Rész, Fejezet

17569      II,  XXV    |                     is, míg nyíltan magukénak vallhatják.~Azért egy kicsit félve
17570       I,  XVII   |                       tömeg akármelyik istent vallja urának, elbolondítható és
17571      IV,  XXXV   |                       világosságot, Krisztust valló beszédeinek sima oszlopára
17572       I,  XXI    |                 elmeháborodott volt. Anthimus vallomásából kiderült, hogy nagyon is
17573       I,  VII    |                       szónok befejezte elõírt vallomását az alattvalók boldogságáról,
17574       I,  III    |              Constantius levelét, aki õszinte vallomást tett az imperátornak.~-
17575       I,  IX     |                        keskeny szája nem arra vallottak, hogy ez az ember az istenek
17576       I,  XXI    |                      s ezek valóban zsidóknak vallották magukat, de mikor agyonkövezték
17577       I,  VIII   |                       a magister állt, karján vállra való leplekkel és lábtartókkal.
17578       I,  XIV    |                     papját megostorozták.~Egy vállrántással lecsúsztatta felsõtestérõl
17579       I,  I      |                       Egyéb ruhája nem volt a válltól térdig érő bőrkötőnél, amelyet
17580     III,  XXX    |                   egyet, s azt dobják hátra a válluk fölött. Próbálják ki, melyiköké
17581      VI,  XL     |                       lovagrend válogatottjai vállukon vitték ki a gyásznyoszolyát
17582      IV,  XXXV   |                      hogy a varjak galambokká válnak tõle. Hírneve nagy sokaságot
17583       I,  XX     |                  istentiszteletük is hasznára válnék a gazdasági életnek, a maguk
17584       I,  II     |                     fiú. - Hogy el ne kelljen válnom tõled. Én se szeretek senkit
17585      II,  XXII   |                     mondatik. Így jár az, aki válogat az istenek közt.~A császár
17586       I,  XVIII  |              önmagáért volt szeretetre méltó, válogatás nélkül mindenkihez az volt.
17587     III,  XXVII  |                    vízben, vizen és szárazon. Válogathatott a virágos bárkák, a futórózsás
17588       V,  XXXIX  |                    keveredni. A hatezerötszáz válogatott katona magatartásán, akik
17589      VI,  XL     |                     hetedik napon a lovagrend válogatottjai vállukon vitték ki a gyásznyoszolyát
