mindig tudtam, hogy Te hogy
357 IV, XXXVII | parancsolt neki szelíden. - Én nem mehetek tehozzád, mert
358 IV, XXXVII | parancsolt.~- Ölelj meg. Én nem ölelhetlek meg, mert
359 IV, XXXVII | hallatszott. Genesius beszélt.~- Én most már igazán keresztény
360 IV, XXXVII | megnyomta a szót. - Látod, én nem csodálkozom rajta, hogy
361 IV, XXXVII | elzokogta magát.~- Hogy én hagytam volna el, aki járni
362 IV, XXXVII | agyon nem szúrták volna, én most mint tábornok özvegye
363 IV, XXXVII | tud ura lenni. Azt hiszi, én vagyok az oka.~- De hát
364 IV, XXXVII | Erinnysek kergetnék, és az én torkomnak esett neki, hogy
365 IV, XXXVII | neki, hogy mit csináltam én az úrnõmmel. Még hozzá se
366 IV, XXXVII | két szemével láttam, mert én dörgöltem a szíve gödrit
367 IV, XXXVII | Megmondtam úgy, ahogy van, az én kicsi drágámat valaki megverte
368 IV, XXXVII | ki volt az? Mit tudhatom én azt? Sok embernek van összenõtt
369 IV, XXXVII | istentelen volt, mit tudom én. Erre zavartak aztán világgá,
370 IV, XXXVII | gyere.” Hát ezt érdemeltem én tõle?~Könnye indult megint,
371 IV, XXXVII | vele magam, de hát tudom én azt megállni? Most is õmiatta
372 IV, XXXVII | ami megmentheti, azt csak én küldhetem el neki.~Kis kosarat
373 IV, XXXVII | azért ne egyél meg, hiszen én nem tehetek róla. Akkor
374 IV, XXXVII | kötöttem. De hát hol vegyek én annyi pénzt, ettem magamat,
375 IV, XXXVII | Már megint alszol? Akár az én szegény kicsi drágám! Ugyan
376 IV, XXXVII | hirtelen fényességet kaphatott. Én is egész éjszaka láttam,
377 IV, XXXVII | Severus. Ha kívánod, uram, én elvezetlek hozzá.~Quintipor
378 IV, XXXVII | fáradni, praeclarissime, én itt is szolgálatodra állok.~-
379 IV, XXXVII | mikor itthon vagyok. Az én öcsém is ekkora volt, mikor
380 IV, XXXVII | Nekem nincs szobám, uram. Én itt lakom, ebben az ólban.
381 IV, XXXVII | szomszédban a vigilek õrháza. Majd én leadom oda a gyereket, és
382 IV, XXXVII | ajtóm, uram. Nem is kell. Az én népemnek Izrael istenén
383 IV, XXXVII | ijedten tette hátra kezeit.~- Én ma nem nyúlhatok pénzhez,
384 IV, XXXVII | Nekem ünnepem van.~- Hátha én dugom a ruhádba?~- Törvénnyel
385 IV, XXXVII | megígéred, hogy hallgatsz, én is megígérem, hogy beszélek.
386 IV, XXXVII | Bionnak egy papirus-lapra.~- Én is elutaztam, Bionom. Addig
387 IV, XXXVII | lettél bíró? Azt hiszed, én jobban tehetek róla, mint
388 IV, XXXVII | fel mogorván az írnok.~- Én keresztény vagyok - mosolygott
389 IV, XXXVII | idõ. Gyere holnap.~- De én már ma is keresztény vagyok.~-
390 V, XXXVIII| vérben forgó szemmel.~- Én semmit, szentséges úr -
391 V, XXXVIII| atyádról, a caesarról.~- Eh, én nem azt kérdeztem! - hanyatlott
392 V, XXXVIII| esne neki, ha meglátná. Az én kezemet csak õneki szabad
393 V, XXXVIII| Olvasni akarok belõlük, de az én karomnak nehezek.~Amit elolvasott,
394 V, XXXVIII| Tudom, augusta anyám. Én is elalszom. Csak elõbb
395 V, XXXVIII| akit anyámnak szólítsak. Én a vad nobilissima voltam.
396 V, XXXVIII| bántásul mondom, anyám. Én se szerettelek titeket.
397 V, XXXVIII| egy rabszolgától kaptam én ezt, a tûje hegyén még most
398 V, XXXVIII| vére. Azt is nekem adta. Én is neki adtam az enyémet.~
399 V, XXXIX | Bion a császárnéhoz -, de én ide hozattam.~- Hol van? -
400 V, XXXIX | hallott tõle.~- Prisca, én úgy félek.~Az öregasszony
401 V, XXXIX | csöndesítse le a tömeget.~- Majd én lecsöndesítem - mondta a
402 V, XXXIX | Inkább beljebb húzódott.~- Én nem megyek Salonába.~- Te...
403 V, XXXIX | szélütötten lehanyatlott.~- Nem. Én itt maradok a fiammal, akit
404 V, XXXIX | megöltél az isteneiddel.~- Én? Én? - suttogta.~- Te. A
405 V, XXXIX | megöltél az isteneiddel.~- Én? Én? - suttogta.~- Te. A keresztényüldözõ.
406 VI, XL | engem, rhetorom. Látod, én is matematikusnak nevezem
407 VI, XL | Mondom, öreg ember vagyok már én, régi dalok fogatlan dúdolója,
408 VI, XL | rémlik, Lactantiusom, mintha én soha nem is állítottam volna
409 VI, XL | tekint föl rá az ember. Én följebb merészkedtem még
410 VI, XL | lombokért és rügyekért, én, noha horzsolások, karcolások,
411 VI, XL | ezekben az istenekben, mint én, aki nem nyerhettem diadalt,
412 VI, XL | embereknek. Lactantiusom, én majdnem azt merném neked
413 VI, XL | akinek halotti máglyáját én gyújtottam meg Mars isten
414 VI, XL | Talán csak annyit, hogy én már öreg ember vagyok, aki
415 VI, XL | akarván, fölfelé törekszenek. Én életem nagy részét együtt
416 VI, XL | ura volt a világnak, és én éveken keresztül láttam
417 VI, XL | legszánandóbb lakójának, akinek az én öreg cseléd karom volt egyetlen
418 VI, XL | gyötrõdéseinek és önmarcangolásainak, én hallottam jajgatásait és
419 VI, XL | jajgatásait és könyörgéseit, én fogtam meg kezeit, hogy
420 VI, XL | lágyítani: az Anankénak. Igen, én tartoztam neki azzal, hogy
421 VI, XL | belõle, hogy azt érzed, amit én, a mi életünk két fél dióhéj,
|