Rész, Fejezet
1 I, I | hivatalra tartozott, de ott most nagy volt a felfordulás.
2 I, I | tökéletlenkedsz ott? Azt hiszed, most is a bölények közt vagy
3 I, I | Súlyosságod hajánál.~Most már nyílt kacagás viharzott
4 I, I | disznót makkoltatni. Hát még most sem tudsz annyit, hogy súlyosságodnak
5 I, I | Szép volt?~- Szép az még most is.~- Hát él még?~- Mitõl
6 I, I | Mitõl ne élne? Ott lakik most is Naissusban, úgy hívják,
7 I, I | viszonzott.~- Jobb volna most az Orontészben lubickolni -
8 I, I | szent palota lépcsõihez, és most a paraszt ütötte, vágta
9 I, I | szeretett mindenben benne lenni.~Most is õ volt az, aki megállította
10 I, II | Háromszor befejeztem, és most negyedszer kezdem újra.
11 I, II | magam választhatok témát. De most nem arról van szó, hogy
12 I, II | féltelek, Lactantius. Hiszen most sem azokról a dolgokról
13 I, II | elveszekedhetek vele.~Bion csak most vette észre, hogy a fiú
14 I, II | bajom volt kezdetben, de most már nagyon rosszul esne,
15 I, II | szakállába dörmögött.~- Most már nem a magunk urai vagyunk,
16 I, II | csillagokat?~A matematikus most már elkomolyodott.~- Quintipor,
17 I, III | Egyiptomot. Tudom, hogy rád most nem számíthatok, mert a
18 I, III | nem harcolnak.~Constantius most már megbizonyosodott arról,
19 I, III | eszükbe egymás után sóvárogni. Most azonban, uralkodása tizennyolcadik
20 I, III | emlékszik még rám? Ó, én még most is mindig úgy alszom el,
21 I, III | Vannak keresztény barátaid?~Most a princeps késett a válasszal.
22 I, III | azokra az érmekre, amiket most bocsátok ki, az õ képét
23 I, IV | felülrõl húzza a fûrészt. Most aztán vágj neki bátran!
24 I, IV | Na halljuk, ki fogta most be a sziszegõd?~Odább taszította
25 I, IV | válláról a tarka köpönyeget, s most látszott, hogy a bal karja
26 I, IV | megint kezded, princeps? - most hidegen csendült meg a lány
27 I, IV | csókolt meg, hanem én.~- Hát most csókolj meg te, és töröld
28 I, V | visszanyújtotta a fiúnak.~- Most pedig bontsd szét, és takard
29 I, V | szerette az apját, és még most is szereti, pedig bujdosnia
30 I, V | Hirtelen ráeszmélt, hogy most nagyobb vakmerõséget követett
31 I, V | messzirõl jött. A lány most magának beszélt, s mikor
32 I, V | onnan jöttek. Engem csak most hozott ide Bion.~- Ki az
33 I, V | tette meg a hold. Hanem most már beszélj te is. Mondd
34 I, V | eszemben járt, akkor segíts most is.~- Az anyádról szóltál,
35 I, V | Quintipor a nobilissima szemét. Most amint pillantás nélkül rátágult
36 I, V | gemmát csúsztatta bele.~- Ez most már a tied. Megvetted. De
37 I, V | lábujjhegyen suhant el. Most elõször nem volt kedve beszélgetni
38 I, VI | eltengõdött ebbõl a biztatásból. Most azonban, éppen mikor a szent
39 I, VI | jelezte jövetelét, s a Domina most a szívét is fájlalta. Arról
40 I, VI | ti fiatoknak fogadtatok.~Most már õ is sírt, rároskadva
41 I, VI | keresztény?~- Az vagyok, uram, s most már emlékszem is rá, hogy
42 I, VI | pajtásai agyonrugdosták. Most már fél napja kiterítve
43 I, VI | elcsodálkozott azon, hogy most õt hívták a császárnéhoz.~-
44 I, VI | aki szenved.~Valeria csak most nézte meg jobban a különös
45 I, VI | az orvos sugárzó arcára.~Most Valeria sírt fel.~- Hát
46 I, VI | átölelte az anyját. - Ugye, most már megint a kislányod vagyok,
47 I, VI | így is jó voltam eddig. De most már te felelj nekik azért,
48 I, VII | egészségérõl.~A curiosusok most is mindenütt elõrenyargaltak
49 I, VII | fiút akarják tõlem elvenni. Most már emberszámot tesz.~-
50 I, VII | egyik papnõ - a császár még most is látta lobogó szemét az
51 I, VII | tenyerét kifordítva válaszol.~- Most nincs mibõl, tisztelendõ
52 I, VII | jóslat az õ sorsát kötötte. Most ráeszmélt, hogy az istenek
53 I, VII | rendülhetett meg. Nemcsak most, hanem néhány hónappal késõbb
