Rész, Fejezet
1 I, I | torokköszörüléssel fogadták.~- Ez már nem is nobilissima,
2 I, I | medálionjával mutatta, hogy ez a katonatiszt is a felségek
3 I, I | feleségem vessen ikreket, hanem ez az istentelen szörnyeteg.
4 I, I | a szög és a kasza, mióta ez az új rend van? Veszett
5 I, I | kicsit lomhán mozgott. Ez Bion volt, a matematikus.
6 I, I | rhetor-iskola igazgatójának. Ez félig-meddig állami megbízás
7 I, I | császárhoz dörgölõzhettek.~- Ez a barom felségsértést követett
8 I, II | eltûnt a sarkon.~- Mit? Hogy ez a küklopsz az istentelenek
9 I, III | bakancsokat ígért. Néha még ez se kellett hozzá. Elég volt,
10 I, III | és megvetendõ. Körülbelül ez az egyetlen dolog, amiben
11 I, III | amit Daciában kaptál! Hát ez itt a combodon? Te, hiszen
12 I, III | itt a combodon? Te, hiszen ez medveharapás! Hogy nem írtál
13 I, IV | kisebbednek, ha vesztenek.~Ez esetben azonban csakugyan
14 I, IV | könyvek közt, tudósok közt? Ez a nobilissimus sokkal nobilisabb
15 I, IV | Titanillának nevezte el, mert ez is bizonyság arra, hogy
16 I, IV | bõvítette ki.~- Úgy látom, ez õtitánsága - mutatott a
17 I, IV | elnevette magát.~- Nem, ez is Varanes volt!~A princeps
18 I, IV | kellett megfogni. Dajkának ez is jó.~Alig érték el a folyosó
19 I, V | szinte sikoltva mondta:~- Ez igaz? Nem álmodom? Igazán
20 I, V | kacagott megint a lány. - Ez ugye, Quintus puer? Ötödik
21 I, V | laktam. Az én nagyanyám - de ez titok, hallod, családi titok,
22 I, V | Nem is hallottam. Tudod, ez nekem már nem újság. Én
23 I, V | volt akkor, de Trulla - ez a dajkám, tudod, megesküszik
24 I, V | gemmát csúsztatta bele.~- Ez most már a tied. Megvetted.
25 I, V | gondolata az volt, hogy ez a nap a hét harmadik napja
26 I, VI | Az volt a különös, hogy ez az álom, mely néha csak
27 I, VI | hanem az ébresztõ Aurora. De ez se használt. A füst ugyan
28 I, VI | már maguk se értették.~- Ez a legerõsebb démon, akit
29 I, VI | a fejüket az orvosok -, ez a démonok közt az archon.~
30 I, VI | késõbb, s ijesztõ hatalmát ez alkalommal még jobban kimutatta,
31 I, VI | hangosan nevetett álmában. Ez olyan jel volt, amely világosan
32 I, VI | Vénülök, augusta, vénülök, de ez nem baj, csak az asszonyok
33 I, VI | egyszerre sikoltott fel. Ez a falnak zuhant neki, amannak
34 I, VI | döngött utána. A palotának ez a része elhagyatott volt,
35 I, VI | Uram - mondta ijedten -, ez a szentséges caesar volt.~-
36 I, VI | meg, de õ maga nem, mert ez a szedett-vedett nép nem
37 I, VI | már kezdett csöndesedni. Ez az orvos nem úgy beszélt,
38 I, VI | a kezébe vette.~- Hiszen ez csak fa - mondta csalódva.~-
39 I, VI | Artemisz köldökére, hát ez melyik grácia?~Titanilla
40 I, VII | bizalmatlanságot tette, s ez nagyjában üdvösnek bizonyult.
41 I, VII | látszott a megelégedés. Ez abban is megnyilvánult,
42 I, VII | szóba áll valakivel, mert ez nem volt szokása. Valahogy
43 I, VII | dadogott a decurio -, ez császári tartomány, és mentes
