Rész, Fejezet

18072     III,  XXVIII |                      Constantinust is magával vihesse.~A császárné nem volt benne
18073       I,  I      |                 dajkát.~- Melyiknek mondta? - vihogott oda a görög a thrákhoz.~
18074     III,  XXXI   |                       miatt hullott ki.~- Mit vihogsz? - förmedt rá a copa. -
18075       I,  VII    |                                               VII.~A császári gyorsposta Nikomédiából
18076       I,  VIII   |                                               VIII.~Az antiochiai medicusok
18077      IV,  XXXIV  |                    volna, és a bajaei vércsék vijjognának a romjain.~- Ti-it! Ti-it!
18078      IV,  XXXIV  |                      már nem a bajaei vércsék vijjogtak, hanem Maxentius nyerített.~-
18079      II,  XXII   |                      nézheti az éjjeli mécses világánál az arcát. Mikor mélyen alszik,
18080       I,  VII    |       helyettesítõjének a földön. S ha volt a világbirodalomban valaki, akinek hite õszinte
18081     III,  XXXII  |                  emlékezete sohase múlik el a világból, egy ezüst tükröt pedig
18082      VI,  XL     |                hamvait, a vele együtt elégett világéival szántam, csekély dísz az
18083       I,  VII    |                   számolt vele és készült rá. Világépítõ forradalmát aztán azért
18084     III,  XXXI   |                   megtalálhatta a magáét. Egy világfürdõben nem lehet mindenkit egyénileg
18085      IV,  XXXVII |                       én. Erre zavartak aztán világgá, hogy addig szem elé se
18086     III,  XXVII  |                  életadó vizeinek köszönhette világhírét, hanem talán még jobban
18087      IV,  XXXV   |                  mondja, az õ unokaöccse az a világhírû Crescentius, a factio prasinában,
18088       I,  XXI    |                       nem érte semmi baj, s a világhódító tovább alussza álmát mézágyában.
18089       I,  XX     |                       legalább egy fia volt a világhódítónak, azt is Alexandernek hívták,
18090       I,  XVII   |                   ezért a vallásért, amely ha világi okossággal övezi magát körül,
18091     III,  XXXII  |                     Fáradt lehetsz.~- Hát nem világít sötétben a szemem? Ha láthatnád,
18092       I,  XII    |                      lesz az ideje, meg fogja világítani szívedet és elmédet. Áldása
18093       I,  XX     |                   kikötõ százhúsz méter magas világítótornyára -, amely be fogja tölteni
18094       I,  III    |                istenek atyja megosztotta vele világkormányzó bölcsességét. Az alája vetett
18095      II,  XXII   |                Szokássá vált csak azt tartani világlátott embernek, aki elmondhatta,
18096       I,  XIX    |             magyarázom Empedoklészt, az nekem világosabb, mintha Apolló teszi. De
18097       I,  XVI    |                   Fiúval. Úgy találta, hogy a Világosító Lélek gyöngébb náluk, s
18098      II,  XXIII  |            befogadottak elméjét egyformán meg­világosították az istenek. Inkább választották
18099      IV,  XXXV   |                        és arra kérem, mielõbb világosítsa meg elmédet, és mellettem
18100       V,  XXXVIII|            elsorvadásával. Most egészen kékké világosodtak, és úgy fénylettek, hogy
18101     III,  XXVII  |                      szembefordítva a kihunyó világossággal.~- Azt hiszem, Hadrianus
18102      IV,  XXXV   |                    fatáblák résén beszabaduló világossághoz. - Lesem a szerelmeseket,
18103       I,  VIII   |                      térre az este. A nappali világosságnak mégse volt híja, mert a
18104       I,  I      |                     négy világtáj vagy a négy világrész vagy a nap, hold, hajnalcsillag
18105       I,  XIV    |            határvédelem meg­szer­vezése három világrészen keresztül óriási áldozatokat
18106       I,  IV     |          pergamentekercseket talált. Az egész világról elfelejtkezve vette be magát
18107      II,  XXV    |                    Tiberisig - alkalmas-e egy világszép nõ megõrzésére? Maxentius
18108      IV,  XXXIV  |                      Micsoda út?~- Hát hogy a világszépit hoztuk - intett hátra a
18109      IV,  XXXV   |                     aki filozófusoktól, tehát világtalanoktól kérte a világosságot, Krisztust
18110       V,  XXXIX  |                   Tükhé az, aki neki ígérte a világuralmat. Szárnyai nagyok voltak,
18111       I,  IV     |                      már fél év óta készült a világváros. A kereskedõk nagy forgalmat,
18112       I,  XV     |                    határozatokból. Úgy, ahogy világvároshoz illik. Az igazságnak egy
18113       I,  XIV    |                   kizsarolt provinciák népe a világvárosokba özönlött, ahol ingyen gabonaosztogatással
