Rész, Fejezet

 1       I,  VI    |         se akart, de végre mégis engedett leánya, Valeria könyörgésének.~
 2       I,  XII   | leltározni szemével és szájával, engedett föl a fagyossága.~- A homlokod
 3       I,  XII   |       asszonyra, akit lányfejjel engedett útnak, mint az új Istenre,
 4       I,  XIX   |     néptömege szétnyílt, és utat engedett a tízes sorokba osztott,
 5      II,  XXV   |         a két fiatalt. Titanilla engedett gõgjébõl, s Quintipor több
 6      II,  XXVI  |    Trulla lángosából!~Az õr utat engedett nekik, a kikötõ-sor felé
 7     III,  XXVIII|       próbát, egy hajszálnyit se engedett abból, amire elhatározta
 8     III,  XXVIII|        kelni. De a pecsét így se engedett.~- Vesd le a ruhád, Gránátvirág.
 9      IV,  XXXVII|     dehogy! És a kis... Az úrnõd engedett elûzni?~- Nem törõdik az
10       V,  XXXIX |   éjjel-nappal vele volt, és nem engedett be hozzá senkit. Galerius