17590     III,  XXIX   |                keresztül terel hozzá, hanem a valóság szaru-kapuján át.~- Olyan
17591       I,  XI     |                Discordia istenasszony kezdett valósággá sûrûsödni. Titanilla már
17592     III,  XXVIII |                   megakad rajta. De még ez se valószínû, mi néznivalót találhatnának
17593       I,  VI     |            Összefogattam belõlük egy csordára valót, és istenük sorsára juttattam
17594      VI,  XL     |                     között, anélkül hogy szót váltanék az árnyakkal, amelyekkel
17595       V,  XXXIX  |                          mikor már ki kellett váltanom azok közül, akikkel együtt
17596       I,  VII    |                öregség hozza magával ezeket a változásokat. Az ember lefelé megy a
17597       I,  XXI    |              változott embert nézték, hanem a változatlan törvényt, amelyet már a
17598      IV,  XXXV   |                    ascendens és az aspectusok változatlansága mellett a Szûz fáklyája
17599       I,  XX     |                      a vérfertõzések száma és változatossága szerint mérvén az érdem
17600       I,  VII    |                       amikor a zsellér gazdát változtathatott, ha a sorsa úgy kívánta.
17601     III,  XXXI   |                       A gazdagok összeadták a váltságdíjat, s a legszegényebb koldus
17602      IV,  XXXVII |                      is, hogy most már sohase válunk el egymástól?~- Azt is,
17603       I,  VII    |                     szélét, a legszegényesebb vályogházakat, az egyikbõl kutyaugatást
17604       I,  VIII   |                       a márvány­medencékbe és vályúkba.~A cataphractariusok kíméletesen,
17605      IV,  XXXVII |               gabonaraktárak elõtt, amelyek a vám­hiva­tallal együtt nézegették
17606      IV,  XXXVII |                      után, mert az mindjárt a vámház sarkán beült egy kétkerekû
17607       I,  XIV    |            nemesfém-állomány egyre csökken. A vámosok jelentése szerint a legtöbb
17608      II,  XXII   |                       hivatalos római élet. A vámtisztviselőkön és adóbehajtókon kívül néhány,
17609       I,  III    |                    erõt vettek a burgundokon, vandálokon és gepidákon, ellened vannak
17610       I,  X      |                      is mit mondhatna neki? A vándorévek nagyon messze elvitték tõlük.
17611       I,  XIII   |                    fürdõ után újra visszabújt vánkosai közé. Maga se tudta, mi
17612     III,  XXXI   |                     egyik karjával aláölelt a vánkosnak, a másikkal eltakarta az
17613       I,  IX     |           Gyereksírást akarsz egész éjszaka a vánkosodon?~- Ó, csak egyszer hallhatnám
17614       I,  VI     |                        Valeria visszanyomta a vánkosokra, és két tenyere közt maga
17615       V,  XXXVIII|                    Gyere közelebb. Nyúlj be a vánkosom alá. Papiruskönyvecskéket
17616      IV,  XXXIV  |                     fejének helyet csinálni a vánkoson, elaludni a szíve dobogásán,
17617       I,  VI     |                  amannak a feje csúszott le a vánkosról. Titanilla rémülten futott
17618     III,  XXXI   |                      rángatják a feje alatt a vánkost. Trulla bökdösött a bordái
17619       I,  X      |               Quintiporra tekintett, aki néma várakozással éppen egy Antinous-szobor
17620       I,  XII    |                 presbiter. Anyád az õ házában várakozik, s õ azért jött elébünk,
17621       I,  XII    |                  haragját.~Nem kellett sokáig várakoznia. A fehér asszony keresztet
17622       I,  VIII   |         megfélemlítéssel nem lehet közeledni. Várakozó álláspontra kellett helyezkedni.
17623      IV,  XXXVI  |                      mindenki a helyén ül, és várakozóan néz a színpadra. Most már
17624       V,  XXXIX  |                      hogy a tömeget veszélyes várakoztatni.~- Nem várakoztatom - nézett
17625       V,  XXXIX  |                 veszélyes várakoztatni.~- Nem várakoztatom - nézett föl a császár. -
17626       I,  IV     |                    utánunk!~Azután belekarolt Varanesba.~- Venust aranyhálóval kellett
17627       I,  VI     |                   Hiszen integettem is feléd. Varanesszel ültünk a lugasban. Igazán
17628      II,  XXV    |                    volt, a római és a perzsa. Varanestõl, a félkezû perzsa királyfitól,
17629       I,  VI     |                   palota megtelt az uralkodók várásának izgalmaival, a beteg lélek
17630      IV,  XXXVII |         Anulinus-palotába, amelynek kapujában várást parancsolt neki.~Az asztalon
17631       V,  XXXVIII|                   fel-felkapva, mintha valami váratlant hallana, vagy nagyon várna
17632       I,  VII    |                       kapuig. S ott is sokáig váratták az istenek, mintha maguk
17633       I,  VI     |                      hogy a flamenek legõsibb varázsigéiket mormogták el felette; pedig
17634       I,  XX     |                 felett a csontok felett olyan varázsigéket mondanak, amelyek lelküket
17635      II,  XXIII  |                      hogy az új isten, noha a varázslatban jártas, inkább alattomos,
17636       I,  XX     |                 pártfogói, hogy ezek a gonosz varázslók ismét életedre törnek? Nikomédiában
17637      II,  XXIV   |                     istenektõl, és keresztény varázslókkal adta magát össze, hogy vállalatát
17638       I,  XV     |                       az orvos hozott neki.~- Varázslókönyv? Azzal gyógyította meg a
17639     III,  XXXI   |                   azonban, akinek mint jónevû varázsszer-kereskedõnek jó összeköttetései voltak
17640     III,  XXXI   |                     orvosi gyógyfüveken kívül varázsszerekkel is kereskedett. Sárkányvér,
17641     III,  XXXIII |                    nevettek, egy zöldkötényes varga azt sóhajtotta, hogy bár
17642     III,  XXIX   |                   megtagadja, attól az ura se várhat hûséget.~Constantinus rajongó
17643       I,  VI     |                      megmondta álmában, mitõl várhatja nyomorúsága enyhülését és
17644      II,  XXIV   |                      hajója korán indult, nem várhatta meg a többiek felszóla­lását,
17645      IV,  XXXV   |                     azzal a reménnyel, hogy a varjak galambokká válnak tõle.
17646     III,  XXXII  |                  sóhajtotta el magát a fiú.~- Várjatok - mosolygott a sekrestyés. -
17647     III,  XXX    |                   próbálgatta a lábát. - Kár. Várjunk. Hála az isteneknek, a jobb
17648       V,  XXXVIII|                váratlant hallana, vagy nagyon várna valamit.~- Carrhael - csikorította
17649      IV,  XXXV   |                      kiérti, milyen feleletet várnak rá.~
17650     III,  XXVIII |               hangjából az indulatot.~- Talán várnál a megjegyzéseiddel, princepsem,
17651      II,  XXIII  |                      viharzott végig az egész váro­son. Elõször csak azt zúgták,
17652     III,  XXVII  |                ragyogó madárra. - Te is hiába várod Keüxöt?~Gránátvirág magyarázta
17653      IV,  XXXIV  |                    madárléppel bánni.~- El is várom a feleségemtõl - ringatta
17654       I,  XV     |               Antiochia legnagyobb keresztény városa a birodalomnak. Legföljebb
17655       I,  XVII   |              természete, ma reggel Nikomedész városából megérkeztem Antiochus városába.
17656       I,  VII    |                      a menet, Galateia gazdag városához, ahol az útiterv szerint
17657       I,  XIII   |                       hordoztatta meg Perzsia városaiban. Nemcsak hadi érdek, de
17658       I,  IV     |                  összekötve. Ötszáz év óta, a városalapító Szeleukosz Nikatortól kezdve
17659      II,  XXII   |                     Igaz, hogy a Delta néhány városán kívül, amelyeket elkerült
17660       I,  III    |                       hitték, a keleti caesar városavatásra érkezik. Constantius, akinek
17661       I,  XIX    |                    Porta Solis felõl, amely a városbástya végérõl nyílt a városba,
17662       V,  XXXIX  |                    három lovas vágtatott ki a városból, de nem a kikötõ felé, hanem
17663       I,  XX     |                  tudományt, amellyel a mûvelt városkormányzó meg akarta menteni a biro­
17664     III,  XXXII  |                       laktak, hanem sírjaik a városok kapuitól kezdve az országutak
17665       I,  XIV    |                       is beszéltetett vele, a városokról, amelyeket látott, és emberekrõl,
17666       I,  VII    |                   miatt. Egynapi járóföldre a városon túl a császár arról értesült
17667       I,  II     |                    szemverés ellen való füvet varrt a ruhámba. Nem tudom, kitõl
17668       I,  XVIII  |                     bronz atramentumot, fölka­varta benne a fekete szépianedvet,
17669      II,  XXVI   |              Gránátvirág? Igazán igaz? Mindig vártál azóta? Nézd, milyen hideg
17670      IV,  XXXVII |                       azok közt volt egy nagy vas-candelabrum is, amit senki se akart
17671       I,  XXI    |                        hogy meztelen testüket vas-horgokon vonszolják végig az utcákon,
17672      II,  XXIV   |                     istent imádtak, s mivel a vasárnapot szentelték neki ünnepül,
17673       I,  I      |                 ezüstöt is. Aki a piacra ment vásárolni, zsákokban vitette maga
17674     III,  XXVIII |                      megírta, hogy már meg is vásárolta a számára a palotát a Via
17675     III,  XXXI   |                 leginkább az örökség-vadászok vásároltak, mert ha azzal a nagybácsi
17676     III,  XXXI   |             vállalkozó. - Nemcsak a csontokat vásárolták el elõlem, de még az istentelenek
17677       I,  VIII   |                   Dioscurok temploma elõtt, a vásártéren meg­kezdõdött az áldozati
17678      IV,  XXXV   |                      óriás fatörzseket cipelõ vasas-szekerek, amelyek nyikorgása és csörömpölése
