1-amiat | amibe-balka | balol-bibor | bicce-celza | celzo-csuny | csure-egyik | egyip-eloke | eloko-eretn | erezh-fejke | fejlo-fiuru | fius-furcs | fure-hadiz | hadja-hazuk | hazul-idege | idehe-jarta | jarto-kedve | kedvt-kidol | kidug-koles | kolte-kuszo | kuzde-lehuz | leiga-malha | mama-megje | megjo-melye | melyi-nagyl | nagym-odaer | odafo-ooo | oppos-perme | perny-rator | ratok-selye | selym-szarm | szarn-szinh | szini-tapad | tapas-tilts | tiltv-tunik | tunod-valla | vallh-vihar | vihes-zuzta
Rész, Fejezet
1 IV, XXXV | semmi ok nincs. - Martius 1 óta egyetlen keresztény
2 IV, XXXV | papiruslapot. - Martius 31. Dies Mercurii. A latin
3 IV, XXXVII | ki. Számolt az ujjain.~- Ab hó kilencedike a templompusztulás
4 V, XXXIX | anélkül hogy a kacagást abbahagyná.~Bion szó nélkül engedelmeskedett,
5 III, XXXI | omegát mázolhattak, a görög ábécé utolsó betûjét, akkor egy
6 III, XXXI | Mikor elindult tõlem, akkor Abeona vigyázott rá, visszafelé
7 IV, XXXIV | herélthez fordult.~- Úrnõd?~- Ablakából lesi türelmetlenül a királyok
8 V, XXXIX | érzett szorongással lépett ablakához, ahonnan látni lehetett
9 I, XI | az asztalt, és az egyik ablakfülkébe húzódott. Arccal az égnek,
10 I, X | szemben Maximianus szállásának ablakfülkéi világítottak. Olyan távolságból,
11 IV, XXXV | foszlányai csapódtak az ablakhoz, máskor részegek kurjongatása
12 I, X | hideg arcától?~Az egyik ablaknyílás vele szemben elsötétedett.
13 II, XXIV | szentelt vízzel minden ajtót és ablaknyílást.~Mire a szertartást elvégezte,
14 IV, XXXVI | és még nyitva voltak az ablakok, és a karjai illata is a
15 I, XXI | elmondtál?~A caesar kinézett az ablakon.~- Már hozzák a bizonyságot,
16 IV, XXXVI | cubiculariumában világítottak az ablakrések?~Nézett a színpadra, és
17 IV, XXXVII | vagyok. Kövesd a példámat.~Az ablaktáblák szét voltak húzva, mikor
18 III, XXXI | kapható volt nála, mint abrakadabrával televésett jászpisz, amely
19 III, XXXII | odacsoszogott. Elborult ábrázata felderült egy kicsit, amikor
20 IV, XXXVI | szakállú lovag, akinek nevetõ ábrázatán könnyek csorogtak.~- Miért? -
21 III, XXXI | ólomszobrocskája állt, vigyorgó ábrázattal, amibõl ki lehetett olvasni,
22 III, XXXII | függõ tegezbõl. Szokott ábrázolása volt ez a karcsú csípõjén
23 I, XI | vagy Eroszt és Pszükhét ábrázoltak. A játék abban állt, hogy
24 V, XXXVIII| mosolygó gyermekifjúnak ábrázolták, amint mákfejjel játszadozik.
25 III, XXXII | teli rétnek, amelyen piros abroszok gyanánt lobogtak a nagybugájú
26 I, I | mindjobban kiépülõ és megerõsödõ abszolutizmus alatt teljesen elhalt a
27 IV, XXXV | leromlott testileg, annál acélosabbakká váltak lelke szárnyai, és
28 III, XXX | belevésve. Hol is hagytuk el? Az acherusi tó. Oda menekülnek a halak
29 I, X | Úgy dolgozott, mint egy ácsmester, aki jól berendezett mûhelyt,
30 I, XVI | víziorgonás palotáinak tövében ácsorgó csõcselék. Az arcokat besugározta
31 I, XVIII | Karcsú bokád, csípõd, Küprisz adá kebeled, ~Csak szemed a
32 II, XXII | azonban a jókedv csakúgy adakozóvá teszi a halandókat, mint
33 III, XXX | Nézd csak - súgta a lány -, adamaskõbõl van a szeme. Nekem adod,
34 I, XXI | mellõzésével hóhér kezére adandó. Az elítéltek vagyona elkobzandó,
35 I, XVII | püspökének tartozik számadással. Erre befogták a püspököt
36 III, XXVII | aedilisszel a császárné adatta ki a parancsot. A Domina
37 I, X | halandónak tán még sohase adattak.~- Tehát semmi változás
38 III, XXXI | vigyázott rá, visszafelé meg Adeona fogta a hóna alatt. De ma?
39 III, XXXI | hogy saját gyermeke fülén adhassa ki az erélyét, mindössze
40 I, VI | csak örülni tudnak, s mit adhat az öröm azoknak, akik szomorúak?
41 III, XXX | körül a világban, hogy mit adhatnál kis cselédednek, aki kihozta
42 I, VI | átlátszó kezeit. - Mi örömet adhatnának nekem az életben az istenek
43 III, XXX | közelebb is találsz, amit úgy adhatsz nekem, hogy te is jól jársz
44 IV, XXXIV | egy-egy császárt, és árverésen adhatták el a gazdátlan maradt bíbort.
45 IV, XXXVII | És Nikomédiában kinek adjam át a koporsót?~- Megtalálod
46 III, XXXIII | le, hanem még elõleget is adna!~Diocletianusnak az az edictuma
47 III, XXXI | az ujjpercet.~- Mennyiért adnád ezt nekem, Cimessor?~- Semennyiért
48 I, IX | hivatalnoké volt, akinek akkor nem adnak módot kötelessége teljesítésére,
49 IV, XXXVII | Hanem a domesticusodért nem adnék egy marék zsizsikes lencsét
50 I, XIV | népesítik be a járványok és adó-emigrálások miatt lakatlanná vált területeket.~
51 IV, XXXV | kevés is volt, sovány is, adóban foglalták le valami állatmutoga
52 II, XXII | A vámtisztviselőkön és adóbehajtókon kívül néhány, kegyvesztetten
53 I, VII | tartományi quaestorok mint adóbiztosok megparancsolták a lictoroknak,
54 I, XX | tisztviselõkkel együtt megszökött az adófizetés elõl. Hallotta a lesoványodott
55 I, XIV | hanem itt maradnak, s mint adófizetõ telepesek népesítik be a
56 I, VI | mint a többi léhûtõ.~Neki adogatta le azokat a függõ kosarakat,
57 III, XXXI | társaságban. Kézrõl kézre adogatták az ujjpercet, a hajós azt
