1-amiat | amibe-balka | balol-bibor | bicce-celza | celzo-csuny | csure-egyik | egyip-eloke | eloko-eretn | erezh-fejke | fejlo-fiuru | fius-furcs | fure-hadiz | hadja-hazuk | hazul-idege | idehe-jarta | jarto-kedve | kedvt-kidol | kidug-koles | kolte-kuszo | kuzde-lehuz | leiga-malha | mama-megje | megjo-melye | melyi-nagyl | nagym-odaer | odafo-ooo | oppos-perme | perny-rator | ratok-selye | selym-szarm | szarn-szinh | szini-tapad | tapas-tilts | tiltv-tunik | tunod-valla | vallh-vihar | vihes-zuzta
Rész, Fejezet
501 IV, XXXVII | megengeded. Annyim van nekem, amibe az öcsém engedélye kerül.~-
502 III, XXIX | valami koronát emlegettek, amihez énmiattam nem juthatnak,
503 III, XXXIII | szeméremérzet tiszteletét. Amiként õsi törvényeink szentnek
504 II, XXIV | velem a trónusomon, mint amiképp én is gyõztem, és ülök az
505 I, XII | fordulni az undok örömöktõl, amikkel a Sátán megkísértett?~Minervina
506 I, X | s az aspectusok olyanok, amilyenek halandónak tán még sohase
507 I, VII | apró törmelékekre, mint amilyenekbõl összeépítették õket a dór
508 III, XXXII | súlyosabb sérelem érte, mint amilyenért Niobénak meg kellett halni
509 I, XX | vallási rendszert összegyúrni, amilyenre csak a leglelkiismeretesebb
510 IV, XXXV | a bíbor felvételekor az amnesztiával megadja a birodalom népeinek
511 III, XXVII | meg a sardicai majorra. Amögött is volt egy kis halastó,
512 II, XXII | másik Osiris, a harmadik Amon Rá.~Meghajolt észak, dél
513 II, XXII | arról az oázisról, ahol Ámon isten Nagy Sándort fiává
514 III, XXXI | hozta ki sodrából, hogy Amor a kocsis, aki ostor helyett
515 IV, XXXV | elcsalnánk magunkkal az amphitheatrumba? Legalább még egyszer mulasd
516 IV, XXXVI | pályázók sorsa rendesen az amphitheatrumban dõlt el. Akinek a gladiátorai
517 V, XXXIX | azonban nem engedte meg, hogy amphorákat, csészéket, díszkorsót és
518 I, I | megszabott titulusokat. Akinek „amplitudo tua” dukál, vagyis „Terjedelmességed”,
519 IV, XXXVII | ragyogást, amely a Lactantiusén ámulatba ejtette, de még a vén szenátorén
520 I, V | mért vágatta le?~Quintipor ámulva hallgatott. Mire meg tudott
521 VI, XL | nem lehet lágyítani: az Anankénak. Igen, én tartoztam neki
522 I, XIV | amelyekkel Diocletianus az anarchiát megelõzõ nagy császárok
523 I, XVII | közül, mint Aeneas õsünk Anchises atyát. Elgondolhatod, mekkora
524 III, XXVII | hagyja-e itt melléknevét. Aztán Anchusáról beszélt, a gazdag patríciusnérõl,
525 III, XXIX | férje hittagadó lett - ez Ancyrában történt -, semmiféle kínzással
526 I, IX | Ezért nem szabad volt az angustatornak fülének lenni, s ezért kellett
527 I, IX | biztosabb sikert ígért. Az angustatorok szerepe olyan fontos volt,
528 II, XXIV | fölfelé száll a lángok közül, angyalkórusok citerazengése ereszkedik
529 II, XXIV | magukat a fehérbe öltözött angyalokat is látták, amint pálmaágakat
530 III, XXVII | napba, ahol most állunk. Animula, vagula, blandula... Emlékszel?~
531 III, XXXIII | segítsen a hosszú életet adó Anna Perenna. Ide nézz, aranyvirág!~
532 IV, XXXIV | hogy Róma dicsõ helyõrségét annyiba se veszik, mint a tûzoltókat.
533 III, XXX | kezdve, ahányan voltak, annyifelé szaladtak bajaei levegõt