17679     III,  XXIX   |                   agyába sütni a hajgöndörítõ vasat, és gonosz vén szívébe fúrni
17680     III,  XXIX   |           elválasztani tõle, ott verték agyon vasdorongokkal.~De a legnagyobb hõs talán
17681      IV,  XXXVII |                       javítani se volt szabad vaseszközzel, átért a Tiberisen túlra.
17682      IV,  XXXVII |                    orvosokkal, etették vele a vasfûgyökeret, itatták két hétig napjában
17683     III,  XXXIII |              fatörõvel, lehúzván az ujjáról a vasgyûrût, amit mocsaras vidéken a
17684       I,  XVIII  |                    gyermeket gyûlölte, akinek vashegyû vesszeje nemcsak beletalált,
17685       I,  XVIII  |                 feszíti, ~Csak szívem veri át vashegyü vesszejivel. ~Gyönge madárka
17686       V,  XXXIX  |                     ha a kivégzettek tetemeit vashorgokra erõsítve meghempergetnék
17687      II,  XXVI   |                  fának. Sokáig magán tartotta vaskapocs-öleléssel a reszketõ testet, és égette
17688      IV,  XXXVII |                  siettethetem boldog­ságodat.~Vaskos kis libellust húzott elõ,
17689       I,  XVI    |                       juttatja a kereszt. Kis vasládába zárva elásta a szent palota
17690      IV,  XXXVII |            Candelabrum isten házát.~A rozsdás vaslámpás csakugyan ott állt márványemelvényen
17691      IV,  XXXVII |                    Huszadikban vagyok.~A toll vastagon fogott. Valami szõr akadhatott
17692       I,  XXI    |                       letette. Ez közmeg­nyug­vásul szolgált, mert nyilvánvaló
17693      II,  XXIV   |                   voltát. Ne verd meg haragod vasvesszejével bûnös lelkét, hanem mosd
17694     III,  XXXIII |                       neki lictor-ruhában, és vasvesszõvel verte a hátát, de az az
17695      IV,  XXXV   |                     bronzkeresztes, olajozott vászon-lámpásokat vagy szurkos fenyõfáklyákat.~-
17696      II,  XXIV   |                     amelyet Salsula, a gazdag vászongyáros ajánlott fel a gyülekezetnek
17697      II,  XXIV   |                    kockáztatott vele. A többi vászongyárosok már rég azt rebesgették,
17698     III,  XXXI   |                       Egy széles, bõrkarimájú vászonkalapot gyürkélt, amilyent a halászok
17699      IV,  XXXVII |              Bizonyosan tudom, hogy egy sárga vászonkendõbe kötöttem. De hát hol vegyek
17700     III,  XXVII  |                      egészen kicsi, rózsaszín vászonnal födött viaszos lapot. Bevallotta,
17701      II,  XXII   |                 odadobott neki valami piszkos vászonrongyot, amit egy üvegbõl húzott
17702       I,  XXI    |                 kivett belõle egy bíborfoltos vászonzacskót, széthúzta a zsinegre járó
17703     III,  XXX    |          elragadtatott mosollyal. - Egy ezüst vázán láttam egyszer.~Nem mindig
17704      IV,  XXXV   |                 rhetor csöndesen és nyugodtan védekezett, néha saját fegyvereit fordítván
17705       I,  XX     |                   szemben is, nem támad, csak védekezik. A keresztények istene minden
17706      II,  XXII   |                      nem lett volna kénytelen védekezni. De úgy látszik, nem olyan
17707      II,  XXII   |                    hallgatásra, a mindenkitõl védekezõ bizalmatlanságra. A fiánál
17708       I,  XXI    |                megtámadott keresztények azzal védekeztek, hogy a firkálásokkal a
17709      II,  XXIII  |                  Szelíden, de elszántan vette védelmébe az isteneket. Az ember sohase
17710      IV,  XXXV   |                       az igaz Istent és hívei védelmét szolgálja a császár udvarában
17711       I,  XXI    |                      se kímélték, továbbra is védelmezi a császárt. De kicsodák
17712       I,  XVI    |                    rossznéven vette, mert nem védelmezte meg, mikor korbácsra ítélték.
17713       I,  VII    |                     nála hitványabbak nektárt vedelnek. S neki sokáig kellett türtõztetnie
17714       I,  IV     |                erkélyrõl, amelyet bíborponyva védett a napsütéstõl, kacagás hallatszott.
17715       I,  XXI    |                      a haza csak a hazafiakat védheti meg. A keresztény tehát,
17716     III,  XXIX   |                   forró szurokkal töltött üst védi az isteneket, Kappadóciában
17717     III,  XXX    |             Pausilypon, a Gondûzõ villa, ahol Vedius Pollio rabszolgák húsával
17718       I,  I      |                        Neked mindegy, vajúdók védõje, én meg jobban járok vele!~
17719     III,  XXXIII |                      néppel, ha mindenki a mi védõszárnyaink alá helyezkedik, és mindenképp
17720     III,  XXXIII |                        amelyek rejtekhelyüket védték a romok mögött. Cera pusillák,
17721       I,  XV     |                istennõ, aki ezt teszi a tórus végébe, annak sohase lesz álomszuszék
17722       I,  VIII   |                       azzal fejezi ki beszéde végének közeledését, hogy tógáját
17723     III,  XXXI   |                     félsz, kis Tit?~- A világ végétõl meg a haláltól is félek.
17724       I,  XIV    |                       magisternek. Továbbítás végett tudatta a praepositusszal,
17725     III,  XXVIII |                        amint rabszolga­munkát végez. Vajon Tit mosolygó szeme
17726       I,  XIX    |                   mert félek, hogy Osiris nem végezné el helyettem, vagy nem olyan
17727       V,  XXXVIII|                       beteg feje alól. Sürgõs végeznivalói vannak, mondta a szokott
17728     III,  XXXI   |                   boltos. Reggeli tüsszögését végezte, pillátlan szemeivel a napba
17729       I,  XIV    |                     mindig elmondta neki, mit végeztek és mire készülnek a szent
17730      IV,  XXXV   |                       egyetlen keresztény sem végeztetett ki.~Az utolsó mondatot a
17731       I,  XXI    |                     közt van. Éppen azért nem végeztettem ki a másik istentelennel,
17732      IV,  XXXVII |                    megegyezel velük, vigyázva végezzék ki, ne nagyon torzuljon
17733       I,  I      |                      Dominust illeti, azonban véghetetlen kegyelmessége nem tekinti
17734       I,  VI     |                kertész láncos álló-létrájával végigcsörömpöli az atriumot. Az oszlopok
17735     III,  XXX    |                      hátat fordítva a fiúnak, végigdõlt a fûben. De nem sokáig bírta
17736       I,  V      |                      róla semmit. Azt hiszem, végigeresztené a seprõnyelet a fián, ha
17737     III,  XXIX   |                   pedig - ettõl a gondolattól végigfutott rajta a hideg - akár éjszakának
17738       I,  XVIII  |          gyönyörûségtõl, ahogy a karcsú ujjak végigfutottak a kegyetlenül feszülõ bõrön.
17739       I,  XX     |                      a nem pillantó szemekbõl végiggördült a sárga, ráncos arcon.~Eszébe
17740     III,  XXVII  |                     nyugtassa megint a fejét. Végighevert a füvön, bal karját a feje
17741      IV,  XXXIV  |                    apja?~Maxentius néhányszor végigjárta a szobát, aztán elmosolyodott,
17742       I,  XIV    |                       köszöntését, és párszor végigmenve a szobán, rövid parancsot
17743      IV,  XXXVII |                     csak álom lehet, de aztán végignézett magán, és látta a zöld ruhát
17744       I,  IX     |                      megfordult a császár, és végignézte Quintiport.~- Mi a szolgálatod?
17745       I,  VI     |                         lágyult el Valeria, s végignyúlva az ágy szélén, átölelte
17746       I,  V      |                 gondolni a gondolatot. A lány végigrúgta magát a pamlagon, és szinte
17747     III,  XXXII  |                     lett volna szabva. A lány végigsimogatta benne.~- Tudod, hogy már
17748       I,  XX     |                  csengõ szava egész szobasort végigsivított. A fõmagasságú szolgák bent
17749       I,  IV     |               letérdelt, és fölemelt karjával végigsúrolta homlokát. A köszöntés jelével
17750      IV,  XXXVI  |                   sarkába, mint a szobájának, végigtapogathatja minden polcát, mint egy
17751       I,  I      |                 mindannyiuktól.~A matematikus végigtapogatta az övét.~- Otthon felejtettem
17752     III,  XXVII  |                 helyet, nem azért, mert innen végigtekinthették a lábuk alatt szendergő
17753     III,  XXX    |                       elalszik, elõbújnak, és végigtipegnek rajta.~Megfordult, mihelyst
17754       V,  XXXIX  |                      karjába roskadt császárt végigvitte a folyosón, amely a császár
17755     III,  XXIX   |                    nõkrõl.~Titanilla most már végképp nem tudta, mit gondoljon.
17756       I,  XIV    |                     meg a negyedfélezer dénár végkielégítést aranyban és ezüstben viszik
17757       I,  XX     |                     jelek szerint megindult a végleges leszámolás a vesztére törõ
17758      II,  XXIII  |                       parancs, amit nem lehet végrehajtani, és nem volt értelme olyan
17759      II,  XXIII  |                    akadá­lyozta meg a törvény végrehajtását. Nem avatkozott semmibe,
17760       I,  IV     |                    fia vagyok, akinek hóhér a végrehajtója.~Fölkapta a lány pávatoll-legyezõjét,