44 I, VII | parasztjának a lányát. De ez még húsz esztendõvel ezelõtt
45 I, VII | uralkodói tökéletességben. Ez az elõdje készen kapott
46 I, VII | érdemelt volna a Magna Mater!~Ez már nem az oltárnál történt,
47 I, VII | csepegõ fegyvert -, hogy ez volt császárunk gyilkosa!~
48 I, VII | aznap reggelre.~- Mit jelent ez, Tages? - nézte a császár
49 I, VII | arra gondolt, hogy életében ez az elsõ kegyelmi ténye.
50 I, VII | megváltoztatásáról szó sem lehet. Ez beleütközne a legszentebb
51 I, VIII | uralkodásotokkal, a rend, ez a halhatatlan gyermek, aki
52 I, IX | tudod már, mi nap van ma?~Ez a duruzsolás már a bakancsnak
53 I, IX | beszélsz, agg harcos?~- Ez még nálam is keshedtebb
54 I, IX | a császár kosztján, mert ez legtöbbször egyszerû volt
55 I, IX | tehetséget érez magában.~Ez az este olyannak ígérkezett,
56 I, IX | nehezére nem esett neki, mint ez. Napok óta másra se tudott
57 I, IX | nem arra vallottak, hogy ez az ember az istenek dédelgetett
58 I, IX | vendégeket is hívtam rá, hát ez a tökéletlen azok elõtt
59 I, IX | fordulva kérdezte:~- Hát ez a fiad, Quintus?~- Szerencséjére
60 I, IX | mentegetõzni.~- Nem arra való ez, uram. Tizennyolc esztendõs,
61 I, X | szolgálatodra legyek?~- Ó, nem, ez a dolog nem érdekli õt -
62 I, X | magad, talán kifárasztott ez a nap - veregette meg az
63 I, X | ismered a jövendõmet?~- Ez nem a te jövendõd, uram,
64 I, X | nem lesz több a világon.~- Ez nem érdekel - ugrott fel
65 I, X | Ember, érted, mit tesz ez? Nem érted. Ha értenéd,
66 I, X | Úgyis fáradt vagyok, csak ez a reménység tart még talpon.~
67 I, X | Akkoriban, uralkodása kezdetén, ez az altiszt volt az egyetlen
68 I, XI | férfi negyvenhatodik ura. Ez az utolsó újság keltett
69 I, XI | kottaboszt. Õsi játék volt ez, valamikor a pásztorok együgyû
70 I, XI | lánynak nem volt idegen ez a kép. Kiskorában a tábori
71 I, XI | lányt, hát nem érdemelné ez meg, hogy még egyszer fölgyújtsák
72 I, XI | lányt jobb és bal arcán. - Ez az apa csókja. Ez a szövetséges
73 I, XI | arcán. - Ez az apa csókja. Ez a szövetséges csókja.~A
74 I, XII | szemöldököd az enyém. Hát ez a nagy kerek szem? Ez is
75 I, XII | Hát ez a nagy kerek szem? Ez is olyan könnyen teleszalad
76 I, XII | keskeny, mint az apádé, ez az én szám, ez nem hitszegõ
77 I, XII | az apádé, ez az én szám, ez nem hitszegõ száj! Nézz
78 I, XIII | odasúgta neki, hogy ezután ez lesz a neve. De csakugyan
79 I, XIII | bíborszandállal tért vissza.~- Látod, ez a carrhaei cipõ! - vágta
80 I, XIV | világban, mint õ. Hogy honnan ez az érzés, azt nem tudta
81 I, XIV | erõben is összeszedte magát.~Ez volt az elsõ nap, hogy Quintipor
82 I, XIV | összejátszott abban, hogy ez a gondolat megfoganjon a
83 I, XIV | Sokat gondolt arra is, hogy ez az új isten tiltja a gyûlöletet,
84 I, XIV | gabonaosztogatással tartották féken. Ez természetesen újabb gondot
85 I, XIV | szállítható rézpénzben. Ez más tekintetben is hasznos
