Rész, Fejezet
1 I, I | Az összeszáradt, sovány kis ember felháborodva csapta
2 I, I | farka-tollaiba egy tipegõ, szõke hajú kis lánygyerek kapaszkodott
3 I, I | bissus-tunikáról, amely a gömbölyû kis karokat takaratlan hagyta,
4 I, I | divatosan pirosra mázolt, telt kis arcához.~A notarius odafutott
5 I, I | vállalnád menyasszonyodnak a kis fattyút a dajkájáért? Fogadsz
6 I, I | Nem hallgatsz mindjárt! Kis béka!~Nonnus összerezzent
7 I, I | helyette!~Összemarkolászta a kis rezeket, és eljajdította
8 I, I | Nincs a birodalomban olyan kis bursa, amelyik az én számomra
9 I, I | ugorva egyszerre. Átnyújtotta kis gömbölyû bõrerszényét.
10 I, I | Odadobott a parasztnak egy kis aureust.~- Takarodj vele!
11 I, II | az öszvér hátára. Gonosz kis bestiának ígérkeztél, Quintipor.~-
12 I, III | Mediolanumnak kerülve, a kis Faustát hozta magával, mostohahúgát,
13 I, III | imádja, akit szeretek.~- A kis Fausta? - csodálkozott a
14 I, III | azt hittem, az még egész kis gyerek.~- Nem róla beszélek.
15 I, III | kaphatom meg Minervinát.~Kis szünetet tartott. Aztán
16 I, III | szárnyas sors-istennõnek kis aranyszobra volt az.~Elhaladtak
17 I, IV | kémeket láttak bennük. De a kis rablótörzsekkel való csetepaték
18 I, IV | ha azt hiszed, hogy egy kis vakarással meg lehet menteni
19 I, IV | hogy ne lássalak.~- Várj, kis vipera, majd elhallgatsz
20 I, IV | csendült meg a lány hangja, míg kis fehér keze a kötelékkel
21 I, IV | csípett nekünk valami takaros kis fürjet a rabszolgapiacon?
22 I, IV | Hercules nagyapámra mondom, kis gézengúz, hogy engem még
23 I, V | mécshordó mögött gyíkszemû kis öregasszony totyogott, két
24 I, VI | idebújni hozzám? Nézd, én olyan kis helyen megférek.~- Jó vagy,
25 I, VI | puttyantott a szájával.~- Kis úrnõm, látod, félszemû vagyok,
26 I, VII | kezdetén, Dorylaeumban egy kis kellemetlenség is történt
27 I, VIII | család. Középen a Domina kis alakja, beleveszve a díszruhákba,
28 I, IX | gazdád. Hasogass nekem egy kis aprófát.~- Nekem ne parancsolgass! -
29 I, IX | császár a fáradt, vérehagyott kis arcot -, frissnek és szépnek
30 I, IX | árnyék. Nyújtaná feléd a kis száját, és nem tudnád megcsókolni,
31 I, IX | az istenek szeszélyének kis áldozatát a föld alá, csak
32 I, IX | áldozatát a föld alá, csak egyik kis szandálkája kavargott még
33 I, X | Quintusékat - mondta egy kis elgondolkodás után - mégis
34 I, XI | augustus a nõi névre.~- A kis Faustának a dajkája.~Constantius
35 I, XI | ivó-csészével; a csészék egy-egy kis ércszobor felett lebegtek,
36 I, XI | szívnek megfelelõ helyen kis gödröcskébe fúródott a nyíl
37 I, XI | ledörmögte.~- Neked ilyen kis madárhoz is segítség kell?~
38 I, XII | hát, édes, drága, kicsi kis fiam, te!~Most már nem kellett
39 I, XIII | Nemhiába titán az apád, kis tücsök. Tebelõled nem augusta
40 I, XIII | újabb kísérletet tévén kis úrnõje megetetésére.~- Mit
41 I, XIII | drága Romula nagymama az õ kis cicájának kedveskedni?~-
42 I, XIV | Egyszer látta, hogy a vézna kis öregember elõtt Galerius