17761       I,  I      |            eltévesztette a sorrendet. Ügyesen végrehajtott köhögés után folytatta:~-
17762       V,  XXXIX  |                       szeretetétõl serkentve, végrehajtották az üdvös és hasznos fenyítõ
17763      IV,  XXXVII |                      év múlva, mikor meghalt, végrendeletében visszaadta neki a szabadságát,
17764      IV,  XXXVII |                       ne ijedj meg. Nem rossz végrül emlegetett. Csak olyan félrebeszélésbõl.
17765       I,  I      |                   hogy aztán a császári udvar végtelenségében összefusson.~Bion elõbb
17766      IV,  XXXVII |            vászonkendõbe kötöttem. De hát hol vegyek én annyi pénzt, ettem magamat,
17767      II,  XXIV   |                      kívánta, hogy rabszolgái vegyék fel a keresztséget. Õ maga
17768     III,  XXXI   |                  domina. Legalább egy causiát vegyetek hát tõlem. A kis urad még
17769       I,  VII    |                  lehet kényszeríteni, hogy mi vegyük el testvéreinktõl az istenajándékozta
17770       I,  XIV    |                     volna kedvére, ha közéjük vegyülne.~- Nem hozzád valók - mondta
17771       I,  XXI    |                        vagy tisztátalan munka végzése közben nem húzza le ujjáról
17772       I,  VII    |                   másnak hallhatatlan hang. - Végzeted vadkanja!~Eddig soha nem
17773       I,  XXI    |               fellobbant az a tûz, amellyel a végzetes vadkant ledöfte.~Az edictum
17774       I,  XX     |              kereszténységgel valóban röviden végzett. Õ, megvallja, élt közöttük,
17775       V,  XXXVIII|                 mondta, hetek óta olyan komor végzettel fenyegetik Diocletianust,
17776      IV,  XXXV   |                       az önként jelentkezõket végzik ki, egyetlen vértanúval
17777       I,  XVIII  |                  engedjétek, hogy én is részt vehessek benne.~- Õistenségének kalandja
17778     III,  XXXI   |                    csak azért, hogy az ölembe vehesselek.~Amint hazaért, levelet
17779       I,  XVII   |                     mondhatok, azt hitelesnek veheted.~Újév körül váratlanul megérkezett
17780     III,  XXX    |                   téged, kis Tit. Én csak azt vehetem el tõled, amit magadtól
17781     III,  XXVII  |                      is törte a fejét, hogyan vehetné elejét a Bionnal való osztozásnak.
17782       I,  XVII   |                      hogy semmi kínzással nem vehetnek rajta erõt, mert õ keresztény,
17783      II,  XXVI   |                      hitte, a nobilissima nem vehette észre azt a bûnös mozdulatot,
17784       V,  XXXIX  |                  átengedését kérte a magister vehiculorumtól. A tisztviselõ, aki még
17785       V,  XXXVIII|                       vendég uralkodótársa és veje. Összeráncolt homlokkal
17786       I,  I      |                   augustusok fogadott fiai és vejei, azért õk is sacro­sanctu­
17787       V,  XXXVIII|                alkalmassá a férfiak dolgaira.~Vejérõl egy pillanatra leánya is
17788       I,  XXI    |                áldozták fel az istennek fején vékát viselõ, óriás szobra elõtt,
17789     III,  XXXI   |                   alamizsnaosztogató, sovány, vékonycsontú fiatalember. A favágó pedig
17790     III,  XXVIII |                      egy napi szabadsággal is velejárhatnak? Az anyai büszkeség lett
17791       I,  XVIII  |                     csak azért vállalta, mert velejártak hivatásával.~- Igen, a mimus -
17792       I,  XIX    |           emberáldozattal jár, s annak az agy­velején mindig van írás. Minálunk
17793       I,  XIV    |                isteneink szobrait. Neked mi a véleményed, Constantius?~A fehér caesar,
17794       I,  XVII   |                        Szeretném ismerni a te véleményedet is, Bion, bár tudom, hogy
17795       V,  XXXVIII|                       testrészét tapogatva. - Véleményem szerint nincs is rá szüksége,
17796       I,  XVII   |                   köteles­sé­gemnek tartottam véleményemet a császárnak is megmondani.
17797       I,  XIII   |                      Diocletianus nem mondott véleményt, más­nap reggel nekivágott
17798      IV,  XXXVI  |               nagyszerû histrio. Némelyek azt vélték, hogy nem lehet más, csak
17799       I,  VII    |                      Legkevésbé Maximianus, a vénasszony-képû, puffadt, öreg katona, akinek
17800       I,  IX     |                 konyhán teljen benned öröme a vénasszonynak. Te, hallod, nem találom
17801     III,  XXXI   |                       véreshurkát? Mert akkor vendéged lennék ebédre a kis urammal.~
17802     III,  XXXII  |                       nem törõdött vele, hogy vendégei egymás kezét fogva szeles
17803       I,  XIX    |                juthattak be, ha olyan elõkelõ vendégeik voltak, akiknek engedélyük
17804       I,  IX     |                  papnak, a többit hazavittem, vendégeket is hívtam rá, hát ez a tökéletlen
17805       I,  IV     |                   koldussá tettek a kényszerû vendégeskedések.~A rhetor azok közé tartozott,
17806     III,  XXIX   |                ideérkezése óta még nem látott vendéget. Eldicsekedett vele, milyen
17807       I,  XVI    |                  amelybe a püspök bevezette a vendégét, óriás terem volt, jóformán
17808     III,  XXXI   |                     megkíván. Mégpedig maga a vendéglõsné méri, a copa, aki olyan
17809       I,  IX     |               szégyenbe hozott.~- Milyenbe?~- Vendégségben volt nálam. Gyönyörû hathetes
17810       I,  XVI    |                     felolvasni, vagy a község vénei, ha intelmeket akartak intézni
17811       I,  IX     |                        vénasszony.~- Ismerem, vénember - nevetett Sapricia. - Megvárod,
17812       I,  XVIII  |                   életedet ezekkel a penészes vénemberekkel akarod tölteni? Ugyan azt
17813      IV,  XXXVII |               értesítette a matematikus, hogy vénkorára hallatlan szerencsében részesítették
17814     III,  XXXIII |                megremegett, mintha lélegzetet venne, s kis fodrokat vetett,
17815       I,  X      |                      most?~- Magamhoz keltett vennem, hogy most már én vigyázhassak
17816      VI,  XL     |                   vagyok, aki nem sok hasznát venném a hálátlanság erényének,
17817     III,  XXVIII |                        Az nem tartozik terád, vénség. Inkább azt a híres pecséttisztítódat
17818      IV,  XXXV   |                     szolgálni, ahogy kellene. Vénségemre szerelmi kukucskálót csinálni
17819      II,  XXVI   |               csavargatott. Ott vacsoráztam a vénségnél, lángost süttettem vele
17820     III,  XXXI   |                  szórni, a májusban halászott Venus-kagyló héja a kockajátékban hozott
17821      IV,  XXXV   |              felesleges is volna. A Szûz, aki Venus-övét a Gráciák kecsességével
17822       I,  XV     |                    egy szemérmetlen mozdulatú Venus-szobrocska felé nyújtotta ki az állát:~-
