Rész, Fejezet
1 I, I | szeméből halk kuncogás verte ki az álmosságot. A notariusnak
2 I, I | Ezen az órán nem tudódott ki, hogy mi illeti a nobilissimákat.
3 I, I | szemét.~- A harpiák vágják ki a szemeteket, naplopók! -
4 I, I | Dominusra?~- Mit tudom én, ki az a Dominus - hökkent meg
5 I, I | a paraszt.~- Nem tudod, ki a császár? - hápogott a
6 I, I | fiú!~Két öregember lépett ki az oszlopok közül, meg egy
7 I, I | terme közelében jelölte ki szobáját, hogy mindig kéznél
8 I, I | gondoskodott. Parancsot adott ki, hogy ha bárhol a hadizsákmányba
9 I, II | amelyeket körmükkel ásnak ki a sziklából, és véteknek
10 I, II | mert én minden istennel ki tudok egyezni. Te nagyobb
11 I, II | õistensége azt kérdezte, ki volt az a Hannibal.~- Lehetséges -
12 I, II | és aranylánccal tüntette ki.~Már a felsõ lépcsõkön jártak,
13 I, II | neked még vannak titkaid?~- Ki fogsz nevetni - fordult
14 I, III | belsõ békéjét.~Kicsoda, ki ellen, miért ütött volna
15 I, III | tehát Mediolanumot jelölte ki, megértetvén vele, hogy
16 I, III | hogy elkápráztassák õket. Ki tisztelné Jupitert, ha bocskorban
17 I, III | harag pirossága gyújtotta ki, lehûtötte õket.~- Galerius
18 I, III | színhelyéül Antiochiát jelölte ki, mert nikomédiai palotáját
19 I, III | baja? Nem bántja senki?~- Ki bántaná? Helenának nagy
20 I, III | Fausta võlegényének rendelt ki már a kislány születésekor.
21 I, III | babával fog játszani! S ki tudja, mire felnõ, mit határoz
22 I, III | Elutazásom elõtt adtam ki a rendeletet, hogy azokra
23 I, III | érmekre, amiket most bocsátok ki, az õ képét tegyék az éremverõk.~
24 I, IV | hordák az õ kezébõl ütötték ki a pecsenyét. Nemcsak azt
25 I, IV | magukat. S azt gondolta ki, hogy egy titkos császári
26 I, IV | veszedelemnek. Cicero régi kiadásait ki kell vonni a nyilvános könyvtárakból,
27 I, IV | pénzverõ mûhelyekkel bõvítette ki.~- Úgy látom, ez õtitánsága -
28 I, IV | nyáron is süveges barbár ki lehet? Tudom már. A perzsa
29 I, IV | volt, csak a feje látszott ki, tornyosan fésült, fekete
30 I, IV | tomporát. - Na halljuk, ki fogta most be a sziszegõd?~
31 I, IV | ajtónyílás fölött.~- Hát te ki vagy? - látta meg Quintiport.~
32 I, IV | rabszolgája, nobilissima.~- Ki küldött? - kerekedett rá
33 I, IV | Veled együtt! - öltötte ki a nyelve hegyét a nobilissima.~
34 I, IV | nobilissima.~Akkor lépett ki az udvarra Quintipor, szemmel
35 I, V | Igaz, mindig elfelejtem, ki vagy. De azért a princeps
36 I, V | csak nekem mondanád meg, ki vagy! Jönnél-mennél a világban,
37 I, V | most hozott ide Bion.~- Ki az a Bion?~- A császár matematikusa.~-
38 I, V | nobilissima. Athénében ki akarták kiáltani istennek,
39 I, V | Quintipor - mulatott a lány. - Ki tudja, talán annak is azt
40 I, V | mehetsz. Hozd ide a ládát. Ki tudod nyitni?~- Nincs bezárva -
41 I, V | egy véres kézfej gördült ki.~A lány odaugrott a megtántorodó
42 I, VI | A démon ezzel jelentette ki, hogy haragszik a zaklatások
43 I, VI | Nem sajnálsz.~- Hát engem ki sajnál?~- Te még fiatal
44 I, VI | rabnõje hasát, és maga vette ki belõle a magzatot, hogy
45 I, VI | megengeded, uram - futott ki a nobilissima.~Az apja,
46 I, VI | Lépéseire fölriadtak.~- Ki vagy? - kérdezte a fiatalabb.~-
