Rész, Fejezet
1 I, I | tökéletesség szabályait. Te, Ferox, mit tökéletlenkedsz
2 I, I | istenek.~- No hallod? Tán te nem vállalnád menyasszonyodnak
3 I, I | Azt én jobban tudom, te, mert én is naissusi vagyok.
4 I, I | szép Helenának hívhatnák.~- Te, milyen furcsa, hogy õ a
5 I, I | a szamarát, ahol érte.~- Te szentségtörõ dög! - ordította -
6 I, I | szentségtörõ dög! - ordította - te megrágod az istennõ mirtuszát,
7 I, I | tricliniumába, baj lesz. Nesze, te disznó, takarodj vele!~Néhány
8 I, I | a kullancsaival együtt. Te is az vagy?~Nonnus a torkához
9 I, I | kiáltott:~- Hé, nem vagy te keresztény?~A paraszt arcán
10 I, II | istennel ki tudok egyezni. Te nagyobb veszedelemben forogsz,
11 I, II | Lactantiusom. Mindenki tudja, hogy te adod a mintát a jövõ rhetor-nemzedéknek.~-
12 I, II | matematikus belekarolt.~- Legalább te ebédelj velem. Tudod, gyerek,
13 I, II | oszlopcsarnokába. Quintipor megállt.~- Te, Bion, milyen ember a császár?
14 I, III | Ha én Jovius vagyok, légy te Herculius. Oltárokon szenteltessék
15 I, III | Oltárokon szenteltessék meg a te neved mindenütt, ahol isteni
16 I, III | nem számíthatok, mert a te országaidban is reng a
17 I, III | Hát ez itt a combodon? Te, hiszen ez medveharapás!
18 I, III | mástól kellett megtudnom, te nem írtál róla.~- Elmúlt
19 I, III | a caesar. - Ezt aztán a te korodban igazán nem kell
20 I, III | hanem menyasszonyom.~- A te menyasszonyod a császár
21 I, III | Feleségül is veszem, ahogy te feleségül vetted az anyámat.~
22 I, III | tartoztam számadással senkinek. Te princeps vagy, akit a császár
23 I, III | palotája ebédlõjének falára. Te is ott térdelsz a gyermek
24 I, III | azzal vág vissza: „amikor te az anyámat elvetted, az
25 I, III | szaladt a szeme könnyel.~- Te akarod, apám.~A dombon épült
26 I, III | hatalma visszaadja azt neki. Te mondtad, hogy föl tudja
27 I, III | caesar meglepetve a fiára. - Te is tisztelõje vagy a sors
28 I, IV | itt Antiochiában, mikor te különben is numidiai vagy?~
29 I, IV | nyaklánca idevillog, az a te Maxentiusod. Arról híres,
30 I, IV | kéretlen ajánlom,~Mert a halált te legyõzöd...~Tovább nem tudta
31 I, IV | vipera, majd elhallgatsz te mindjárt! - legyintette
32 I, IV | ajtónyílás fölött.~- Hát te ki vagy? - látta meg Quintiport.~
33 I, IV | állát.~- A gráciákra, hiszen te lány vagy! Hercules nagyapámra
34 I, IV | én princepsem tud esni! Te kedves, te! Hát hogy nézhetted
35 I, IV | princepsem tud esni! Te kedves, te! Hát hogy nézhetted nõnek?
36 I, IV | fordult a lányhoz.~- Ilyen a te szerencséd, gyönyörûm. Megfogadtam
37 I, IV | Hát most csókolj meg te, és töröld le a tartozásom -
38 I, V | szerint ült a pamlagon.~- Te sohase vittél még asszonyholmit? -
39 I, V | Quintipor.~- Ó, hát mi vagy te? Kulcsár? Mért hordod ezt
40 I, V | világon! Hallottál már ilyent? Te meg tudnád-e tenni? Le tudnád
41 I, V | ajánlom, ~Mert a halált te legyõzöd...~Elakadt a lélegzete.
42 I, V | itt tanultad? Kicsoda vagy te? Itt csak katonák vannak
43 I, V | vannak meg rabszolgák. Ugye, te valami álruhás isten vagy?
44 I, V | apám. Pedig õ caesar. A te apád micsoda?~- Quintus,
45 I, V | bennünket kövezni.~- Téged is? Te mit csináltál ott? Szolgája
46 I, V | nincs családi titkod? Ha te is atyafiságban volnál az
47 I, V | istenekkel, mint mink, akkor a te bölcsõdbe is beledugtak
