Rész, Fejezet

1       I,  V    |   amely fehér csillámokat tört benne, határozottan kéknek
2       I,  XII  | ölébe rejteni.~- Anyám! - tört föl belõle a sírás.~Most
3       I,  XVI  | majd irtózatos üvöltésben tört ki, és lezuhant az emelvényrõl.~-
4       I,  XVIII| beletalált, hanem bele is tört a szívébe. Fájt, fájt, de
5       I,  XX   | állványáról, és darabokra tört a mozaikon. A nehéz fej
6       I,  XXI  |   aki szentséges életedre tört. A legnagyobb hálaáldozatot
7     III,  XXVII|   beszéltek. De azért nem tört ki forradalom, mindenki
8     III,  XXIX | keresztények istene. Erre tört ki aztán Trallesban a nagy
9      IV,  XXXIV|   ajtónak.~- Titanilla! - tört ki a meglepetés kiáltása