58 V, XXXVIII| indítványozta, hogy ezeknek az adóját duplázzák meg, mert ezek
59 V, XXXVIII| magától, hogy nem fogadta el adójavaslatát, holott az föltétlenül eltüntette
60 I, IV | Aurelius, barátom, s egy jó adójavaslatért odaadja Cicerót Senecástól,
61 I, VII | befolynak-e az adók. Az adókat ugyanis az új törvények
62 I, VII | feleltek a be nem hajtott adókért. A decurio biztosította
63 I, XVIII | a magamé, Aphrodité más adományban részesített. A többit majd
64 IV, XXXVII | szólt, hogy Rómába mindent adómentesen lehet bevinni, ami a lakosság
65 II, XXII | elvették gyarmataik számára, és adómentességüket megszüntették, úgyhogy most
66 IV, XXXIV | Maximianus azt reméli, hogy az adoptálás gondolatát õ olthatná bele
67 IV, XXXIV | de legjobb volna az, ha adoptálná õt. Maximianus bízik benne,
68 I, III | számíthassanak, mind a két augustus adoptálta a caesarját, s hozzáadta
69 V, XXXVIII| ennélfogva több pénzük van az adóra.~A tanácskozások után Galerius
70 III, XXX | ölében festékekkel. A lány az adoráció mozdulatával köszöntötte.~-
71 I, VIII | Egymás után mutatták be adorációikat a papok, az állami és városi
72 III, XXIX | szólította. Elengedte neki az adorációt. Kitalálta, hogy neki rossz
73 II, XXII | mert a keresztény isten adósának érezte volna magát. Így
74 I, XX | jóravaló és munkás emberek, és adósságaikat õk fizetik a legpontosabban.
75 I, VII | kérdezte Diocletianus.~- Az adószedéskor égették le, szentséges úr.
76 I, VII | Féltek, hogy õket az állami adószedõk kínozzák meg úgy, mint õk
77 II, XXV | dolgozzon ki javaslatokat az adóterhek könnyítésére. Új aranybányákat
78 I, XIV | vigyázott, s az adók felét az adótisztviselõk légióinak eltartása emésztette
79 I, I | decuriók, akik mióta az adóvégrehajtás is az õ tisztük, respectabilisek.~
80 III, XXXII | mint mikor az elsõ csókot adták-vették, Kleopatra fája alatt. De
81 IV, XXXVII | beereszteni. Te, mennyit adtál értük? A kapusod, nem mondom,
82 I, VI | elvettétek, mikor Galeriushoz adtatok!~- Én nem, én nem! - sírt
83 V, XXXIX | készenlétben, hogy egyik a másiknak adván át a sürgõs postát, rövidítve
84 I, VIII | jelentette a menet közeledését. Aedilisek jelentek meg a lictorok
85 III, XXVII | Azt rebesgették, hogy az aedilisszel a császárné adatta ki a
86 III, XXXII | röpködtek a boldogtalan Aedon leányai. De Quintipor pehelynek
87 IV, XXXV | emellett bölcs is lett, mint Aegyptius. Azt hiszi, õ lesz az az
88 IV, XXXV | Judeának a fõvárosa. Most Aeliának hívják, mióta a mi kolóniánk.
89 I, XVII | kiragadta a lángok közül, mint Aeneas õsünk Anchises atyát. Elgondolhatod,
90 I, XVII | a lovas Hippotadész fia, Aeolus, a szelek sáfárja még nem
91 III, XXVII | hullámokon a jégmadarak, s Aeolusnak az istenek parancsára ilyenkor
92 I, VI | magához a fõgyógyító istenhez, Aesculapiushoz, akinek pergamumi szentélyét
93 I, XIV | eszébe. Emlékezett rá, hogy Aesculapiust, akinek õ egész életében
94 I, XX | kovácsolja a villámokat az Aetna gyomrában?~Fényes dél volt,
95 IV, XXXV | hajnalban kezdõdött.~- Inkább az Aetnán Vulcanus Mulciber mûhelye
96 III, XXXII | Vesuvius még egy volt az Aetnával. A nagy város is úgy pusztult
97 I, XX | amely nemzé a pneumát és az aetont, az ennoia, a genesiurgnak
98 I, XI | dicsekedett elõtte, hogy Afrikában olyan vadat lõtt, amelynek
99 III, XXX | pajzánkodva kapott az egyik ág után.~Quintipor már akkor
100 IV, XXXVII | és sötét udvar közepén, ágain fonnyadt koszorúkkal. Benoni,
101 I, VII | vagy egy odvas fa, amelynek ágairól tarka szalagok lógtak. Ebben
102 I, VI | anyám. Föláldozott, mint Agamemnón Iphigeneiát, s többet nem
103 I, VII | Thetisz lakodalmára, s Diana Agamemnóntól azért kívánta leánya életét,
104 I, XVI | gyülekezet megáldása után agapé következett, a testvérek
105 III, XXXIII | krokodilt ábrázolt, a másik ágaskodó oroszlánt.~- Nem akarom,
106 I, IV | életnagyságú bronzszobra állt, Agasziasz vívóját utánozva. Jobbról
107 I, IX | jó.~- Magadról beszélsz, agg harcos?~- Ez még nálam is
108 II, XXIII | letartóztatva, férfiak és nõk, aggastyánok és gyermekek, elõkelõ, gazdag
109 II, XXV | szolgált a szeme, mikor az aggkor gyöngeségének kapkodását
110 II, XXV | oda útnak indult apjával. Aggodalma támadt azonban a császárnak,
111 III, XXVIII | ha már fölmerülhetett az aggodalom -, hogy a fiú egyáltalán
112 V, XXXIX | hogy a Dominus megengedi.~Aggódva várta a választ, mert hiszen
113 V, XXXVIII| Találkoztál vele? - kérdezte az ágon hintázó madár csicsergõ
114 I, XIX | emberáldozattal jár, s annak az agyvelején mindig van írás.
115 IV, XXXIV | mint a vére, a szíve, az agya, még azoknál is másabb,
116 I, VII | ezüst asztalnemûvel és ágyasokkal is. A curiosusok
117 III, XXIX | belladonna-cseppentõvel, az agyába sütni a hajgöndörítõ vasat,
118 II, XXIV | vetem én õt a betegségnek ágyába szorongattatásának társával
119 IV, XXXV | Ahogy próbálgatta a kerek agyagmécseseket, melyikben van még olaj,
120 I, XVII | különösen olyan asszony, akinek ágyához oly sok év után se állt
121 I, VI | szerzett, amikor egy haldokló ágyánál összeismerkedett Mnesterrel,