534 IV, XXXVII | enyimet, ha megengeded. Annyim van nekem, amibe az öcsém
535 I, VIII | csillagképeket nézegette, amelyek annyiszor sugározták be tábori ágyát,
536 I, II | Dominusé, sajt és szilva. De annyival különb, hogy mikor a szilvamagot
537 I, XI | csengve ütõdött bele az Anterosz-szoborba. A szívnek megfelelõ helyen
538 I, XVI | mindenki tudta róla, hogy Anthimius az, az apatéi presbiter,
539 I, XXI | embert vezettek eléje, aki Anthimusnak mondta magát. Önkéntes vallomásával
540 IV, XXXV | azelõtt szép volt, mint Antinous, most emellett bölcs is
541 III, XXVIII | hogy kire emlékeztet a te Antinous-arcú szolgád. És most mondja
542 III, XXVIII | szolgád van, Domina. Igazi Antinous-fej.~A császárné arcán most
543 I, X | néma várakozással éppen egy Antinous-szobor elõtt állt.~- Hogy hasonlít
544 IV, XXXIV | hiszi, az egész világ az õ Antinousa körül forog. Hát nem természetesebb
545 III, XXVII | Gránátvirág.~- Dehogy, Antinousé. Hadrianus kedvencéé. Beleölte
546 I, X | észre, hogy olyan, mintha Antinoust keltették volna életre benne
547 V, XXXVIII| császárai építették, mint az antiochiait, hanem Diocletianus egymaga,
548 I, VII | a falut kerülje el, van Antiochiának más útja is. Õkegyelmessége
549 I, XVII | Nikomedész városából megérkeztem Antiochus városába. S most este itt
550 I, XX | eltették láb alól. Valószínûleg Antipater fojtatta meg az anyjával
551 I, XXI | amelyet Kleopátra emeltetett Antoniusnak. Leszakadt a Serapeum homlokzata
552 II, XXVI | nílusi gyökérbõl faragott Anubisz, aki meggyógyítja az izzadást,
553 IV, XXXVII | Vágtatva vitte a szekér az Anulinus-palotába, amelynek kapujában várást
554 I, X | fátyolozott lett. - Mondd, apádat, anyádat hogy szoktad hívni?~- Rendesen
555 I, XII | hitszegõnek lenned! Gondolj az anyádra, ha ingadozol! Akár hóhér
556 I, V | akkor segíts most is.~- Az anyádról szóltál, nobilissima.~-
557 II, XXIII | szívével vetett számot, az anyáéval nem. Most már tudta, hogy
558 IV, XXXV | súlyos és nehezen munkálható anyag vagy. Te csak azt tudhatod,
559 IV, XXXV | súlyos, nehezen munkálható anyagból vannak, nagyon a földhöz
560 I, XX | Alexandria, az akkori világ anyagi és szellemi javainak egyformán
561 I, XXI | különben is halálra ítélt anyagyilkost áldozták fel az istennek
562 I, XVIII | egyben mindig tudatta az anyákkal, hogy kicsinyeik merre járnak:
563 V, XXXVIII| sohase volt senkim, akit anyámnak szólítsak. Én a vad nobilissima
564 III, XXXI | rabszolgákat hagyott az anyámra, meg engem. Beállt kereszténynek,
565 III, XXX | az még megvan Romula nagyanyánál, egyszer majd elkérem tõle,
566 I, XX | hogy bízzak akkor titkot az anyaszívre?~- Uram, az anyaszív nem
567 II, XXII | Hiszen lehetne örökség is, az anyjában is megvan, õ maga is a bizalmatlanság
568 I, X | Milyen jó volt azelõtt anyjához bújni az ágyban, micsoda
569 I, IX | elmondaná nekik, hogy az anyjánál járt, de az nem adott neki
570 I, XX | Antipater fojtatta meg az anyjával együtt.~A császár figyelemmel
571 III, XXXI | volna, amit te gondolsz, anyus.~Hirtelen földerült arccal
572 I, X | fátyolozott lett. - Mondd, apádat, anyádat hogy szoktad hívni?~-
573 I, XII | Nem olyan keskeny, mint az apádé, ez az én szám, ez nem hitszegõ