54 I, VII | ítéletet kellett aláírni. Most valami magának is megmagyarázhatatlan
55 I, VII | agyonnyilazták.~Az augustus még most is el volt ragadtatva a
56 I, VII | akármilyen cirkusznál. Még most is látom az öreg szószólót,
57 I, VII | meg, szentséges úr, csak most tudtam meg haragos szavadról,
58 I, VIII | Ideje volt, hogy az istenek most már mást karoljanak fel.
59 I, VIII | praefectura tetejére. Csak most vette észre a családot.
60 I, VIII | önkívület lázában idézte most ezt a jóslatot, fölizgatva
61 I, VIII | visszakívánkozni az Olümposzra.~Most már nem is kereste a rhetor
62 I, IX | kiszólt a konyhából.~- No, most már bizonyosan nem küld
63 I, IX | lábát. - Látod, hogy én most már katona vagyok. Különben
64 I, IX | süketsége minõsítette volna rá, most szívbõl hálát adott az isteneknek,
65 I, IX | esett a történet végére. Most megkapta az ura fejét, és
66 I, IX | még a szívtelenségét is. Most elõször életében szánta,
67 I, IX | összeszokhatnak - mondta simogatóan. Most már õ érezte szükségét annak,
68 I, IX | milyen nagy úr lett belõle.~Most már megfordult a császár,
69 I, IX | elrontott.~Odaállt a fiú elé, és most elõször nézett a szemébe.
70 I, X | izzása volt még a dühének is. Most úgy fogadta Biont, mint
71 I, X | riumi napok elmúlnak. Tudod, most mért hívattalak?~- Tudom,
72 I, X | kutatod, az az Apollinaris most is a szerencseadó istenek
73 I, X | szerepelt.~- Uram, Apollinaris most lett tizennyolc éves.~-
74 I, X | Venus erõsít is, gyöngít is. Most jelentkezett, még nem tudok
75 I, X | szemben elsötétedett. Csak most jött rá, hogy már rég nem
76 I, X | Álmos vagy?~- Nem, uram.~- Most mégis menj haza, aludd ki
77 I, X | szeme fölvillant.~- Hát most már a császárok sorsa is
78 I, X | megéred-e te még azt? És én még most is látom, amint homályos
79 I, X | elmondtam, amit tudtam, uram.~- Most arról beszélj, milyen szép,
80 I, X | nem becsült nagyon sokra, most mégis jónak látta megjegyezni,
81 I, X | árulója ne legyek.~- És most?~- Magamhoz keltett vennem,
82 I, X | Magamhoz keltett vennem, hogy most már én vigyázhassak rá.
83 I, XI | A koisi átlátszó ruhákat most már nemcsak a szabadéletû
84 I, XI | sohase nyertél, amennyit most nyerhetsz.~Galeriushoz fordult.~-
85 I, XI | Maxentius a borgyöngyöket, és most már a lány is elnevette
86 I, XI | nevetés, ahogy rájuk nézett. Most úgy érezte, hogy õ se fél
87 I, XI | dadogta. - Mutasd a kezed. Most is olyan puha? Nézem a hajad?~
88 I, XI | kacagta el magát. - No most ide nézz!~Fenékig ürítette
89 I, XII | drága, kicsi kis fiam, te!~Most már nem kellett neki a gyertya,
90 I, XII | odanyújtotta Minervinának. Most már a kigyulladt anyaszív
91 I, XII | tört föl belõle a sírás.~Most Helena ereszkedett térdre,
92 I, XII | Sorsra, akinek szobrocskája most is a nyakában lógott.~-
93 I, XII | mint az új Istenre, akivel most találkozott elõször közelrõl.~
94 I, XIII | ilyent kérdezni az apjától. Most, hogy eldöntötték a sorsát,
95 I, XIII | mandulapogácsát. A lány most már elhitte, amit Romula
96 I, XIII | egy ilyen nevû helyen, s most már az is eszébe jutott,
97 I, XIII | láttára!~Nyugodtan kezdte, de most már megint ordítva beszélt,
98 I, XIII | rugdosta szét.~- Tudod már most, mit jelent az apádnak Carrhae?~
99 I, XIII | bosszúvágy betegét.~- Tudod most már, mért kell a Titánnak
100 I, XIV | tetején. Rég elfelejthette, most már bizonyosan nem unatkozik.
101 I, XIV | búsulhatnának rajta, hogy most talán egész életükre elszakadnak
102 I, XIV | is csak azért búsul, mert most igazán senkije se marad
103 I, XIV | noha nem mindig szívesen.~Most azonban olyan javaslattal
104 I, XIV | Az illustrisek morgása most már a császárnak helyeselt.
105 I, XIV | illustrisek köteles morgása most se maradt el, de Galerius
106 I, XIV | számára. A szentély azonban most már romokban hever, mert