86 I, XIV | meglátszott az elmélyült figyelem.~Ez lehet Pantaleon, a keresztény
87 I, XIV | billegtette egymáson az ujjait - ez szokása volt, amikor elgondolkozott -,
88 I, XV | harapásától! Csak egy as ez a szép kis Kerberosa, aki
89 I, XV | babát csípett föl magának ez a téntás körmû kis deák!~
90 I, XV | ólomkeresztecskét. - De hiszen ez akasztófa! Vagy ez maga
91 I, XV | hiszen ez akasztófa! Vagy ez maga az isten?~A zsidó elõregörnyedt,
92 I, XVI | mondta kérkedve.~A püspököt ez se indította meg.~- Lehet,
93 I, XVI | ezekben a nyugalmasabb idõkben ez már ritkán történt meg,
94 I, XVI | tette csillogóvá a szemeket. Ez más volt, mint az istennel
95 I, XVI | Olyan nyilvánvaló kitüntetés ez, amilyen ritkán éri az embert.
96 I, XVI | világítsa meg, mit jelent ez a látomás. Erre új látomása
97 I, XVI | Ha ilyen irgalmat talált ez a hóhérszívû imperátor,
98 I, XVI | hiszem, testvéreim, hogy ez a mi császárunk, aki majdnem
99 I, XVI | nekik. A régi keresztényeket ez nem rendítette meg hitükben,
100 I, XVII | arra kell gondolnom, hogy ez lehetne az a vallás, amely
101 I, XVII | nem felelt meg egészen. Ez a vallás alkalmas lehetne
102 I, XVII | tud. Vértanúknak való hit ez, akik halhatatlanságra sóvárognak,
103 I, XVII | örülni születtek e földre.~Ez a komor szoba az oka, Bionom,
104 I, XVII | kiszáradt üvegébõl. Talán ez elõl a nyugtalanító, fekete
105 I, XVII | Nem is gondolnád, hogy ez az öreg bagoly, aki oly
106 I, XVII | hanem amelytõl õk függnek, s ez az igazság bizonyára megvolt
107 I, XVII | gondolsz, Bionom, így volt ez mindig, vagy valamikor közelebb
108 I, XVII | Quintiporod berohant. Derék fiú ez, Bionom, nem hiába a te
109 I, XVII | én meggyõzõdésem szerint ez a szegény világtalan ember,
110 I, XVII | azt válaszolta:~- Rhetor, ez nem érzés dolga, hanem államügy,
111 I, XVII | ugyan többen vannak, de ez csak azt jelenti, hogy sokkal
112 I, XVIII | magát. Nem félénkség volt ez, mint kezdetben, valami
113 I, XVIII | Jaj nekem, Aphrodité! Ez volt beleszõve arannyal: ~
114 I, XVIII | Khárisz egyszerre? Jaj, ez a kisfiú annál többet felejt,
115 I, XVIII | kitüntetéshez. Elmondta, hogy ez a tehén szülte a holdfénytõl
116 I, XIX | kiterjedésû, elzárt része volt ez, tele történelmi emlékekkel
117 I, XIX | hagytak a világra, mint ez.~Átmutatott a középsõ kápolnába,
118 I, XIX | Azt régen beolvasztották. Ez már egyiptomi munka.~- A
119 I, XIX | alatt elszéledt a sokaság.~- Ez a kikötõ csõcseléke - húzta
120 I, XIX | Nílus-vizet hozott egy tökhajban. Ez mutatta, hogy az szentelt
121 I, XX | azelõtt sok volt a manicheus. Ez a tartomány a perzsákkal
122 I, XX | egy kicsit csöndesedjék ez a kellemetlen nép. A birodalomnak
123 I, XX | zsidóknak és a keresztényeknek. Ez az egy Isten a Lélek, az
124 I, XX | mozdulatain érzett, hogy ez az ember most tele van Pleromával,
125 I, XX | Ugye, mennyivel ésszerûbb ez annál az együgyû mesénél,
126 I, XXI | amikor hivatalát letette. Ez közmegnyugvásul szolgált,
