Rész, Fejezet

 1       I,  II    |     nagyobb veszedelemben forogsz, barátom.~- Miért?~- Oly dühös kereszténygyûlölõ
 2       I,  IV    |  Diocletianus nem Marcus Aurelius, barátom, s egy jó adójavaslatért
 3       I,  VI    |            köszöntést.~- Megadtam, barátom, ami neki jár. Térdelni
 4       I,  XVI   |       Megkeveredett ember vagy te, barátom - nézett rá szánalommal
 5       I,  XVII  |           vén rhetornak? Ne félts, barátom. Nem tagadom, egy pillanatra
 6       I,  XVII  |            nehéz föladat az enyém, barátom, mert könnyû Klio vésõjével
 7       I,  XVIII |    aranyból van, hanem ezüstbõl.~- Barátom - vonta az ölébe Maxentius
 8     III,  XXVIII|       megérteni.~- Hagyj föl vele, barátom - mosolygott keserûen a
 9      IV,  XXXV  |   istennyomorultja volt ez?~- Régi barátom - felelte különös hangon
10      IV,  XXXVI |     ellened, vagy nem vétkeztem?~- Barátom, irigyellek - lökte oldalba
11      IV,  XXXVII| istenkereskedõnek.~- Élj boldogul, barátom!~Benoni utánakapott a kezével.~-
12      VI,  XL    |         fecsegõvé teszi az embert, barátom - ezt meg lepetve tapasztalom
13      VI,  XL    |            sajnáld néhai urunktól, barátom, az aranykoporsót sem, amelyhez