107 I, XV | összeolvashatatlanul nagy a számuk. Az csak most derült ki, mikor a császár
108 I, XV | Gyereket! - felelték azok, és most már a katonákat is megtapsolták.~
109 I, XV | ragaszkodott a régi istenekhez. S most a kis gyülekezetek mindenütt
110 I, XV | velük az istenkereskedõt. Most azonban a nagy izgalom napjaiban
111 I, XV | múlva úgyis vége a világnak, most már nincs enyém meg tied,
112 I, XV | olvasol belõle. Merre menjünk most? Ott feketéllenek legtöbben,
113 I, XV | buggyantott ki belõle.~- Most már vértanúd vagyok - nevetett
114 I, XV | Parancsolj velem, nobilissima.~- Most nem kell, Gránátvirág. Majd
115 I, XV | szegényebb leszek, mint most. S hogy le ne tagadhasd,
116 I, XVI | nekilelkesedett a tömeg. Most már csak azért is a maga
117 I, XVI | szokta emelni az Istenhez. Most pedig még nagyobb szükségét
118 I, XVI | fejvesztetten kapkodnak most már a kereszthez is, itt
119 I, XVI | isten három személyére.~Most már restellte Mnester, hogy
120 I, XVI | fátyolozott hangjának -, most ti szemtanúi voltatok annak,
121 I, XVI | palotájával együtt.~A hangja most már süvöltött, és mint a
122 I, XVI | s ennek köszönhetõ, hogy most a császár összeszámláltatja
123 I, XVI | látogatta meg a praefectust, most már mint fõkamarás. A kereszt,
124 I, XVI | jegyzett meg:~- Akkor mégse jár most valami jó világ a keresztényekre.~
125 I, XVII | megérkeztem Antiochus városába. S most este itt ülök Mnesternek,
126 I, XVII | küldött matematikus, hogy most én vagyok a császárnak az,
127 I, XVII | lássuk többé õket, vagy most nyiladozik a szemünk, és
128 I, XVII | élt házaséletet az urával, most neki adott igazat, s emiatt
129 I, XVII | szent hálószobában, pedig most a császár is bent aludt.
130 I, XVII | vallott a kínpadon sem, ahol most már ketten szenvedtek Gorgoniusszal.
131 I, XVII | ellenségei a birodalomnak. Most már azonban nyíltan mer
132 I, XVII | öregnek halálát jelentené. Most még vonakodik az üldözés
133 I, XVIII | istennõ édes titkairól. Most öntudatlan szeméremmel göngyölte
134 I, XVIII | okos volt, mint Apolló, most az augustalisok feje Rómában.
135 I, XVIII | nobilissima magáról, és az most mind benne kavargott a fiú
136 I, XVIII | fekete szépianedvet, és most már csakugyan látható betûket
137 I, XVIII | hátulról befogta a szemét.~- Most találd ki, magister, melyik
138 I, XVIII | lesz. Mutasd a homlokod? Ó, most te jobban ki vagy festve,
139 I, XVIII | szája is megégett volna.~- Most nem fáj.~- Remélem is -
140 I, XVIII | ha egyedül vagyunk. De most nem vagyunk egyedül. Nem
141 I, XVIII | a mimus - mondta a lány most már hangosabban. - Láttad
142 I, XVIII | vagyonát kobozták el, hogy most már megint van mibõl istápolni
143 I, XVIII | lemásolásra, ha kívánják. Most nagy volt a forgalom, és
144 I, XIX | Azok a királyok, akiket most meglátogatunk, ma éppen
145 I, XIX | szolgám hová lett?~Csak most jutott eszébe, hogy Mnester
146 I, XIX | Bion rábólintott, hogy most már érti. Az õ anyja nem
147 I, XIX | anyja nem úgy jövendölt, de most már csak így beszélnek az
148 I, XIX | keresztény, akinek a leveleit most másolom, bár nem tudott
149 I, XIX | laknak itt?~- Nem, azok most már mindenfelé laknak. A
150 I, XIX | a vállára veregetett.~- Most már elhiszem, hogy kiváló
151 I, XIX | valahol az atyafiai közt. Most aztán agyonütnek néhány
152 I, XX | valahogy a szenvedéseit. Most, hogy bizonyos közbejött
153 I, XX | régi fejszaggatásain kívül most nyugtalanító álmok is gyötrik.
154 I, XX | magának arra, hogy mint akkor, most is kérdezetlenül meg merjen
155 I, XX | kezét a matematikusnak, aki most már maga is mert örülni,
156 I, XX | odakapta az aláhúzott szó. Most már izgatottan olvasta.
157 I, XX | ahol tilalmunk ellenére most is össze mernek jönni, bizakodva