127 I, XXI | nektek, ha meg nem tértek! Ez a bosszú miérettünk! Kezdetben
128 I, XXI | kell venni, és vág magától.~Ez a törvény a keresztény polgárnak
129 I, XXI | Diocles?~- Hát nem szebb ez a rubintojás vagy ez a smaragd-oszlop? -
130 I, XXI | szebb ez a rubintojás vagy ez a smaragd-oszlop? - kínálgatta
131 I, XXI | szerencsét jósol, Prisca.~- Igen, ez a pillangó igen - sütött
132 I, XXI | szeme. - Nem látod, hogy ez az üdvösség jele?~A császár
133 I, XXI | ismerõs volt most már neki. Ez az ember az apatei rongyosok
134 I, XXI | feje, a Quintus testvére! Ez fogadta õt ezzel a zagyva
135 I, XXI | akit sohase kedvelt, s ez után a hír után még kevésbé.
136 II, XXII | amióta a bíbort felvette, ez volt az első útja, amelyet
137 II, XXII | tenyerektől. Így táplálták egymást ez időben a Nílus völgyében
138 II, XXII | Hogy azonban melyik istennő ez, azt nem lehet tudni. A
139 II, XXII | félrecsúszott a fátyol, s ez azt állította, hogy a jövendő
140 II, XXII | sokallta. Nagyon régen volt ez, még akkor a Nílus vize
141 II, XXII | csak azóta vörös, mióta ez a király megölte az isteneket.
142 II, XXII | ha maga bíbort visel is. Ez a maga helyzetét ismerõ
143 II, XXII | gyermekéért, mint õ. De honnan ez a fáradt közömbösség a fiatal
144 II, XXII | szédítõ magasságáig emelte? Ez a szomorú álmodozás, ez
145 II, XXII | Ez a szomorú álmodozás, ez a minden örömtõl való elfordulás,
146 II, XXII | örömtõl való elfordulás, ez a senkinek meg nem nyíló
147 II, XXII | zárkózottság, honnan jön ez? Hiszen lehetne örökség
148 II, XXII | páncéljában öregedett meg, de ez más, nekik volt és van okuk
149 II, XXII | elhitték a papnak, hogy ez a hely a világ teremtése
150 II, XXII | ahogy a tûzhöz közeledtek.~- Ez égett szõr szaga - szimatolt
151 II, XXII | megvetõ hangból kiérezte, hogy ez nem tehet valami tiszteletre
152 II, XXII | mosolyogtak egymásra, mintha ez lett volna elsõ mosolygásuk
153 II, XXIII | szokásos havi jelentés volt ez, számadások, munkakimutatások,
154 II, XXIII | szült.~A császár azt hitte, ez a legjobb alkalom arra,
155 II, XXIV | magát a keresztelõkútba. Ez olyan nagy öröm volt a híveknek,
156 II, XXIV | fogadni, mint a császárnak, ez esetben úgy érezte, kötelessége
157 II, XXIV | magát is megdöbbentette ez a csönd és az arcokra fagyott
158 II, XXV | nyilvánvalóan kimutatták, hogy ez az áldozatot nem kímélõ
159 II, XXV | tébolyítsa a férfiakat. Ez az az istennõ, aki mindenben
160 II, XXVI | csak most jött rá, hogy ez már n em az a fa, amelyhez
161 II, XXVI | hideg a kezem, melegítsd. Mi ez a kezedben?~- Füge - felelte
162 III, XXVII | és bemohosodott kőpadot. Ez volt tulajdonképp a búvóhelyük,
163 III, XXVII | csöndnek és nyugalomnak ez a lombokból és virágokból
164 III, XXVII | isteneket annyira meghatotta ez a hûség, hogy jégmadarakká
165 III, XXVII | A fiú elmagyarázta, hogy ez új divat, cera pusilla a
166 III, XXVII | két éve asszony, és mind ez ideig beérte az urával,