48 I, V | az emelkedõ holdnak.~- A te Bionod engem is istenkáromlónak
49 I, V | Armentarius”-nak. Majd te is úgy hívod, ha megmelegszel
50 I, V | skarlátot és meghimbálta.~- Huss te, huss te!~Hirtelen kiegyenesedett,
51 I, V | meghimbálta.~- Huss te, huss te!~Hirtelen kiegyenesedett,
52 I, V | Hanem most már beszélj te is. Mondd el már végre azt
53 I, V | csörgõje megszólalt bele.~- A te szépségedre csak magad vagy
54 I, V | és kábultan kérdezte:~- Te vagy, Trulla? Mit akarsz?~-
55 I, V | mondani. Ettõl ijedtél meg? És te azt mondod, meg tudnád tenni,
56 I, VI | kezét a fiatalasszony. - Te magad betegíted meg magadat
57 I, VI | Hát engem ki sajnál?~- Te még fiatal vagy, lányom.~-
58 I, VI | térdedet átöleltem, de te csak a fiadért jajgattál.~-
59 I, VI | istenek attól, hogy valamikor te is úgy tudd meg, mint én,
60 I, VI | elé?~- Félek tõle, anyám. Te nem tudod, hogy fordult
61 I, VI | rabszolga szeme fölcsillant.~- Te is közénk tartozol, uram?~
62 I, VI | láttalak a gyülekezetben. Te vagy az, nagy mágus, aki
63 I, VI | tehozzád, mert azt mondta, te az õ halott fiát is életre
64 I, VI | istenetek lesz.~- Hogy hívják a te istenedet?~- Csak úgy, hogy
65 I, VI | az apró aranyalmák.~- Hát te holdas vagy? Hol jártál
66 I, VI | voltam eddig. De most már te felelj nekik azért, hogy
67 I, VI | felelj nekik azért, hogy a te szépséged a maradék szemem
68 I, VI | Quintipor? Mikor tudsz te így bánni a nõkkel?~
69 I, VII | az asszony után jár. Hát te jóváhagyod azt, szentséges
70 I, VII | rákiáltott a fiatal katonára.~- Te centurio, tõled többet érdemelt
71 I, VII | szemed elé kerülni.~- Ki vagy te? - nézett rá csodálkozva
72 I, VII | haragos szavadról, hogy te vagy a császár. De nem vagyunk
73 I, VII | fordult a császárhoz.~- A te két kamarásod is istentelen?~-
74 I, VIII | kilépni medrébõl, mióta Te átlépted, Világ ura, és
75 I, IX | kívánok neki jó étvágyat.~- Te? Hát én? Engem nem kíván?~-
76 I, IX | aprófát, ott van a sarokban. Te kutya, te, hát nem tudod
77 I, IX | van a sarokban. Te kutya, te, hát nem tudod már, mi nap
78 I, IX | ajtóba.~- Micsoda fát vágtál te nekem, Quintus? Olyan füstöt
79 I, IX | vitéz volt, anyó.~- Kicsoda, te?~- Priapus.~- Az isten? -
80 I, IX | benned öröme a vénasszonynak. Te, hallod, nem találom a bõrsisakom,
81 I, IX | Tudom én, mit beszélek. Te hozod a szõlõt, hadd lássa
82 I, IX | Diocles, bizonyos vagy te benne, hogy meghalt?~Diocletianusnak
83 I, IX | hökkent meg a császár. - És te tudod a bûnét?~- Gyûlölködõ.
84 I, IX | Akarod látni õt is? Hiszen a te rabszolgád, én már ismerem,
85 I, IX | a malacból nem eszik. Ne te, ne, mondom, tán zsidónak
86 I, IX | csóválta a kertész a fejét. - A te rabszolgád, uram. Láthatod
87 I, IX | nyakát. - Én nem bánom, hogy te úgy szereted azt a fiút.
88 I, IX | Mit szól majd hozzá az a te Pantaleonod?~
89 I, X | szavait.~- Az egész világ a te szobád, uram - hajlongott
90 I, X | hajlongott a matematikus -, és ha te azt is be tudod tölteni
91 I, X | Hagyd el, Bion, nem vagy te rhetor - mosolyodott el
92 I, X | kezdett habozó lenni.~- Tudsz te titkot tartani, Bion?~-
93 I, X | a jövendõmet?~- Ez nem a te jövendõd, uram, hanem az
94 I, X | Bion vállat vont.~- Az a te dolgod, uram. De ha hittél
95 I, X | jósnõnek akkor, mikor a te fiad jövõjét jósolta meg,