158 I, XX | dobta félre a pergament, s most vette észre, hogy annak
159 I, XX | rothadt íze, mint a többinek. Most, amikor a jelek szerint
160 I, XX | Alpeseket.~Diocletianus csak most szólt közbe.~- De azért
161 I, XX | egyre szárnyalóbb lendülete. Most már a démiurgoszokról beszélt,
162 I, XX | érzett, hogy ez az ember most tele van Pleromával, de
163 I, XX | igazságainak hordozóival, de most letett errõl a szándékáról.
164 I, XX | Hierocles sajnálta, mert most akarta bebizonyítani, hogy
165 I, XX | ésszerûen megmagyarázhatók. Most már csak a notariusnak mondhatta
166 I, XXI | megritkultak az utcákon, most már otthonukban se voltak
167 I, XXI | lehetett szíjat hasítani, most bûnhõdjön azzal, hogy a
168 I, XXI | Ebben az ígéretben bízva, most már megnyugodva várakozott,
169 I, XXI | Bion?~Annyira hitelt adott most már õ is az augusta álmának,
170 I, XXI | Ha az elõbb villám érte, most a föld nyílt meg alatta.
171 I, XXI | szakadt ki mellébõl.~Galerius most már lecsillapult. Nyugodtan
172 I, XXI | hallgatott, uram, mint ahogy most hallgat. Pedig nem volt
173 I, XXI | szólaltatni. Mi bizonyságod van most már arra, amit elmondtál?~
174 I, XXI | üdvözlet is ismerõs volt most már neki. Ez az ember az
175 I, XXI | pap elvágódott, a caesar most oszlopsúlyú lábát emelte
176 I, XXI | jogtudósok kollégiumát. Most már nem az isteneket védte
177 II, XXII | adómentességüket megszüntették, úgyhogy most a papok is csak úgy tengődtek,
178 II, XXII | deák volt Alexandriában, és most a császár matematikusa,
179 II, XXII | tolmács megnyugodott, és most már jobban megbecsülte az
180 II, XXII | ringy-rongy férfiszemélyre?~Most már õ kapta el a fejét,
181 II, XXII | amibõl a Maximianus fiát!~És most már õ is próbálgatott úgy
182 II, XXII | elfordult egymástól a szívük. Most a császár szeme láttára
183 II, XXII | szelídíteni fogja a fiút. Most látta, hogy sokkal több
184 II, XXII | mozgásban van az egész sivatag, most már mindenfelõl megindultak
185 II, XXII | ahol a pap a démont látta. Most már látták õk is. Csontig
186 II, XXII | csak aztán vette észre, s most már rémülten forgatta fejét
187 II, XXII | ahogy a szükség kívánta. Most azt próbálom, hogy miképp
188 II, XXII | tiszteletre méltó isten. Most már nehezen tudott erõt
189 II, XXII | gátlást feloldó mámorában. Most se tisztelet, se alázat
190 II, XXII | elõtt, amely fölött, csak most vették észre, kereszt alakban
191 II, XXII | szõlõnek a termésébõl, amit most ültettél!~Föltekintettek,
192 II, XXII | karjával, elõrehulló sörényével most csakugyan olyan volt, mint
193 II, XXIII | szõlõvesszõnek a termésébõl, amit most ültettél!~Ha jövendölés
194 II, XXIII | kezdjétek a császárnén! S most az egész világ visszafojtott
195 II, XXIII | istenek közt való harc csak most kezdõdött meg igazán. Belátta,
196 II, XXIII | keresztény mágusok könyveibe. Most már azonban többrõl van
197 II, XXIII | idegekrõl és fejszaggatásokról. Most már életre-halálra vetik
198 II, XXIII | kapkodó kisdedet?~Az asszony most már felemelte a fejét, és
199 II, XXIII | számot, az anyáéval nem. Most már tudta, hogy nehéz küzdelem
200 II, XXIII | volna, hallgattam volna. Most már kimondom, hogy temiattad
201 II, XXIII | vergõdött az ura mellén.~Most már a császár rémült meg.
202 II, XXIII | Okosnak kell lennünk. Õérte. Most már te is a kezedben tartod
203 II, XXIII | hogy az az áldozat, ami most következik, nehezebb lesz,
204 II, XXIII | majd kiugrott a helyébõl, most el-elállt a dobogása. Bajae
205 II, XXIII | parancsolta a császár. - Most még csak Quintipor van,
206 II, XXIV | neki a keresztséget, és most derült ki, hogy a rhetor
207 II, XXIV | meghomályosodott volna. Most már másodszor mondatta el
208 II, XXIV | sekor megrendült a föld, most pedig el fog sötétülni az