574 I, I | Ott megállt figyelve.~Az apadt hasú Nonnus, a császári
575 I, VIII | lelt?~- Visszaadom, amit az apádtól kaptam - csípett bele a
576 III, XXVIII | erõsebb tudott lenni, mint az apáé. Igaz, hogy mindig maga
577 I, XVI | hallották gyermekkorukban, hogy apáik és nagyapáik idejében, mikor
578 I, V | kell miatta. Milyen különös apák és milyen különös fiúk vannak
579 I, V | Kitaláljam, mit gondoltál? Az én apámat háta mögött úgy hívják,
580 I, V | Nikomédiából jöttetek?~- Az apámék onnan jöttek. Engem csak
581 IV, XXXIV | ügynökeivel a keletieket. Apámért rajonganak a katonái. Én
582 I, II | kicsi, Bion. Haragudtam az apámra, hogy rabszolgának adott.~-
583 III, XXXII | nehéz. Semmi gondja, se apára, se császárra, se...~Nem
584 I, VII | aprópénzeit, amelyek nem apasztják a kincstárt, de egész életre
585 I, XII | valamit, apám? Anyám már Apatéban van. Hajnalra mi is ott
586 I, XVI | róla, hogy Anthimius az, az apatéi presbiter, aki bátran megvallotta
587 II, XXIII | lecsöndesítette a keletet. Mindössze Apatét kellett porrá égetni a beléje
588 V, XXXIX | kezdte elborítani a csüggedt apátia hamuja.~Ezen a reggelen,
589 V, XXXIX | hetek óta tartott, most apátiába ment át. Az orvos jelentését
590 I, VII | zsellért felszabadította. Ha az apától engedte volna elvenni a
591 I, III | A fiú szembefordult az apával.~- Nem értettél meg, apám.
592 I, IX | istenrõl, azóta nem szeretett Aperra gondolni, akinek holtteste
593 I, VII | kardját, és átszúrta vele Apert, mielõtt az csak a száját
594 IV, XXXVII | részesítették az istenek. Magát Aphroditét küldték el hozzá Hormizda
595 I, VI | száját. Megfüstölték a szent Apis bika száraz ganéjával, amelyet
596 I, XVIII | szolgálatára rendelt papokkal. Az Apis-bika kedvéért isteni tiszteletben
597 I, XVIII | megtermékenyítve azt a fekete Apis-bikát, amely Ptah isten memphisi
598 I, XV | aki búcsúzni szaladt be az apjáékhoz. Az udvar másnap indult
599 III, XXIX | most megint lelkesült az apjáért, és példákat mondott a keresztény
600 I, XI | elfogott a füle. Különösen az apjáét.~Az istentelenek... A haza
601 I, XV | bizonyítani is tudnák, ha az apjuk meg nem halt volna, hogy
602 II, XXV | isten legkedvesebb neki? Õ Apollóhoz imádkozik érte legtöbbet.
603 I, IV | templomot építtetett benne Apollónak, Nero olyan labdázótérrel
604 I, IV | bronz-szoborban ráismert a múzsavezetõ Apollóra. A másik elõtt - Szapphó
605 VI, XL | együtt lehull az ég, ha Apollóval együtt kialszik a nap, ha
606 I, VI | magát az ágyban, hogy öt ápolónõ alig bírta lefogni. Világos
607 I, VI | voltak a Dominának csak ápolónõi, s azok vele együtt elzárkózva
608 I, XVII | betegágyánál, akit különben az ápolónõknek egész csoportja vesz körül.
609 I, IV | caesar, hogy hízelegjen vele apósának, csakugyan messze volt ahhoz,
610 II, XXIV | is a könyvnek, amelyet az apostol Pathmoszban látott. Tudjátok,
611 I, XVI | õsi szokás volt, még az apostoli idõkbõl való, hogy idegenben
612 IV, XXXVI | amelyeket találhatott a Via Appia boltjaiban? Mért szerette,
613 V, XXXIX | tette, mint azelõtt volt.~- Április kalendájának estéjétõl máig,
614 I, XVI | vacsorája, amelyen az élet apró-cseprõ dolgait is megbeszélték.
615 I, I | meg egy fiatal. A fiatal, apród korú, vállára omló szõke