96 I, X | fejével intett nemet.~- Pedig te láttál engem, csak nem néztél
97 I, X | hogy a világ ura lész. Te huszonhárom éves voltál
98 I, X | bíbort viselni, és megéred-e te még azt? És én még most
99 I, X | legdrágább bíborba öltözik a te akaratod szerint.” Te is
100 I, X | a te akaratod szerint.” Te is így hallottad?~- Én a
101 I, X | felét is hallottam. Mikor te már elrohantál a gyermekkel,
102 I, X | Hiszen neked tudnod kell, te vele élhettél! Nem vetted
103 I, X | akarok? Tizenhat év óta te vagy az elsõ ember, akivel
104 I, X | méltó, trónra érett! Tudod te, mi az, mikor egy apának
105 I, X | fiamról beszélgetni, ha te elhagysz?~- És Quintus,
106 I, X | legyen az élõ fiához.~- És te, uram, az apa?~- Magamtól
107 I, XI | asztal végén felbõszítette.~- Te lekéstél a politikáddal,
108 I, XI | Megtaszította az asztalt.~- Én a te fiad vagyok! Mi nem vagyunk
109 I, XI | is felállt, Valeria is.~- Te nem jössz, Caesar? - kérdezte
110 I, XI | hogy én úgyse fizetek.~- Ha te nyersz, engem nyersz meg.
111 I, XI | kötözködött a lány. - Te úgyis elõbb készen leszel,
112 I, XI | elõbb készen leszel, mert a te szádba több bor fér.~- De
113 I, XI | Nekitántorodott Maxentiusnak.~- Te vagy, fiú? - dadogta. -
114 I, XII | uralkodásra született.~- Te vagy a caesar fia? - kérdezte,
115 I, XII | vannak itt! Szeretsz nevetni te is, mint az apád? Nem vagy
116 I, XII | drága, kicsi kis fiam, te!~Most már nem kellett neki
117 I, XII | megoltalmazni. Az én istenem a te istened! Mindnyájunk istene,
118 I, XIII | hirtelen -, mért gyûlölöd te a Dominust?~Ezelõtt soha
119 I, XIII | elfelejtetted már Carrhaet? Hiszen te is ott voltál.~- Kicsi lehettem,
120 I, XIII | pillája se rebbent.~- Inkább a te fojtogatásod, mint a Maxentius
121 I, XIII | Biztosra veszem, hogy a te kedvedért mind a két latriunkuláját
122 I, XIV | helyeslést bólintott.~- Te ezt nem sokallod? - kérdezte
123 I, XIV | isteneket - mondta nyugodtan. - Te pedig, Tages, gondoskodj
124 I, XIV | az istentelenek egyszer a te fejed fölött is meggyújtják
125 I, XV | keresztvetéssel üdvözölte a másikat.~- Te is Krisztus követõje vagy? -
126 I, XV | Egyiket a mellén lógatta te, másikat a hátán, hogy akármerrõl
127 I, XV | pávatollal.~- Quintipor, te még gavallérságot is tanultál,
128 I, XV | istennek.~- Ohó! De nemcsak te lennél ám közös, hanem én
129 I, XV | azt a filozófus faunt!~- Te, nobilissima? - hökkent
130 I, XV | szólítalak, ha ketten leszünk. Te is jössz velünk Nikomédiába?~-
131 I, XV | Látom a szemedrõl, hogy te is a szent ligetben szolgálsz.
132 I, XV | hogy reszket a kezed! Igaz, te nem tudsz vért látni. Megint
133 I, XV | úgy illett volna, hogy a te véred hulljon énmiattam.~
134 I, XVI | indul útnak.~- Legyen a te akaratod szerint.~Nagy megkönnyebbülés
135 I, XVI | Megkeveredett ember vagy te, barátom - nézett rá szánalommal
136 I, XVI | felekezetéhez tartozol-e te?~- Nikomédia püspöke küldött
137 I, XVI | nagy szentje.~- Ki vagy te, démon, aki törvényeinket
138 I, XVI | szívében hordozza.~- És te olyan vagy?~- Igen, mert
139 I, XVII | császárnak az, ami ezelõtt te voltál. Arra méltatott engem,
140 I, XVII | teremtve.~Szeretném ismerni a te véleményedet is, Bion, bár
141 I, XVII | is, Bion, bár tudom, hogy te hitetlennek hiszed magadat,
142 I, XVII | amikor a császár titkára, a te Quintiporod berohant. Derék