167 III, XXVII | fûre. - Ezt neked találtam. Ez pedig az én jogos tulajdonom.~
168 III, XXVII | kis Tit? Én már tudom. Ez a Hadrianus császár palotája
169 III, XXVIII | császárnét, nem is sejtve, hogy ez a látogatás mennyi gondot
170 III, XXVIII | nem jött válasz, de nem ez volt az, ami gondban tartotta
171 III, XXVIII | rabszolga látja az úrnõt, s ez talán kegyetlenebb érzés
172 III, XXVIII | szeme megakad rajta. De még ez se valószínû, mi néznivalót
173 III, XXVIII | nevetve fölugrott.~- Persze, ez így nehéz lesz, hogy kis
174 III, XXVIII | estén: milyen különös - ez volt az utolsó világos gondolata -,
175 III, XXVIII | utolsó világos gondolata -, ez a nap is dies Lunae volt.
176 III, XXIX | Fiatal koromban még nem ez a divat volt, azóta pedig
177 III, XXIX | lobogott föl a szívében ez a gyilkos indulat, mire
178 III, XXIX | már egy úrnõt szolgálnak. Ez a félbemunka azonban és
179 III, XXIX | elkedvetlenítette a beszédnek ez a fordulata. Közbe akart
180 III, XXIX | a férje hittagadó lett - ez Ancyrában történt -, semmiféle
181 III, XXIX | mutat be az isteneknek. Ez imádkozott is hozzájuk.
182 III, XXIX | fel az augusta hangja. - Ez anya volt. Lelke üdvössége
183 III, XXIX | keresztényüldözés. Mert ez az eset ott történt, Trallesban.~
184 III, XXX | De nagyobb baj az, hogy ez csak magadforma isteneknek
185 III, XXX | Észre se vettem. Most ez is a tied.~- És máskor?~-
186 III, XXX | hiszed, mindig így lesz ez? Hát sohase leszel olyan
187 III, XXX | elszálltukban a madarak. Ez megint olyan öröm volt Titnek,
188 III, XXX | csónakban kérdezte meg, ki volt ez az Aktaión.~- Aktaión? -
189 III, XXX | csodálkozott a lány. - Ez a bivaly?~- Hiszen én is
190 III, XXX | lány is fölnézett.~- Megbír ez kettõnket is, Gránátvirág -
191 III, XXXI | óriás olívaszemet, amelyre ez volt írva: Utas, figyelj!
192 III, XXXI | ölében macska dorombolt.~- Ez lesz a kollégád, az istenek
193 III, XXXI | felelte, mind a kettõt. Ez azután egészen megbékítette
194 III, XXXI | ágyatokat!~Nem tudták ugyan, ki ez az istennõ, de a térdük
195 III, XXXI | ujjadat kapom be.~- De ha ez a sok kolbász ittmarad,
196 III, XXXI | a sok kolbász ittmarad, ez a boszorkány dühében mind
197 III, XXXI | Elmondom, Septumana. Nem titok ez, üzleti ügy, meghallgathatjátok
198 III, XXXI | tudtam szerezni.~- Micsoda ez? - kérdezte a copa.~- Egy
199 III, XXXI | Kis Tit már nevetett. Hogy ez a Gránátvirág ilyen ravasz
200 III, XXXI | felett a trónus-csillag.~- Ez az, látod. Ma éjszaka azt
201 III, XXXI | nyugtalan kis démont. De nem, ez a bajaei mégis másfajta
202 III, XXXII | összepajtáskodott, Salmachisnak hívták. Ez a Salmachis sokkal okosabb
203 III, XXXII | tartotta oda a lány a száját. - Ez nem igazi csók, azt most
204 III, XXXII | csók, azt most nem adok, ez csak olyan osculum. Ha azt
205 III, XXXII | ezt a ruhád is, mert akkor ez volt rajtad. Ezt majd egyszer
206 III, XXXII | fiú. - Olyan szép virág ez.~- Gyûlölöm a szép virágot -