616 I, I | újan felvett apródoknak. Az apródnevelés az udvarmesteri hivatalra
617 I, I | stationariusért! - fordult az apródokhoz, ahogy magához tért.~Pyrargus
618 I, I | az órát az újan felvett apródoknak. Az apródnevelés az udvarmesteri
619 I, I | ideiglenesen a notariusnak az apródoktatást. Igaz, hogy jobb kézbe nem
620 I, I | befejezte az elõadást, és az apródoktól körülzsibongva megindult
621 III, XXXII | szívének dobogását. A leányé aprókat vert, számlálhatatlanul
622 I, I | szarujára, fiú! Neked már az aprópénzed is aranyból van, mint a
623 I, VII | bõven osztogatta a kegyelem aprópénzeit, amelyek nem apasztják a
624 I, VII | homályba vesznek, a közel apróságok megnõnek. Diocletianus,
625 III, XXXII | már akkor zúgott a vihar. Aquila és Boreas, Auster és Eurus
626 I, III | festette eljegyzésteket aquileai palotája ebédlõjének falára.
627 III, XXXI | varrni. Silány gyártású aquileiai üvegvázákat, amelyeket õ
628 I, XIV | hogy mennyi pénz megy ki Arábiába jószagú füstölõkért, Armeniába
629 I, XVI | sok ezer püspöke Galliától Arábiáig állandó összeköttetésben
630 I, XVIII | tomiak, hanem etiópok és arabok, líbiaiak és szkíthák, perzsák
631 III, XXXII | a melilotus mézes szaga árad, vagy az oltár mögé terítse
632 V, XXXVIII| az egészség az a helyes arány, amely e pórusok átmérõje
633 IV, XXXV | színház, kocsiverseny, az arany-ezüst edény, a fehér kenyér, a
634 IV, XXXV | tõle, hogy majd fölmegy az Arany-ház tetejére.~- Minek ment volna?
635 I, IV | hóhér. Majd õ megadja az aranyadat, ha megjön.~- Jó. De ezt
636 III, XXXII | Megnyugodva látta, hogy az aranyak ott ragyognak az oltáron,
637 I, V | megcsörrentette benne az aranyakat. A lány elnevette magát.~-
638 IV, XXXVI | ígéretet, hogy a szépség aranyalmájáért neki adja Ázsiát. Minerva,
639 I, VI | közt mosolyogtak az apró aranyalmák.~- Hát te holdas vagy? Hol
640 IV, XXXVI | aki átnyújtotta neki az aranyalmát. Az istennõk elvonultak,
641 I, IV | a nobilissima elé.~- Az aranyamat, drágám! Elõször nem Varanes
642 III, XXIX | mennyei városban az Isten aranyasztalánál.~- Nem, princeps - ugrott
643 III, XXXIII | csüngött le, néhány zöldes aranyba játszó bíbortollal. A lány
644 I, XIV | negyedfélezer dénár végkielégítést aranyban és ezüstben viszik magukkal.
645 II, XXV | adóterhek könnyítésére. Új aranybányákat nyittatott meg Daciában,
646 I, V | márványfeje, és neki az aranybetûs felírással kellett felelni:~
647 I, I | fasorok közül a dajka. Övén aranycsat jelezte, hogy Maximianus
648 III, XXX | a fûbõl, amelyeket kívül aranycsillagokkal, belül piros és kék csíkokkal
649 I, XVIII | szikrázott a hajában, és aranycsillámok ragyogtak a szemében.~-
650 I, XVIII | elõtt, napsütésben az õ aranyfényét érezte. Nemcsak a pálmák,
651 I, XX | kedves a Galerius leánya aranyfényével és pillangós bájával, talán
652 III, XXVII | mostohagyerekét látta benne, s azt az aranyfényt, amit a császár emlegetett,
653 I, IV | bõségszaruval, balján az aranyfonalat eresztõ három Párka csoportja.~
654 I, IV | az ezüstserlegbe dobott aranygolyó. Összerezzent, és dobogó
655 I, V | nyakában gyöngyökbõl és aranygolyócskákból fûzött lánc, mely leért
656 I, IV | az az érzése volt, hogy aranygolyót dobnak ezüsttálba.~- A galambot