17823       I,  XX     |                     gondolt, hogy az õ fiának Venusa a Szûz házában lakik a horoszkóp
17824       I,  X      |            Apollinaris egy szûzben fog a maga Venusára találni.~- És eddig még
17825       I,  X      |                   Hold nem õrá tartozik. Az a Venusszal kapcsolódik.~- Azt mondtad,
17826     III,  XXXI   |                      s tele a sarokban lobogó venyige-tûz fanyar füstjével, a zsírban
17827      II,  XXIII  |                      kimondom, hogy temiattad ver bennünket az Isten. Te vagy
17828     III,  XXVII  |                     selyem- és bíborfüggönyös verandái közt. Kész bolondság lett
17829     III,  XXXIII |                      a habok a nagy viharban. Vérbélû nagy fügéket, az egyiknek
17830      IV,  XXXVI  |                    nem engem ittál. Húsból és vérbõl vagy te is, csakúgy, mint
17831     III,  XXXI   |                       is azt percegte, amit a vércse vijjogott.~- Ti-i-it! Ti-i-it!~...
17832     III,  XXX    |                   kiirtanék a világon, csak a vércséket hagynám meg, mert azok mindig
17833     III,  XXX    |                  íratom, csak ezeket nem!~Két vércsére mutatott, amelyek a fejük
17834       I,  XV     |                      fehér karba, nagy, sötét vércsöppet buggyantott ki belõle.~-
17835      II,  XXIV   |                       hanem esendõ voltát. Ne verd meg haragod vasvesszejével
17836      IV,  XXXVII |                  fészekből kiesett kismadarak verdeső szárnnyal fölfelé jajveszékelnek
17837      IV,  XXXVI  |                      mögött nagy érclemezeket verdestek össze a brontefactorok,
17838      II,  XXIV   |                        letérdepelve és mellét verdesve válaszolt:~- Amen!~De azért
17839       I,  I      |                     kulcsos szobrára, amelyen verebek tollászkodtak. Aztán befelé
17840       I,  XV     |                       illett volna, hogy a te véred hulljon énmiattam.~Quintipor
17841       I,  XV     |                   bosszút akarsz állni isteni véredért.~Titanilla rászorította
17842       I,  XIX    |                       A matematikus a vállára veregetett.~- Most már elhiszem, hogy
17843     III,  XXXI   |                        de még az istentelenek véréhez se tudok hozzájutni. Lepedõket,
17844     III,  XXXI   |                      volt másba öltözve, mint verejtékbe, fatálcára rakta a legvéresebb
17845      IV,  XXXVI  |              homlokáról a szüntelen gyöngyözõ verejtéket. Egy másik szolga, kezében
17846       I,  IV     |                jelével letörölte róla a zavar verejtékét.~- A császár rabszolgája,
17847       I,  IX     |                  esztendõs, de még egy rendes verekedése nem volt. Korán kivetted
17848       I,  XXI    |                     izgatottabb lett, a véres verekedésekbe mind többen keveredtek belé,
17849       I,  III    |                    aki éppoly alacsony sorból verekedte föl magát, mint õ. Jó hadvezér
17850       I,  XIII   |                       ivadékostul az öklömmel verem agyon.~A takarón hevert
17851       I,  XIII   |                 vitték, s a rómaiak kegyetlen vereséget szenvedtek azon az átkozott
17852      II,  XXII   |                  dobott a császár lábához. Új veretek voltak, még kopatlanul csillogott
17853       I,  XVI    |                       békességben tûrte arcul­veretését, megköpdösését, megostorozását
17854       I,  VII    |                  kellett kivégeztetni, szöget verettem a halántékába. Akkor kiabálta
17855       I,  XX     |                     ölelésben egyesülvén, s a vérfertõzések száma és változatossága
17856       I,  VIII   |                    püspökkel vitatkozott, aki Vergilius eclogájával bizonyította
17857     III,  XXIX   |               Szeretném, ha a tiszta és nemes Vergiliust olvastatnád vele, leányom.
17858       I,  XVIII  |                   vadra feszíti, ~Csak szívem veri át vashegyü vesszejivel. ~
17859       I,  XV     |                    palotájából, és korbáccsal verik szét maguk elõtt a tömeget,
17860       I,  VII    |                istenek kegyelme. A nyomorúság vermébõl ugyan, amelyben született,
17861      IV,  XXXV   |                       ma legalább tíz kocsist vernek olyan zöldre, mint a tunikájuk.~-
17862       I,  VII    |                      csömört kezdett érezni a vérnek még a gondolatától is, a
17863       V,  XXXVIII|                        és megkereste karján a verõeret -, mindjárt jönni fog õ
17864       I,  XV     |                tagadhasd, mit tettél velem, a vérontás eszközét beleteszem a bullámba.~
17865     III,  XXIX   |                császárnál. Véget kell vetni a vérontásnak. Bocsássatok meg, hogy most
17866     III,  XXVIII |                    emberek nyílt lázadásra és vérontásra is képesek lesznek.~- Nehéz
17867       I,  IX     |                       tõle, hogy az uralkodás vérontással jár. A bíborért is vért
17868     III,  XXIX   |                 bûnnek tartottak, mint minden vérontást. Hanem az asszonyok! Hallott
17869       I,  XVI    |                     Isten irgalma még ennek a vérontó császárnak is megkegyelmezett.
17870      II,  XXIII  |               megnyíltak a börtönök ajtajai a vérpad és a máglyarakások felé.
17871     III,  XXVIII |                       Ruháján mint nagy kerek vérpecsét piroslott a ráömlött bor.~-
17872       I,  IV     |                tornyosan fésült, fekete haj s vérpiros száj a keskeny, fehér áll
17873       I,  V      |                      a vörös képû istené, aki vérrel töltözik.~
17874       I,  XVIII  |                        ahogy a messenai költõ verse megakasztotta. Gyûlölöm
17875     III,  XXXIII |                     köszöntél nekem az utolsó versedben?~Köszönöm, hogy te vagy. ~
17876     III,  XXXIII |                     bátorságát kiadta volna a verseiben. A lány szeme egyszer rátapadt
17877       I,  XVIII  |             mohóságával kapott volna azokon a verseken, amelyekben Erosz pajkos
17878     III,  XXVII  |                      azért ne gondold, hogy a versemet elengedem. Elhoztad, Gránátvirág?~
17879     III,  XXVII  |                       viszi, a második a szép versenykocsisra, akire mindig fogadni szoktak,
17880       I,  XI     |                        máris megkedveltétek a versenyt, Galeriusom - vont vállat
17881     III,  XXXII  |                       gondolatból. Igen, az õ versérõl csak véletlenül vett tudomást,
17882       I,  VI     |                    Anyám, anyám, azóta mindig vérszagát érzem annak, akit ti fiatoknak
17883       I,  XV     |                    kis gyülekezetek mindenütt vérszemet kaptak, s azzal ijesztgették
17884      II,  XXIV   |                       a bekötött zsák, a hold vérszínt vált, s megindul a föld
17885     III,  XXX    |                szakállából - határozta el Tit vérszomjasan, s kacagva körültáncolta