43 I, XV | mindenütt összeálltak egy-egy kis gyülekezetté, azonban a
44 I, XV | régi istenekhez. S most a kis gyülekezetek mindenütt vérszemet
45 I, XV | istenkereskedõ zsidó. A horpadt mellû kis ember a nyakába kötött deszkára
46 I, XV | harapásától! Csak egy as ez a szép kis Kerberosa, aki elugatja
47 I, XV | árult, puhafából összerótt kis krucifixumokat, de azokat
48 I, XV | szeme, szája és kíváncsi kis orra látszott ki belõle.
49 I, XV | férfiak, hogy ej, milyen szép kis babát csípett föl magának
50 I, XV | magának ez a téntás körmû kis deák!~A cselédkijárón szöktek
51 I, XV | a másik kezével tollvágó kis kését kereste ruhája ráncaiban.~-
52 I, XV | Kinyitotta a buborék formájú kis tokot, amelyet a római lányok
53 I, XVI | az irenarchosnak, mikor kis idõ múlva jelentették neki
54 I, XVI | látta reggeli sétáján, hogy kis elhajított fakeresztek hevernek
55 I, XVI | bajba juttatja a kereszt. Kis vasládába zárva elásta a
56 I, XVIII | hajtott állal üldögélt abban a kis fülkében, amelyet Heptaglossus,
57 I, XVIII | itt apró saruiban. Piszkos kis gyerekek kergetõztek a házak
58 I, XX | Antiochiához. Így azonban, ha a kis dudvakazlat idejében el
59 II, XXII | legszebb bennük? Drága, bolond, kis hízelgõ pajtás! Meg fogja
60 II, XXIII | Salona. Az elpusztíttatott kis falu fölé, amelyben anyja
61 II, XXIII | húzott elõ egy ébenfából való kis szekrénybõl. Fejvánkosa
62 II, XXIV | halálharangot jelképezõ kis csengõ. A püspök fölvette
63 II, XXV | ezt a próbát. A lány egy kis csalással hozzá tudta értetni
64 II, XXVI | akkora nyüzsgés. Talált egy kis elhagyott ligetet, amelyben
65 II, XXVI | oszlopsor végében görbe lábú kis ember bóbiskolt egy kõpadon,
66 II, XXVI | Antiochiából? - mutatott rá a kis emberre, aki egyszerre talpra
67 II, XXVI | Csak Tit legyek neked. Kis Tit. Hívj úgy, ahogy senki
68 II, XXVI | ahogy senki más nem hív.~- Kis Tit!~Felrántotta, olyan
69 II, XXVI | ijedtségével kérdezte:~- Haragszol? Kis Tit...~A lány a szokott
70 III, XXVII | majorra. Amögött is volt egy kis halastó, azon tanulta ő
71 III, XXVII | császárnak, hogy arra a kis időre, míg a fia az övé
72 III, XXVII | elveheti tőle. Nemcsak ettől a kis muzsikáló forgószéltől féltette,
73 III, XXVII | mindig megmaradt volna az ő kis Titjének.~- Kis Tit, kis
74 III, XXVII | volna az ő kis Titjének.~- Kis Tit, kis Tit - suttogta
75 III, XXVII | kis Titjének.~- Kis Tit, kis Tit - suttogta maga elé,
76 III, XXVII | vállát. „Szorítsd magadhoz kis Titet, ne félj, nem üvegből
77 III, XXVII | kinyújtott jobbjával azt a kis gödröt simogatta, amelyet
78 III, XXVII | táncoltak ott, míg valami kemény kis korong akadt alájuk. Megnézte,
79 III, XXVII | fiú térdéhez.~- Találd ki, kis Tit - ragyogott a fiú szeme,
80 III, XXVII | pillét csináltam belõled, kis Tit!~Mindennap mondta eddig
81 III, XXVII | finom és kecses, mint azok a kis pillék, amelyektõl néhol
82 III, XXVII | A napfény gyermeke vagy, kis Tit, olyan kicsi, olyan