47 I, VI | fiatalabb.~- Az orvos vagyok.~- Ki hívott?~- Az Isten küldött.~
48 I, VI | Valeria sírt fel.~- Hát engem ki gyógyít meg? Melyik isten?~-
49 I, VI | hosszú keresztet húzott ki belõle.~- Ezt itt hagyom
50 I, VII | azért, ha örömhírt hirdettek ki benne. Valami gyõzelemrõl,
51 I, VII | és praeseseket nevezett ki, sõt néhány comest is, ami
52 I, VII | volt háláját azzal fejezni ki, hogy vagy nyilvános oszlopcsarnokot
53 I, VII | részén senkit sem tüntet ki megszólításával. Egy másik
54 I, VII | válthatja meg magát, se ki nem költözhet a bérletbõl,
55 I, VII | szándékaiban is. Nem gondolhatott ki olyant, amire az istenek
56 I, VII | nagy istenanya választotta ki jósdájának. A Magna Matert,
57 I, VII | Pessinusban arra jelölték ki az istenek. A kor olyan
58 I, VII | fiatal özvegye kukucskált ki, a másikból egy vörös hajú
59 I, VII | volt. Törvényeket is adott ki a családi élet védelmére,
60 I, VII | fölszólította a közkatonákat, ki hajlandó átvenni a parancsnoki
61 I, VII | halálos csöndben olvasott ki maga közül hatszázhatvanat,
62 I, VII | parancsot adott, hogy kutassák ki a viskót. A testõrök vagy
63 I, VII | férfit, asszonyt hajtottak ki belõle. Reszketve hulltak
64 I, VII | mertünk szemed elé kerülni.~- Ki vagy te? - nézett rá csodálkozva
65 I, VIII | tömeget, és praecok hirdették ki, hogy a hivatalos tisztelgések
66 I, VIII | Galerius száján szaladt ki a szó, amint a fáklyák fénye
67 I, VIII | mocsarakból kertet csináltunk. Ki félne már valamely szigettõl,
68 I, VIII | már valamely szigettõl, ki tántorodnék vissza valamely
69 I, VIII | kárpitja alól pattant volna ki, feltûnt egy tûzvörös meteor,
70 I, VIII | extázis elõírt mozdulata volt, ki tudja magyarázni magát.~-
71 I, VIII | szerint a szónok azzal fejezi ki beszéde végének közeledését,
72 I, VIII | azt kiabálták:~- Áldott, ki az Úr nevében jõ!~A császár
73 I, IX | a szemét törülgetve állt ki az ajtóba.~- Micsoda fát
74 I, IX | lett volna, õ találta volna ki ezt a nagy tisztességet,
75 I, IX | Csak még egyszer, Diocles. Ki tudja, nem utoljára mondod-e
76 I, IX | csüggesztette le a fejét.~- Ki az a Pantaleon?~- A keresztények
77 I, IX | megsemmisülten csúszott ki a szobából. - Abban aztán
78 I, X | saját palotájába is, õ is ki volt szolgáltatva az udvar
79 I, X | A császár odakaroltatta ki a fiút. Az erkéllyel szemben
80 I, X | kivehetõk, de az alakot ki lehetett találni. Akkora
81 I, X | eddig. Az ég szívébõl indul ki az ascendens, s az aspectusok
82 I, X | tudok tisztán látni.~- És ki az a Venus? Az is meg van
83 I, X | Tehát nem lehet tudni, ki a Venus?~- Tizennyolc éves
84 I, X | megnyugodott hangon szólt ki.~- Quintipor!~A fiú nem
85 I, X | Quintus õvele tapostatta ki a derekából a csömört! Biontól
86 I, X | Most mégis menj haza, aludd ki magad, talán kifárasztott
87 I, X | Amikor álmában se mondhatja ki a nevét, álmában se simogathatja
88 I, X | Még két év, Bion! - tárta ki karjait a császár -, és
89 I, X | már a császár jelentette ki Bionnak. A matematikus térdhajtással
90 I, XI | fiát.~- Az ököl sohase megy ki a divatból, caesarom, s
91 I, XI | eltûnt. Nem találják sehol.~- Ki az a Minervina? - figyelt