122 V, XXXIX | Bion. Az anyád halálos ágyára kényszerítelek, ahol elõször
123 I, VII | ütközetet, és a férj nem lépett ágyasházába, hogy nevének örököst támasszon.
124 I, III | értettél meg, apám. Nekem nem ágyasom van, hanem menyasszonyom.~-
125 I, III | szakállában, mégis minden héten új ágyast cipeltet magához.~A fiú
126 I, XXI | méltatlannak tartotta az ágyastartást, s igyekezett rávenni a
127 I, XIX | ide a másik tenyérre az agyat, úgyhogy az írás legyen
128 II, XXII | Mielõtt Tifon lehelete agyát is elzsibbasztotta volna,
129 III, XXXI | istennõ világítsa meg az ágyatokat!~Nem tudták ugyan, ki ez
130 III, XXXI | próbálta rendbeszedni borgõzös agyával. De csak Quintipor és Tit
131 I, VI | nem bírták megfizetni az ágyazás költségeit meg az altató
132 I, VII | húrú nyilára, Aphrodité ágyékára esküdtek még Hercules oszlopaitól
133 V, XXXIX | az istenek kegyelme az õ ágyékukból sarjadott Diocletianust,
134 I, X | kezével eltolt magától az ágykárpitok közé: „menj - suttogta -,
135 V, XXXIX | szemének lefogásáig, másnap ágynak esett, s állapotát az orvos
136 V, XXXIX | vágtatva tették meg az utat, agyonhajszolt lovaik hamarosan kidõltek.
137 I, XXI | vallották magukat, de mikor agyonkövezték õket, s leszaggatták róluk
138 IV, XXXIV | Az amfiteatrumban akarták agyonnyilazni, de a nyilak nem ölték meg,
139 I, VII | azokat egy csoportba terelve agyonnyilazták.~Az augustus még most is
140 I, XV | vásárolt a boltokban, és majd agyonnyomták az utcákon a tolongásban.~-
141 I, VI | hogy a fiút a pajtásai agyonrugdosták. Most már fél napja kiterítve
142 I, XIX | atyafiai közt. Most aztán agyonütnek néhány zsidót, esetleg a
143 I, V | volna, míg a nobilissimus agyonvág.~A lány hangosan kacagott.~-
144 I, V | Ha én meg nem békítem, agyonvágott volna.~Quintipor elmosolyodott.
145 I, XIX | Heptaglossus nevetett.~- Csak egy agyvelõbe néz. A nagy ünnep egy évben
146 I, XIX | ünnepén a cerebroskop.~- Az agyvelõkben olvas? - kérdezte Bion. -
147 I, XXI | elõtt, s a császár a remegõ agyvelõn, amelyet a pap tenyerén
148 I, XIX | De ha ráteszem a forró agyvelõt, az mindjárt beissza, s
149 III, XXXIII | minek hívják azt a másik ágyvilágító istent, akit az Olajbogyó
150 III, XXX | az udvarmesternõn kezdve, ahányan voltak, annyifelé szaladtak
151 I, VIII | borulni, addig azonban az áhítat csöndjével tisztelendõk.~
152 III, XXIX | hegyét. Most már tudta, ki áhított rá arra a játékszerre, amit
153 II, XXII | mondatik! - kiáltotta remegõ ajakkal a pap. - Fojtsátok vissza
154 I, XVI | volna tovább kételkedni. Az ajándék nagysága meglepte ugyan,
155 I, III | pedig bõven osztogatta az ajándékokat. Legfeljebb olyan császárt
156 II, XXVI | Vagy talán azt az istennõt ajándékozod meg vele, aki méltó lett
157 IV, XXXV | augustus Róma városának ajándékozott. Azt mondják, ezzel újabb
158 I, XXI | Amasis fáraó menyasszonyi ajándékul szánt fia jegyesének, egy
159 VI, XL | felével, amelyet örömmel ajánlanál fel nekem Byzantiumban,
160 V, XXXVIII| megkísérelt óvatosságot ajánlani, azonban a császár hideg
161 III, XXXI | az isteneknek. Ebben az ajánlásban mindenki megtalálhatta a
162 VI, XL | talán az utolsó örömem ez az ajánlat ebben az életben. Látom
163 I, VII | zsákmányul ejtett vadkant ajánlhatta fel égõ áldozatul Cybelének,
164 I, XV | nyakukban, s nászuk reggelén ajánlottak föl a házi isteneknek. Addig
165 I, XII | Mind a kettõnek mozgott az ajka, de nem egymással beszéltek.
166 III, XXX | amelyek egyedül méltók a te ajkaidhoz.~Makk-szakajtókat markolt
167 I, XVI | sugallat ékesszólóvá tette ajkaikat, bár ezekben a nyugalmasabb
168 I, XVI | az álmélkodástól felnyílt ajkak fordultak Isten kiválasztott
169 III, XXIX | gonoszkodással mondta, és a hervadt ajkakra az eperkenõcsöt. A többire
170 IV, XXXIV | keble, mint Dianának, és ajkán az ég és a föld minden szépsége
171 I, XVI | szinte irigyen illették ajkukkal az üdvösség zálogául szolgáló
172 II, XXIII | Másnap megnyíltak a börtönök ajtajai a vérpad és a máglyarakások
173 I, XXI | akasztófákat rajzoltak, ajtajaikat bekenték az áldozati állatok
174 VI, XL | az istenek templomainak ajtajait hálóval szõtte be a pók,
175 I, XXI | Maxentius kilépett a fülke ajtaján.~Anthimus egyszerre nem
176 II, XXIV | fafeszületet. Közben a gyülekezet ájtatoskodásba merült, sóhajtozás és csöndes
177 II, XXII | maga Serapis templomában ájtatoskodott, ott, ahol a történendõ
178 I, XIV | levõ udvari tisztviselõkkel ájtatosságba merült az oltár elõtt, amely
179 I, IX | szemét törülgetve állt ki az ajtóba.~- Micsoda fát vágtál te
180 V, XXXVIII| szó nélkül félrelökte az ajtóból az egregiust, s rányitott
181 IV, XXXVII | mehetünk, uram.~- Hát az ajtód? - mutatott Quintipor az
182 I, XIII | Galerius csapta szét az ajtófüggönyöket. Nagy, piros arca, fekete
183 III, XXVIII | Mindig közelebb szorította az ajtóhoz, s aztán szelíden kitolta
184 IV, XXXVI | színházára, azok elállták az ajtókat. Fegyver nélkül fogtak össze
185 II, XXVI | trogloditák országából. A lezárt ajtókon keresztül is elárulta az
