Rész, Fejezet

 1       I,  IV   |               Maxentius derûs arccal hallgatott, de a kétségbeesés csinált
 2       I,  V    |         vágatta le?~Quintipor ámulva hallgatott. Mire meg tudott volna szólalni,
 3       I,  XIV  |        összevillantotta a szemét, és hallgatott. Ellenben a hadügyi miniszter
 4       I,  XVI  |  gyülekezetre. Mindenki megfélemülve hallgatott, maga a püspök is némán
 5       I,  XVI  |            lett. Arról természetesen hallgatott, hogy a nikomédiai püspök
 6       I,  XXI  |             lihegte a császár.~- Úgy hallgatott, uram, mint ahogy most hallgat.
 7      II,  XXV  |           mikor tér vissza, de arról hallgatott, hová megy. Sápadt volt
 8     III,  XXVII|      szembeszállni, sőt még arról is hallgatott, hogy a császár lelkére
 9     III,  XXIX |              egy pillanatig zavartan hallgatott, aztán bocsánatot kért.
10     III,  XXXI | pacaltisztító összeszorított szájjal hallgatott. A favágó azonban õszintén
11      IV,  XXXVI|             ült a helyén. Most már õ hallgatott, és kis Tit beszélt. Ne
12      IV,  XXXVI|              mindenki elõregörnyedve hallgatott.~- Értsétek meg, rómaiak,