92 I, XII | már úti köpönyegben lépett ki a szent palota oldalkapuján.
93 I, XII | neki a kezét Minervianus.~- Ki az? - kérdezte a princeps.~-
94 I, XII | lovas embert eresztettek ki rajta. A csuklya az arcára
95 I, XII | összefolyó bajusz fehérlett ki alóla. Látszott a tartásán
96 I, XII | nevetve.~- Anyám - bontakozott ki karjaiból a princeps, és
97 I, XIII | olyan megszégyenítést talált ki, amely kegyetlenebb volt,
98 I, XIII | istentelenekébe, akikkel ki akarja magát császárnak
99 I, XIII | az öt ujjammal szorítom ki belõle a párát, s dögtetemét
100 I, XIV | Elmondta, hogy mennyi pénz megy ki Arábiába jószagú füstölõkért,
101 I, XIV | Ötvenöt millió sestertius ment ki csak gyöngyökért, szájpirosítóért
102 I, XIV | csata évfordulóján adta ki. Természetes, hogy a koronatanács
103 I, XIV | azonban Tages leverten lépett ki a függönyök mögül, ahová
104 I, XIV | gyülekezet felé fordult.~- Ki az közületek, aki nem hisz
105 I, XIV | ezzel nemcsak azt fejezték ki, hogy valóban az istentelenek
106 I, XIV | pedig ezeket nem tanították ki a curiosusok. Derék isten
107 I, XIV | kiszolgált katonák révén megy ki a birodalomból. A légiókban
108 I, XIV | csak Constantius jelentette ki, hogy õ kivihetõnek találja
109 I, XIV | nemzenek, de nem teszik ki a nemzett gyermekeket. Engedelmeskednek
110 I, XIV | fogok beszélni - gyulladtak ki a vad csordás-szemek. -
111 I, XV | számuk. Az csak most derült ki, mikor a császár elhatározásának
112 I, XV | szamár, arany.~- Ugyan ki az az értelmes filozófus?~-
113 I, XV | kíváncsi kis orra látszott ki belõle. Két kezét összetette
114 I, XV | A cselédkijárón szöktek ki a szent palotából, s két
115 I, XV | Venus-szobrocska felé nyújtotta ki az állát:~- Nektek még nincs
116 I, XV | János történetét mindig ki kell hagynom az evangeliumból.~
117 I, XV | sötét vércsöppet buggyantott ki belõle.~- Most már vértanúd
118 I, XV | sisakos rendõrök rohannak ki a praefectura palotájából,
119 I, XVI | hetvenhét légió angyalt rendel ki megoltalmazására az isten.
120 I, XVI | itt van a pillanat, amikor ki lehet vetni a poklot sarkaiból.
121 I, XVI | azonban erszényt húzott ki a csuhája alól.~- Három
122 I, XVI | papjai útján jelentette ki akaratát. A misét rendesen
123 I, XVI | püspök mondta, õ szolgáltatta ki kenyér és bor színében az
124 I, XVI | irtózatos üvöltésben tört ki, és lezuhant az emelvényrõl.~-
125 I, XVI | az Isten nagy szentje.~- Ki vagy te, démon, aki törvényeinket
126 I, XVI | nevezni felelte a szent.~- Ki az az Istenhordozó?~- Aki
127 I, XVI | püspök maga mellett jelölt ki helyet, de nem találták.
128 I, XVI | róla semmit. Se azt, hogy ki volt, se azt, hogy hová
129 I, XVI | szent palota kertjében. Ki tudja, milyen idõk jöhetnek
130 I, XVII | tanácsot, hogy mutassa is ki a szeretetét, bár azt igazán
131 I, XVII | semmivé vált vele szemben. Ki tudhatna ott igazságot tenni,
132 I, XVII | azonban Tages mást olvasott ki az isteneknek bemutatott
133 I, XVII | céllal, azt nem vallotta ki. Megmondta azt is, hogy
134 I, XVII | meghökkent, s maga hallgatta ki Pantaleont, aki õszinte
135 I, XVII | Ellenben edictumot függesztett ki, amelyben megtiltotta, hogy
