Rész, Fejezet

 1       I,  II   |             Csak temiattad, Bion - ugrott a nyakába a fiú. - Hogy
 2       I,  IV   |   nobilissima az erkély párkányára ugrott. Figyelmeztetni akarta a
 3       I,  IX   |       Diocles?~- Dehogy, dehogy! - ugrott fel a császár, s egy-két
 4       I,  X    |        világon.~- Ez nem érdekel - ugrott fel a császár -, a gyermekrõl
 5       I,  XI   |           az urára.~- Elkísérlek - ugrott fel Constantius.~Constantinus
 6       I,  XVIII|           közül.~Kigyulladt arccal ugrott föl.~- Bocsáss meg, nobilissima.~-
 7      II,  XXII |          kettõt.~- Mit csinálsz? - ugrott oda a császár, és odábbrántotta
 8      II,  XXVI |      emberre, aki egyszerre talpra ugrott az üzlet reményében. - Hogy
 9      II,  XXVI |            szemébe talált. Ijedten ugrott félre, és leguggolt az egyik
10     III,  XXIX | aranyasztalánál.~- Nem, princeps - ugrott föl a császárné -, az nem
11      IV,  XXXV |          istenseregletre mondom! - ugrott fel a matematikus.~Quintipor
12       V,  XXXIX|        érte az egész birodalmat! - ugrott föl a császár.~Bion térden