209 II, XXIV | Apokalipszisnak mind a hét angyala most öntené ki serlegét a bálvány
210 II, XXV | céltudatos tervekben, mint most, és soha nem gyorsabb az
211 II, XXV | annak is, hogy a fiúnak most még több szabadságot adott,
212 II, XXVI | volt, hét elsõ napja, s most kellett visszatérnie a nobilissima
213 II, XXVI | a platán derekát. S csak most jött rá, hogy ez már n em
214 II, XXVI | odasúgott a magisternek. - Azért most is van keresztem. Régi vevõm
215 II, XXVI | hûvös estétõl, nobilissima.~Most látta csak, a fali lámpa
216 II, XXVI | az emberek között. Jaj, most meg már a te kezed milyen
217 II, XXVI | milyen hideg, add ide, majd most már én melegítelek.~Odahúzta
218 III, XXVII | villájában szálljon meg, amely most úgyis lakatlan. Az, amelyikbe
219 III, XXVII | mennyire nem szívelheti. Most azonban őszintén megírta
220 III, XXVII | természete a színlelés, ami most még több erőfeszítésébe
221 III, XXVII | a vad nobilissimát. Még most is elpirult, ha arra gondolt,
222 III, XXVII | ölelte magához, hogy még most is elöntötte tőle a forróság.~
223 III, XXVII | mostanában a tenger. Azért, mert most költenek a hullámokon a
224 III, XXVII | kék - nevetett a lány.~Hát most olyan kék volt a haja, mint
225 III, XXVII | ilyenkor adta át a lánynak.~Most megcsóválta a fejét.~- Nem
226 III, XXVII | az idén Róma praefectusa. Most jött elõször Bajaeba, s
227 III, XXVII | szolgálatot, s a negyedik, aki most született Bajaeban, a nyúlszájú
228 III, XXVII | hazaérkezett - kacagta el magát. - Most már gyerünk innen, õk is
229 III, XXVII | utoljára a lemenõ napba, ahol most állunk. Animula, vagula,
230 III, XXVIII | amire elhatározta magát. Most kétsége támadt, mit tegyen.
231 III, XXVIII | lelkesedéssel, amelyeket a császár most építtetett Rómának, s mindenki
232 III, XXVIII | szorongása. Tudta, hogy most már el fogja bírni a caesar
233 III, XXVIII | Maxentius gondjai!~Titanilla most szólalt meg elõször. Csak
234 III, XXVIII | Antinous-fej.~A császárné arcán most nyílt ki az elsõ olyan mosolyvirág,
235 III, XXVIII | kezében, elkacagta magát.~- No most nem volt nagyon ügyes. Az
236 III, XXVIII | térdelve érjen föl a melledig. Most te térdelsz le, egyszer
237 III, XXVIII | a ruhádból a foltot, és most vissza fogsz menni a császárnénak
238 III, XXVIII | császárnénak bort öntögetni. Csak most ügyesebb légy, mert Trulla
239 III, XXVIII | fel a hálószobájában, s most nem ment el sírni a fia
240 III, XXVIII | Antinous-arcú szolgád. És most mondja a fiam. Herculesra,
241 III, XXVIII | Neked is kamea-arcod van még most is. Valamikor egészen ilyen
242 III, XXIX | mint éjjeli alvó volt, de most még a reggel is ébren találta.
243 III, XXIX | elfelejtette festékkel eltüntetni. Most már kezdett félni. Nem kis
244 III, XXIX | és ezüst csíptetõ hegyét. Most már tudta, ki áhított rá
245 III, XXIX | vén szenteskedõnek, aki most akar Messalinát játszani
246 III, XXIX | akkorra már el is lobogott. Most már attól a gondolattól
247 III, XXIX | árban mint kartársat, hiszen most már egy úrnõt szolgálnak.
248 III, XXIX | keresztények emlegetése. Most megváltás volt végre megtudni,
249 III, XXIX | nem tudsz többet. De én most utaztam keresztül Maximianus
250 III, XXIX | megvolt a nemzeti viselete, most nemzeti kínzómûvészet alakult
251 III, XXIX | puhára sül egy óra alatt.~Most már a császárné is tenyerébe
252 III, XXIX | birodalommá teszik.~A princeps most megint lelkesült az apjáért,
253 III, XXIX | törvénynek elég tétetett, s most már, odaállítván az özvegyet
254 III, XXIX | ott az üvöltözõ tömegben. Most már megszólalt. Azt kiáltotta
255 III, XXIX | elsápadt. De azt is tudta, hogy most erõsebbnek kell lennie,
256 III, XXIX | vérontásnak. Bocsássatok meg, hogy most már elbocsátlak benneteket,
257 III, XXIX | könnyelmû nõkrõl.~Titanilla most már végképp nem tudta, mit