136 I, XVIII | dactylusait.~Gyûlölöm én Éroszt, ki nyilát nem vadra feszíti, ~
137 I, XVIII | Összefacsarodott a szíve. Ki lehetett a számoszi Aszklépiadész
138 I, XVIII | a szemét.~- Most találd ki, magister, melyik Khárisz
139 I, XVIII | homlokod? Ó, most te jobban ki vagy festve, mint én. Fáj?~
140 I, XVIII | akit a Suburrából váltott ki. Az elõkelõ szeretõket csak
141 I, XVIII | borzas macskafarkat húzott ki tógája alól. Canopusban
142 I, XVIII | épületbõl egy tehén dugta ki a fejét, bámész szemeit
143 I, XVIII | egy öreg Osiris-pap jött ki a házból, és szerencsét
144 I, XIX | érte az öreget - sietett ki a sírboltból, s amazok beszélgetve
145 I, XIX | egyiptomi nemzet ezeken adja ki a mérgit. Nem úgy van, Heptaglossusom?~-
146 I, XIX | követelte a helytartótól, adja ki a katonát, hogy õk azt engesztelésül
147 I, XX | király leánya. A hadsereg ki is kiáltotta királynak,
148 I, XX | istenek rendelte idõ letelik. Ki tudja, az istenek is megoltalmaznák-e,
149 I, XX | gyalázatos és alattomos faját ki kell irtani, mielõtt õk
150 I, XX | irtani, mielõtt õk irtanának ki minket. Nem tudom, mindnyájunk
151 I, XX | rendszere alapelveit fejtette ki a magával hozott tekercsekben.~-
152 I, XX | Pharoszt gyújtottam - mutatott ki a kikötõ százhúsz méter
153 I, XX | kamarásoknak, díszruhájában ment ki a terembõl.~Hierocles sajnálta,
154 I, XX | mérgükben párákat fújnak ki, ezekbõl lesznek a felhõk,
155 I, XXI | lelkiismerete megnyugtatására is ki kellett bocsátani az új
156 I, XXI | Justitia kardja nem csorbul ki és nem rozsdásodik el a
157 I, XXI | ért. Vajon azt olvassa-e ki belõlük, amit Bion?~Annyira
158 I, XXI | princepsnek. - Menjetek ki!~A császár csodálkozva mutatott
159 I, XXI | aki szembenézett vele.~- Ki tette ezt? - szólalt meg.
160 I, XXI | A szó sípolva szakadt ki mellébõl.~Galerius most
161 I, XXI | az a kínzás, amit a bakó ki ne próbált volna rajta.
162 I, XXI | Éppen azért nem végeztettem ki a másik istentelennel, hogy
163 I, XXI | fészere ajtajában.~- Áldott, ki az Úr nevében jõ! - kiáltotta
164 I, XXI | császárnak beszélj! Mondd el, ki vagy, és mit tudsz!~Anthimus
165 I, XXI | gyöngeségtõl.~- Hogy én ki vagyok? Az igazságos Isten
166 I, XXI | parancs alól nem vonhatja ki magát senki. Aki az engedelmességet
167 I, XXI | Büntetõ légiókat rendelt ki, s azok vezetését Galeriusra
168 II, XXII | útja, amelyet nem cövekelt ki számára az udvarmesteri
169 II, XXII | Osiris elvesztésekor tépett ki fájdalmában, s amely soha
170 II, XXII | hónapi tengeri út után kötött ki Szaiszban, ahol azonnal
171 II, XXII | csak a csontjait szórták ki a sírjából, hanem a nevét
172 II, XXII | tollból maguktól peregtek ki a betûk. Igaz, hogy a tollat
173 II, XXII | bátorította-e, és nem õ csúfolta-e ki, amiért lesütötte elõtte
174 II, XXII | még érezte, hogy a fiú ki akarja magát tépni karjaiból.~
175 II, XXII | Hagyj engem - szabadította ki magát kezei közül a démon,
176 II, XXII | hogy miképp bírom majd ki a pokol tüzét, ami ezért
177 II, XXII | találmányával?~- Tudod te, ki vagyok én? - kérdezte a
178 II, XXII | magában a gonosz Szét istent, ki Tifonnak is mondatik. Úgy