17886     III,  XXIX   |                      Isten méltónak találta a vértanú-halálra. Erre a férj odarohant hozzá,
17887       I,  XIV    |                       halni.~- Sõt kívánják a vértanú-halált! - kiáltott Maximianus.~-
17888       I,  XV     |             buggyantott ki belõle.~- Most már vértanúd vagyok - nevetett a lány -,
17889       I,  XVII   |                       a földön járni nem tud. Vértanúknak való hit ez, akik halhatatlanságra
17890       I,  XIV    |                   Maximianus.~- Mi nem fogjuk vértanúsággal erõsíteni õket - mondta
17891      II,  XXIII  |                       esztelenségükben csak a vértanúságot kívánják, és annak siettetését
17892     III,  XXXI   |                       csont helyett egy egész vértanút.~- De fõvértanút?~- Fõvértanút.~-
17893      IV,  XXXV   |             jelentkezõket végzik ki, egyetlen vértanúval se szaporodott a szentek
17894       I,  I      |                     térdre esett egy holttest vértócsájában. A balesetbõl mindenki rosszat
17895       I,  XVIII  |                       mozgá­sához lábafejével vervén az ütemet.~Úgy belemerült
17896     III,  XXXII  |                   jártak - egy hibiscus-bokor vérvörös virágkelyhét.~- Nem sajnálod,
17897       I,  VIII   |                       tömöttek voltak, de nem vérvörösek, hanem halványrózsaszínûek.
17898       I,  VII    |                    ontanak. A lázadó kínpadon vérzett el, Mauricius, akit helyébe
17899     III,  XXVIII |                     pecsét így se engedett.~- Vesd le a ruhád, Gránátvirág.
17900      II,  XXIV   |                    vagyok az, aki vizsgálom a veséket és szíveket, és megfizetek
17901       I,  V      |                      A kõ nem volt nagy, de a vésés finomsága meglepõ volt.
17902     III,  XXXII  |                   szobrász rég elporlott keze véshetett ki szicíliai márványból.
17903       I,  XVII   |                     barátom, mert könnyû Klio vésõjével bánni, mikor olyan nagy
17904      IV,  XXXV   |               harsogása, kalapácsok kopogása, vésõk nyiszegése, s a palotát
17905       V,  XXXIX  |                  tette a hosszú fenyõládát.~- Vésõket, feszítõvasakat hozzatok! -
17906       V,  XXXIX  |                      rabszolga várakozott ott vésõkkel és szekercékkel. Császári
17907      IV,  XXXV   |                eljövök hazulról. Azt mondják, Vespasianus óta nem volt ilyen császár.~
17908      IV,  XXXV   |               tejeskofák szerint Diocletianus Vespasianusra?~- Amiben felül is múlja:
17909       I,  XVIII  |                     nevetve közbevágott.~- Ne vess meg érte, Genesius, de a
17910       I,  VII    |               vesztegetõket is vadállatok elé vessék.~Más baj is történt, annál
17911       I,  XVIII  |                     gyûlölte, akinek vashegyû vesszeje nemcsak beletalált, hanem
17912       I,  VII    |                    Maximianus megsuhogtatta a vesszejét.~- Nekem azt beszélték,
17913       I,  XVIII  |                       szívem veri át vashegyü vesszejivel. ~Gyönge madárka szivem,
17914       I,  XXI    |                    gyûlölt apja a lángok közt vesszen. Ebbõl azt lehetne hinni,
17915      IV,  XXXIV  |                       kezében. Valaha a szõlõ­vesszõ volt a századparancsnokok
17916      IV,  XXXVII |                    benn, akik letették bárdos vesszõnyaláb­jukat, és söprûvel fegyverkeztek
17917       I,  IV     |                       viaszos táblácskára egy vesszõt húzott az ezüst stilussal.~
17918      IV,  XXXV   |               puhaságba, amelybõl Isten azért vesszõztette ki, hogy a szenvedések pörölyével
17919      IV,  XXXV   |                        akik egy lefátyolozott Vesta-papnõ útjából botozták félre a
17920      II,  XXV    |                   másikat. Rómában kihalnak a Vesta-szüzek, s tíz év óta nem tudnak
17921       I,  XVII   |                       pedig mocskos káromlást véstek, amelyben a császár anyját
17922       V,  XXXIX  |              állítottak oda ravatalához, se a vestibulumba nem raktak vörösfenyõ- és
17923     III,  XXXII  |                    uralkodtak a világon, és a Vesuvius még egy volt az Aetnával.
17924       I,  XVII   |                       van szó. Sokkal nagyobb vesze­delemnek ítéltem, hogy másnap
17925       I,  II     |                     tudok egyezni. Te nagyobb veszedelemben forogsz, barátom.~- Miért?~-
17926       I,  VIII   |                    azonban nyilvánvaló volt a veszedelme, hogy a Domina a szegények
17927       I,  III    |                     és hiú ember. Ellenségnek veszedelmes lett volna, mint barátot
17928       I,  III    |                       istent nem talált olyan veszedelmesnek Diocletianus, mint egy hadvezért,
17929       I,  III    |                  birodalomnak, s közvetlenebb veszedelmét jelentették, mint a határokon
17930       I,  XVII   |                   öreg matematikus, nem lehet veszekedni. De nemcsak a természetemnek
17931     III,  XXXIII |                       udvarias Septumanushoz? Veszel nekem olyan körömollót,
17932       I,  XVII   |                      inkább fájdalmasak, mint veszélyesek. Urunk nagy szívére vall,
17933       I,  XX     |                        s terjedését épp azért veszélyesnek találta, és megelõzendõnek
17934      II,  XXV    |                  legkisebb vigyázat­lanság is veszélyezteti a jóslat teljesedését. De
17935       I,  XVII   |                    gondolta, valami leselkedõ veszélyre. Galerius újra a keresztények
17936       I,  III    |             Diocletianus ebben is megérezte a veszélyt. Azt a megtisztelõ ajánlatot
17937       I,  XXI    |                  alkalmazták, de az azért nem veszítette el érvényét. Justitia kardja
17938       I,  XXI    |                      tehát, ha szabad polgár, veszítse el polgárjogait; hivatalt
17939       I,  I      |                      a jóslatod, az udvaromba veszlek. Ha nem teljesedik, megégettetlek
17940       I,  IV     |                       fehér keze a kötelékkel veszõdött. - Oldd meg ezt a csomót
17941      II,  XXII   |                    fejfátyla kiszabadításával veszõdve, amely beleakadt egy csipkebokorba.
17942      II,  XXII   |                    fiatal korában se sok idõt vesztegetett a szerelemre, s egy világ
17943       I,  VII    |                       be. Olyanokét, akik meg­vesztegették. Mivel a legszentebb akarat
17944       I,  IV     |                   gyõznek, õk kisebbednek, ha vesztenek.~Ez esetben azonban csakugyan
17945     III,  XXXI   |                    folytatta Cimessor a világ vesztérõl való értekezést. - Neked
17946       I,  XX     |                 államra nézve lesz legnagyobb veszteség. Mióta az istentelenek elszaporodtak,
17947       I,  XI     |                      én nyerek, apád fizeti a veszteséget.~- Minerva öröklámpására
