Rész, Fejezet

 1       I,  III  |            Noricumot. Diocletianus félt attól, hogy a rövidlátó
 2       I,  III  |            hogy „egy dajkáért”. De félt, hogy a fia azzal vág vissza: „
 3       I,  IX   |           a hangjában.~A császárné félt, hogy a nyers, nyakas, öreg
 4       I,  XII  |   hókuszpókuszt, amitõl a princeps félt. Jobb kezével megfogta az
 5       I,  XIV  |      iskolásgyerek. Õ maga már nem félt a császártól, de valami
 6       I,  XIV  | lelkesedett az indítványért. Attól félt, hogy a kiszolgált katonákat
 7       I,  XVI  |           váratlan megszaporodása. Félt, hogy az ördög konkolyt
 8       I,  XVI  |          meg neki a szerencsét, de félt is tõle, hogy amennyi mindent
 9       I,  XVIII|          Nem, Quintipor igazán nem félt már a vad nobilissimától,
10       I,  XX   |     consecratiós máglyát?~Bion nem félt. Az utolsó holdfogyatkozáskor
11     III,  XXIX |           védte a festékpáncél, de félt, hogy a hang árulója lesz.
12     III,  XXXII|       kisfiú?~A kisfiú annyira nem félt, hogy mindjárt haza akart
13     III,  XXXII|          Chelidone, aki egy kicsit félt is idejönni, mert olyan