186 IV, XXXVII | nem zárod be õket?~- Nincs ajtóm, uram. Nem is kell. Az én
187 III, XXXI | kolbász szagával. De se az ajtórepedéseken kitóduló ételgõz, se a két
188 III, XXXI | kedélyességgel, s beugrott a keskeny ajtórésen, hogy egy-két láda félretolásával
189 III, XXXI | tudjátok-e, hogy még az ajtósaroknak is volt istene az én gyerekkoromban?
190 I, IX | császárné máskor mindig ájulásba esett a történet végére.
191 I, I | porticus porfír-oszlopai közt.~Ájult csöndet ért mindenütt, csak
192 II, XXIII | mondott semmit, s éppen ezzel akadályozta meg a törvény végrehajtását.
193 VI, XL | amely természetesen nem akadályozott meg abban, hogy nekem éppen
194 I, XXI | ha õ, a presbiter meg nem akadályozza. Nemcsak lelkiismeretfurdalásból,
195 III, XXIX | hóhérlegények elhárították az akadályt az üldözõ törvények érvényesülése
196 IV, XXXVII | vastagon fogott. Valami szõr akadhatott bele. Az írnok piszkálgatta
197 III, XXIX | megharagudna érte.~Egy kicsit akadozva mondta ezt. Éppen úgy, mintha
198 I, X | a császárt és az apát. Akar-e valamelyik tartomány kor
199 V, XXXVIII| akinek bölcsõjébe nagy akarást, de kevés értelmet tettek
200 I, XIV | kormányzásában, és mint akaratának mindenkor föltétlen teljesítõjét.
201 I, XVI | papjai útján jelentette ki akaratát. A misét rendesen maga a
202 I, XII | öregember volt. Constantinus akaratlan tisztelettel, de nyugtalanul
203 I, III | kormányrendszer se volt más, mint egy akaratnak, a Diocletianusénak megnégyszerezõdése.~
204 I, XVII | Ezért veszem biztosra, hogy akaratodon vagy talán tudtodon kívül
205 I, III | Az én menyasszonyom az én akaratomból Minervina.~- A rablány?~-
206 I, III | engedelmességet egy isteni akarattal szemben, amely villámokba
207 I, VII | látszott a rendesnél, az õ akaratuk megnyilvánulását. S tudósait
208 I, VII | hanem gazdagabbak is, mint akárhány magas rangú tisztviselõ.
209 V, XXXIX | Galerius habozott. Mit akarhat a császár?~- Dominus, figyelmeztetlek,
210 IV, XXXV | fekete szemeinek komorsága. Akárhogy kérték a testvérek, nem
211 III, XXXII | Gránátvirág, és szaladjunk innen akárhová. Ilyen fenevaddal nem maradhatok
212 V, XXXIX | hogy törõdött volna vele, akarja-e még Diocletianus a beszédet
213 III, XXVII | reménységei. Azokat is köpennyel akarják-e megszégyeníteni és elbujdosásra
214 III, XXXI | nekibátorodva a jó szótól.~- Akárki mit mond, nem olyan rossz
215 III, XXXI | szamárnak, hogy nem bízná akárkire a kocsit. Hát mért nem a
216 III, XXVII | jobban szeret játszani, mint akárkivel a világon? Hát Gránátvirág
217 III, XXIX | éjszakád lett volna.~- Arra akarlak kérni, hogy fessél ki engemet.
218 I, XV | te, másikat a hátán, hogy akármerrõl látja meg a Dominus, megakadjon
219 I, XVII | dolgait, nem mintha dicsekedni akarna velük, hanem, mint mondja,
220 II, XXV | simogatni a fákat. És éppen ezt akarnád megölni?~- Ezt, mert ennek
221 III, XXXII | egymástól, még akkor se, ha akarnának. Az istenek szíve meg is
222 I, I | lelkükre kötvén a haladni akaróknak, hogy mindig inkább kettõvel
223 III, XXXII | láttad. A lábam is láttad, ha akartad.~- Nem nagyon néztem meg.~-
224 I, XV | össze rajta.~- Mi is ilyent akarunk venni - fogott meg a lány
225 VI, XL | fiataloknak, akik boldogulni akarván, fölfelé törekszenek. Én
226 V, XXXVIII| kezével.~- Ügyetlen vagyok. Akaszd ki csak a bullám, anyám.
227 I, III | Igen, de aranykarikát akasztanak a nyakába - íratta vissza
228 IV, XXXV | aki lovastul együtt nyakba akasztható, és biztos szerencsét hoz
229 I, XV | ólomkeresztecskét. - De hiszen ez akasztófa! Vagy ez maga az isten?~
230 I, XXI | biztonságban. Házaik falára akasztófákat rajzoltak, ajtajaikat bekenték
231 I, XV | nyakába akasztott zsineget, akasztóhorgas fakeresztek koppantak,
232 III, XXIX | lábánál fogva füst fölé akasztották. Egy másik asszonyt, akinek
233 I, XI | háborút, háborút!... Csak akié a hadsereg... Tagesre kell
234 III, XXIX | megszólaltatni, hanem a költõket is, akikben, õ öregasszony létére is
235 IV, XXXV | hisz neki. Vannak emberek, akikért nem elég az Istennek meghalni;
236 I, VII | mások is megtették már, akiknél nem érezte alacsonyabbnak
237 III, XXVIII | gondolt rájuk, mint barátokra, akikre a fiú mindig számíthat.
238 I, VII | jövevény istenek elõl, akiktõl a halandók olyan titkok
239 I, VIII | lengetésével, zûrzavaros akklamációkkal ünnepelte a világ urait.~
240 II, XXV | olvasás. Félti a szemeit az ákombákomoktól. Nem jó volna felgyújtani
241 I, XX | fõtisztviselõ képes. Az új vallás aktái rendkívüli tetszésre találtak
242 III, XXX | csak a szarvakat láttam Aktaiónból. De úgy meresztette rád
243 IV, XXXV | rémségeirõl hallott, és az aktákban olvasott, újra felébresztették
244 IV, XXXV | futtukban mankóikat elhagyó ál-sántákat; egy tarkaruhás mediai követség
245 II, XXIII | ki a száján. Az asszony alabástrom szoborrá merevedett. Nem
246 IV, XXXVII | rakodópart is néptelen volt, alább, a kiöntésekben nyugodtan
247 I, VII | már, akiknél nem érezte alacsonyabbnak magát. Pertinax egy szénégetõ