179 II, XXII | szánd meg õtet, hanem ölj ki minden férfit, asszonyt,
180 II, XXIII | Olyan parancsot adtam ki, amely pallos gyanánt lóg
181 II, XXIII | néhány állami gyárat is ki kellett üríteni a foglyok
182 II, XXIII | hogy lehetetlen elérni.~- Ki az? - kiáltott sápadtan
183 II, XXIII | istenekkel.~- Azt kérdeztem, ki az?~- Feleséged õistensége.~
184 II, XXIII | félrevezette, addig, míg ki nem ismerte. Babonáskodását
185 II, XXIII | eszmélt rá, mit szalajtott ki a száján. Az asszony alabástrom
186 II, XXIII | megelevenedett. Tapogatózva nyújtotta ki reszketõ két kezét. Háromszor
187 II, XXIII | fölnyitotta a száját, míg ki bírt szabadulni elszorult
188 II, XXIV | keresztséget, és most derült ki, hogy a rhetor csakugyan
189 II, XXIV | Mnester jobbján jelölték ki, általános sírás közben
190 II, XXIV | mondatta el vele magának, hogy ki volt a felesége annak az
191 II, XXIV | hét angyala most öntené ki serlegét a bálványimádásra
192 II, XXV | kataszterét, és dolgozzon ki javaslatokat az adóterhek
193 II, XXV | magister? A nevét sohase írta ki, az igazit, amelyen tizenhat
194 II, XXV | reggel és alkonyatkor engedje ki a palotából. A borbélyával
195 II, XXV | kikötõsor platánjai alatt.~- Ezt ki kellene vágni - mutatott
196 II, XXV | akik elõször azt próbálták ki, hogy ketten átérik-e kiterjesztett
197 II, XXVI | Nimfa és faun csörtetett ki a fûszerszagú bokrok közül -
198 II, XXVI | öltözködött. De nem sokáig bírta ki, hogy ellenálljon szemeinek,
199 II, XXVI | tenyerével.~- Megmondom, ki lesz a tanítványom, ha megkérdezel.~
200 III, XXVII | aedilisszel a császárné adatta ki a parancsot. A Domina ugyan
201 III, XXVII | beszéltek. De azért nem tört ki forradalom, mindenki köpönyegét
202 III, XXVII | suttogta maga elé, és mindjárt ki is nevette magát ezért a
203 III, XXVII | amelyen élesen domborodott ki egy meztelen vállú fiatal
204 III, XXVII | a fiú térdéhez.~- Találd ki, kis Tit - ragyogott a fiú
205 III, XXVIII | akinek a fiát arra szemelték ki az istenek, hogy császári
206 III, XXVIII | villanását észrevette, érezhette ki nyugodt, barátságos hangjából
207 III, XXVIII | császárné arcán most nyílt ki az elsõ olyan mosolyvirág,
208 III, XXVIII | beszélsz te, kis szentségem? Ki az a Gránátvirág?~Titanilla
209 III, XXVIII | törlõkendõt.~- A párducból ki lehet vele venni a foltot -
210 III, XXVIII | hogy legalább egy szót ki tudott mondani.~- Nos?~-
211 III, XXIX | akarlak kérni, hogy fessél ki engemet. Tudod, én öregasszony
212 III, XXIX | arculveréssel pirosítani ki a mínium-kenõcs helyett,
213 III, XXIX | hegyét. Most már tudta, ki áhított rá arra a játékszerre,
214 III, XXIX | Tudom, hogy a császár adott ki ilyeneket.~Többet csakugyan
215 III, XXIX | s õ senkit se tüntetett ki megszólításával. S akik
216 III, XXIX | nemzeti kínzómûvészet alakult ki mindenütt. Szíriában a forró
217 III, XXIX | Õ olyan rostélyt talált ki, amelyen a legöregebb keresztény
218 III, XXIX | sikoltások hallatszottak ki egy piszkos házból, hogy
219 III, XXIX | rendeletet magam hirdettem ki az udvarnak. Megkérdeztem,
220 III, XXIX | udvarnak. Megkérdeztem, ki a keresztény. Huszonheten
221 III, XXIX | rázta a fejét a császárné.~- Ki tudja? - vont vállat a caesar,