18114       I,  XX     |                  szellõlebbenésre felkavarodó világvárost.~- A megláncolt kereszténységet
18115      IV,  XXXVII |                négyeme­letes házát, kertjeit, villáit és földjeit. Severus pedig
18116     III,  XXVII  |                      lánynak, hogy Maximianus villájában szálljon meg, amely most
18117     III,  XXX    |                     kikorbácsoltatta másnap a villájából.~- Hogy mersz nekem olyan
18118     III,  XXX    |                   felesége volt, cédrustetejû villáját mindenkinek megmutatták,
18119     III,  XXX    |               bíborraktárai. Misenum Lucullus villájával. Neapolis. Virgilius sírja.
18120     III,  XXVIII |                   igazodott, amit látott, hol villámgyorsan dörzsölve a halványodó foltot,
18121       I,  XV     |                    hogy eljõ az Úr felhõiben, villámlással és vízözönnel pusztítja
18122     III,  XXX    |                 vihart érez. Csakugyan erõsen villámlott Nápoly felõl.~- Gyerünk
18123     III,  XXXII  |                  ropogott. A csönd, míg az új villámok készültek, szinte ijesztõbb
18124       I,  XX     |                 számára Vulcanus kovácsolja a villámokat az Aetna gyomrában?~Fényes
18125       I,  III    |                      akarattal szemben, amely villámokba öltözve ragyog és öl.~Ezért
18126     III,  XXXII  |                    országúton.~Az erdõ fölött villámostor cikázott. Míg benne jártak,
18127       I,  XXI    |                   kérdése inkább nyögés volt. Villámsújtás gyanánt érte, hogy az orvos
18128     III,  XXX    |                       fiú. - Inkább szeretem. Villámütéstõl szeretnék meghalni.~A lány
18129     III,  XXVIII |                        Csak aki a szeme hideg villanását észrevette, érezhette ki
18130       I,  I      |                 ideges, sovány, barna arcú és villogó, fekete szemû ember, Lactantius
18131       I,  XIV    |                fizetett nekik zsoldot, és nem villogtatott mögöttük hóhérpallost. Az
18132       I,  XIV    |                     aki fizette a zsoldot, és villogtatta a pallost. Nem is volt biztos
18133       I,  XIII   |                       át támadásba, sõt belsõ villongások miatt sietett elvonulni
18134      IV,  XXXVII |                        A Suburrában jártak, a Viminalis tövének egyik piszkos, szûk
18135      IV,  XXXVII |                magaddal vinni. Ugyanaz a hajó vinné. Bebalzsamozva, kõszarkofágba,
18136      II,  XXIII  |                     kölyke nyomára lelt állat vinnyogása.~- Diocles... mit mondtál...
18137      VI,  XL     |                    úgy ringatják a hajókat, a violák és a rózsák csak úgy illatoznak,
18138       I,  V      |                       kirakott, lazán kötött, violaszín övig, karjain és bokáin
18139       I,  IV     |                      ne lássalak.~- Várj, kis vipera, majd elhallgatsz te mindjárt! -
18140      II,  XXII   |                  tanyája volt. Némely démonok viperák, mások sakálok és hiénák
18141     III,  XXXI   |                      a holttengeri aszfaltból viperaméreggel gyúrt, fekete kréta, amit
18142      II,  XXIV   |                   rózsák nyílnak a föld hulló virágai helyett. Megkérte Mnestert,
18143       I,  XX     |                   akik Homérosz költészetének virágaiból is a gyakorlati erkölcsök
18144       I,  XVI    |                      az isteneknek bemutatott virágáldozatokra, s ezért hiányzott az oltár
18145     III,  XXX    |                drágakövet, ha ott járt.~A kis virágarc fagyos és gõgös lett. Bosszantotta,
18146       V,  XXXVIII|                amelyek még nagyobbra nõttek a virágarcocska elsorvadásával. Most egészen
18147      IV,  XXXVI  |                      hallgass! Ide fordítsd a virágarcod, Gránátvirág beszél, hallod?
18148     III,  XXXII  |                      a gondtalanul nevetõ kis virágarcot s a tiszta szemeket, amelyekben
18149       I,  VIII   |                    megparancsolta, hogy míg a virágban tart, minden reggel vigyen
18150       I,  VI     |                      kezében, amelyeken fehér virágcsillagok közt mosolyogtak az apró
18151       I,  VI     |                      az atriumot. Az oszlopok virágdíszeit rendezgette, munkára fogva
18152       I,  VI     |                szaladtál vissza, Quintipor, a virággal? Nem nekem szántad? Vagy
18153      II,  XXVI   |                  nyugatival, a császáréval. A virágillat, mit a lány maga után hagyott,
18154     III,  XXVIII |                    olyan csodálatos rózsaszín virágjuk volt. De úgy látszik, sok
18155     III,  XXXII  |                       hibiscus-bokor vérvörös virágkelyhét.~- Nem sajnálod, kis Tit? -
18156     III,  XXXII  |                      irigylem? Ó, milyen jó a virágnak! Neki csak szépnek kell
18157     III,  XXVII  |                 nyugalomnak ez a lombokból és virágokból épült háza, amelyet csak
18158       I,  XIX    |                      illatszergyáriak pedig a virágolajak szédítõ szagát árasztották
18159      IV,  XXXVI  |                       lampyrisekre és a sárga virágra, amely kebleid között hált.
18160      IV,  XXXVII |                       érzed magad? Nehéz ez a virágszag, ugye?~- Dehogy, Trullám,
18161      VI,  XL     |                   annyi a nevetõ és a hervadt virágszív, mint akkor volt, amikor
18162     III,  XXX    |                Lucullus villájával. Neapolis. Virgilius sírja. A Pausilypon, a Gondûzõ
18163       I,  XV     |                   álomra hajtotta fejét. Csak virradatkor vette észre, hogy Apolló
18164       V,  XXXVIII|                    neked eszedbe! A lélek, az virtus, hát minek volna az neked?
18165       I,  V      |                      De azért majd csak akkor viseld, ha megint Hellaszban élsz.~
18166     III,  XXIX   |                provinciának megvolt a nemzeti viselete, most nemzeti kínzómûvészet
