Rész, Fejezet

 1       I,  X    |          indította õket Diocleiába, közös szülõfalujokba, hogy ott
 2       I,  XI   |            tricliniumában, amelyben közös vacsorára terítettek a császári
 3       I,  XIV  |             maradnak, mert szeretne közös vacsorán elbúcsúzni tõlük.
 4       I,  XV   |         nincs enyém meg tied, hanem közös minden, pénz, föld, szamár,
 5       I,  XV   |             De nemcsak te lennél ám közös, hanem én is! - kapott az
 6       I,  XVI  |   következett, a testvérek egyszerû közös vacsorája, amelyen az élet
 7       I,  XX   |         amelyekkel némelyek szerint közös lakomáikat be szokták fejezni,
 8       I,  XXI  |             óta õ tartja megkötözve közös rejtekhelyükön. Elõször
 9      II,  XXV  |          tartotta a császár, hogy a közös menekülésre való emlékezés
10     III,  XXIX | elforduljanak tõle az utcán, vagy a közös fürdõben az emberek kiugráljanak
11     III,  XXIX |          mint a császártól tudja, a közös nílusi úton õ, a nobilissima
12       V,  XXXIX|    szerencsés gondolat volt, mert a közös sértõdöttség és harag összebékítette