222 III, XXIX | hallgatóságra. Erre úgy végezték ki, hogy lábánál fogva füst
223 III, XXIX | keresztények istene. Erre tört ki aztán Trallesban a nagy
224 III, XXIX | császárné, aki eznap festette ki elõször magát, ezen a napon
225 III, XXX | kék csíkokkal színezett ki. A lány szájához emelt egy
226 III, XXX | Gondolj valamit, és ugrasd ki az ujjaid közül a magot
227 III, XXX | Egyszerre parittyázták ki ujjaik közül a magot, és
228 III, XXX | fûben. De nem sokáig bírta ki. Nem fordult ugyan vissza,
229 III, XXX | kis Tit - nyilatkoztatta ki a fiú uralkodói gráciáját.~
230 III, XXX | kis olajfaerdõnél kötöttek ki, amelynek közepén, borostyánnal
231 III, XXX | válluk fölött. Próbálják ki, melyiköké kire esik a három
232 III, XXX | csónakban kérdezte meg, ki volt ez az Aktaión.~- Aktaión? -
233 III, XXX | tengerparton. Egy levelet vett ki a kötõkosarából, egy pillanatra
234 III, XXXI | állat volt, s nem hozta ki sodrából, hogy Amor a kocsis,
235 III, XXXI | saját gyermeke fülén adhassa ki az erélyét, mindössze három
236 III, XXXI | emberre való hangon cserélték ki eszméiket, úgyhogy már az
237 III, XXXI | vigyorgó ábrázattal, amibõl ki lehetett olvasni, hogy az
238 III, XXXI | két esztendeje? Törnéd már ki egyszer a nyakadat, lusta
239 III, XXXI | képpel.~- Kicsoda? - dülledt ki a copa szeme. - Ki csinosította
240 III, XXXI | dülledt ki a copa szeme. - Ki csinosította az én fiamat?~-
241 III, XXXI | Nem, kettõt! - javította ki Tit, s megszorította a kezét
242 III, XXXI | ágyatokat!~Nem tudták ugyan, ki ez az istennõ, de a térdük
243 III, XXXI | is az õ szavaiból vették ki - minden kíváncsiság nélkül -,
244 III, XXXI | kerülne! Csomóstul szaggatnám ki a haját, mint az uramét,
245 III, XXXI | szolgálók miatt hullott ki.~- Mit vihogsz? - förmedt
246 III, XXXI | illetlen szót se mondott volna ki, nemhogy olyant csinált
247 III, XXXI | Nagy, nyílt mezõre értek ki, amelynek zöld tengerében
248 III, XXXII | lánynak az jutott eszébe, hogy ki kellene rándulni a lucrinusi
249 III, XXXII | vízbe, de csak egy lény jött ki belõle, aki se egyikük nem
250 III, XXXII | igen, mert akkor én szúrom ki a szemedet mindjárt!~Leeresztette
251 III, XXXII | kisimogatta homlokából a haját. - Ki gondolta volna, hogy nekem
252 III, XXXII | téged se eresztelek innen ki? - heveredett le a lány
253 III, XXXII | benne. Egyszer egy évben jön ki Neapolisból a kerületi flamen,
254 III, XXXII | szentélyben, s ha fáradtak, ki is pihenhetik ott magukat.~-
255 III, XXXII | és a lány együtt betûzték ki a körbefutó felírást.~Tíz
256 III, XXXII | elporlott keze véshetett ki szicíliai márványból. Latona
257 III, XXXII | tartott, jobbjával nyilat vett ki a vállán függõ tegezbõl.
258 III, XXXII | gömbölyû ezüst csészét vett ki az oltár mélyedésébõl.~-
259 III, XXXII | találva egymás után hussantak ki a templomból.~- Kiröpültek? -
260 III, XXXII | gyerekek módjára hancúroznak ki a templomból. Azok se törõdtek
261 III, XXXII | A lábamat nyújtottam ki egy kicsit, kis Tit. Aludj
262 III, XXXII | Honnan tudta ezt Tit? Ki tanította különbséget tenni
263 III, XXXII | maga legszebb színébõl? Ki látta tõle elõször azt a