18167       I,  XVIII  |                    minden fajtájának szabados viseletû asszonyai. Alexandriában
18168       I,  XIV    |          Engedelmeskednek a törvényeknek, sõt viseletük által felülmúlják azokat.
18169       I,  XXI    |                     polgárjogait; hivatalt ne viselhessen, nyugdíjat ne húzhasson,
18170      IV,  XXXVII |                        amit csak férjes úrnõk viselhettek.~Quintipor a kis Tit miatt
18171       I,  XI     |                     nemcsak a szabadéletû nõk viselik, hanem a szenátorok feleségei
18172       I,  VII    |                     kegyelmébõl ti is könnyen viselitek bíborotok nehéz terhét.~
18173       I,  II     |                    rábízta a másikat is, hogy viselje gondját. Azt hiszem, nem
18174       I,  VII    |                   Isten ránk bízta õket, hogy viseljük gondjukat, s mi megosztjuk
18175      II,  XXII   |                   helyzetét ismerõ alárendelt viselkedése volt, aki a nõben sem vesz
18176      II,  XXIII  |          színészkedett, se nem keneteskedett; viselkedésén õszinte megrendülés érzett.~
18177       I,  XIX    |                  éppen olyan csöndesen fognak viselkedni, mint tegnap. Tegnap a császárt
18178       I,  XVI    |                       fenyített meg. Mért nem viselünk mi ilyen sebeket?~- Azért,
18179     III,  XXX    |                        Ti-it! Ti-it! Ti-it! - visították elszálltukban a madarak.
18180       I,  I      |               letottyant a földre, és ijedten visítozni kezdett.~- Mammea, Mammea! -
18181       I,  XIX    |                      negyedtõl és a szegények viskóitól.~Kelet felõl zûrzavaros
18182       I,  VI     |              sétájáról, a szegénynegyed egyik viskójából nagy jajveszékelést hallott.
18183       I,  VII    |                     adott, hogy kutassák ki a viskót. A testõrök vagy húsz rongyos
18184       I,  IX     |                   visszakaphatom. Az õ istene visszaadhatja. Csak így képzelhette valahogy.
18185       I,  III    |                   öntötte el.~- Anyám hatalma visszaadja azt neki. Te mondtad, hogy
18186       I,  III    |              vonakodott istent látni nyugalma visszaadójában. Pedig aztán csak bölcs
18187       I,  VIII   |                          Hát téged mi lelt?~- Visszaadom, amit az apádtól kaptam -
18188      II,  XXIII  |                    Elválasztasz tõle, mielõtt visszaadtad volna?~Az öregember átkarolta
18189      II,  XXV    |                     kedvük szerint való. Neki visszaadták az egészségét, s a fiút
18190      IV,  XXXIV  |                   indult tovább, de az eunuch visszaalázatoskodta. Arra kérte, hogy mindentlátó
18191       I,  I      |                      lesz a princeps?~A görög visszacihegett.~- Apja vére az. Az is leereszkedett
18192       I,  XV     |                     másikat hol elõveszi, hol visszadugja a zsebébe az öreg, aszerint
18193      II,  XXII   |                         Takard el magad, vagy visszaduglak a homok alá.~A démon görögül
18194       I,  X      |                   mint ebben az órában? Máris visszaél a titokkal, amelyhez az
18195     III,  XXIX   |                       a gyilkos indulat, mire visszaért a szépítõszeres citromfaládával,
18196     III,  XXXI   |                    Idezavart hozzád, de õ még visszafeküdt. Kár pedig, hogy itt nincs
18197      II,  XXVI   |                rabszolgája leszek.~Alig bírta visszafojtani a sírását. A lány elnevette
18198      II,  XXVI   |                  sikoltást hallatta, amiben a visszafojthatatlan öröm szokott nála feltörni.~-
18199      II,  XXIII  |             császárnén! S most az egész világ visszafojtott lélegzettel lesi, mit fog
18200      II,  XXV    |                 Ciprust az üzenettel, s onnan visszafordíthatja Maxentiust. S hogy a princeps
18201      IV,  XXXVII |                      termetû, széparcú férfi, visszafordította fejét a lictorok közül,
18202       I,  XX     |                 bizonyos, hogy még nem láttam visszafordulni senki után. Az isteni nobilissima
18203     III,  XXXIII |                      tántorogva, háromszor is visszafordulva. Quintipor nem ment utána,
18204       I,  XX     |                nikomédiai összeesküvésre való visszagondolást.~- Az augustát régi fejszaggatásain
18205       I,  IX     |           keserûséggel és sértõdöttséggel fog visszagondolni. Vaddisznó, nyúl, malac,
18206       I,  XVII   |                    vallás, amely az aranykort visszahozhatná a földre - talán emlékszel
18207     III,  XXXII  |                   volna magával a fiút.~De az visszahúzódott.~- Nem mehetek, kis Tit,
18208     III,  XXX    |                      lány belekapaszkodott és visszahúzta.~- Nyeld le, bolondkám,
18209       V,  XXXIX  |                szószékrõl, és a tölgyek alatt visszaindult a palota felé.~Bion azonban
18210      IV,  XXXVII |               Quintipor mosolyogva bólintott. Visszaintegettek neki, mert azt hitték, búcsút
18211       V,  XXXVIII|                nyugvóágyhoz, de a nobilissima visszaintette õket. Csak az orvost marasztotta
18212       I,  IX     |                     Pantaleon azt mondta, még visszakaphatom. Az õ istene visszaadhatja.
18213       I,  VII    |                 királylány nem tudta idejében visszakapni a fejét, Maximianus észrevette,
18214     III,  XXXII  |                   vitte hozzá a magáét, aztán visszakapta a fejét.~- Úgy, Gránátvirág? -
18215      IV,  XXXVII |                    pedig már nincs idõm, hogy visszakísérjelek.~Már akkor a Tiberis balpartján
18216       I,  VIII   |                    birodalmatokból nem fognak visszakívánkozni az Olümposzra.~Most már
18217       I,  XIV    |            kihallgatásra, mielõtt vele együtt visszaköltöznének Nikomédiába.~Aztán uralkodótársait
