Rész, Fejezet

 1       I,  I     |           oleander fasorok közül a dajka. Övén aranycsat jelezte,
 2       I,  I     | kétségbeesetten.~Az elõtte térdelõ dajka kifogyott a béketûrésbõl,
 3       I,  XI    |        megfenyegette az ujjával.~- Dajka? Te-e!~A princepset elfutotta
 4     III,  XXVIII|        Gránátvirág? - tátotta el a dajka a száját. - Mit beszélsz
 5     III,  XXXI  |          Quintipor nem nevetett. A dajka már rég elment, és õ nem
 6     III,  XXXII |          titka volt, amirõl csak a dajka tud!~- Nem Trulla miatt
 7     III,  XXXIII|     küldõjükkel együtt - morgott a dajka.~- Mért haragszol rá, öreg
 8     III,  XXXIII|      mégpedig puhába és melegbe. A dajka bosszús nevetéssel förmedt
 9     III,  XXXIII|        szinte élettelenül zuhant a dajka karjába. Mintha az a kis
10      IV,  XXXVII|      jácintok illata. - Kis Tit?~A dajka odaperdült az ágy elé, és
11      IV,  XXXVII|           Hát te férjhez mentél?~A dajka gyíkszemében méltatlankodás
12      IV,  XXXVII|            legyintett elbúsultan a dajka. - Kel, fekszik, egész nap