83 III, XXVII | fejét.~- Nem hoztam el, kis Tit.~Tit lehajtotta a fejét,
84 III, XXVII | csak nézte a fáradhatatlan kis szájat, amely pajkos mosollyal
85 III, XXVII | szakadatlan gyöngysorát.~A kis száj egyszerre ott csücsörödött
86 III, XXVII | magadtól megcsókolni?~- Nem, kis Tit - ködösödtek el a zafír-szemek. -
87 III, XXVII | textilist, alácsúsztatta a kis viasztáblát.~- Ne féltsd,
88 III, XXVII | senkiért? Ugye nem hagyod itt kis Titet?~- Kis Tit, nagy kék
89 III, XXVII | hagyod itt kis Titet?~- Kis Tit, nagy kék pille, te
90 III, XXVII | márványoszlopra.~- Tudod, hol vagyunk, kis Tit? Én már tudom. Ez a
91 III, XXVII | Dermedtbe, ködösbe, sápadtba, ~Kis tréfáidnak vége már.~A parton
92 III, XXVIII | Maximianus-palotában, abban a kis szobában, amit a nobilissima
93 III, XXVIII | Látod, Gránátvirág, milyen kis helyen megférek én. Ugye
94 III, XXVIII | tapasztotta rá a fiú mellére.~- Kis nyúlszíved van neked, kisfiú.
95 III, XXVIII | Valahonnan bepördült a gyíkszemû kis öregasszony. Ijedten csapkodta
96 III, XXVIII | száját. - Mit beszélsz te, kis szentségem? Ki az a Gránátvirág?~
97 III, XXVIII | port hozott be Trulla, egy kis tányér ecetet meg egy törlõkendõt.~-
98 III, XXVIII | ez így nehéz lesz, hogy kis Tit térdelve érjen föl a
99 III, XXVIII | ráhajtotta a fejét a tórusz kis gyûrött selyemvánkosára.~-
100 III, XXVIII | Quintiport.~- Mi történt, kis Tit?~- Semmi se történt,
101 III, XXVIII | Szaiszi fátyol van az arcodon, kis Tit.~- Azt pedig nem szabad
102 III, XXVIII | nyugodtan elvonulhatott kis szobájába. Kiterítette asztalán
103 III, XXVIII | rajta azt a helyet, ahol kis Tit ujjai járnak, ha nyomot
104 III, XXIX | Most már kezdett félni. Nem kis dolog lehet az, ami a császárnét
105 III, XXX | melyik istennek szántad, kis Tit?~- Melyiket?~- Amit
106 III, XXX | nem kérdezhetlek téged, kis Tit. Én csak azt vehetem
107 III, XXX | És mióta szeretsz engem, kis Tit?~A lány a szájára legyintett.~-
108 III, XXX | hangon. - Jó meleg fészek. Ha kis csókokat ültetnek bele,
109 III, XXX | világban, hogy mit adhatnál kis cselédednek, aki kihozta
110 III, XXX | császár?~- Neked adom, kis Tit - nyilatkoztatta ki
111 III, XXX | Thulén túl is elmegyek veled, kis Tit! - dobta el a fiú a
112 III, XXX | festett csónakukkal egy kis olajfaerdõnél kötöttek ki,
113 III, XXX | drágakövet, ha ott járt.~A kis virágarc fagyos és gõgös
114 III, XXX | mosolyt és villámot terem, kis Tit, mint a többi isteneké.
115 III, XXX | nem láttalak igazán sírni.~Kis Tit felhúzta a szemöldökeit,
116 III, XXX | készült rájuk.~- Vagy te, kis Tit, igazán vagy te? - kérdezte
117 III, XXX | szeretsz te rajtam. Mondd meg, kis Tit, mért szeretsz?~- Mert
118 III, XXX | mennydörgéstõl félek. Te nem félsz, kis szívem?~- Nem - mosolygott
119 III, XXX | volna a villám. Domina? Kis Tit, mikor az õ karjába
120 III, XXX | erõsebben kell rád támaszkodnom, kis Tit.~
121 III, XXXI | leányéból.~- Itt már nem lehet, kis Tit. Mi lesz belõle, ha
122 III, XXXI | szégyell ilyen magamforma kis cseléddel menni. Ha ezt