18218      IV,  XXXV   |             szegkovácsok mind forronganak, és visszakövetelik az õsi szabadságot. Azt
18219      II,  XXII   |                      nép fellázadt ellene, és visszakövetelte állatisteneit, akiket elérhet
18220      IV,  XXXV   |                       aztán gondolt egyet, és visszaküldte a fáklyást a zsidóhoz, kísérje
18221       I,  XII    |                      kísérte õket.~A princeps visszalovagolt a szent palotába, többet
18222      II,  XXIII  |           fügekertészek közt, de öregembernek visszamegy közéjük, és ott fogja letenni
18223     III,  XXXII  |                elõtipegett. - Gyertek utánam.~Visszamentek a templomba. Az öreg letette
18224       V,  XXXIX  |                       már kezdte nyugodtságát visszanyerni, eléjük állt. Nem a császárt
18225       I,  X      |                       matematikus tökéletesen visszanyerte önuralmát. A császár kezdett
18226       I,  VI     |                      magát az ágyban.~Valeria visszanyomta a vánkosokra, és két tenyere
18227       I,  V      |                   leplet, összehajtogatta, és visszanyújtotta a fiúnak.~- Most pedig bontsd
18228     III,  XXVIII |                  azzal együtt a nyugalmába is visszaöltözött, akkorára a lány arcáról
18229       I,  XI     |                       álló szobrocskára, hogy visszapattanásától a másik csésze a másik szobrot
18230       I,  XV     |                   lányai!~Az utolsó oszloptól visszapillantva még látták, hogy sisakos
18231     III,  XXXII  |                        Sikerült is, de a lány visszarántotta.~- Tõlem! Amikor neked akarom
18232       V,  XXXIX  |                   akkor - semmitõl sem szabad visszariadni.~Szinte ölében vitte ki
18233       V,  XXXIX  |                 praefectus azt vélte, sokakat visszariasz­tana az, ha a kivégzettek
18234       V,  XXXVIII|                   orvosnak, s döngõ lépteivel visszasietett.~Az orvos lábujjhegyen lépkedett
18235       V,  XXXVIII|                    meg is láthatod, valamiért visszaszaladt. Ott piroslik a bíbora,
18236       I,  XVI    |                verekedés támadt, háromszor is visszatépték a rendõrök kezébõl az isten
18237       I,  XIV    |             katonáknak akár a hazájuk­ba való visszatérését, akár megtakarított szerzeményük
18238       I,  X      |               könyvtárba. Az öregember szeret visszatérni ifjúsága örömeinek színterére.~
18239      II,  XXVI   |                    elsõ napja, s most kellett visszatérnie a nobilissima hajójának -
18240      II,  XXII   |                     líbiai sivatagban jártak, visszatérõben arról az oázisról, ahol
18241       I,  I      |                   vagy, mint egy boeotiai. Ha visszatérünk Nikomédiába, javasolni fogom
18242      IV,  XXXIV  |             megcsókolta a véres hajfürtöt, és visszatette a köpönyege alá. A princeps
18243      IV,  XXXVII |                        amely a Genesius arcán visszatükrözõdött, s amelyet a rhetor nem
18244      IV,  XXXIV  |                       szólalt meg, mikor újra visszaülhetett a tükre elé.~- Mind leszedted
18245       I,  V      |                     felelsz az öreg dadusnak? Visszaûzzük a gonoszokat a holdba?~Kitipegett,
18246       I,  XIX    |                   voltak borítva. Az ezüstrõl visszaverõdõ napsugarak különös fényt
18247       I,  III    |                 birodalom legészakibb vonalán visszaverte a piktek és skótok támadását,
18248       I,  XV     |                 valami rossz hírt hallhatott, visszavitte mind a kettõt az istenkereskedõnek.
18249       I,  XVIII  |                     Maxentius kérésére tegnap visszavonta a rendeletet. Annyi gazdag
18250       V,  XXXVIII|                      tehát engedelmet kérni a visszavonulásra, és a császár nem tartóztatta.
18251       I,  VII    |                  csalta meg. Amint a frontról visszavonulóban voltak - a légiók rossz
18252      IV,  XXXVII |                elfáradt, hanem mert Quintipor visszazuhant az ágyba.~- Nem jól érzed
18253       I,  XI     |                   istenek áldása családunkra!~Visszhangot csak Maxentius adott, aki
18254       I,  VII    |                      múlva ötvenezer torokból visszhangzott az új császár neve.~Az istenek
18255       I,  XIV    |                     császár. De a lányodat is visszük Nikomédiába. Aranyfénye
18256       I,  IV     |                      tudom, a nobilissimusnak viszel-e ilyen örömet.~Quintipor
18257       I,  XXI    |                       sok idõ telik abba, míg viszontlátjuk egymást, de neki messzirõl
18258       I,  XI     |                     íjat tartott a kezében, a Viszontszerelem repesõn tárta szét két karját.~-
18259       I,  VII    |                 szigorúan szabályozott üzleti viszony van. Aki nekik kedvüket
18260      II,  XXII   |             aranyfényû, hanem gõgös és unott. Viszonya a fiúhoz az volt, ami a
18261       I,  XIV    |                      is. A birodalom pénzügyi viszonyai már Diocletianus trónraléptekor
18262       I,  XIV    |                      a birodalom közgazdasági viszonyain. De azért nem haragudott
18263       I,  VII    |                     Még azzal se, hogy milyen viszonyban vannak a másik istennel.
18264       I,  I      |             ügyvédkedik, meglehetõsen sanyarú viszonyok között. Mivel ismerte barátja
18265       I,  I      |                     barátságos fejbólintással viszonzott.~- Jobb volna most az Orontészben
18266       I,  IV     |                    venni. Lactantiusszal való vitái során nemegyszer Ciceróval
18267      II,  XXIV   |                     azonban, akit mindennapos vitáikban nem tudott meggyõzni a maga
18268      IV,  XXXVII |                       hallja Bion és a rhetor vitáját a megváltásról és az istennek
18269       I,  I      |                mûvészetének. A nagy nyilvános viták ideje s a tömegeket megmozgató
18270       I,  XVII   |            istentelenért, akivel annyi keserû vitám volt. Az egyik ok éppen
18271      IV,  XXXV   |                    helyen aztán nem lesz több vitánk egymással.~- De most lesz,
18272       I,  VIII   |                    rendje.~Reggel a püspökkel vitatkozott, aki Vergilius eclogájával
18273       I,  XVII   |                    értem, akirõl itt is sokat vitatkoztunk Pantaleonnal, az orvossal
18274       I,  XVII   |                      nem is alap nélkül - azt vitatta, hogy nem szabad a birodalomban
18275       I,  XIV    |           megtakarított szerzeményük magukkal vitelét megtiltsák. De nagy eredményt
18276       V,  XXXIX  |                  képzett tisztviselõ, a néhai Vitellius császár egyetlen fennmaradt
18277       I,  IX     |                       még nálam is keshedtebb vitéz volt, anyó.~- Kicsoda, te?~-