657 III, XXXII | Aranygyûrû! Aranygyûrû! Aranygyûrût találtam! - kiáltotta a
658 I, IV | aki egyszer az Olümposzon aranyhálót kovácsolt Venus fölé, mikor
659 I, IV | belekarolt Varanesba.~- Venust aranyhálóval kellett megfogni. Dajkának
660 I, IV | föl a tarka madárra, amely aranykalitkában gubbasztott az ajtónyílás
661 II, XXV | összesöpörnék nyiratkozáskor - aranykefével -, akkor nemsokára meg lehetne
662 V, XXXIX | sceptrumot tartott, amely aranykeresztben végzõdött.~ ~
663 VI, XL | alexandriai somában. Az aranykoporsó, amelybe Diocletianus hamvait,
664 I, X | temetlek el téged, olyan aranykoporsóban, amilyen nem lesz több a
665 I, X | akkor belefektethetsz az aranykoporsódba. Úgyis fáradt vagyok, csak
666 I, VIII | századokat, amelyekben az aranykor állandósul a földön. Nem
667 I, XVIII | látott, amelynek tetején aranykorong ragyogott. Elõször azt hitte,
668 I, XVII | lehetne az a vallás, amely az aranykort visszahozhatná a földre -
669 II, XXIII | Galerius azt jelentette, hogy aránylag kevés áldozattal teljesen
670 I, II | figyelmesen végighallgatta, és aranylánccal tüntette ki.~Már a felsõ
671 I, I | csecse! - kapkodott az aranylánchoz. - Mégy bátyushoz, mégy!~-
672 I, III | apám? - mutatta vékony aranyláncon fityegõ talizmánját.~A szárnyas
673 IV, XXXIV | köztük Maxentius a kapun - aranyláncosan, fémtarajos sisakban, széles
674 IV, XXXV | aranypléhet kalapált üllõjén az aranymûves-bolt ajtajában; iskolából kitóduló
675 V, XXXVIII| különbözõ nyavalyák ennek az aránynak a megzavarodásából állnak
676 V, XXXIX | császárnak az asztalon heverõ aranynyelû tõrével - õ már régen ismeri.
677 I, VIII | nyilazzák el a sötétséget aranynyilukkal kegyeltjeik megérkezésének
678 III, XXX | kilestek bennünket!~Egy aranyos-zöld gyík lihegett a lábuknál.
679 I, XXI | hasonlított, de egyik oldala aranyosan ragyogott, a másik bíborban
680 I, XIII | Mikor a nyertest várja!~Aranypálcás janitor alázatoskodott be.
681 I, V | harangocskákkal beszegett aranyperecek.~Quintipor úgy nézte, mintha
682 IV, XXXV | bõrkötõs munkás hispaniai aranypléhet kalapált üllõjén az aranymûves-bolt
683 I, VIII | gördítené maga alatt. Vérszíne aranysárgára enyhült, s ezt megtartotta
684 III, XXVII | A nap utolsó sugarainak aranyseprûje már csak a fák hegyét érte.~-
685 I, III | császár karján ül, pávatollas aranysisakot nyújt feléd. Érdemes ezt
686 III, XXXI | örökség; és háromszoros aranysúllyal fizették a satyrium-gyökeret,
687 IV, XXXVI | egész homlokát eltakaró aranyszalaggal. Némelyek azt mondták, lótejen
688 I, V | odább a lány a kézfejet az aranyszandálja orrával. - Az az ostoba
689 I, I | pávafark-szaggatás helyett. Az aranyszandálokat szerette volna lecibálni
690 I, VII | közben véletlenül az istennõ aranyszarvasát nyilazta meg.~A különbözõ
691 III, XXXI | amelynek zöld tengerében mint aranyszigetek sárgállottak a galium minden
692 I, VI | kincstárában felhalmozott aranyszívek, onix-szemek, elefántcsontból
693 I, III | szárnyas sors-istennõnek kis aranyszobra volt az.~Elhaladtak a Pantheon
694 VI, XL | képe hét napig feküdt az aranyszövettel bevont, elefántcsont nyoszolyán,
695 I, III | A dombon épült Pantheon aranyteteje hirtelen fellobogott elõttük.