123 III, XXXI | bíbort.~- Ne csúfolódj, kis Tit. Tudod, hogy féltelek.
124 III, XXXI | vendéged lennék ebédre a kis urammal.~A boltosnak egyéb
125 III, XXXI | causiát vegyetek hát tõlem. A kis urad még hétszerte szebb
126 III, XXXI | Gondoltam én valamit, kis uram. Ha a lábad nem félteném,
127 III, XXXI | ezt a szépítõ kalapot is.~„Kis uram” hajlandó lett volna
128 III, XXXI | és tesznek le érte egy kis biztosítékot, akkor a kordé
129 III, XXXI | voltak hozzá. Tit a boldogság kis sikolyaival a maga nagy,
130 III, XXXI | Próbáltál te már olyant, kis Tit?~- Nem, de már egyszer
131 III, XXXI | mint maga az ajtó. Egy kis Mercurius és egy kis Apolló
132 III, XXXI | Egy kis Mercurius és egy kis Apolló tartották az óriás
133 III, XXXI | alig ettél.~- Ne kínálj, kis Tit, mert mindjárt az ujjadat
134 III, XXXI | eredj vissza!~- Minek, kis Tit?~- Vedd meg nekem azt
135 III, XXXI | Vedd meg nekem azt a kis csontot attól az embertõl.~-
136 III, XXXI | Minek volna az neked, kis Tit?~- Nagyon félek.~- Kitõl
137 III, XXXI | Nagyon félek.~- Kitõl félsz, kis Tit?~- A világ végétõl meg
138 III, XXXI | kõpadra.~- Várj meg itt, kis Tit.~- Megveszed, Gránátvirág?~-
139 III, XXXI | Gránátvirág?~- Megveszem, kis Tit.~Pár perc múlva már
140 III, XXXI | Ideadta?~- Már nem volt ott, kis Tit. Nem tudták megmondani,
141 III, XXXI | csüggesztette le a lány a fejét.~- Kis Tit, hát nem szeretsz már
142 III, XXXI | Nehezedj rám bátran, kis szívem, most a bot viseli
143 III, XXXI | reszket.~- Nem felelsz, kis Tit? Hát nem szeretsz már,
144 III, XXXI | tömött bugái.~- Ne félj, kis Tit! Te mondtad, hogy míg
145 III, XXXI | szerzek neked ahelyett a kis csont helyett egy egész
146 III, XXXI | kisgyerekkel.~- Hazáig így viszlek, kis Tit.~- Vigyél - bújt hozzá
147 III, XXXI | hívják ezt?~- Nem tudom, kis Tit.~- Adj neki valami nevet.~-
148 III, XXXI | fekete. A paplanod milyen, kis Tit?~Kis Tit már nevetett.
149 III, XXXI | paplanod milyen, kis Tit?~Kis Tit már nevetett. Hogy ez
150 III, XXXI | ismerte ezt a nyugtalan kis démont. De nem, ez a bajaei
151 III, XXXII | cseresznyepiros övvel?~- Megvan, kis Tit.~- Mért nem hordod te
152 III, XXXII | Gránátvirág?~- Eltettem, kis Tit. Csak egyszer akarom
153 III, XXXII | virágkelyhét.~- Nem sajnálod, kis Tit? - ütõdött meg a fiú. -
154 III, XXXII | Quintipor. - Nagyon megijedsz, kis Tit, ha azt mondom, hogy
155 III, XXXII | öregember sekrestyése volt a kis erdei szentélynek, amelyet,
156 III, XXXII | pihenhetik ott magukat.~- Akarod, kis Tit? - nézett Quintipor
157 III, XXXII | hanem mint egészen icipici kis Tit.~A kis, kerek szentély,
158 III, XXXII | egészen icipici kis Tit.~A kis, kerek szentély, a nyitott
159 III, XXXII | tartotta nyakán a ruhát.~- Kis Tit! Kis Tit! - hívogatta
160 III, XXXII | nyakán a ruhát.~- Kis Tit! Kis Tit! - hívogatta életre
161 III, XXXII | táncosnõ, egy majom formájú kis öreggel meg egy serdülõ
162 III, XXXII | mosolyogva a lécbõl összeácsolt kis házikóra, amely tele volt