18278     III,  XXXIII |                    messze, messze ködlött egy vitorlás, ahol a víz és az ég egybemosódott.
18279      IV,  XXXV   |                       a praelucens rabszolgák vittek ott bronzkeresztes, olajozott
18280       I,  V      |                       a pamlagon.~- Te sohase vittél még asszonyholmit? - nyúlt
18281      IV,  XXXV   |                      dünnyögte Bion, közelebb vivén a mécsest a fatáblák résén
18282     III,  XXIX   |                      hogy halálos harcot kell vívnia a rabszolgáért, aki az õ
18283       I,  IV     |                   bronzszobra állt, Agasziasz vívóját utánozva. Jobbról Fortuna
18284     III,  XXVII  |                       már az első nap, hogy a víz-széltől idáig követték két jégmadár
18285     III,  XXVII  |                  szőtt levegő. Aki kilépett a vízből, annak rögtön köpönyegbe
18286      IV,  XXXVII |                       mélyen beúszott az álom vizébe, hogy sejtését is elhagyta
18287       I,  XVI    |                  újjászületni a kereszténység vizében, akit Krisztus anyja érdemesnek
18288     III,  XXVII  |                       A fürdő nemcsak életadó vizeinek köszönhette világhírét,
18289      VI,  XL     |                      úgy termik a kenyeret, a vizek csak úgy ringatják a hajókat,
18290       I,  VII    |                    Démonok laktak a fákban, a vizekben, a szelekben, a sziklákban,
18291     III,  XXVII  |                     ahol csak akarta, vízben, vizen és szárazon. Válogathatott
18292      IV,  XXXV   |                    háromszor csak kenyéren és vízen élt, és mindig ugyanazt
18293       V,  XXXVIII|                   mint egy kis kék pillangó a vízesésben. A forradalom a keleti és
18294       I,  XIX    |                      mesterséges hegyekkel és vízesésekkel, ahová az alexandriaiak
18295       I,  III    |                      targon­cások, halárusok, vízhordók, lótó-futó, szegény szolgaemberek
18296       I,  IX     |                    nem hisz a nimfákban meg a vízi istenekben. Nem, semmi istenben
18297       I,  XVI    |                     táncra perdült a nagyurak víziorgonás palotáinak tövében ácsorgó
18298      II,  XXII   |                 keskeny völgybe fordultak be, vízmosások által kivályúzott, keresztül-kasul
18299      IV,  XXXV   |                    mindaddig, míg Rufusnak, a vízmûvek praefectusának palotájából
18300       I,  XV     |                    felhõiben, villámlással és vízözönnel pusztítja el nemcsak az
18301      IV,  XXXVII |                       a tetõn, az esõcsatorna vízokádójának szájából cseppenként csurran
18302       I,  I      |                    nevetve. - Mért nem viszed vízre a csirkéidet, öreg kotlós?~
18303     III,  XXVII  |                      nem nézett oda. Az érmet vizsgálgatta, szembefordítva a kihunyó
18304       I,  XII    |                   odafordult a lányhoz, aki a vizsgálódó tekintet elõtt akaratlanul
18305     III,  XXX    |                 belõlük valamit nekem, amibõl vizsgázhatok a Dominának, ha egyszer
18306       I,  XXI    |                      birodalom caesarja, a te võd és fiad. Az orvos útban
18307      IV,  XXXVI  |                    Elõbb a szolga lépett ki a vödörrel, és fölnyújtotta azt a keresztre
18308      II,  XXII   |                      és szamarat!~Egy keskeny völgybe fordultak be, vízmosások
18309     III,  XXXIII |                       és ment-ment, hegyeken, völgyeken keresztül, éjjel-nappal,
18310      IV,  XXXVII |                       dombon, amely a Tiberis völgyét elzárta. Megint eszébe jutott
18311      II,  XXII   |                       mutatott a pap az egyik völgyszakadék felé, de hirtelen elakadt
18312       I,  III    |                Északi-tengertõl a gyöngytermõ Vörös-tengerig ért.~Azon kezdte, hogy székhelyét
18313     III,  XXVIII |                      a kancsót, hogy számoszi vörösbort öntsön a császárné hátranyújtott
18314       V,  XXXIX  |                       vestibulumba nem raktak vörösfenyõ- és cipruságakat. Illõ ugyan
18315      IV,  XXXVI  |                   Mikor azonban a galeriákról vöröshagymafejek és retkek kezdtek röpülni,
18316       I,  XX     |                       és szûkkörûnek. Annak a vöröshagymán és keszegen élõ emberfalkának,
18317       I,  VII    |                        megcsókolta egymást. A vöröshajú királylány nem tudta idejében
18318      IV,  XXXVI  |                      álarca a két térde közül vöröslött elõ, lekiáltott a nézõtérre.~-
18319       I,  IV     |                 selyemkhiton, fehér bõrén ott vöröslöttek a szorítás csíkjai.~- Elhiszed,
18320       I,  XII    |                    addig keresztülesni, míg a võlegény átemeli a menyasszonyt háza
18321       I,  III    |                   vagy, akit a császár Fausta võlegényének rendelt ki már a kislány
18322       I,  XVIII  |                      a szemében.~- Canopusban voltál-e már? Nem? Akkor minek jöttél
18323      II,  XXIV   |               megtévelyedettnek, hanem esendõ voltát. Ne verd meg haragod vasvesszejével
18324       I,  XVI    |                hangjának -, most ti szemtanúi voltatok annak, hogy a Sátán mint
18325      IV,  XXXIV  |                        száját. Hormizda félig vona­kodva kínálta magát, s csak
18326       I,  XVI    |           nyavalyatörött embert, amitõl annak vonaglásai rögtön megszûntek. Mire
18327      II,  XXIII  |                    ahogy látta a hervadt száj vonaglását, ahogy az eszelõs remény
18328       I,  XXI    |                      a beteg lélek terhein. A vonagló sírás után mély álomba merült
18329       I,  XV     |                  nekem, egyet magadnak.~A fiú vonakodva húzta elõ az erszényét,
18330      IV,  XXXV   |                  csillagkonstellációban a két vonal teljesen egybefut. A maga
18331       I,  III    |                   római birodalom legészakibb vonalán visszaverte a piktek és
18332       I,  XXI    |                     gyalázatától s a kínpadra vonás rettenetességeitõl éppúgy
18333      IV,  XXXVII |               boldogságból, amit ő másoknak a vonásain még sohase figyelt meg.
18334       I,  VI     |                    mutatták, derült és kegyes vonásokkal, s a birodalom elsõ matronáját
18335       I,  X      |                      uram. Az nem a gyermekre vonatkozott, csak miránk kettõnkre.
18336       I,  XVII   |                   Gorgoniust, sõt kínpadra is vonatta, ami nagyon elkeserítette
18337       I,  XXI    |                       elé: a parancs alól nem vonhatja ki magát senki. Aki az engedelmességet
18338       I,  XX     |               Hallotta a lesoványodott kutyák vonítását, s látta az elõtte csúszó-mászó
18339      II,  XXII   |              megnyugtatta, hogy egy szavát se vonják kétségbe, csak azért néztek