258 III, XXX | XXX.~Most már övéké volt a világ.
259 III, XXX | megrebbent.~- Észre se vettem. Most ez is a tied.~- És máskor?~-
260 III, XXX | teljesedik, amit gondoltál. No most!~Egyszerre parittyázták
261 III, XXX | a filozófusokat, te még most se tudod, hogy okos ember
262 III, XXX | kellene dobatni a vakmerõt. Most haragjában se tudott súlyosabb
263 III, XXX | gyerekem soha. Ne szólj most, Gránátvirág, semmit. Holnap
264 III, XXX | Holnap megverhetsz, de most vigyél haza, mert nagyon
265 III, XXX | mintha megütöttem volna. Most már egy kicsit erõsebben
266 III, XXXI | kicsi drágám! Mert ha még most se hiszed el, hogy engem
267 III, XXXI | zavarta õket. Bajae még csak most kezdett ébredezni. A lactuariusok
268 III, XXXI | Még a boltokat is csak most kezdték nyitogatni. Egyiknek
269 III, XXXI | fiú jött vele vissza?~- Most nem jöhetett, mert éppen
270 III, XXXI | újra cserélte az eszmét. Most már a copa is közéjük ült.
271 III, XXXI | Tit. - Hát nem mondtam!~Most már figyelték a beszélgetést.~-
272 III, XXXI | bolondozz, copa. Tudod, hogy most fejébe kerülhet az embernek.~-
273 III, XXXI | kerülhet az embernek.~- Ugye, most meg vagy ijedve? - dühöngött
274 III, XXXI | köszöntsük Bacchust, ha most már pénzbe kerül is!~Megemelte
275 III, XXXI | ujjpercet, a hajós azt mondta, most már emlékszik az illetõre,
276 III, XXXI | a lábába a fájás, s csak most jutott eszébe, hogy a botját
277 III, XXXI | rám bátran, kis szívem, most a bot viseli mindkettõnk
278 III, XXXI | gondolta Quintipor. És õ most csak a fél karjával ölelje?
279 III, XXXI | a virág Venus paplana.~- Most már forduljunk vissza, és
280 III, XXXI | ölelték egymást a kocsiban. Most Quintipor szólította Titet
281 III, XXXI | világ nagyon messze esett most tõle. Mint egy régen átolvasott
282 III, XXXI | sohase fog megtudni.~De most nem gyûlölte, csak szerette
283 III, XXXII | kozással. Elhatározta, hogy most azért is megkínozza Gránátvirágot.
284 III, XXXII | költõ volt.~- No, félsz-e most már, kisfiú?~A kisfiú annyira
285 III, XXXII | Ez nem igazi csók, azt most nem adok, ez csak olyan
286 III, XXXII | Soványaltalak, kislány.~- Még most se vagy velem megelégedve? -
287 III, XXXII | innen, s Diana szentélyét most már olyan kevesen látogatják,
288 III, XXXII | mosolygott a sekrestyés. - Most megmutatom a legnagyobb
289 III, XXXII | nem is nagyon hallották. Most nem voltak a sötétség zsákjába
290 III, XXXII | egymást se látták tõlük. Most a fiú ébredt vissza elsõnek
291 III, XXXII | elismételte mondókáját. De most azt is hozzátette, bocsánatkérõ
292 III, XXXII | össze a kezét a lány. S most egy kicsit meg is borzadt
293 III, XXXII | van kérõ szája? Azért is most csak basiumot kapsz. Ezt
294 III, XXXII | Pihensz egy kicsit velem?~Csak most nézték meg jobban az oszlopot.
295 III, XXXII | ennyire mennydörgésnek, mint most. Mert csakugyan az antiochiai
296 III, XXXII | riadt szemébe nézett.~- Most hogy mentesz meg, Gránátvirág?~
297 III, XXXII | tudott. - Látod, milyen jó most, hogy ilyen kicsi vagyok.
298 III, XXXII | Alexandriában, csakhogy most a lány keze forró, és az
299 III, XXXII | lámpáit is kioltogatta.~- Most pedig feljössz hozzám -
300 III, XXXIII | itt már nem szabad.~A fiú most már még ijedtebb lett, és
301 III, XXXIII | találkozott vele. Mintha most megörült volna neki, a szeme
302 III, XXXIII | csak rálehelt.~- Ugye, most már nem fáj, kis Tit?~-
303 III, XXXIII | ráeszmélt, hogy Tit félrebeszél. Most már nem törõdött vele, mi
304 III, XXXIII | minutumban szalajtott utánad. Most már te szaladj õutána. Lent
305 III, XXXIII | a két kezét. - Nem, nem, most ne szólj semmit, majd aztán.
306 III, XXXIII | trabeával és a gyûrûvel. Most már mindenki elõtt foghatom