207 III, XXXII | Ariadnét is.~- Miféle erdõ ez? - kérdezte Quintipor.~-
208 III, XXXII | kérdezte Quintipor.~- Ez Diana Limnatis szent erdeje.
209 III, XXXII | Diana Limnatis szent erdeje. Ez az istennõ nyelette el egyszer
210 III, XXXII | kellett a megkerülésére. De ez borzasztó rég lehetett,
211 III, XXXII | Aztán az egészet benõtte ez az erdõ, az emberek elszoktak
212 III, XXXII | Szokott ábrázolása volt ez a karcsú csípõjén rövid
213 III, XXXII | tudják, milyen kellemes hely ez, s csak véletlenül vetõdnek
214 III, XXXII | Egész csinos fiú volt ez a szegény Lollius, nem? -
215 III, XXXII | aztán álla alá a fejét -, ez volt az igazi csók. A suaveolum.
216 III, XXXII | Akkor a szánalom eltömte, de ez a csók újra utat szakított
217 III, XXXII | Hány kézben pihent már ez a forró kéz, és hány mellen
218 III, XXXII | nyugodott ilyen pihegéssel ez a fej? Hiszen lehet, hogy
219 III, XXXII | ki vagy.~- Tudod, hogy ez még senkinek se jutott eszébe? -
220 III, XXXIII | nyelette le a beteggel, s ez csakugyan használt neki.
221 IV, XXXIV | rákacsintott a rómaira.~- Ez is szép új férj!~- Kiféle
222 IV, XXXIV | is szép új férj!~- Kiféle ez?~- Nem ismered a gazdád
223 IV, XXXIV | oroszlánkísérõt.~- Az augustus fia ez. Most volt az esküvõje az
224 IV, XXXIV | nõstényt.~- Megszelídítette ez a... minek is hívják?~-
225 IV, XXXIV | sor a nyugati caesarral. Ez a Constantius az oka mindennek,
226 IV, XXXIV | elérzékenyedve is sóhajtott.~- Ez a mi sorsunk, katonáké.
227 IV, XXXIV | magát végig a heverõn.~- És ez újság az én feleségemnek?~-
228 IV, XXXIV | Máskor is szóba került már ez, de akkor a princeps vagy
229 IV, XXXIV | De ettõl nem félek, mert ez nekem is nehéz.~- Miben
230 IV, XXXIV | istennõ, tetszik neked ez a Quintipor?~A lány nem
231 IV, XXXIV | hallottam, hogy nálatok ez a szokás. Talán nem is kell
232 IV, XXXIV | Quintiport azonban még ez a meglepõ leereszkedés se
233 IV, XXXIV | minden szépsége mosolygott - ez a kis Tit már nem volt a
234 IV, XXXIV | beszélnek ezek az idegenek? Ez a nevetõ lány és ez a véres
235 IV, XXXIV | idegenek? Ez a nevetõ lány és ez a véres szemû férfi? Ez
236 IV, XXXIV | ez a véres szemû férfi? Ez lenne az, akit most a kis
237 IV, XXXV | kellene! Az ezerszemû Argusra, ez az egyetlen játék, amelyhez
238 IV, XXXV | Minerva okosságával viseli, ez irányban többet tehet, mint
239 IV, XXXV | a pessinusi Bionig. Ami ez utóbbit illeti...~Nem fejezhette
240 IV, XXXV | szentjeinek. Tudta, hogy ez nehéz harc lesz, de Alexandriában
241 IV, XXXV | áldozat bemutattatott, s ez alkalommal húskiosztás is
242 IV, XXXV | Bionra.~- Tudod, mit jelent ez?~Bion a császártól tudta,
243 IV, XXXV | módját találta annak, hogy ez az év ne legyen véres. Egyelõre
244 IV, XXXV | miféle istennyomorultja volt ez?~- Régi barátom - felelte
245 IV, XXXV | az életébe. Ezen a napon ez már második találkozása
246 IV, XXXV | Jeruzsálem, Jeruzsálem... Hát ez honnan is ismerõs?~- Lactantius