163 III, XXXII | Kettõtökért.~- Mindjárt megmondom. Kis Tit, húzd végig a kezecskéd
164 III, XXXII | mutasd be az áldozatot, kis Tit, akkor jobban örül neki
165 III, XXXII | oszlop oldalában. Alatta kis párkány volt, elszáradt
166 III, XXXII | még csak fa se.~- Ne félj, kis Tit! - kapta föl a lányt.~
167 III, XXXII | magát a szénába.~- Megállj, kis Tit! Csinálok én itt neked
168 III, XXXII | eltömködhette nagyjában.~- Félsz, kis Tit? - kuporodott vissza
169 III, XXXII | döngõket dobbant.~- Nem fázol, kis Tit? - kérdezte a fiú. Azt
170 III, XXXII | nyújtottam ki egy kicsit, kis Tit. Aludj el, kis szívem,
171 III, XXXII | kicsit, kis Tit. Aludj el, kis szívem, ha tudsz. Vigyázok
172 III, XXXII | Az esõtõl mehetnénk, kis Tit, de félek, hogy a szél
173 III, XXXII | Lehajolt, s mire fölemelkedett, kis Tit már a nyakában volt.~-
174 III, XXXII | láthatta a gondtalanul nevetõ kis virágarcot s a tiszta szemeket,
175 III, XXXII | mézes bort fõz.~- Késõn van, kis Tit - mondta a fiú habozva.~-
176 III, XXXII | kívül, Gránátvirág?~- Értem, kis Tit - felelt fojtott hangon
177 III, XXXII | visszahúzódott.~- Nem mehetek, kis Tit, Trulla...~- Te Trullától
178 III, XXXII | Nem Trulla miatt félek, kis Tit.~- Semmi miatt se félj!
179 III, XXXII | megismerhettél volna, ha olyan kis gyáva nem volnál. Vagy olyan
180 III, XXXII | A lelkedet takargattad, kis Tit - mondta csöndesen és
181 III, XXXII | A lelkedet nem ismerem, kis Tit, s míg az a tenyeremen
182 III, XXXIII | rakta elébe a fiú követeit.~Kis rózsaszín kagylókat és lila
183 III, XXXIII | szájára, szívott belõlük egy kis édességet azon a helyen,
184 III, XXXIII | és mit visz a hátán. Én kis Tit vagyok, felelte õ, és
185 III, XXXIII | el akarok jutni ezzel a kis báránnyal a Boldogok Szigetére.
186 III, XXXIII | nyugodtan.~- Vége a nyárnak, kis Tit - próbált a fiú ugyanazon
187 III, XXXIII | Ugye, most már nem fáj, kis Tit?~- Nem fáj - vörösödött
188 III, XXXIII | Megnézzük?~- Ha akarod, kis Tit.~Mire odaértek, már
189 III, XXXIII | dajka karjába. Mintha az a kis eszmélete is elhagyta volna,
190 III, XXXIII | mintha lélegzetet venne, s kis fodrokat vetett, a közeledõ
191 III, XXXIII | amióta ismerték egymást.~- Kis Tit! Te sírsz? - kapta meg
192 III, XXXIII | görcsös zokogás is rázza. - Kis Tit, nézz rám!~A lány kinyitotta
193 III, XXXIII | Gránátvirág.~- Mit köszönsz, kis Tit?~- Hát te mit köszöntél
194 III, XXXIII | lány fejét. - Hallgass rám, kis Tit! Örömet mondok neked.~
195 III, XXXIII | elõtt foghatom a kezedet, kis Tit.~Letérdelt a lány elõtt,
196 IV, XXXIV | amikor a princeps Apolló kis arany quadrigáját is megmozgatta
197 IV, XXXIV | Hát nézd, én se bánnék egy kis jó barátságot. De csak egészen
198 IV, XXXIV | õneki eszébe juttatni a kis Titet. A téli esõ csepergésében,
199 IV, XXXIV | édes chiosival. De más volt kis Titet csöndesen hordani
200 IV, XXXIV | vele a palota csöndjében, kis sikolyait és kacagásait
201 IV, XXXIV | idegenekkel beszélni róla. Az õ kis Titje csak az övé volt,