307 III, XXXIII | Gránátvirág... én... most már... megmutatom neked
308 IV, XXXIV | oroszlánkísérõt.~- Az augustus fia ez. Most volt az esküvõje az õszön,
309 IV, XXXIV | századparancsnokok tiszti jelvénye. Most már csak régi divatú, öreg
310 IV, XXXIV | Veturióra.~A princeps csak most vette észre a kissé hátrább
311 IV, XXXIV | idõben meg fognak kapni. Most nem akar arról beszélni,
312 IV, XXXIV | haján drágaköves turbánnal. Most a perzsa divatból csak a
313 IV, XXXIV | válláról.~- Titanilla! - most már szinte magánkívül kiáltott
314 IV, XXXIV | tréfával ütötte el a dolgot. Most leült Hormizda mellé, és
315 IV, XXXIV | Ravennában megbetegedett, és most már harmadik hónapja ott
316 IV, XXXIV | birodalom fölött.~- Érted most már, istennõ, mért nem szabad
317 IV, XXXIV | én meg lány vagyok, aki most készülök legényt csábítani.
318 IV, XXXIV | odább a lányt. - Legalább most már engedj, hogy ne találjon
319 IV, XXXIV | nem is kíván többet látni. Most melyikrõl beszélnek ezek
320 IV, XXXIV | férfi? Ez lenne az, akit most a kis Tit édes uramnak szólít,
321 IV, XXXV | Türelmes ember volt, de most bosszúsan gondolt a császárra,
322 IV, XXXV | császárnak. Elõbb Ravennába, most már Nikomédiába. Mintha
323 IV, XXXV | egy rabszolga lesett.~- Most én is ezt csinálom - dünnyögte
324 IV, XXXV | tisztelt istenére mondom, hogy most már én is kezdem hinni,
325 IV, XXXV | életvonala felé fordult. Most már biztosra meri venni,
326 IV, XXXV | fehéredik már a határ. Tüze most már önmagát kezdte pörkölni.
327 IV, XXXV | nem is kérdezte magától. Most is úgy ült Bionnal szemben
328 IV, XXXV | Megírhatod neki, hogy még most is emlegetik Rómában.~-
329 IV, XXXV | szép volt, mint Antinous, most emellett bölcs is lett,
330 IV, XXXV | boldogabb Trajanusnál. Õ már most is rá merné bízni e tökéletes
331 IV, XXXV | mondani, hogy a nagy harcnak most kell eldõlni, mert csak
332 IV, XXXV | kell eldõlni, mert csak most lehet gyõzelmet várni, amikor
333 IV, XXXV | pörölyével keményre kalapálja. Most a Sátán újra ki fogja vetni
334 IV, XXXV | bálványimádók szokásaitól. Most majd következik megint a
335 IV, XXXV | szemöldökét.~- És gondolod, hogy most már csakugyan megszûnt a
336 IV, XXXV | befejezte a levelet. Azzal, amit most hallott, meg volt róla gyõzõdve,
337 IV, XXXV | asztalánál.~Hosszú idõk óta most elõször játszott valami
338 IV, XXXV | több vitánk egymással.~- De most lesz, az egész istenseregletre
339 IV, XXXV | Isten tartogat még valamire. Most látom, hogy erre tartogatott.
340 IV, XXXV | praetorok a te kedvedért most összeülnek keresztényt égetni,
341 IV, XXXV | ellépegetett a szobából. Bion csak most fordult oda Quintiporhoz.~-
342 IV, XXXV | elõtt friss fáklyával.~- Most sötétben is odatalálunk,
343 IV, XXXV | Az Judeának a fõvárosa. Most Aeliának hívják, mióta a
344 IV, XXXVI | maga az istennõ, mintha most született volna a tenger
345 IV, XXXVI | lehajtott fejjel ült a helyén. Most már õ hallgatott, és kis
346 IV, XXXVI | föl téged, Gránátvirág.~Most fölütötte Quintipor a fejét.
347 IV, XXXVI | várakozóan néz a színpadra. Most már õ is odatekintett. A
348 IV, XXXVI | röpülni, akkor megfordult, s most már a kereszt elõtt kezdett
349 IV, XXXVI | felcsattogott a taps, de most már nem követelésképp, hanem
350 IV, XXXVI | Genesius!~Az ünnepelt színész most már csakugyan ott állt a
351 IV, XXXVI | ringatták a fejemet az õ ölében. Most már nincs, ma alkonyat óta
352 IV, XXXVI | eszembe jutott, hogy te most imádkozol értem, és akkor
353 IV, XXXVI | kacagásaidat hallottam. És most te mondd meg, kis Tit, hogy
354 IV, XXXVI | hangon mondta:~- Látjátok, én most már keresztény vagyok! Kövessétek
355 IV, XXXVI | lemosatni magáról a vért. Most azonban különös jó hangulatban
356 IV, XXXVI | élesebb hangon.~- Látjátok, én most már keresztény vagyok! Kövessétek