248 III, XXVII | tapadó ventus textilist, alácsúsztatta a kis viasztáblát.~- Ne
249 II, XXII | reszketõ kezével a fátyolt, ám aládugott fejét mindjárt vissza is
250 II, XXII | félrehúzva a fátyolt, hirtelen aládugta a fejét. Látni akarta a
251 I, VII | amelyiknek minden ember aláfér. Mindössze annyit értek
252 I, XX | szemét csakugyan odakapta az aláhúzott szó. Most már izgatottan
253 I, XIV | sõt fontosabb törvények aláírását is elhalasztotta. Az ármaximálási
254 I, VII | halálos ítéletet kellett aláírni. Most valami magának is
255 I, XIV | senkit se óhajt látni. Az aláírt paranccsal magának a titkárnak
256 I, VII | azokat uralkodótársai is aláírták. Máskor nyilván eszébe juttatta
257 V, XXXVIII| következik. Vajon nincs-e máris aláírva a halálos ítélet, csak a
258 I, III | világkormányzó bölcsességét. Az alája vetett világ legalább, amely
259 III, XXVII | kemény kis korong akadt alájuk. Megnézte, s majdnem elsikoltotta
260 II, XXII | most vették észre, kereszt alakban volt kivésve a szikla. Talán
261 I, IX | férji beleegyezés nélkül alakította át a dicsõséges múltú sisakot
262 I, XXI | amely a polgárjogok elvonása alakjában erkölcsi halállal bünteti
263 I, VII | düledezõ kápolna, egy különös alakú, útszéli szikla, amelynek
264 III, XXIX | most nemzeti kínzómûvészet alakult ki mindenütt. Szíriában
265 II, XXII | gazdag római és görög utazók alamizsnáira, akik nagy és nem mindig
266 III, XXXI | az illetõre, õ volt a fõ alamizsnaosztogató, sovány, vékonycsontú fiatalember.
267 II, XXII | idegenek nem sajnálták az alamizsnát a feléjük nyújtott tenyerektől.
268 I, VI | lánynézõbe kínálkoztam ennek az alamuszinak! Jó gusztusod van, fiú.
269 III, XXXII | körülsuhanták õket, mint ahogy alant repülõ fecskék szokták.~-
270 III, XXXI | Quintipor az egyik karjával aláölelt a vánkosnak, a másikkal
271 I, XX | tanulmányának, s rendszere alapelveit fejtette ki a magával hozott
272 I, VII | új közigazgatási rendszer alapjává a bizalmatlanságot tette,
273 V, XXXVIII| remény?~Az orvos a szakember alaposságával felelt. A test parány részek
274 III, XXVII | meg. Így, a közömbösség álarcában legalább azt a délutáni
275 I, XX | volna. Szokott merevsége álarcát csak akkor tágította meg,
276 IV, XXXVI | Nemcsak az arcát takarta el álarccal, hanem a feje hátulját is,
277 II, XXII | a maga helyzetét ismerõ alárendelt viselkedése volt, aki a
278 III, XXXII | nem félsz, hogy megnyílik alattad a föld? Minket azzal ijesztettél.~-
279 I, XX | hamar meg kell gyújtanod alattam a consecratiós máglyát?~
280 I, III | hanem jóhiszemû rendszer. Alattvalóiban nem látott római polgárokat,
281 I, III | tanultál meg uralkodni, mert alattvalóid elõtt nem mutatod magad
282 I, VII | körülbelül az lett, ami halandó alattvalóiké. Róma népe már csak névben
283 I, III | akartalak meggyõzni arról, hogy alattvalóim hûsége nagyobb erõssége
284 I, VII | birodalom helyzetérõl. Minden alattvalót megnyugtathatott az az elégedett
285 II, XXII | rában. Most se tisztelet, se alázat nem volt az arcán, csak
286 II, XXII | rabszolgának kérkedõbb, mert alázatba öltöztetett gõgjét. Lassanként
287 I, VII | többiek is?~Az öregember alázatosan, de határozottan válaszolt.~-
288 I, XIII | várja!~Aranypálcás janitor alázatoskodott be. De nem Maxentiust jelentette.
289 III, XXVII | tüzelő szemét is, amelyet az alázatosság párás zafírhoz tett hasonlóvá.
290 II, XXIV | Péter és Pál városába, s alázatosságában azt is meri hinni, Istennek
291 IV, XXXIV | princepset, amiben nyoma sem volt alázatosságnak.~- Praetorianus vagy?~-
292 IV, XXXVII | országából, leszáll vele az albanusi tó partján, s aki olyan
293 IV, XXXV | ünnep megtartatott, a Mons Albanuson, az áldozat bemutattatott,
294 I, XIV | azt is, hogy meg fogják áldani, amit földi helytartóik
295 I, XV | és térden állva kérték áldását. Különös történeteket meséltek
296 IV, XXXIV | A hétpettyes fravashik áldják meg fegyveredet, mint a
297 I, III | teszlek boldogtalanná, fiam. Áldjanak meg az istenek azzal is,
298 I, XII | vetett keresztet:~- Akkor áldjon meg benneteket az egy igaz
299 I, XXI | ellen, akik nem hajlandók áldozatot bemutatni a birodalom
300 III, XXX | fejhez tartozó pocak.~- Áldom az isteneket, hogy megengedték
301 I, III | fakupával köszönt vissza az áldomásiváson.~- Nincs benne annyi méltóság,
302 I, V | is minden reggel gerlicét áldoz Vestának, amiért szentséges
303 I, XXI | császár szobra ellen, de áldozásra se emeli föl kezét elõtte.
304 VI, XL | pedig csak õ volt áldozat, áldozata az egyetlen Istennek, akit
305 I, XIV | rendeletet fogunk kiadni, hogy áldozatainktól a keresztények maradjanak
306 VI, XL | véres árnyát látta, akit áldozatának hitt, pedig csak õ volt
307 II, XXII | istenei közé, s maga is éppúgy áldozatban részesíti, mint a többi
308 I, XXI | mert a törvénykezés mindig áldozatbemutatással kezdõdik.~Az edictumot természetesen
309 I, XX | elszaporodtak, azóta a hivatalos áldozatokon kívül, amelyek csak az év
310 I, XIV | pedig, Tages, gondoskodj új áldozatról!~A fõpap kissé csalódottan
