Rész, Fejezet

 1       I,  IV   |    Esküszöm, hogy nem látok! - kacagott a nobilissima. - Hidd el,
 2       I,  V    |      agyonvág.~A lány hangosan kacagott.~- Bátor fiú vagy. Persze,
 3       I,  V    |      Quintipor.~- Furcsa név - kacagott megint a lány. - Ez ugye,
 4       I,  VI   | anyának lenni!~Valeria visítva kacagott.~- Én? Két kezemmel fojtanám
 5       I,  XVIII|        Azokkal ha együtt volt, kacagott, futkározott, s fiúk szokása
 6       I,  XVIII|    Lábaid elé rakom, istennõ - kacagott Maxentius, és egy borzas
 7      II,  XXVI |      nap óta.~A lány gügyögõen kacagott, s a fiú karja után nyúlt.~-
 8      II,  XXVI |       habozva.~A lány boldogan kacagott.~- Gránátvirág, a te szemed
 9     III,  XXX  |        ahhoz szó is, kisfiú? - kacagott a lány. - S ha kellett,
10      IV,  XXXVI|    amely egyszerre megbékülten kacagott. Különösen mikor észrevette,
11       V,  XXXIX|   császár felé.~Mert a császár kacagott, annak a Prométheusznak