264 III, XXXII | odakint.~Óvatosan csúszott ki, hogy a vizes szénacsomót
265 III, XXXII | csak úgy fázol, mint én. Ki melegít föl téged, ha elmégy?
266 III, XXXII | melegít föl téged, ha elmégy? Ki melegít föl engem, ha elhagysz?
267 III, XXXII | azt. Hányszor nyújtogattam ki utána a kezemet, és mikor
268 III, XXXII | tenyeremen nincs, nem tudom, ki vagy.~- Tudod, hogy ez még
269 III, XXXIII | közt, ~Hol sisteregve oltja ki ~Piros fáklyáját Héliosz, ~
270 III, XXXIII | tisztaságának védelmében adott ki, megnehezítvén a házasfelek
271 III, XXXIII | úgy látszik, nem aludta ki magát, s talán a betegség
272 III, XXXIII | hír, Trulla? - kiáltott ki a zörgetésre.~Nem Trulla
273 III, XXXIII | Mercurius szárnyai nõttek volna ki bokáin. Nem kellett kerülgetnie
274 IV, XXXIV | praefectusának Veturiót jelölték ki.~- Remélem - nyújtott kezet
275 IV, XXXIV | szõke hajcsomót húzott ki alóla.~- Derék fiam a gárda
276 IV, XXXIV | ajtónak.~- Titanilla! - tört ki a meglepetés kiáltása a
277 IV, XXXIV | Te, érdekes - bontakozott ki Hormizda -, Quintipor is
278 IV, XXXIV | rabszolga? - gyulladtak ki a vörös szeplõk a princeps
279 IV, XXXIV | álljon be larvának, és szívja ki a vérét azoknak a szerencsétlen
280 IV, XXXIV | azt senkinek tudni, hogy ki az én igazi feleségem?~-
281 IV, XXXIV | Csak azt nem tudom, hogy ki lesz akkor a te gyermeked
282 IV, XXXIV | észre, milyen pokol gyulladt ki a lány fekete szemében.
283 IV, XXXIV | Zoroaszter se gondolhatott volna ki bölcsebbet, caesarom, s
284 IV, XXXIV | volt, hogy legalább a gúnyt ki kellett belõle éreznie Maxentiusnak.~-
285 IV, XXXIV | hogy itt találjon - tárta ki karjait a lány. - Nem engedlek,
286 IV, XXXIV | árucsarnokaiban neki szemelte ki a bíbor takarós citromfaágyat,
287 IV, XXXV | szenátornéra, aki gõgösen nézett ki a hintó hátsó ablakán, majd
288 IV, XXXV | keresztény sem végeztetett ki.~Az utolsó mondatot a rhetor
289 IV, XXXV | rendeleteket úgyis azért adta ki, hogy a fiú életét a jóslat
290 IV, XXXV | Egyelõre Róma városára adott ki enyhítõ edictumot, amellyel
291 IV, XXXV | képest az egész birodalomra ki fogja terjeszteni a rendeletet.
292 IV, XXXV | Isten azért vesszõztette ki, hogy a szenvedések pörölyével
293 IV, XXXV | kalapálja. Most a Sátán újra ki fogja vetni hálóit és lépeit,
294 IV, XXXV | önként jelentkezõket végzik ki, egyetlen vértanúval se
295 IV, XXXV | férfiú. Szavaiból azt vettem ki, hogy maga az Istenek Atyja
296 IV, XXXV | Minél elõbb terjeszted ki, világ ura, az enyhítõ rendeletet
297 IV, XXXV | tartogatott. Engem választott ki eszközének a hamvadó tûz
298 IV, XXXV | Hát eredj! - mutatott ki bosszankodva Bion a sötétbe. -
299 IV, XXXV | Legalább még egyszer mulasd ki magad, mielõtt példát adsz
300 IV, XXXV | Tiberis vizét, azt nem leli ki tõle a harmadnapos hideg!~
301 IV, XXXVI | ítélethozó karján táncolt ki a színrõl a szerelmi istenkék
302 IV, XXXVI | álarcot viselõ histrio lépett ki a színfalak mögül, és mély
303 IV, XXXVI | megkérdezték a szomszédjukat, ki ez a nagyszerû histrio.
304 IV, XXXVI | de az arcát nem festette ki. Sápadt volt, és idegesnek
305 IV, XXXVI | kicsit. Nagyon szaladtam, ki kell fújni magam - támaszkodott