696 IV, XXXVI | szõtt lágyékkötõvel, fején aranytiarával. A színfalak mögött nagy
697 III, XXXII | hajából kihúzta a cikáda-fejû aranytût. A ragyogó, fekete sátor
698 I, XIV | zsoldosokat leginkább a római aranyuk miatt fogadják vissza szívesen;
699 IV, XXXVII | szegénykének. „Elmegyek, Aranyvirágom”, mondtam neki. „Jó, Trulla,
700 I, V | csüngött, finom olaj illatát árasztva. A mécshordó mögött gyíkszemû
701 IV, XXXVII | de annak is megkapnád az árát.~- Mikor indulhatnék?~-
702 IV, XXXV | megjósolta, hogy közel az aratás, mert fehéredik már a határ.
703 I, VII | a paraszt nem fogott az aratásba, a hadvezér nem kezdte meg
704 I, VIII | nem a hadseregért fognak aratni; a bikák az eke számára
705 I, XVII | úgy látszik, nagy sikert arattam, noha a chria szabályainak,
706 I, XV | mondták a szemérmesebbek.~Az arcátlanabbak gúnyolódva rázták a fejüket,
707 V, XXXVIII| mint akkor, csak még most arcátlanabbul vigyorogva, a diadal biztos
708 II, XXII | köze hozzá. A lány elõször arcátlannak találta a rabszolgát, aki
709 I, XIV | bennünket, hanem az istentelenek arcátlansága is, akik ellenségei az isteneknek,
710 I, XIV | Galeriusnak.~- Én ezt az arcátlanságot eddig nem tapasztaltam,
711 I, X | mért fél az augusta hideg arcától?~Az egyik ablaknyílás vele
712 I, VI | finom, sápadt, éremprofilú arcával, fején a hidegvizes pergamen-tömlõvel,
713 IV, XXXVI | csakugyan könnyek csillogtak, s arccsontjairól már lemosták a vért.~- Rosszul
714 I, VI | lésül hitetlen múltjáért. Archiateri tisztjérõl is lemondott,
715 I, VI | Akkoriban választották meg archiaterré, vagyis az antiochiai orvosi
716 I, VI | ez a démonok közt az archon.~A nevét is kitalálták a
717 I, VI | is kitalálták a démonok archonának. Megállapodtak benne, hogy
718 IV, XXXVI | legnépszerûbb retiariust, akinek arcképét nemcsak a boltkirakatokban
719 III, XXIX | szépítõszereket, bár a te arcodnak igazán semmi szüksége rájuk.~
720 I, X | Olyan távolságból, hogy az arcok nem voltak kivehetõk, de
721 II, XXIV | a pallos alatt mosolygó arcokon, nem az égõ hús szagát érezte,
722 II, XXIV | megdöbbentette ez a csönd és az arcokra fagyott rémület. Megérezte,
723 I, VII | derû, amely a szentséges arcokról sugárzott.~A hódolók gyûrûje
724 I, VII | elõbbre kúszott. Fölemelték az arcukat. Gyulladt, keléses szemhéjuk
725 I, XVI | hallottak. Ezek lelkükben és arcukban megvidámodtak azon, hogy
726 I, XVI | Messiás békességben tûrte arculveretését, megköpdösését,
727 III, XXIX | ököllel és körömmel, és arculveréssel pirosítani ki a mínium-kenõcs
728 IV, XXXVI | el a közönséget, hanem az aréna is. Róma quaestor-választásra
729 I, VII | Dorylaeumba. Megkegyelmezett az arénára szánt bûnösöknek. A praetort
730 IV, XXXVI | szökött elõ, aki eltáncolta Arész és Aphrodité házasságtörését,
731 IV, XXXV | is kellene! Az ezerszemû Argusra, ez az egyetlen játék, amelyhez
732 III, XXXII | Thesius is így járt volna, ha Ariadnát nézi a fonal helyett.~Hangjában
733 III, XXXII | hibásan mondta Thészeuszt is, Ariadnét is.~- Miféle erdõ ez? -
734 I, XVI | tollseprû van kezedben, hanem az arkangyal tüzes kardja, mint az övében.~-
735 I, I | szigorúan veszi a császár az ármaximálást, amely némely vidékeken