311 II, XXIII | részt az udvar nyilvános áldozattételein. Kétségbeesés és fölháborodás
312 I, XVII | akik velem egy oltárnál áldoznak. S mivel ezt az istentelen
313 I, XVI | magábaszállás óráját is fel kellett áldoznia, amikor szívét föl szokta
314 I, XIV | okát.~- Valaki van itt az áldozók közt, legszentebb úr, aki
315 II, XXIV | hogy egyenek a bálványoknak áldozott húsból: „vetem én õt a betegségnek
316 I, XXI | halálra ítélt anyagyilkost áldozták fel az istennek fején vékát
317 I, IX | Gyönyörû hathetes malacot áldoztam Silvanusnak, kiadtam belõle
318 II, XXII | Másnap ötven fehér tinót áldoztatott a császár Szaisz tíz templomában,
319 III, XXIX | Fölszólítottam õket, szemem láttára áldozzanak az isteneknek. Kilencen
320 II, XXII | boldogan intett a fiúnak, áldva magában a gonosz Szét istent,
321 I, XX | a világhódítónak, azt is Alexandernek hívták, s anyja a perzsa
322 I, XIX | aranykoporsóba temették Babilonban Alexandert?~Bion, aki elõvette viasztábláját,
323 I, XIX | és vízesésekkel, ahová az alexandriaiak csak akkor juthattak be,
324 III, XXXI | üvegvázákat, amelyeket õ alexandriaiaknak mondott, s amelyeket bajaei
325 III, XXXIII | Bizonyosan nem kell érte Alexandriáig szaladnom. Mindig itt tördösi
326 I, X | rábólintott, bár messzellette Alexandriát.~- Kivel fogok én a fiamról
327 II, XXVI | magát.~- Jaj, mi lesz akkor Alexandriával, ha te is elhagyod? Tudod,
328 III, XXXII | mert a gazda nagyon mélyen alhatott a maradék szénában, amit
329 I, XX | lépett a Jupiterrel?~- Még aligha találkozhattak, uram. Talán
330 III, XXXI | torok, a csíptetõt forgató alipilusok, a tejbe áztatott kenyérbél
331 V, XXXIX | az õrjöngõk nem mind az alj-népbõl kerültek ki. Sõt a plebs
332 I, V | egész testében. A lépcsõ aljában a nobilissima várta, eléje
333 V, XXXVIII| tiszteletet.~Az orvos a lépcsõk aljáig eléje ment a Dominának,
334 VI, XL | megtámadva vérébe hal az ég alján, mindig jó reménységben
335 I, VIII | felett bele nem veszett az ég aljáról felkapaszkodó borulatba,
336 I, VII | bõ termés. A rabszolgává aljasodott világ, amelytõl urát, a
337 I, XVIII | letenni kezébõl a messenai Alkaiosz dactylusait.~Gyûlölöm én
338 IV, XXXV | keresztényeknek a római diadalmenet alkalmából. A császár a kérést ebben
339 II, XXV | Euphratésztõl a Tiberisig - alkalmas-e egy világszép nõ megõrzésére?
340 V, XXXVIII| mögött hagyni, nem teszi alkalmassá a férfiak dolgaira.~Vejérõl
341 I, VII | rendtartásba. A császárnak se alkalmatlankodjanak a kéréssel, mert az tudja,
342 I, VIII | gazdagjai is sietve fognak alkalmazkodni az udvari méltóságok divatjához.~
343 I, XXI | törvényt ötven év óta nem alkalmazták, de az azért nem veszítette
344 V, XXXIX | fennmaradt szentenciájának ügyes alkalmi módosításával fejezte be
345 I, XVI | Isten talán csak erre az alkalomra hozatta ide angyalaival
346 I, I | hogy súlyosságodnak az alkamarásokat kell nevezni? Figyelmeztetlek
347 I, X | férfikor derekát és korai alkonyát. Ha nem tudta volna, hogy
348 I, V | elõször hallotta. A barnuló alkonyatban felrózsállott elõtte a költõasszony
349 II, XXV | forróság lehet, csak reggel és alkonyatkor engedje ki a palotából.
350 II, XXV | mikor az elutazás elõtt való alkonyaton utoljára sétáltak együtt
351 III, XXVIII | Tit nevezte így el az alkonyatot, s a fiú biztos volt benne,
352 I, IV | eltûnõdõ arccal nézve az alkonyodó napba. Észre se vette, hogy
353 I, I | hogy az mégse tökéletes alkotás. Nincs benne szabályozva,
354 VI, XL | fogja olvasztani, hogy olyan alkotásokra használja fel, amelyeket
355 I, I | tovább fejtegette az új római alkotmánytant.~- Nos, hadd hallom, micsoda
356 I, XX | aranyból és elefántcsontból alkotott szobra mégis lezuhant állványáról,
357 I, XVII | higgyen. Az istenek úgy alkották meg a halandókat, hogy sóvárogjanak
358 IV, XXXVII | Valamennyit le bírok belõle alkudni.~- De útiköltséged nincs,
359 V, XXXIX | már akkor a vestibulumban alkudozott a rabszolgával, hogy mennyiért
360 IV, XXXVII | antiochiai kereszttõl az alküone-madár eldobott tolláig, aztán
361 III, XXXIII | levelek közé.~- Vége az alküonei napoknak, Gránátvirág -
362 III, XXVII | valamikor emberek voltak. A nõt Alküonénak hívták, a férfit Keüxnek,
363 I, XVIII | Quintipor tenyerébe hajtott állal üldögélt abban a kis fülkében,
364 I, XX | értesülést szereztem, hogy az államfelforgató mozgalmak szálai mind egy
365 I, XX | készített, döntõ fegyvereket az államfõ rendelkezésére bocsássa.
366 I, XI | asszonyok mulattatásával, és államfõi tapasztalataival hozakodott
367 I, XIV | újabb gondot jelentett az államhajó kormányosainak, s az örményeknek
368 I, XIV | búzát, amelybõl négy az államot illette. A kizsarolt provinciák
369 I, XX | foglalkozást keresni, ami az államra nézve lesz legnagyobb veszteség.
370 I, XVIII | Akkor nem jól ismered az államtitkokat. Maxentius kérésére tegnap
371 I, XIV | mindenki elõtt. A legkisebb államtitok is olyan szikra, amibõl
372 I, VII | fizetést is húztak, nem az államtól, hanem a községektõl. Minden
373 I, XVII | ez nem érzés dolga, hanem államügy, amely egyedül a császárra