306 IV, XXXVI | Kezdhetjük.~Elõbb a szolga lépett ki a vödörrel, és fölnyújtotta
307 IV, XXXVI | Mennyivel jobb így, mint mikor ki van festve!~Még nem szólalt
308 IV, XXXVI | ölelõ formán terjesztette ki, s eddig fölemelve tartott
309 IV, XXXVII | vegye észre. Lassan húzta ki a lábát a takaró alól, de
310 IV, XXXVII | kezét, hogy fölszisszent rá. Ki is rántotta a kezébõl, és
311 IV, XXXVII | Fejcsóválva vette fel és rázta ki a bíborcsíkos tógát, amit
312 IV, XXXVII | huszonhárom kérõnek adtam ki az úticédulát õmiatta, pedig
313 IV, XXXVII | elsõ éjszaka úgy szaladt ki a szobából, mintha az Erinnysek
314 IV, XXXVII | csak a kezét nyújtotta ki érte, mikor annak már megdermedt
315 IV, XXXVII | vallattak, mondjam meg, ki volt az? Mit tudhatom én
316 IV, XXXVII | Dea Bona oltárán rántottam ki a kosárból, mikor a báránycombot
317 IV, XXXVII | megyek, már itt se vagyok.~Ki is ment az ajtón, de megint
318 IV, XXXVII | neked vagy az anyjának adják ki.~- Akkor mehetünk, uram.~-
319 IV, XXXVII | mutatni, nem a kezökkel lökték ki, hanem a lábukkal. A lovagot
320 IV, XXXVII | csak úgy szokásból szaladt ki a számon. Csak azt akartam
321 IV, XXXVII | velük, vigyázva végezzék ki, ne nagyon torzuljon el,
322 IV, XXXVII | arcán lázrózsák gyúltak ki. Számolt az ujjain.~- Ab
323 IV, XXXVII | megígérem, hogy beszélek. Ki fogom beszélni a neheztelést
324 IV, XXXVII | praeturára!~Lelkendezve lesett ki a szekérbõl, s nagyon megkönnyebbedett,
325 V, XXXVIII| parancsszerûen jelentette ki, hogy az enyhítõ rendeletet
326 V, XXXVIII| összeesküvésnek, amelyet õ tervezett ki Antiochiában, és Maximianus
327 V, XXXVIII| keresztülgázolva rohant ki az udvarra. Nemcsak a barátait,
328 V, XXXVIII| nobilissima. Hát nem tudod, ki vagyok? Sok a dolgom, mégis
329 V, XXXVIII| találsz ott. Egymás után vedd ki õket, és tartsd ide elébem.
330 V, XXXVIII| Ügyetlen vagyok. Akaszd ki csak a bullám, anyám. Megvan?
331 V, XXXIX | is, de senki sem tudta, ki fog intézkedni, s ez okozta
332 V, XXXIX | szobrával szemben osztanék ki köztük húst, kenyeret és
333 V, XXXIX | szokta vetni. Ezzel üzente ki a praepositus cubiculariusnak,
334 V, XXXIX | mind az alj-népbõl kerültek ki. Sõt a plebs határozottan
335 V, XXXIX | feszítõvasakat hozzatok! - kergette ki õket Bion. - Te pedig beszélj!~
336 V, XXXIX | mondta az illetõt, akit neki ki kell váltani a lictor uraktól.
337 V, XXXIX | akkor tudtam meg - buggyant ki szemébõl a könny -, mikor
338 V, XXXIX | szemébõl a könny -, mikor már ki kellett váltanom azok közül,
339 V, XXXIX | csak térdig szabadította ki. A cseresznyepiros övû,
340 V, XXXIX | hogy mennyiért ereszti ki. Észrevette, hogy Bion nyitva
341 V, XXXIX | még Eskolban sem heveri ki, a szõlõfürtök völgyében.
342 V, XXXIX | visszariadni.~Szinte ölében vitte ki a császárt a szent tölgyek
343 V, XXXIX | nyûtt házicipõk látszanak ki. Az acclamatiók még erõsebbek
344 V, XXXIX | császárné ugyanazt mondta ki, amit õ is gondolt, de azért
345 V, XXXIX | késõbb három lovas vágtatott ki a városból, de nem a kikötõ
346 VI, XL | fogtam meg kezeit, hogy ki ne tépje szemeit, amelyekkel
347 VI, XL | válogatottjai vállukon vitték ki a gyásznyoszolyát a Via
|