Rész, Fejezet

 1       I,  VI   |            megfordult volna.~- No, nagyot hallasz, mióta nagy úr lettél?~
 2     III,  XXVII|         Tit lehajtotta a fejét, és nagyot sóhajtott.~- Tudtam, Gránátvirág,
 3     III,  XXX  |       kicsit dobtam, te túlságosan nagyot - mondta a fiú, mikor már
 4     III,  XXXI | kolbászdarabokat a pad alá.~A copa nagyot sikoltott.~- Juno fejére
 5     III,  XXXI |        szöges tábori bakancsát, és nagyot kiáltottunk. Erre persze
 6     III,  XXXII|       öregember, rõzsével a hátán. Nagyot nevetett, mikor megtudta,
 7      IV,  XXXV |         hogy majd megfúltam, olyan nagyot nyeltem. Azt akartam mondani, „
 8      IV,  XXXVI|     mereven nézett maga elé, aztán nagyot sóhajtott.~- Kezdhetjük.~
 9      IV,  XXXVI|        cubiculumának ajtaja elõtt, nagyot szippantván az odarakott
10       V,  XXXIX|     Benonival, de nem állta útját. Nagyot lélegzett, most már csak