17948      IV,  XXXVI  |                     Az istennõk elvonultak, a vesztesek zordan és fenye­ge­tõzve,
17949       I,  XIII   |                    Crassus, a triumvir életét vesztette. A csatavesztés azonban
17950       I,  IV     |                 Varanes! - nevetett a lány.~- Vesztettél! - tapsolt Maxentius, s
17951     III,  XXXI   |                   terítenek le az arénában, a vesztõhelyeken, hogy még a földre se jusson
17952      IV,  XXXIV  |                   katonáké. Hol esett el?~- A vesztõhelyen. Kivégezték mint istentelent.
17953       I,  XV     |                      a tolongásban.~- Meg van veszve az egész világ. A forumon
17954       I,  IX     |                  nekem, Quintus? Olyan füstöt vet, majd kimarta a szemem.~
17955       I,  XVIII  |                    talált valamit, amiben nem vetekedhetett a nobilissimával. Egy numidiai
17956       I,  III    |                     azt a barbár elõkelõségek vetekedve hordták össze uruk udvarába.
17957       I,  XV     |           birodalomnak. Legföljebb Alexandria vetekszik vele, Róma mindenesetre
17958       I,  X      |                      a császár, hogy a jóslat vételének órájától kezdve minden harcával
17959       I,  III    |                    kegyelmébõl, két elvérzett vetélytárs holttestén keresztül. A
17960      II,  XXIV   |                bálványoknak áldozott húsból: „vetem én õt a betegségnek ágyába
17961      IV,  XXXVII |                     önkéntesek, hogy az ilyen veteranust be se sorozza.~Csúfolódott,
17962       I,  XVI    |                    fejezte be szavait -, hogy vetése csöndben nõjön, és elborítsa
17963      IV,  XXXVI  |         hajladozásában, szeme vágásában, feje vetésében, kacagásában. A keze is
17964       I,  VIII   |                   tevékenységnek. A sivatagok vetéseinktõl zöldülnek, az erdõ hátrál
17965      IV,  XXXV   |            megköszönte Istennek, hogy megérte vetésének kalászba szökkenését, és
17966       I,  XIV    |                        hogy a bort illõ árban vetessék meg a földbirtokosokkal.
17967       I,  XIII   |                       akarod, hogy az öreggel vetesselek el? Biztosra veszem, hogy
17968       I,  VII    |                    nagyobb területek maradtak vetetlenül, s a nagybirtok megmentésére
17969      II,  XXII   |                megérdemel, amit a Tartaroszba vetetteknek viselni kell, de ezt az
17970       I,  X      |                      hasson ott, ahol én vért vetettem. Szegény anyja talán megsejtette
17971      II,  XXIII  |                       a gonoszak, én soha nem vétettem nekik.~Diocletianus nagyon
17972       I,  XVIII  |                  közelébõl egy-egy mosolygást vethessen neki - ebbõl nem is csinált
17973       I,  V      |                    tyúkot ültethetnék, kaprot vethetnék, borjút nevelhetnék, mint
17974       I,  VIII   |                   növekedni, s annak boldogan veti alá magát az egész világ.~-
17975      II,  XXII   |                   tekintetét nem. Hiszen az õ vétke nem volt szándékos. Õ nem
17976       I,  III    |                    Engesztelik az istent azok vétkéért, akik Maiuma ünnepén a Sátánt
17977       I,  I      |                       senki se hallgat rá, de vétkellette volna, ha a fiatalság nem
17978      II,  XXII   |                        Érezte, hogy súlyosabb vétket követ el, mint Ixion, aki
17979      II,  XXIV   |                      próbatétel napjaiban, ne vétkét nézd a megtévelyedettnek,
17980      IV,  XXXVI  |                      s Hóráknak és Gráciáknak vetkezett, mosolygó fiatal lányok,
17981      IV,  XXXVI  |              vétkeztem-e én ellened, vagy nem vétkeztem?~- Barátom, irigyellek -
17982      IV,  XXXVI  |                      mondd meg, kis Tit, hogy vétkeztem-e én ellened, vagy nem vétkeztem?~-
17983      IV,  XXXVII |               Quintipor úgy dobott le magáról vetkõzéskor, hogy nem nézte, hová esik.~-
17984     III,  XXVIII |                     behívom Trullát, és õvele vetkõztetem le a kisfiút! Gyorsan, gyorsan,
17985      II,  XXIV   |                  emberi gyöngeségekkel számot vetõ okosság az ellenállás megszervezésében
17986      II,  XXIV   |                      az örök világosság elõre­vetõdését a pallos alatt mosolygó
17987     III,  XXXII  |                    hely ez, s csak véletlenül vetõdnek ide látogatók. Utoljára
17988     III,  XXXI   |                   istenek egyszer be találnak vetõdni hozzá, elviszik magukkal
17989       I,  VI     |                   kérte meg, aki éppen útjába vetõdött, hogy legyen kalauza.~-
17990       I,  V      |                      a vad olajfa. Hányódtam, vetõdtem, amerre az apám járt a katonáival.
17991       I,  XVII   |                       a párkák vagy a gráciák vették-e el az eszét a vén rhetornak?
17992       I,  XX     |                     illõ fiatalok közt. Igen, vettél észre valamit? Hiszen azért
17993       I,  V      |                      Nem láttam még. Téged se vettelek észre eddig. Ti is Nikomédiából
17994       I,  XVI    |             gyönyörködtetésére vadállatok elé vettessék.~- És mégis tudva vagyon
17995       I,  XVII   |                  gondolkodóba esett, börtönbe vettette Gorgoniust, sõt kínpadra
17996     III,  XXXI   |                       imádságuk. Csak egyszer vettük elõ, de azért megmaradt
17997      IV,  XXXIV  |                   vesse legkisebb szolgájára, Veturióra.~A princeps csak most vette
17998      IV,  XXXIV  |                 praetorianusok praefectusának Veturiót jelölték ki.~- Remélem -
17999       I,  I      |                       vétett ellene, eladóét, vevõét, hanem azt is megostoroztatta,
18000     III,  XXXI   |                      mert csupa ilyen kõszívû vevõim vannak, mint te, domina.
18001      II,  XXVI   |                   most is van keresztem. Régi vevõm vagy, neked olcsón megszámítom.
18002       I,  III    |             kilovagolt elé a jó félnapos útra vexilliferével, Minervianussal.~- Megnõttél,
18003       I,  VI     |             keresztséget, szõrcsuhát vett fel vezek­lésül hitetlen múltjáért.
18004       I,  XX     |                        Nagy Sándor osztozkodó vezérei eltették láb alól. Valószínûleg
18005       I,  III    |               fellázadt gall parasztok ellen. Vezéreljenek el az istenek abban a díszben,
18006       I,  I      |                császár mint gyõztes vonult be vezérkara élén, de lova a kapun belül
18007       I,  VII    |                        hogy tulajdon apósa és vezérkari fõnöke, Aper mérgezte meg,
18008       I,  X      |                      unalmas, mint a többiek, vezesd majd be hozzám, ha a consisto­
18009       I,  XIV    |                       A határvédelem meg­szer­vezése három világrészen keresztül