374 III, XXXIII | látta a kertész borostás állán. De nem ezért szólt. Meghatotta
375 I, VIII | az istenek oltára elõtt állana.~A telihold a keleti oldal
376 I, VII | Addig ugyanis, míg a háborúk állandóak voltak, olcsón lehetett
377 I, VII | munkaerõvel. Mióta a császár állandósította a békét, a nagybirtok nem
378 I, VIII | amelyekben az aranykor állandósul a földön. Nem lesz szükség
379 I, XX | határ legkényesebb pontján állandósuljon a nyugtalanság. Itt vannak
380 I, I | szentséges Dominus maga állapította meg, tehát aki azokat elhibázza,
381 I, XXI | tette az, hogy felesége állapota jobbra fordult. Mégpedig
382 V, XXXIX | másnap ágynak esett, s állapotát az orvos olyan nyugtalanítónak
383 I, I | valami palotakormányzói állásba is.~Nonnus a címeket és
384 III, XXXIII | a rabszolgát még elõkelõ állásban sem illette meg gyaloghintó.~-
385 I, XVII | császárral együtt. A császár álláspontja az volt, megfelelõen az
386 I, VIII | lehet közeledni. Várakozó álláspontra kellett helyezkedni. Ha
387 IV, XXXVI | készült, és az ilyen nagy állásra pályázók sorsa rendesen
388 II, XXII | ösztökéljétek rohanásra állataitokat, talán még elérjük a szakadékot.~
389 I, XVIII | Genesius, aki mestere volt az állathangok utánzásának, a bika rekedt
390 II, XXII | ellene, és visszakövetelte állatisteneit, akiket elérhet és megfoghat.
391 IV, XXXV | adóban foglalták le valami állatmutogatótól a Mars-mezõn. Azt
392 II, XXII | fölszalagozott áldozati állatokat. S mikor mindenki azokat
393 I, VII | szelekben, a sziklákban, az állatokban. Ha valaki megütötte a könyökét,
394 I, I | Ne bõgessétek ezt az állatot! Ha behallatszik az augusta
395 I, XVIII | ráborulva a nyivákoló állatra. Egyszerre odarohant az
396 I, VII | emberrel, se semmiféle lelkes állattal nem találkoztak. A császárnak
397 VI, XL | s azt képzelem, ugyanígy állhat a dolog az emberfejekkel
398 I, XX | ezeknek a minden újságon kapó, állhatatlan lelkû lótenyésztõknek a
399 III, XXIX | is megszégyenítették az állhatatosságban. A férfiak közt mindenütt
400 I, XVII | mert a kamarás nem emberi állhatatossággal viselte el a minden harmadnap
401 II, XXIV | mint az egyház oszlopaitól, állhatatosságot követel. S csakugyan a bíróság
402 I, XVII | ma is, mert másképp nem állhatna fönn a világ, de elhomályosodott,
403 I, III | az ellencsászárok hadai állhatták útját, hanem a saját zsoldosai
404 III, XXIX | házból, hogy meg kellett állítanom kocsimat. Egy lictor állt
405 I, XX | szavaiból meggyõzõdhetsz állításaim igazságáról.~A császár a
406 II, XXII | való viaskodásában Serapist állíthatja maga elé felelõsnek. S hogy
407 V, XXXVIII| megerõsíti ezt, és azt is állítja, hogy mikor a lélek elhagyja
408 II, XXII | istenek közül. Mert azt állítják magukról, hogy õk csak egy
409 I, XX | és szentséges színed elé állítom a hiteles tanút, akinek
410 V, XXXIX | de füstölõ serpenyõt nem állítottak oda ravatalához, se a vestibulumba
411 VI, XL | Lactantiusom, mintha én soha nem is állítottam volna ennek az ellenkezõjét.
412 I, XX | tervezte, hogy maga elé állíttatja a keresztények néhány bebörtönzött
413 II, XXII | letakart szobra is fel volt állítva. A császár, tisztelvén a
414 I, XIX | felesége, Faustina emlékére. - Álljatok félre, mert ezek nem nézik,
415 I, VIII | pillanatra olyan volt, mintha állna, aztán elkezdett siklani
416 I, V | csináltatnék neked egy oltárt, azon állnál egész nap, szobornak, nem
417 I, XX | ha én akkor mellette nem állnék? Talán a Nagy Sándor fiának
418 V, XXXVIII| azonban csak meg kellett állnia. A nikomédiai palotát ugyan
419 I, VI | Quintus, a kertész láncos álló-létrájával végigcsörömpöli az atriumot.
420 V, XXXIX | hallatszott. Az elsõ sorokban állók, többnyire udvari és katonai
421 V, XXXIX | császár szavait a mögöttük állóknak. Messzirõl, a tér közepe
422 I, X | Quintus akkor Pessinusban állomásozott, egyenesen hozzájuk vitte
423 IV, XXXV | hirdetett az egyház érdekében állónak. Itt, a hûvösebb környezetben
424 V, XXXIX | meg, akik az elsõ sorokban állottak.~- Öreg ember áll elõttetek,
425 I, XIV | cimboráltak, akikkel akkor harcban állottunk. Vad és erõszakos emberek
426 I, XXI | hogy mikor a császár elõtt állsz, akkor nem vagy bakó. Különben
427 II, XXII | a classicum, és sehol se állták útját hivatalos szónokok.~
428 I, IX | ne, mondom, tán zsidónak álltál be? Nem õ, azt mondja, hanem
429 I, X | csak nem néztél meg. Én ott álltam az anyám mellett, mikor
430 III, XXVII | lemenõ napba, ahol most állunk. Animula, vagula, blandula...
431 I, XX | alkotott szobra mégis lezuhant állványáról, és darabokra tört a mozaikon.
432 II, XXV | keresztül ringatta beteg álmaiban, nem merte, a másikat idegen
433 III, XXX | ég mennyezetét nem lehet almamaggal elérni. Tit finom füle már
434 III, XXX | akasztotta függõnek, egy almamagot is adott neki, másikat õ
435 I, XXI | most már õ is az augusta álmának, hogy Galerius megjelenése
436 I, XI | úgy látszott, hogy mire az almára kerül a sor, nem lesz, aki
437 I, XX | vérû tanítvány! A felesége álmára gondolt, de õ nem Pantaleon,