357 IV, XXXVI | lengették a színész felé. Az most már leeresztette a karjait,
358 IV, XXXVI | Értsétek meg, rómaiak, hogy én most már valóban keresztény vagyok,
359 IV, XXXVI | elõbb a taps erõsödött, most a csend mélyült. Egyik páholyból
360 IV, XXXVII | szemébõl az álom. Fölült, mert most már a hangját is hallotta.~-
361 IV, XXXVII | Te hogy szeretsz engem. Most már te is tudod?~- Tudom,
362 IV, XXXVII | kis Tit.~- Azt is, hogy most már sohase válunk el egymástól?~-
363 IV, XXXVII | bronzasztalba.~Fölriadt, és most már csakugyan fölült. Eddig
364 IV, XXXVII | hintóhordozója Rómában, és most a penészes, bûzös ergastulumban
365 IV, XXXVII | vagy possajtott kölest.~- Most pedig kis Titrõl álmodunk -
366 IV, XXXVII | szobornak, és elfújva a mécsest, most már csakugyan nekikészült
367 IV, XXXVII | a cseresznyepiros övét. Most már olyan mélyen beúszott
368 IV, XXXVII | megtalálta a magyarázatot. Õ most már lélek, azért nincsen
369 IV, XXXVII | sincs. De akkor mivel hall? Most hallott valami hangot. Messzirõl
370 IV, XXXVII | jött, de egyre közeledett. Most már egészen közelrõl hallatszott.
371 IV, XXXVII | Genesius beszélt.~- Én most már igazán keresztény vagyok.
372 IV, XXXVII | izé, minek is szólítsalak most már? Lovag! - megnyomta
373 IV, XXXVII | agyon nem szúrták volna, én most mint tábornok özvegye mehettem
374 IV, XXXVII | veheti le róla, aki ráadta. Most már arról vallattak, mondjam
375 IV, XXXVII | hát tudom én azt megállni? Most is õmiatta tettem meg ezt
376 IV, XXXVII | szegény kicsi drágám! Ugyan most már te is teheted.~Quintipor
377 IV, XXXVII | is egész éjszaka láttam, most már nem látom.~Quintipor
378 IV, XXXVII | kárhozat fiának látása. Most azonban még nem volt a helyén.
379 IV, XXXVII | szórakozottan hallgatta, s most már csak arra emlékezett,
380 IV, XXXVII | nagyon sírt, behoztam, és most nevet. Ha beesteledik, itt
381 IV, XXXVII | mikor utoljára láttam.~- Most hol az öcséd?~- Otthon vár,
382 V, XXXVIII| mint egy kiszáradt diót, most négyszemközt megismételtette
383 V, XXXVIII| úgy, mint akkor, csak még most arcátlanabbul vigyorogva,
384 V, XXXVIII| Diocletianus nagy tettetõ, s ha most elvetette az álarcot, vagy
385 V, XXXVIII| is szerette a lányát. Ez most látszott meg rajta, amikor
386 V, XXXVIII| utánasompolygott gondok. Sõt most már az is eszébe jutott,
387 V, XXXVIII| virágarcocska elsorvadásával. Most egészen kékké világosodtak,
388 V, XXXVIII| haját, annak jeléül, hogy õk most már az alvilág isteneihez
389 V, XXXVIII| összefolyik a szemem elõtt, orvos. Most már te olvass!~Az orvos
390 V, XXXVIII| Hová, gyermekem? Nekem csak most szóltak, mikor apád már
391 V, XXXVIII| akit akar, hanem akit tud. Most már nagyon tudlak szeretni.
392 V, XXXVIII| öregasszony torkát.~- Úgy, most már elhiszem, hogy szeretsz.
393 V, XXXVIII| elhiszem, hogy szeretsz. Most már merek tõled valamit
394 V, XXXVIII| én ezt, a tûje hegyén még most is rajta a vére. Azt is
395 V, XXXVIII| így... jó...~Köhögött, s most megint megerõsödött egy
396 V, XXXIX | mausoleumra, s a mulasztást most kellett pótolni, az alatt
397 V, XXXIX | amely hetek óta tartott, most apátiába ment át. Az orvos
398 V, XXXIX | istentelenek közt, akiket a törvény most mintegy engesztelõ áldozat
399 V, XXXIX | útját. Nagyot lélegzett, most már csak azon az egy-két
400 V, XXXIX | fényteleneknek és zavarosaknak. Most nem sugárzott belõle az
401 V, XXXIX | nõk viseltek. A császárné most öltötte elõször magára a
402 V, XXXIX | panasszal borult le eléje.~- Most ígéred ezt nekem, mikor
403 VI, XL | matematikusnak nevezem magam még most is, noha már rég nem méricskélem
404 VI, XL | a kékek és zöldek, sőt most már a feketék is mind kihullottak
405 VI, XL | meg lepetve tapasztalom most magamon, aki hétszámra eljárkálgatok
|