18010       V,  XXXVIII|                 menjen. Megvárta az orvost.~- Vezess hozzál Eredj elõre! Szaladj!
18011       I,  XVI    |               Követelte a diaconusoktól, hogy vezessék Mnester püspök elé. A püspökhöz
18012       I,  XII    |                   elébünk, hogy rövidebb úton vezessen. Nyílt a kapu, fekete köpönyeges,
18013       I,  XXI    |                   légiókat rendelt ki, s azok vezetését Galeriusra bízta. Hadsegédekül
18014       I,  XIX    |                könyvtárigazgató már két órája vezetgette Biont és Lactantiust a díszkertekben,
18015      IV,  XXXVII |                   veled beszélni, Benoni. Nem vezethetnél be a szobádba?~- Nekem nincs
18016       I,  X      |                       istenét, aki a múzsákat vezeti, nekem Marsot kellett uralnom,
18017       I,  III    |                     fogva valami oktalanságba vezetik bele a megbántott patríciusok
18018       V,  XXXIX  |                       parancsot küldtem hajód vezetõjének. Ruháidat is odahordattam.
18019      II,  XXII   |                     sorsa felett dönt. Maga a vezetőnek és tolmácsnak fölfogadott,
18020      II,  XXIV   |                       tagja, s máris mindenki vezetõül tisztelte.~Már megtérésében
18021     III,  XXVII  |                    kerti fürdőházába csöveken vezették be a gyógyító források vizét,
18022       I,  XIX    |                      a császárt és a titkárát vezettem le hozzájuk.~A kripták -
18023     III,  XXXI   |                   uram” hajlandó lett volna a Vezúv átugrására is vállalkozni,
18024       I,  III    |                       és az is megállt. Miner­vianus, az altiszt térdre ereszkedett.~-
18025      II,  XXII   |                      keresztény istennel való viaskodásában Serapist állíthatja maga
18026     III,  XXVII  |                        cera pusilla a neve, a viasz is rózsaszín, s még csak
18027      VI,  XL     |                    utolsó császár-istenítést. Viaszból készült képe hét napig feküdt
18028       I,  XVI    |                    falitartókban lobogó, nagy viaszgyertyákat, amikor a püspök belépett.
18029      IV,  XXXIV  |                   tûzre a házi istenek fa- és viaszszobrocskáit. Összetörték a szárnyas
18030      II,  XXII   |                      templomra vitték a fekvõ viaszszobrot, amely a felkoncolt és darabjaiból
18031     III,  XXXIII |                    Cera pusillák, annyi piros viasztáblácska, hogy alig bírta õket egy
18032       V,  XXXVIII|                       Papiruskönyvecskéket és viasztáblácskákat találsz ott. Egymás után
18033     III,  XXX    |                      fordította a szót.~- Van viasztáblád? Írjunk össze mindent, amit
18034       I,  XV     |                 szállásért. Fölírta tehát egy viasztáblára e néhány szót: Sátán, parancsolom
18035       I,  VII    |                     másiknak, a helytartóra a vicariusa leselkedett, a legatusok
18036      IV,  XXXIV  |                        Összetörték a szárnyas Victoriát is, amit akkor kaptam az
18037     III,  XXXIII |                   neki, a szeme majdnem olyan vidáman fénylett, mint azelõtt.~-
18038     III,  XXVII  |                    lány mindenképp fel akarta vidámítani. Továbbadta neki a Trullától
18039      II,  XXV    |                       az egészségét, s a fiút vidámmá, arcát pirossá, szemét mosolygóvá
18040       V,  XXXVIII|                       hintázó madár csicsergõ vidámságával. - Láttad? Ugye milyen szép
18041      II,  XXIII  |                 látogatásakor hagyott nála.~- Vidd el õket tõlem, édes uram,
18042       I,  I      |                   ármaxi­málást, amely némely vidékeken forrongást is okozott. Nemcsak
18043     III,  XXXIII |                      vasgyûrût, amit mocsaras vidéken a malária ellen kellett
18044       I,  I      |                      kednek; legalól vannak a vidéki decuriók, akik mióta az
18045      II,  XXIV   |                 bátorítá­sában és a szomorúak vigasztalásában; az emberi gyöngeségekkel
18046       I,  X      |                      az istenek az emberi nem vigasztalására? Beszélj hát, Bion! Nem
18047       I,  XIX    |                   sokszor látni - tette hozzá vigasztalásul. - Sajnos, az egyiptomi
18048       I,  IX     |                  érezte szükségét annak, hogy vigasztalja az urát.~A nomenclator kopogott,
18049       I,  VI     |                      hogy vigyázzon rátok, és vigasztaljon benneteket. Tegyétek a fejetek
18050      II,  XXVI   |                    már? Akkor bocsáss meg, és vigasztalódj, nem volt olyan fehér a
18051       V,  XXXVIII|                      sírdogálni. Az orvos nem vigasztalta. Számított rá, hogy a sírás
18052      II,  XXV    |                       arról, hogy a legkisebb vigyázat­lanság is veszélyezteti
18053       I,  X      |              hárította a felelõsséget azért a vigyázatlanságért, amit õ követett el.~- Tehát
18054       I,  X      |                      vennem, hogy most már én vigyázhassak rá. Közeleg az idõ, mikor
18055      IV,  XXXIV  |                     lehet bízni addig, míg õk vigyáznak rá. A fõ az, hogy a jó hazafiak
18056     III,  XXXII  |                     el, kis szívem, ha tudsz. Vigyázok rád.~Pillanatok alatt elaludt,
18057       V,  XXXVIII|                      Constantinusék is nagyon vigyáztak, annál inkább, mert õk szedett-vedett
18058       I,  XIV    |                   halhatatlannal, hogy együtt vigyázzanak a birodalom békéjére és
18059       I,  VI     |                       itt hagyom nektek, hogy vigyázzon rátok, és vigasztaljon benneteket.
18060       I,  IV     |                    Küldd vissza a leplemet!~- Vigyem én magam?~- Azt mondtam,
18061       I,  VIII   |                  virágban tart, minden reggel vigyen neki néhány gallyat, hogy
18062     III,  XXXI   |                Bacchus ólomszobrocskája állt, vigyorgó ábrázattal, amibõl ki lehetett
18063       I,  XIX    |                       rengett a föld. A korzó viháncoló néptömege szétnyílt, és
18064      II,  XXVI   |                 nobilissima ölelt át.~Hetérák viháncoltak el mellette, s az egyik
18065     III,  XXVII  |                     az anyai féltésnek milyen vihara tombol a szelíd nyugalom
18066     III,  XXXII  |                   látott különbet!~Kiugrott a viharba, és szempillantás alatt
18067     III,  XXXIII |                dobáltak partra a habok a nagy viharban. Vérbélû nagy fügéket, az
18068       I,  VIII   |                   világ hányatott hajó volt a viharkorbácsolta tengeren, kormányos nélkül,
18069      IV,  XXXVI  |                     példámat.~A tetszés egyre viharosabb lett. Sokan fölálltak, és
18070     III,  XXX    |                       is tartott, azt mondta, vihart érez. Csakugyan erõsen villámlott
18071      IV,  XXXVI  |                  pajzsot és lándzsát forgatva viharzik be, s míg körülötte a félelem