Rész, Fejezet

 1       I,  II     | komolyan nézett maga elé. Aztán elmosolyodott. Az öreg tudós bölcsességével,
 2       I,  IV     |    ólomból volna.~A nobilissima elmosolyodott, és újra lekiáltott a tétovázó
 3       I,  V      |    agyonvágott volna.~Quintipor elmosolyodott. A caesarlány hangja fölcsattant.~-
 4       I,  XIV    |        nem haragudott meg, csak elmosolyodott.~- Elaludtál, fiú?~Neki
 5       I,  XX     |        vette már a szívét?~Bion elmosolyodott. A császár mindjárt, amint
 6     III,  XXVII  |   rabszolgának a lehelete érje.~Elmosolyodott. Mit szólna akkor Romula
 7     III,  XXIX   |      vértõl.~A caesar jóságosan elmosolyodott.~- Pedig nem volt könnyû
 8      IV,  XXXIV  |      végigjárta a szobát, aztán elmosolyodott, s ami szelencét, vázát,
 9      IV,  XXXV   |      mint a legvénebb mesterek.~Elmosolyodott, meggyújtotta a mécsest,
10      IV,  XXXV   |     szemfedõje alatt. A császár elmosolyodott, vállat vont, és három erszény
11      IV,  XXXVII |     Quintipor elgondolkozott és elmosolyodott.~- Gránátvirág a neve.~-
12       V,  XXXVIII|       el is aludt, mert egyszer elmosolyodott, aztán hirtelen felnézett.~-
13       V,  XXXIX  |  császárt éltetik, s egy kicsit elmosolyodott, mikor arra az öreg túrószacskóra