247 IV, XXXV | zsidó. Még annyit se tud ez a rongyházi?~- De tudja.
248 IV, XXXVI | szökött fel a magasba, s míg ez fûszeres illattal frissítette
249 IV, XXXVI | megkérdezték a szomszédjukat, ki ez a nagyszerû histrio. Némelyek
250 IV, XXXVII | Szapphó!~Valahogy érezte, hogy ez csak álom lehet, de aztán
251 IV, XXXVII | is, mint te voltál, csak ez komoly magister. Ilyen szép
252 IV, XXXVII | Nem jól érzed magad? Nehéz ez a virágszag, ugye?~- Dehogy,
253 IV, XXXVII | félrebeszélés. De ne félj, ez elmulaszt mindent. Ejnye,
254 IV, XXXVII | a szájából a hagymát. No ez az, no, ebben a kendõben.
255 IV, XXXVII | göböly, el ne felejtsd, ez a macellariánknak a címere.
256 IV, XXXVII | meggyógyulna. De, mondom, ez csak olyan félrebeszéd volt.
257 IV, XXXVII | mosolyodott el Quintipor.~Ez a mosoly aztán egész nap
258 IV, XXXVII | fenntartotta emlékezetét ez a bronzszobor, amelyet barátja,
259 IV, XXXVII | mutatta, s emiatt volt tárgya ez idõkben is a rómaiak gúnyolódásainak
260 IV, XXXVII | körülnézett.~- Bocsáss meg, uram. Ez csak úgy szokásból szaladt
261 IV, XXXVII | öt perc tíz sestertius. Ez nagy pénz, uram, mert duplán
262 IV, XXXVII | császárnak sincs, amennyibe ez kerül.~- Mennyit számítasz
263 IV, XXXVII | nélkül számította, mert ez már nem idõszámítás volt,
264 IV, XXXVII | könyvét írta.~- Emlékszel rá? Ez az a könyv, amit a rhetor
265 V, XXXVIII| forró kezét. Úgy érezte, ez a rejtélyes, vézna kis öregember,
266 V, XXXVIII| eszébe jutott Galeriusnak. De ez nagyon rövid pillanat volt,
267 V, XXXVIII| akart engedelmeskedni, s ez külön idegesítette a caesart,
268 V, XXXVIII| õ is szerette a lányát. Ez most látszott meg rajta,
269 V, XXXVIII| megzavarodásából állnak elõ. Ez ugyan régi elmélet, melyet
270 V, XXXIX | tudta, ki fog intézkedni, s ez okozta az udvari méltóságok
271 V, XXXIX | bízta az intézkedésekkel. Ez nagyon szerencsés gondolat
272 V, XXXIX | hozzáfûzött reményeket. A császárt ez a levél annyira boldoggá
273 V, XXXIX | legkedvezõbb ómenekkel szolgált. De ez, ha csillapította is a császárt,
274 V, XXXIX | császár elismerte, hogy ez a föltevés annyiban ésszerû,
275 V, XXXIX | állami üggyel ne háborgassák, ez hozta be neki az ételt,
276 V, XXXIX | idegenek kiválthatták. Ez a törvénytisztelet különösen
277 V, XXXIX | kedvüket tölteni az úton. Ez a zsidó ismerõsnek tetszett
278 V, XXXIX | megérinti mindkettõjük vállát.~- Ez az az ember! Beszélj, ember!~
279 V, XXXIX | fejét. Kinek parancsolhatott ez az átkozott öreg filiszteus?
280 V, XXXIX | Bármilyen kellemetlen is ez neki, úgy érzi, nem tarthatja
281 V, XXXIX | érezte, meg tudná fojtani. De ez csak átvillanó érzés volt,
282 VI, XL | különös fajta bolhák ugráltak. Ez után a fiatalon tett tapasztalat
283 VI, XL | hagyja feleségét, a földet, s ez másnap reggelre megszüli
284 VI, XL | Nekem talán az utolsó örömem ez az ajánlat ebben az életben.
285 VI, XL | Lactantiusom. Énhozzám már csak ez a haldokló palota illik,
|