143 I, XVII | ez, Bionom, nem hiába a te nevelésed, sokat beszélgetek
144 I, XVII | Csak azt várjuk meg, míg a te Quintiporod felépül égési
145 I, XVII | veszélytelen rám nézve se, s Te talán csodálkozni fogsz
146 I, XVIII | beleszõve arannyal: ~Csak te szeress! De ha látsz mással
147 I, XVIII | mással is élni, ne bánd!~Csak te szeress... Összefacsarodott
148 I, XVIII | Mutasd a homlokod? Ó, most te jobban ki vagy festve, mint
149 I, XVIII | Nem? Akkor minek jöttél te Alexandriába? Az egész életedet
150 I, XVIII | is táncra kerekednének. Te, én oda kiszöktetlek egyszer
151 I, XVIII | lány nevetve a kezét. - Te kérdezni akarsz tõlem valamit?
152 I, XIX | kérdezte tõle:~- Nem vagy te keresztény, Heptaglossus?~-
153 I, XIX | könyveinek másolásába.~- Te keresztény könyveket másolsz?~-
154 I, XX | császárt.~- Ó, Bion, ha te azt tudnád, nekem mit kell
155 I, XX | Bion, ha kedvelik egymást, te azonban résen légy, és figyeld,
156 I, XX | visszatérésre és elsõsorban a te megrontásodra kényszerítik.
157 I, XX | itt többé a harc, hanem a te személyed ellen, akit mindenfelé
158 I, XXI | én nagyon szeretném, ha te is beszélgetnél néha Pantaleonnal.~
159 I, XXI | római birodalom caesarja, a te võd és fiad. Az orvos útban
160 II, XXII | ördög találmányával?~- Tudod te, ki vagyok én? - kérdezte
161 II, XXII | Megismertelek a pénzedrõl. Te vagy a Sátán elsõszülött
162 II, XXII | Segíthetnék valamivel rajtad?~- Te? Énrajtam? Hiszen magadon
163 II, XXII | föllobbanásán.~- Ha nem nézném, hogy te mentetted meg az életünket,
164 II, XXII | benneteket.~- Bolond vagy te! - intett a császár hirtelen
165 II, XXII | hallottak.~- Sátán elsõszülötte, te se eszel annak a szõlõnek
166 II, XXIII | kötelességed teljesíted, és te is tudod, hogy én nem szoktam
167 II, XXIII | áldozni fog az augusta, vagy te leszel az áldozat.~A császár
168 II, XXIII | istenrõl, akit célzasz, mikor a te isteneid már elrabolták
169 II, XXIII | ver bennünket az Isten. Te vagy az oka, hogy a lányunk
170 II, XXIII | ütött a mellére a császár.~- Te! A hamis isteneiddel, a
171 II, XXIII | Pantaleon már Nikomédiában, hogy te vagy az Antikrisztus! -
172 II, XXIII | leghûségesebb harcosa!~- A te Pantaleonod orgyilkos volt!~-
173 II, XXIII | keze közé felesége arcát. - Te holnap reggel velem együtt
174 II, XXIII | lennünk. Õérte. Most már te is a kezedben tartod a sorsát,
175 II, XXIV | mint a hó, részeltesd a te elrejtett mannádban, és
176 II, XXIV | élet fájáról, mely van a te paradicsomodban!~Ahelyett
177 II, XXV | szomorodott el Quintipor. - Hiszen te meg szoktad simogatni a
178 II, XXVI | akarsz emlékezni, uram? Nem a te istennõd már? Akkor bocsáss
179 II, XXVI | akkor Alexandriával, ha te is elhagyod? Tudod, hogy
180 II, XXVI | beszélsz róla.~- Nem értesz te ahhoz, Gránátvirág - rántotta
181 II, XXVI | között. Jaj, most meg már a te kezed milyen hideg, add
182 II, XXVI | neked minden szabad! Hiszen te leszel a tanítványom, te!
183 II, XXVI | te leszel a tanítványom, te! Én is Bajaeba megyek, veled
184 II, XXVI | veled megyek, viszlek! Te isten, te drága, szép, fiatal
185 II, XXVI | megyek, viszlek! Te isten, te drága, szép, fiatal isten,
186 II, XXVI | drága, szép, fiatal isten, te!~Letérdelt a földre, és
187 II, XXVI | õket.~- Itt! A lábamnál, a te lábadnál, a füvön, mindenütt.