438 I, XVI | Mindenfelõl lángoló szemek és az álmélkodástól felnyílt ajkak fordultak
439 I, XVI | kétséget támasszon bennetek.~Álmélkodó felkiáltások hallatszottak.
440 I, XV | Egyszer - ezen a történeten álmélkodtak a legjobban - a város határában
441 III, XXXIII | összevisszaságot beszéltél az éjszaka álmodban - mondta másnap Trulla. -
442 IV, XXXVII | rothadt szalmán, és arról álmodna, hogy korbácsot kap-e holnap
443 I, V | sikoltva mondta:~- Ez igaz? Nem álmodom? Igazán mondod? A Szapphó-verset?
444 I, XIV | hogy aludt, sõt még azt is, álmodott-e valamit. Hellászról is beszéltetett
445 II, XXII | magasságáig emelte? Ez a szomorú álmodozás, ez a minden örömtõl való
446 I, X | szükség rájuk - folytatta álmodozó derûvel. - Talán meglep,
447 IV, XXXVII | fölült. Eddig feküdt, és álmodta az egész beszélgetést. A
448 IV, XXXVII | Most pedig kis Titrõl álmodunk - intett mosolyogva a két
449 I, VI | õ elûzi tõletek a gonosz álmokat. Vegyétek elõ, ha könnyes
450 III, XXXIII | hajnalban aludt el, s rossz álmokból riadozott föl. Quintus jelent
451 III, XXXI | kívánsága szerint cselekszem.~Álmosan nézett a dajkára, hogy hátha
452 I, XI | Titanilla kedvetlen volt, és álmosnak mondta magát.~- Én meg nem
453 I, I | halk kuncogás verte ki az álmosságot. A notariusnak egy szál
454 I, VI | van.~Hamar elaludtak, s álmuk mély lehetett. Nem hallottak
455 IV, XXXV | azzal gyanúsította, hogy álmukban bólogatnak. Nem volt megelégedve
456 I, IV | ügyetlen volt, fizessen!~- Álom-solidusokkal? - fordította kifelé a lány
457 I, XXI | meg, amelyikre a második álomban ígérkezett, s úgy, ahogy
458 I, V | nobilissima körülnézett, mint aki álomból ébred.~- Hát nem a császár
459 IV, XXXVII | csakugyan nekikészült a szép álomnak. El is aludt mindjárt, de
460 I, XV | elvégezte esti imádságát, és álomra hajtotta fejét. Csak virradatkor
461 I, XV | végébe, annak sohase lesz álomszuszék az ura.~Jobban szemügyre
462 IV, XXXVII | piros és fehér mákvirágok álomtejét csorgatja a fénybe és sötétbe
463 I, XX | ecettel porlasztotta az Alpeseket.~Diocletianus csak most
464 III, XXIX | dobott gyermekekkel. Az Alpesektõl idáig keresztek szegélyezik
465 I, VIII | pillantva. Nem lehetett tudni, alszik-e, vagy csak nem tartja érdemesnek
466 I, XXI | benne. Elégnek vélte, ha általánosságban szól mindenkihez, s fenyegetéseivel
467 IV, XXXVI | hagyó, pikkelyekbõl álló általvetõben, az egész homlokát eltakaró
468 I, XXI | volt benne keltve. Csak az altathatta el, ha a princeps ellenség
469 V, XXXVIII| napra kegyes hazugságokkal áltatni. Bezárkózott azután a comes
470 I, VI | ágyazás költségeit meg az altató italokat. Az isten maga
471 I, X | Most mégis menj haza, aludd ki magad, talán kifárasztott
472 III, XXXIII | a feje, úgy látszik, nem aludta ki magát, s talán a betegség
473 VI, XL | körülveszi a szent csúcsot, ha alulról tekint föl rá az ember.
474 I, XXI | s a világhódító tovább alussza álmát mézágyában. Az õ égbemenetele
475 I, VI | Tegyétek a fejetek alá, mikor alusztok, és õ elûzi tõletek a gonosz
476 I, XVII | Megpezsdül-e a vén csontjaidban az alvadt velõ, ha eszedbe jut kamaszkorunk,
477 IV, XXXIV | fogva és el nem eresztve még alvás közben sem - más volt, mint
478 V, XXXIX | tartása, és veszélyes az alvilági istenek megsértése, de mindennél
479 I, VI | Somnus isten megkeni az alvók száját. Megfüstölték a szent
480 I, XVI | A tízparancsolat hegyén alvónak Dániel próféta jelent meg,
481 II, XXII | is. Lehet, hogy ezek még ama nagy fáraó ideje óta itt
482 II, XXII | valami vad harci sikongás. Amaleket és Moábot emlegette, akiket
483 I, VI | Ez a falnak zuhant neki, amannak a feje csúszott le a vánkosról.
484 I, XXI | Heptaglossus a kõrõl leolvasta, Amasis fáraó menyasszonyi ajándékul
485 I, VI | gusztusod van, fiú. De neked is, amatricula! Hát kellene, szép fiú,
486 I, XIX | sietett ki a sírboltból, s amazok beszélgetve követték.~Mnester
487 III, XXXI | Keménykötésû fickó volt, ámbár még egész gyerekember. Egy
488 III, XXXII | a pirulásában, és nagyon ambicionálta, hogy õ szoktassa le róla.~-
489 I, VII | zavaros magasságokba. Zeusz ambroziás fejére, Apolló ezüst húrú
490 I, IV | hajadon-ábrázathoz? Vagy az antiochiai ambubáják így jobb szeretnek? No,
491 I, XVIII | pergameneket teregette maga elé, amelyeken a gadarai Meleagrosz
492 III, XXVII | most úgyis lakatlan. Az, amelyikbe ő költözött, valamelyik
493 II, XXII | fõpap õriz egy könyvet, amelyikben föl van jegyezve, hogy a
494 II, XXVI | pattanhattak le arról az oldalról, amelyiket a nobilissima ölelt át.~
495 II, XXIV | mellét verdesve válaszolt:~- Amen!~De azért hangfojtó szövetekbe
496 IV, XXXVII | pénze a császárnak sincs, amennyibe ez kerül.~- Mennyit számítasz
497 IV, XXXVII | S van már annyi pénzed, amennyiért megveheted az engedélyt?~-
498 I, V | csak ezt a gemmát.~A vésett ametiszt-csiszolaton egy nimfa kínálta oda keblét
499 IV, XXXIV | Kivégezték mint istentelent. Az amfiteatrumban akarták agyonnyilazni, de
500 II, XXIV | a vértanúk elé, és sokan amiatt is tértek meg, mert úgy
|