202 IV, XXXIV | tudhatta, hogy van. Az õ kis Titjének érett szõlõszínû
203 IV, XXXIV | szépsége mosolygott - ez a kis Tit már nem volt a világon
204 IV, XXXIV | triumfuson, messzirõl, de az egy kis fehér árnyék volt, nem az
205 IV, XXXIV | volt, nem az õ aranyfényû kis Titje, egy asszony, akit
206 IV, XXXIV | Ez lenne az, akit most a kis Tit édes uramnak szólít,
207 IV, XXXIV | suaveolumot ad? De az nem kis Tit. Az egy idegen asszony,
208 IV, XXXIV | ahhoz õneki semmi köze. Kis Titet, az övét, az egyedülvalót
209 IV, XXXV | szalutált, másik szennyes kis tenyerével szezammagot és
210 IV, XXXV | szemben az Anulinus-palota kis könyvtárszobájában, mint
211 IV, XXXV | circusba mehetnének, egy kis tûnõdés után a Pompejus-színházat
212 IV, XXXV | vajon emlékszik még a zsidó kis Titre? Milyen furcsa, hogy
213 IV, XXXV | találkozott vele, mikor kis Tit valahogy belenyúlt az
214 IV, XXXVI | õ mondta ezt valamikor kis Titnek? Hát a maga lelkét
215 IV, XXXVI | jelenti be, íjas és fáklyás kis Cupidók táncolnak elõtte,
216 IV, XXXVI | szétveti a taps, Quintipor kis Titet látja, és vele beszélget.
217 IV, XXXVI | Hormizda nagyon emlékeztette kis Titre. Csak õt ette, itta,
218 IV, XXXVI | és puha, az ujjai karcsú kis kígyók, azért engedte õket
219 IV, XXXVI | Most már õ hallgatott, és kis Tit beszélt. Ne hazudj,
220 IV, XXXVI | És látta mosolyogni kis Titet, és összetett kézzel
221 IV, XXXVI | kézzel könyörgött neki.~- Kis Tit, ne oda nézz, ne oda
222 IV, XXXVI | beszél, hallod? Nem hazudok, kis Tit, Kleopátra fájára mondom,
223 IV, XXXVI | asszonyához? Az nem az én kis Titem. Kis Tit, az egyedülvaló,
224 IV, XXXVI | Az nem az én kis Titem. Kis Tit, az egyedülvaló, itt
225 IV, XXXVI | tiedet. De nem érte el, kis Tit, mert én az ablakra
226 IV, XXXVI | mert én csak a te sikoltós kis kacagásaidat hallottam.
227 IV, XXXVI | hallottam. És most te mondd meg, kis Tit, hogy vétkeztem-e én
228 IV, XXXVII | arcon, nem is egyszer, a kis Titén. Az más volt persze,
229 IV, XXXVII | rájött, hogy a vánkosban kis Tit szíve dobog, akkorra
230 IV, XXXVII | alszol még?~- Nem alszom, kis Tit.~- Gránátvirág, én mindig
231 IV, XXXVII | már te is tudod?~- Tudom, kis Tit.~- Azt is, hogy most
232 IV, XXXVII | el egymástól?~- Azt is, kis Tit.~- Eljössz velem a Boldogok
233 IV, XXXVII | Boldogok Szigetére?~- El, kis Tit.~Az Oceanus parttalan, ~
234 IV, XXXVII | boldog fénysziget...~Hallotta kis Tit csicsergõ hangját, és
235 IV, XXXVII | rászólt.~- Nem jól van, kis Tit. Valamit kihagytál,
236 IV, XXXVII | cera pusillát, de úgy, hogy kis Tit ne vegye észre. Lassan
237 IV, XXXVII | lábát a takaró alól, de kis Tit fülét nem lehetett megcsalni.~-
238 IV, XXXVII | beleütötte a torus mellett álló kis kerek bronzasztalba.~Fölriadt,
239 IV, XXXVII | possajtott kölest.~- Most pedig kis Titrõl álmodunk - intett
240 IV, XXXVII | El is aludt mindjárt, de kis Tit nem jött el többet.
241 IV, XXXVII | rajta a jácintok illata. - Kis Tit?~A dajka odaperdült