188 II, XXVI | Már a bokron se. Sehol se. Te még látsz lampyrist?~- Hogyne.
189 II, XXVI | kacagott.~- Gránátvirág, a te szemed tovább káprázik,
190 III, XXVII | Gránátvirág! Hogy kerülsz te ide?~Az egyik bokor megzördült.
191 III, XXVII | azt is tudta, melyik.~- Te vagy az, Alküone? - mosolygott
192 III, XXVII | zöldben ragyogó madárra. - Te is hiába várod Keüxöt?~Gránátvirág
193 III, XXVII | össze bírt szedni.~- Ó, te nagy kisfiú, te! - törleszkedett
194 III, XXVII | szedni.~- Ó, te nagy kisfiú, te! - törleszkedett hozzá boldogan
195 III, XXVII | nevetett a lány. - Ha te nem volnál, senki se írna
196 III, XXVII | elõtt.~- Gránátvirágom, te sohasem fogsz magadtól megcsókolni?~-
197 III, XXVII | lehet megcsókolni, mikor te akarod. Neked nem kérõ szád
198 III, XXVII | császáré.~- De hiszen a te arcod van rajta, Gránátvirág.~-
199 III, XXVII | mentek a síkos lejtõn.~- De te ugye nem teszed meg? Ugye
200 III, XXVII | Kis Tit, nagy kék pille, te kérded ezt tõlem? Mért csúfolódsz
201 III, XXVII | karjait.~- Szaladj le bátran te is, ne félj, csak a karomba
202 III, XXVII | Testem vendége s társa te, ~Mely tartományba utazol? ~
203 III, XXVIII | helyen megférek én. Ugye a te szíved még kisebb, és azt
204 III, XXVIII | a száját. - Mit beszélsz te, kis szentségem? Ki az a
205 III, XXVIII | érjen föl a melledig. Most te térdelsz le, egyszer már
206 III, XXVIII | éjszakát, Gránátvirág!~- Hát te nem jössz?~- Nem, szívem.
207 III, XXVIII | hogy kire emlékeztet a te Antinous-arcú szolgád. És
208 III, XXIX | megtanulni. Szeretném, ha te mutatnád meg, hogyan csináljátok,
209 III, XXIX | szépítõszereket, bár a te arcodnak igazán semmi szüksége
210 III, XXIX | hogy beszámoljunk neki.~- Te is? - borzongott meg a császárné. -
211 III, XXIX | borzongott meg a császárné. - Te is... eleget tettél... a
212 III, XXIX | voltam is tõled, hogy a te kezeid tiszták a vértõl.~
213 III, XXX | vigyorodott el a vénasszony.~- Hát te? - mosolyodott el a lány
214 III, XXX | olyan fiatal voltam, mint te, és én is a szívem után
215 III, XXX | nem is olyan ragyogó, mint te vagy, többszínû lesz, mint
216 III, XXX | amelyek egyedül méltók a te ajkaidhoz.~Makk-szakajtókat
217 III, XXX | elhitetem magammal, hogy te is ott vagy.~A fiúnak torkán
218 III, XXX | mondtad még szóval, hogy te is szeretsz.~- Kellett ahhoz
219 III, XXX | már a gyermekcipõmben is te eléd totyogtam. Ne felejtsd
220 III, XXX | kívántam. Azt, hogy legyél te csak egy órára igazi császár.
221 III, XXX | én is ilyent gondoltam.~- Te is? - ült föl a lány.~-
222 III, XXX | Igen. Hogy bárcsak a te igazi rabszolgád lehetnék
223 III, XXX | Domina a filozófusokat, te még most se tudod, hogy
224 III, XXX | úgy adhatsz nekem, hogy te is jól jársz vele.~Hosszú
225 III, XXX | meg, mert azok mindig a te nevedet emlegetik. Hallgasd
226 III, XXX | barlangjával.~- Gránátvirág, te vagy a legokosabb ember
227 III, XXX | túlságosan kicsit dobtam, te túlságosan nagyot - mondta
228 III, XXX | rézpénzbe kerül? Kinek nézel te engem, hogy ilyen szégyenbe
229 III, XXX | el is csodálkozott.~- A te szemed csak mosolyt és villámot
230 III, XXX | leereszkedni készült rájuk.~- Vagy te, kis Tit, igazán vagy te? -
231 III, XXX | te, kis Tit, igazán vagy te? - kérdezte a fiú, az öntudat
