Rész, Fejezet

 1       I,  IX   |    simította meg a császár a fáradt, vérehagyott kis arcot -,
 2       I,  IX   | homloka, mély árnyékba bújt, fáradt szeme, összeszorított, keskeny
 3       I,  IX   |    nem az apja fajtája. Vagy fáradt vagy, Diocles?~- Dehogy,
 4       I,  X    |    az aranykoporsódba. Úgyis fáradt vagyok, csak ez a reménység
 5       I,  XVII |     az alexandriai zephirek? Fáradt inaid érzik-e a tavaszt,
 6       I,  XIX  |  csak lágyékkötõbe öltözött, fáradt rabszolga-falkáknak, akiket
 7      II,  XXII |   fiatalra támaszkodó, kissé fáradt és hajlott öreg­ember a
 8      II,  XXII |       mint õ. De honnan ez a fáradt közömbösség a fiatal szemekben,
 9     III,  XXX  |     vigyél haza, mert nagyon fáradt vagyok.~Rossz kedve még
10     III,  XXXII|     Arra, hogy megcsókolj?~- Fáradt lehetsz.~- Hát nem világít
11       V,  XXXIX|    Ide - felelte a császárné fáradt hangon és száraz szemmel.~-