18340       I,  IV     |                 Cicero régi kiadásait ki kell vonni a nyilvános könyvtárakból,
18341       I,  XII    |                     Constantinus zavarodottan vonogatta a vállát. Nem sokat törte
18342       I,  XXI    |                meztelen testüket vas-horgokon vonszolják végig az utcákon, akkor
18343       I,  III    |                     megszólalt, a szava olyan vontatott volt, amilyen sürgetõ a
18344       I,  IX     |                     Az utolsó szót egy kicsit vontatottan és halkabban mondta, mint
18345       I,  XI     |                  forumon a nép diadalmenetben vonultatott fel egy házaspárt, a férjnek
18346       I,  XX     |         fõdémiurgoszok magukhoz akarták tõlük vonzani az elrabolt fényrészecskéket.
18347      IV,  XXXVII |                    annyira riasztó, amennyire vonzó, leigázó és fölemelõ egyszerre,
18348      IV,  XXXV   |                        Hírneve nagy sokaságot vonzott köré, hallgatták is mindaddig,
18349     III,  XXVII  |                  senki. A példabeszéd szerint Vulcanust, a zord férjet távol tartotta
18350       I,  X      |                                               X.~A császár dolgozószobája
18351       I,  XI     |                                               XI.~Maximianus szállásának
18352       I,  XII    |                                               XII.~Valeriát a császárné gynaeceumáig
18353       I,  XIII   |                                               XIII.~Titanilla zúgó fejjel ébredt
18354       I,  XIV    |                                               XIV.~A szent consistorium utolsó
18355       I,  XIX    |                                               XIX.~Heptaglossus, a múzeum-
18356      VI,  XL     |                                               XL.~Lactantiusnak, a rhetornak
18357       I,  XV     |                                               XV.~A szent consistorium ülései
18358       I,  XVI    |                                               XVI.~A faun nem túlságosan vonakodott
18359       I,  XVII   |                                               XVII.~Bionnak, a matematikusnak
18360       I,  XVIII  |                                               XVIII.~Quintipor tenyerébe hajtott
18361       I,  XX     |                                               XX.~A császár fogadószobájának
18362       I,  XXI    |                                               XXI.~A földrengés szokás szerint
18363      II,  XXII   |                                               XXII.~Diocletianusnak, amióta
18364      II,  XXIII  |                                               XXIII.~Egy hét se telt bele, hogy
18365      II,  XXIV   |                                               XXIV.~Lactantius, a rhetor búcsúzott
18366     III,  XXIX   |                                               XXIX.~A császárné másnap korán
18367      II,  XXV    |                                               XXV.~A rhetornak nagyon rosszul
18368      II,  XXVI   |                                               XXVI.~Ezen a napon - Dies Lunae
18369     III,  XXVII  |                                               XXVII.~Egy darabig azzal múlatta
18370     III,  XXVIII |                                               XXVIII.~Constantius Chlorus, aki
18371     III,  XXX    |                                               XXX.~Most már övéké volt a világ.
18372     III,  XXXI   |                                               XXXI.~Quintipor másnap egy kicsit
18373     III,  XXXII  |                                               XXXII.~Fölbátorította õket, hogy
18374     III,  XXXIII |                                               XXXIII.~Négy napig nem látták egymást.
18375      IV,  XXXIV  |                                               XXXIV.~Az Anulinus-palota új része
18376       V,  XXXIX  |                                               XXXIX.~A nobilissima halála sokkal
18377      IV,  XXXV   |                                               XXXV.~Pénzváltók csörgették piszkos
18378      IV,  XXXVI  |                                               XXXVI.~A fáklyákkal, lámpákkal,
18379      IV,  XXXVII |                                               XXXVII.~A fiú csakugyan feküdt
18380       V,  XXXVIII|                                               XXXVIII.~Az udvari orvos, Pantaleon
18381       I,  XXI    |                       akik nem hajlandók áldo­za­tot bemutatni a birodalom
18382     III,  XXX    |                hidegen a lány szeme. - Valami zabszállító, de nagyon kegyében lehet
18383       I,  I      |                   birodalmat azokból az évszá­zados zavarokból, amelyek abból
18384     III,  XXVII  |                       hogy ragyogóbb lesz-e a zafír, vagy zavarosabb, ha megcsókolja.
18385     III,  XXVII  |                     kis Tit - ködösödtek el a zafír-szemek. - Téged csak akkor lehet
18386     III,  XXVII  |                  amelyet az alázatosság párás zafírhoz tett hasonlóvá. Néhányszor
18387     III,  XXXII  |                      arcát és a két szemét. A zafírok ragyogóbbak is lettek, zavarosabbak
18388     III,  XXXI   |                  lánynak olyan a hasa, mint a zafírral borított fehér elefántcsont.
18389     III,  XXVII  |                  egyszerre lebénult róla, s a zafírszemekben olyan riadtsá­got látott,
18390       I,  XXI    |               testvére! Ez fogadta õt ezzel a zagyva üdvözlettel Antiochia forumán,
18391       I,  XX     |                istenkeresõ iskoláinak nyomorú zagyvaságai. Amennyire bámulta, annyira
18392       V,  XXXIX  |               gyakorlótérre szaladtak, ahol a zajhoz szokott füle csak nehezen
18393       V,  XXXIX  |                       fordult meg, mikor nagy zajjal kicsapódott az ajtó, és
18394      IV,  XXXVI  |                    Janus temploma nyitva van!~Zajos derültség támadt, s többen
18395       I,  X      |                     amelyre ráhajthatta volna zakatoló fejét. Sapricia? Milyen
18396       I,  VI     |               jelentette ki, hogy haragszik a zaklatások miatt, s áldozatát nem hajlandó
18397       I,  XVI    |                 illették ajkukkal az üdvösség zálogául szolgáló sebeket, és megilletõdött
18398       I,  IV     |                 megjön.~- Jó. De ezt elviszem zálognak.~Lekapta a skarlátlepedõt
18399     III,  XXXII  |               elõbújtak a márványfalakból is, zápor módjára hullottak a mennyezet
18400       I,  VII    |                      kíséret nélkül, egyszerû zarándok módjára lépkedett fel az
18401       I,  XII    |                      utaztak, s mint egyszerû zarándoknõk szándékoztak olyan hajóra
18402     III,  XXVII  |                       Bajae? Hiszen ők az ide zarándokoló, magtalan asszonyok utolsó