232 III, XXX | dobogásából, mit szeretsz te rajtam. Mondd meg, kis Tit,
233 III, XXX | Csak arra gondoltam, hogy te majd mesélsz belõlük valamit
234 III, XXX | barlangot. Nem nagyobb, mint te, de te megférsz benne, ha
235 III, XXX | Nem nagyobb, mint te, de te megférsz benne, ha az egyik
236 III, XXX | A mennydörgéstõl félek. Te nem félsz, kis szívem?~-
237 III, XXX | Miért kérded? Domina.~- Ó, te bohóka! - borult rá a lány. -
238 III, XXXI | urad is jöjjön be. Majd te választasz, és õ fizet -
239 III, XXXI | megkérdezte a boltost:~- Te is árulod azt a híres véreshurkát?
240 III, XXXI | látom, nagyon is félted te azt a copát - incselkedett
241 III, XXXI | kõszívû vevõim vannak, mint te, domina. Legalább egy causiát
242 III, XXXI | öszvérhajtásra.~- Próbáltál te már olyant, kis Tit?~- Nem,
243 III, XXXI | estem le öszvérrõl. Hát te?~- Én se értek hozzá - rémüldözött
244 III, XXXI | copa -, de mióta ismered te az én uramat?~- Ó, már több
245 III, XXXI | a lány a fiút. - Hiszen te még alig ettél.~- Ne kínálj,
246 III, XXXI | förmedt rá a copa. - Te is csak olyan istentelen
247 III, XXXI | olyant csinált volna, amit te gondolsz, anyus.~Hirtelen
248 III, XXXI | Hiszen majd szerzesz te magadnak másikat.~- De nem
249 III, XXXI | könnyû, Septumana, mert te öreg vagy, és úgyse éred
250 III, XXXI | bugái.~- Ne félj, kis Tit! Te mondtad, hogy míg egymás
251 III, XXXI | veszett el a fûben.~- Látod, te máris csodát tettél velem.~
252 III, XXXI | az nem lehet. Hiszen a te hajad fekete. A paplanod
253 III, XXXI | kislánynak.~- Kislány, szoktál te az istenekre gondolni?~-
254 III, XXXI | mikor dörög az ég. Hát te?~- Én akkor, mikor terád
255 III, XXXI | istenek.~- Kislány! Szoktál te imádkozni?~- De furcsákat
256 III, XXXI | én is imádkozom. Azt amit te. Reggel?~- Este. Amikor
257 III, XXXI | azt fogom álmodni, hogy te ülsz benne.~- De csak azért,
258 III, XXXI | olyan tekintélyes még.~- Te, mindenütt ilyen fehér a
259 III, XXXI | mindenütt ilyen fehér a te bõröd? Bona Deára! Fehérebb,
260 III, XXXII | felelte, hogy nem tudja.~- Te nem ismered Hermaphroditus
261 III, XXXII | kis Tit.~- Mért nem hordod te azt soha, Gránátvirág?~-
262 III, XXXII | én halok meg elõbb, mint te.~A fiú csókkal akarta megbékíteni.~-
263 III, XXXII | beszélek, Gránátvirág. Inkább te mondd meg, te is szerettél
264 III, XXXII | Gránátvirág. Inkább te mondd meg, te is szerettél már akkor engem?
265 III, XXXII | érõ riciniumot.~- Láttad te már nõnek a térdét, Gránátvirág?
266 III, XXXII | És csakugyan mertél már te nõre nézni, kisfiú?~A fiú
267 III, XXXII | hallom, melyik akarsz lenni te?~Kinyújtott lába fején,
268 III, XXXII | gesztenyefái alatt.~- És te mije vagy a nagy istennõnek? -
269 III, XXXII | körbefutó felírást.~Tíz évig, te tükör, mutogattad a szép
270 III, XXXII | volt olyan szerencsés, mint te vagy, mert neki a két szeretõje
271 III, XXXII | volt Venus madaraival.~- Te? - csapta össze a kezét
272 III, XXXII | megsimogatta a fejét.~- Te mutasd be az áldozatot,
273 III, XXXII | csakúgy félek a vértõl, mint te.~- De hát én nem gondoltam
274 III, XXXII | karján a zöld ruha alatt.~- Te is csak úgy fázol, mint
275 III, XXXII | mehetek, kis Tit, Trulla...~- Te Trullától félsz? - keményedett
276 III, XXXII | egész világ szemeláttára, ha te nem félsz. De te félsz!~