242 IV, XXXVII | viselhettek.~Quintipor a kis Tit miatt való türelmetlenségét
243 IV, XXXVII | és éjjel-nappal fogtam a kis kezit, hogy éktelenre ne
244 IV, XXXVII | Dehogy, Trullám, dehogy! És a kis... Az úrnõd engedett elûzni?~-
245 IV, XXXVII | csak én küldhetem el neki.~Kis kosarat emelt föl a földrõl,
246 IV, XXXVII | siettethetem boldogságodat.~Vaskos kis libellust húzott elõ, de
247 IV, XXXVII | le szájáról a mosoly.~- Kis Tit, kis Tit, te is így
248 IV, XXXVII | szájáról a mosoly.~- Kis Tit, kis Tit, te is így köhögsz?~
249 IV, XXXVII | elzárta. Megint eszébe jutott kis Tit. „A nap már a hegyre
250 IV, XXXVII | vinni?~- Nikomédiába. Egy kis kerülõ Jeruzsálem felé,
251 IV, XXXVII | beledugatott mindent, amit kis Tit érintett valaha, az
252 V, XXXVIII| Összeráncolt homlokkal jött-ment a kis dolgozószobájában, összetapasztott
253 V, XXXVIII| érezte, ez a rejtélyes, vézna kis öregember, akit két ujja
254 V, XXXVIII| úgy elsodródott, mint egy kis kék pillangó a vízesésben.
255 V, XXXVIII| fekete hajára.~- Nézz rám, kis nobilissima. Hát nem tudod,
256 V, XXXVIII| tenyerébe beleigazította kis arcát, a másikkal betakarta.~-
257 V, XXXVIII| mind elalszanak az ilyen kis madarak, mint te vagy.~Elkezdett
258 V, XXXVIII| a császárné a lehanyatló kis fejet, jóvátételéül rideg
259 V, XXXVIII| Mondd nekem úgy, hogy: kis Tit.~- Úgy mondom, kis Tit.~-
260 V, XXXVIII| kis Tit.~- Úgy mondom, kis Tit.~- De kétszer mondjad.
261 V, XXXVIII| kétszer mondjad. Úgy, hogy kis Tit, kis Tit.~- Kis Tit,
262 V, XXXVIII| mondjad. Úgy, hogy kis Tit, kis Tit.~- Kis Tit, kis Tit -
263 V, XXXVIII| hogy kis Tit, kis Tit.~- Kis Tit, kis Tit - fojtogatták
264 V, XXXVIII| Tit, kis Tit.~- Kis Tit, kis Tit - fojtogatták a könnyek
265 V, XXXVIII| valamit kérdezni.~- Kérdezz, kis Tit.~- Azt mondd meg nekem,
266 V, XXXVIII| kiszaladt a könny. Ráperdült kis Tit hajára. Minden gondolkozás
267 V, XXXVIII| nélkül felelt.~- Ha fáj, kis Tit, akkor van.~- Akkor
268 V, XXXVIII| Akkor jó, anyám - sóhajtott kis Tit megkönnyebbedve. - Akkor
269 V, XXXVIII| rabszolgáknak egyebük sincs.~Kis Tit a nyakához nyúlt, és
270 V, XXXVIII| Megvan? Nyisd föl. Egy kis kereszt van benne, megtaláltad?~-
271 V, XXXVIII| találom...~- Mit nem találsz, kis Tit?~- A... számat. A keresztet...
272 V, XXXVIII| mellén, közéjük szorítva a kis feszületet, keresztet vetett
273 V, XXXVIII| öntötte el az oszlopcsarnokot. Kis Tit úgy feküdt benne, mint
274 V, XXXIX | ő hatáskörét.~A szegény kis halott, miután a pollinctorok
275 V, XXXIX | akinek a nevével szegény kis Tit kilehelte lelkét. Annyira
276 V, XXXIX | érezte, elnézheti neki ezt a kis léhaságot. Azt azonban nem
277 V, XXXIX | imádkozik lelke üdvösségéért.~Kis Tit így körülbelül olyanformán
278 V, XXXIX | bíborfoltjaival, szíve fölött a kis cserekereszttel, fehér nyakán
279 V, XXXIX | hogy az elsõ szavakat a kis öregember elé térdeltette,
280 V, XXXIX | eléd indultam.~A könnyû kis kocsi már várta is a császárt
|