18403      II,  XXII   |              templomában, hogy a papok minden zarándokot megvendégelhessenek. Õ maga
18404       I,  XIV    |                   bízik a mindenkivel szemben zárkózott császár, de nem sokáig törte
18405      II,  XXII   |                      a senkinek meg nem nyíló zárkózottság, honnan jön ez? Hiszen lehetne
18406      VI,  XL     |                       balgaság aranykoporsóba zárni hamvait, amelyeknek nem
18407      IV,  XXXVII |                      is pénzt érnek. Mért nem zárod be õket?~- Nincs ajtóm,
18408       I,  XIV    |                  szent consistoriumnak eznapi záróülésén a társuralkodókon és a hét
18409       I,  X      |                       látta, már elsõ találko­zásuk alkalmával is, Alexandria
18410      IV,  XXXVII |               mutatott Lactantiusra. - Istene zászlaja alá úgy özönlenek az önkéntesek,
18411      IV,  XXXV   |                          A Capitoliumon piros zászló lengett, s a konzulok a
18412       I,  III    |                 beszélte, hogy álmában a hadi zászlórudak végérõl elszálltak a bronz-sasok,
18413      II,  XXIII  |                    Salonába küldött postahajó zátonyra futott, egész közel rendeltetési
18414       I,  XIX    |                  prizmát, megelõzte a magyará­zattal Heptaglossust.~- Azt régen
18415       I,  XV     |                    Gránátvirág! Szszsz!~A fiú zavarában bátrabb volt, mint kellett
18416      IV,  XXXIV  |                Maxentius elvörösödött, s hogy zavarát palástolja, bosszúságot
18417       I,  XIX    |                     megképzettek a nikodémiai zavargások. Borzongva mutatott kelet
18418      II,  XXIII  |                   csõcselék is csak egy napig zavargott, aztán visszabújt a csatornákba.
18419     III,  XXX    |                      Apolló, hogy éppen akkor zavarlak, mikor legszebb himnuszodon
18420     III,  XXIX   |                    hozzád - mondta a gyerekes zavarnak olyan mosolyával, amely
18421      IV,  XXXVII |              fölülnevezett istentelen meg van zavarodva elméjében. Aztán intett
18422       I,  I      |             birodalmat azokból az évszá­zados zavarokból, amelyek abból keletkeztek,
18423     III,  XXVII  |                ragyogóbb lesz-e a zafír, vagy zavarosabb, ha megcsókolja. De a fiú
18424     III,  XXXII  |                zafírok ragyogóbbak is lettek, zavarosabbak is.~- A számat is! A számat
18425       I,  XX     |                  feleletet. A jegyzetek ugyan zavarosak és hiányosak, de az bizonyos,
18426       V,  XXXIX  |                       ilyen fényteleneknek és zavarosaknak. Most nem sugárzott belõle
18427      IV,  XXXVII |                      volt, mit tudom én. Erre zavartak aztán világgá, hogy addig
18428       I,  XVIII  |                     õket, legföljebb az álmát zavarták meg, és akkor Bionnal nevetett
18429       I,  VIII   |                  magát az egész világ.~- Róma zavartalanul fog uralkodni mindenütt,
18430     III,  XXXIII |                      sápadt volt, és a nézése zavarttá vált. Visszafordultak.~Egyik
18431       I,  II     |                  teszi nálunk. Én ugyan elkép­zelni se tudok olyan istent, de
18432      IV,  XXXV   |                    praefectusának palotájából zenehangokat nem sodort oda a szél. Terpnosz
18433       V,  XXXIX  |                  alkalom volt, és a tubicinák zenéjével, a betanult naeniákat jajgató
18434      IV,  XXXVI  |                    nem látta az integetést. A zenét se hallotta, semmirõl se
18435     III,  XXVII  |                futórózsás úszóházak, a részeg zenétől hangos tánctermek, a sétaterek
18436       I,  XXI    |                      karokat, amint hozsonnát zengenek Dávid fiának és a megtérõ
18437       V,  XXXVIII|            mindenkinek van, de nem egyformán. Zeno tanítása szerint a lélek
18438       I,  XVII   |                      az órában az alexandriai zephirek? Fáradt inaid érzik-e a
18439      II,  XXIII  |             visszatérésre. A császár beleegye­zését akarja ott megnyerni, miután
18440       I,  II     |                      szent emlékezet mestere! Zeus homlokára mondom, kevés
18441      IV,  XXXV   |                nyeltem. Azt akartam mondani, „Zeuszra!”, de lenyeltem. Inkább
18442       V,  XXXIX  |                    észre, hogy a császár haja ziláltan hull a diadémra, s hogy
18443       I,  XVII   |                    csak az mentette meg, hogy zivataros éjszaka volt - a hosszú
18444      II,  XXII   |            mindenfelõl megindultak sziszegve, zizegve, sisteregve, pattogva a
18445       I,  X      |                       kör volt belerajzolva a zodiacus tizenkét csillagjegyével,
18446     III,  XXVII  |                   mosolygott rá a bíborban és zöldben ragyogó madárra. - Te is
18447     III,  XXXIII |                      öltözöttek nevettek, egy zöldkötényes varga azt sóhajtotta, hogy
18448      IV,  XXXV   |                      tíz kocsist vernek olyan zöldre, mint a tunikájuk.~- Veled
18449     III,  XXXI   |                   boltos azonban megelõzte. A zöldségeskordénak, amivel hajnalban bejött,
18450       I,  VIII   |                      A sivatagok vetéseinktõl zöldülnek, az erdõ hátrál a mezõk,
18451       I,  IV     |                   máris imperatort játszik! - zöldült el Maxentius arca. - Gyere,
18452      II,  XXVI   |                 keskeny száját.~A bokrok közt zörgés hallatszott. Talán alvó
18453     III,  XXXIII |                       Trulla? - kiáltott ki a zörgetésre.~Nem Trulla volt, férfihang
18454     III,  XXXII  |                      nyomukba tolakodók jeget zörgettek rostájukban. Semmiféle födél
18455       V,  XXXIX  |                      hallotta már a császárné zokogását, amelyben talán nemcsak
18456       I,  VI     |                      el nem zuhant, s csöndes zokogással álomba nem sírta magát.
18457     III,  XXVII  |                 amelyben a peregrinus császár zokogó tréfával búcsúzott válni
18458      IV,  XXXVII |                     megcsalni.~- Ne menj el - zokogta, és úgy megszorította a
18459      IV,  XXXVI  |                       elvonultak, a vesztesek zordan és fenye­ge­tõzve, a gyõztes
18460      IV,  XXXIV  |                     meglepõen nyugodt volt.~- Zoroaszter se gondolhatott volna ki
18461     III,  XXX    |                       nem is volt kitõl kérde­zõsködni. A cselédek, az udvarmesternõn
18462      IV,  XXXIV  |                    öregember. Szõnyeget csomó­zott az atrium keleti oldalán,
18463      IV,  XXXVI  |                  helyett kecskegidát kötött a zsákba. Pappus hajlandó lett volna
18464       I,  XIV    |                 zsoldjuk kivitelét, de csak a zsákban szállítható rézpénzben.