277 III, XXXII | szemeláttára, ha te nem félsz. De te félsz!~Ezt a hangot még
278 III, XXXIII | ha õ volna Atlasz. Mivel, te? - kérdezte a Titán. Azzal,
279 III, XXXIII | nevetéssel förmedt rá.~- Hát te mindenbe belekotnyeleskedsz?
280 III, XXXIII | illette meg gyaloghintó.~- Ha te vagy Quintipor, a sacra
281 III, XXXIII | szalajtott utánad. Most már te szaladj õutána. Lent vár
282 III, XXXIII | ismerték egymást.~- Kis Tit! Te sírsz? - kapta meg lefogyott
283 III, XXXIII | köszönsz, kis Tit?~- Hát te mit köszöntél nekem az utolsó
284 III, XXXIII | versedben?~Köszönöm, hogy te vagy. ~Az órát köszönöm, ~
285 IV, XXXIV | érte, de én nem engedtem.~- Te?~- Én. Hiszen én jelentettem
286 IV, XXXIV | s más nem lehet bírája, te se, nobilissimus.~Keményen
287 IV, XXXIV | menekülök ide hozzád, hogy te is vele gyötörj! Éppen te!~-
288 IV, XXXIV | te is vele gyötörj! Éppen te!~- De hiszen te süvöltözted
289 IV, XXXIV | gyötörj! Éppen te!~- De hiszen te süvöltözted a nevét, caesar!~
290 IV, XXXIV | Babek úgy mondja. S nem te ígérted nekem a hajón, hogy
291 IV, XXXIV | nekem más feleségem, mint te? - Az ölelés szerelmes volt,
292 IV, XXXIV | hangban keserûség bujkált.~- Te, érdekes - bontakozott ki
293 IV, XXXIV | tudhatná a császár, hogy te minden héten otthagyod a
294 IV, XXXIV | tudom, hogy ki lesz akkor a te gyermeked apja?~Maxentius
295 IV, XXXIV | töröd a fejed, caesarom?~- Te, istennõ, tetszik neked
296 IV, XXXIV | veled.~- Igen, caesarom. Te magad is mindjárt látni
297 IV, XXXIV | szemével, milyen szófogadó a te igazi feleséged!~Az ajtó
298 IV, XXXV | öltözve, gõgös királynõ te, császárok Rómája, leánya
299 IV, XXXV | dicsõségük. Miben lesz a te erõd? Mely nép lesz szövetségesed
300 IV, XXXV | nem szoktam unatkozni. Te már annyira vagy? Mindig
301 IV, XXXV | cselekedhetett volna bölcsebben, mint te, amikor a keresztények bírájává
302 IV, XXXV | érték, Bion, amilyennek te mondod, akkor az a legalkalmasabb
303 IV, XXXV | Kinek a lelkét akarod te megváltani? A tiedet már
304 IV, XXXV | szilárdan a rhetor - ezt te nem értheted meg, mert te
305 IV, XXXV | te nem értheted meg, mert te is súlyos és nehezen munkálható
306 IV, XXXV | nehezen munkálható anyag vagy. Te csak azt tudhatod, hogy
307 IV, XXXV | gondolod, hogy a praetorok a te kedvedért most összeülnek
308 IV, XXXV | oda Quintiporhoz.~- Hát te, fiú - nézd, hogy rájár
309 IV, XXXVI | ittál. Húsból és vérbõl vagy te is, csakúgy, mint én. Nekem
310 IV, XXXVI | míg téged nem ismertelek. Te már ismertél engem, a te
311 IV, XXXVI | Te már ismertél engem, a te szíved már járt egy táncot
312 IV, XXXVI | egy táncot az enyémmel, a te szád már ismerte az enyémnek
313 IV, XXXVI | ismerte az enyémnek az ízét, a te szemed már csukódott le
314 IV, XXXVI | remegõ lábad sarkáig, és te azért mégis elárultál engem,
315 IV, XXXVI | azért, aki hús és vér. Mert te is az vagy, kisfiú, férfi
316 IV, XXXVI | Mikor úgy éreztem, hogy te már nem fogod az enyémet.
317 IV, XXXVI | az csak addig volt, míg te nevettél rám az õ szemébõl,
318 IV, XXXVI | nevettél rám az õ szemébõl, míg te simogattad a hajam az õ
319 IV, XXXVI | hajam az õ kezével, míg a te térdeid ringatták a fejemet
320 IV, XXXVI | nekem eszembe jutott, hogy te most imádkozol értem, és
321 IV, XXXVI | lány hangja, mert én csak a te sikoltós kis kacagásaidat
322 IV, XXXVI | kacagásaidat hallottam. És most te mondd meg, kis Tit, hogy
323 IV, XXXVI | bámult rá a fiú.~- Mert te vagy az egyetlen ember,
324 IV, XXXVII | én mindig tudtam, hogy Te hogy szeretsz engem. Most
325 IV, XXXVII | szeretsz engem. Most már te is tudod?~- Tudom, kis Tit.~-
326 IV, XXXVII | kövér delfin.~- Trulla! Te vagy? - könyökölt fel Quintipor,
327 IV, XXXVII | akartak hozzád beereszteni. Te, mennyit adtál értük? A
328 IV, XXXVII | meglepetésében.~- Trulla! Hát te férjhez mentél?~A dajka
329 IV, XXXVII | csodálkozom rajta, hogy te olyan rendetlen vagy, mint
330 IV, XXXVII | van, magister az is, mint te voltál, csak ez komoly magister.
331 IV, XXXVII | Maxentius? Úgy ura az, mint te! Hiszen azért kergetett
332 IV, XXXVII | fordul. Hova lettél már, te büdös? Ezen kellene élni
333 IV, XXXVII | No, szaladok is, lovag. Te se kerülj ám el, ha arra
334 IV, XXXVII | kicsi drágám! Ugyan most már te is teheted.~Quintipor nem
335 IV, XXXVII | félrebeszélésbõl. Hogy ha te tudnád, milyen beteg õ,
336 IV, XXXVII | Genesius arcát leírták nekem, s te magad is beszélted, õ is
337 IV, XXXVII | nem fér el egyszerre. S te nem is tudnál belépni, mert
338 IV, XXXVII | Tiberis felé -, mit akarsz te Jeruzsálemben?~- Sírni akarok
339 IV, XXXVII | mosoly.~- Kis Tit, kis Tit, te is így köhögsz?~De már akkor
340 IV, XXXVII | hallgass, Benoni. Vállalnál te egy keresztény útitársat,
341 IV, XXXVII | talán megõrzi holnapig a te pénzedet is.~Benoni körülnézett.
342 IV, XXXVII | akik kivonszolták.~- Hát te miért lettél bíró? Azt hiszed,
343 IV, XXXVII | jobban tehetek róla, mint te, hogy melyikünkbõl mi lett?~
344 IV, XXXVII | nagyobb viaszos táblát.~- Te már a huszonharmadik vagy
345 V, XXXVIII| nyugodtan az orvos. - Hanem ha te el akarsz búcsúzni a lányodtól,
346 V, XXXVIII| másikkal betakarta.~- Atyám, te mondd meg, van nekem lelkem?~
347 V, XXXVIII| Nagyon szívbõl nevetett.~- Ó, te bolondka, te! hogy ilyenek
348 V, XXXVIII| nevetett.~- Ó, te bolondka, te! hogy ilyenek jutnak neked
349 V, XXXVIII| kezdõdött: Köszönöm, hogy te vagy.~- Minden összefolyik
350 V, XXXVIII| szemem elõtt, orvos. Most már te olvass!~Az orvos ugyan komoly
351 V, XXXVIII| ilyen kis madarak, mint te vagy.~Elkezdett dúdolni. „
352 V, XXXVIII| nagyon tudlak szeretni. És ha te is engem, akkor bizonyítsd
353 V, XXXIX | kergette ki õket Bion. - Te pedig beszélj!~Ezt Benoninak
354 V, XXXIX | császár eltakarta az arcát.~- Te menj elõre, Bion.~A matematikus
355 V, XXXIX | Én nem megyek Salonába.~- Te... nem jössz? - hebegte
356 V, XXXIX | maradok a fiammal, akit te megöltél az isteneiddel.~-
357 V, XXXIX | Én? Én? - suttogta.~- Te. A keresztényüldözõ. Az
358 V, XXXIX | segítették diadalra? Istennõ, te nemcsak vak vagy, hanem
359 VI, XL | már új saru csikorgott. De te is érts meg engem, rhetorom.
360 VI, XL | venni magamon, és követni a te példádat, aki olyan férfias
361 VI, XL | és diadallal tölt el. A te mértéktelen örömedbõl, amely
362 VI, XL | keztetem, Lactantiusom, hogy te még bukásuk után is, amelyet
363 VI, XL | bukásán való örömed se, s a te istenedet, amint tudom,
364 VI, XL | mindnyájan Dominusnak neveztünk, te is, Lactantiusom, s aki
365 VI, XL | aranykoporsót sem, amelyhez egykor a te jelenlétedben Nagy Sándor
366 VI, XL | omladozó Salona magányát a te szobád felével, amelyet
|