18465     III,  XXXII  |                      már nyiladozott a felhõk zsákja, a nyomukba tolakodók jeget
18466     III,  XXXII  |                    Most nem voltak a sötétség zsákjába kötve, mint mikor az elsõ
18467     III,  XXXI   |             csontocskát dobott az asztalra.~- Zsákkal mentem, s háromnapi szaladozás
18468       I,  I      |                     Mindössze öt siliquia, öt zsákkötõtût se kapok érte! Öt gyerekem
18469       I,  VII    |                 illatos füstölõn kívül csak a zsákmányul ejtett vadkant ajánlhatta
18470       I,  I      |                      a piacra ment vásárolni, zsákokban vitette maga után a rossz
18471       I,  I      |                       Az apródok elkobozták a zsákot, nekiestek a dinnyének,
18472       I,  I      |                     pénzt, amit éppen ezért a zsákról neveztek follisnak.~- Szagold
18473       I,  III    |               gyöngyökbe öltözve. Uralma elvi zsarnokság volt, nem ösztönös, hanem
18474     III,  XXXI   |                    takaratlan hagyta a lábát, zseb helyett szolgáló széles
18475       I,  XV     |                   elõveszi, hol visszadugja a zsebébe az öreg, aszerint hogy kivel
18476       I,  XVI    |                irenarchos zavarban volt. Az õ zsebében is volt már egy kereszt,
18477      IV,  XXXV   |                     rekedt bõgését elnyomta a zsebtolvajt kergetõ rendõrök kurjongatása;
18478       I,  VII    |                      is ezen az úton. Mikor a zsellért felszabadította. Ha az apától
18479     III,  XXXII  |                    kezdte érezni, hogy a lába zsibbad, de azt nem vette észre,
18480       I,  V      |                     kavargó gondolatai álomba zsibbadtak. Utolsó gondolata az volt,
18481       I,  XIX    |                      már mindenfelé laknak. A zsidófertályban van a kivilágítás.~Lactantius
18482       I,  XIX    |               erkölcsök ugyan kivesztek, de a zsidógyûlöletet éberen tartották a halandók
18483      IV,  XXXV   |                     visszaküldte a fáklyást a zsidóhoz, kísérje el legalább a Tiberisig.
18484       I,  XIX    |                    mintha meg akarná védeni a zsidókat. Ha õ barátságot mutat a
18485       I,  XXI    |                       miérettünk! Kezdetben a zsidókra gyanakodtak, annál inkább,
18486       I,  XIX    |                   vigil vonult futólépésben a zsidónegyed felé. Heptaglossus pattintott
18487      IV,  XXXV   |                    mogyorót koldulva; rongyos zsidósuhancok visítva kínálgatták a törött
18488       I,  V      |                  szememen, Quintipor, hogy az zsidószem? Csak kifelé van nyitva,
18489       I,  XIV    |                  Tagesszel, aki a leölt állat zsigereinek megtekintése után jelentést
18490     III,  XXXI   |                       pecséttel lezárt átkötõ zsinegé.~- Köszönöm, Trulla. Majd
18491       I,  XXI    |                    vászonzacskót, széthúzta a zsinegre járó száját, s kihúzott
18492     III,  XXXI   |                  subuculájának keskeny, piros zsinórja. Alatta fehér selyem­darabkára
18493     III,  XXXI   |               venyige-tûz fanyar füstjével, a zsírban pörkölõdõ véreshurka meg
18494      IV,  XXXVII |           domesticusodért nem adnék egy marék zsizsikes lencsét se. Majd kivertem
18495       I,  III    |                       lehetett kiszámítani. A zsoldba vett barbárok urai lettek
18496       I,  III    |                 császárt vállalt, aki ellátta zsolddal, ruhával, ingyen gabonával
18497       I,  VII    |                    nevében ezt mondta:~- Mi a zsoldért életünket ígértük, az a
18498       I,  XIII   |                   bennszülött útmutatók a sah zsoldjában álltak, félrevezették a
18499       I,  VII    |                    Tiszta szívvel, de szerény zsoldjához mért áldozattal lépett az
18500      IV,  XXXIV  |                       módjában lesz azoknak a zsoldját följavítani, akik tudnak
18501       I,  XIV    |                      s megengedné ugyan nekik zsoldjuk kivitelét, de csak a zsákban
18502       I,  XIV    |                      kitelik, s megtakarított zsoldjukat meg a negyedfélezer dénár
18503       I,  VII    |             istenekrõl!~Ettõl fogva a dalmata zsoldos katona megváltozott. Azelõtt,
18504       I,  III    |                állhatták útját, hanem a saját zsoldosai is. Ugyanazok, akik pajzsaikra
18505       I,  XIV    |                  lenne. A barbárok a hazatérõ zsoldosokat leginkább a római aranyuk
18506       I,  XIV    |                       túlnyomó részben barbár zsoldosokból áll. Ezek közül igen sokan
18507      IV,  XXXIV  |                      Csak nem szeretjük. Se a zsoldunkat nem emelte, se bakancspénzt
18508      II,  XXII   |                      levegõben valami különös zsongás hallatszott, nyugat felõl
18509      IV,  XXXV   |                      Amiben felül is múlja: a zsugoriságban. Azt mondják, még ilyen
18510       I,  XIV    |                Diocletianus trónraléptekor is züllöttek voltak, s azóta minden újítás
18511       I,  VIII   |                    Nincs már hozzáférhetetlen zuga, útjaink mindenhová elvezetnek,
18512       I,  IV     |                       a szent palotának egyik zugában régi papyruslapokat és pergamentekercseket
18513       V,  XXXIX  |                 magáért viselt...~Mindenfelõl zúgás és morgás hallatszott. Az
18514     III,  XXVII  |                     halálra, mint itt. Ebbe a zugba azonban nem jutott se a
18515       I,  XVI    |                     düh Ammoniust. - Ti sötét zugokba bújtok el az Isten nevével,
18516       I,  I      |                       is megostoroztatta, aki zúgoló­dott miatta.~- Kire értetted? -
18517       I,  VIII   |                  hatalmába. Az ellen senki se zúgolódott, hogy Pantaleon az õ külön
18518      II,  XXIII  |                    váro­son. Elõször csak azt zúgták, hol a császárné. Késõbb
18519       V,  XXXVIII|                    gondolni az elõbb? Gondjai zuhatagában úgy elsodródott, mint egy
18520       I,  XX     |                 császárnak érthetetlen szavak zuhatagja: a nusz, amely nemzé a pneumát
18521      II,  XXII   |                      lehet fölkutatni, mert a zuhatagoktól egynapi járóföldre a borzasztó
18522      IV,  XXXVII |                  nézte. Félig nyitva volt, és zuhogott be rajta a jácintok illata. -
18523       I,  VII    |           gondolatától is, a másik patakokban zuhogtatta azt eléje. Maximianus szóbeszéd
18524      IV,  XXXVI  |                     már belehalt az ordítások zûrzavarába. „Keresztre velük!” „A bestiák
18525       I,  VII    |                  Tages odaugrott, már szét is zúzódott a mozaikon.~- Rossz jel! -
18526      II,  XXIII  |                 körtefa tetejérõl, és halálra zúzta magát. Felesége, Sapricia