736 I, XIV | aláírását is elhalasztotta. Az ármaximálási törvény le nem tagadható
737 I, I | lármája.~- Ott a forumon az ármegállapító tábla. Arról megtudhatod,
738 I, XIV | Arábiába jószagú füstölõkért, Armeniába rabszolgákért, Perzsiába
739 I, VII | sebet az arcodon. Nem az armeniai fronton?~A decuriót megzavarta,
740 I, III | a perzsák megszállották Armeniát, s a blemmiek csordája fenyegeti
741 I, V | mindenki annak hívja. Az „Armentarius”-nak. Majd te is úgy hívod,
742 IV, XXXV | Aki õvele együtt hallgatta Arnobiust és együtt tanulta a filozófusokat,
743 I, I | mind a kettõ az alexandriai Arnobiustól tanulta a szónoklatot mint
744 I, XIX | megérdemelnek tõlünk azoknak árnyai, akik a könyvtárt és múzeumot
745 III, XXXIII | fénysziget! ~De jaj, csak árnyak laknak ott! ~Élõ azt el
746 I, IX | mikor hajnalban hazamenne az árnyakhoz, akikkel tud beszélni, elmondaná
747 VI, XL | anélkül hogy szót váltanék az árnyakkal, amelyekkel napjaimat és
748 III, XXXIII | kezed kinyújtottad felém, ~S árnyául elfogadtál sugárzó életednek...~
749 I, III | felvette a bíbort, az a halál árnyékába lépett. Mert ha a keleti
750 I, VI | seprõzték meg, amely nem árnyékban nõtt, tehát nem Hekaté istenasszony
751 I, XVII | alvilágba, folytatni azt az árnyékéletet, amely öreg napjainkra idefönt
752 III, XXVII | napistent, a sok árnyék.~Az árnyékok már kezdtek nyúlni, s Titanilla
753 I, XVII | azok között, akiket örökös árnyékra kárhoztatott az õ kiszámíthatatlan
754 VI, XL | peregrinus korunkban az árokparton elhajított, nyiszlett bocskorunkat
755 III, XXXI | mindnyájan.~Cimessor nápolyi aromatarius volt, aki azonban az orvosi
756 II, XXII | elmondhatta, hogy ő etette Arsinoeban a szent krokodilust, amely
757 I, XXI | a két princepset is. Nem árt, ha megismerik azokat, akik
758 III, XXXI | szelídség, tisztaság, gyermeki ártatlanság - gondolta Quintipor. És
759 I, XIX | máglyára ne juttass valakit ártatlanul!~A püspök megrémült. Nem,
760 I, VI | nem ereszthetlek magadat. Artemisz köldökére, hát ez melyik
761 I, XIX | kívánják tõlem, hogy a dolgukba ártsam magam, én se kívánok tõlük
762 IV, XXXIV | ragyogtatta, a Campus Martius árucsarnokaiban neki szemelte ki a bíbor
763 II, XXVI | kellett befutni. Átvágott az árucsarnokok oszlopsorán, amelyekre már
764 IV, XXXVII | megtörülközött, és megkezdte árui felsorolását.~- Quadratus,
765 IV, XXXV | ronggyal letakart, gõzölgõ áruját; a pajzsokat rázó, õrjöngõ
766 I, IV | kockáztatásával szerezhettek árukat, mert a katonák kémeket
767 I, IV | ilyenkor frissítették fel árukészletüket. Különben az augustusok
768 I, XXI | parázsló tûzre, nem követnek el árulást istenük ellen, azt ettõl
769 II, XXVI | az erõs illat, hogy hol árulják Boldog-Arábia szagos gyökereit
770 IV, XXXVII | izzó gyûlöletet.~Itt szokta árulni isteneit Benoni, a szobor
771 III, XXXI | megkérdezte a boltost:~- Te is árulod azt a híres véreshurkát?
772 II, XXIII | beesett halántékán. - Az árulót?~- Pantaleon a Krisztus
773 I, XV | asztalra!~Benoni kereszteket is árult, puhafából összerótt kis
774 I, XIX | Heptaglossus barátait egy árvanevelõ intézet porticusába, amelyet
775 I, III | hónappal azelõtt jutott árvaságra. Az anya halála igen rövid
776 IV, XXXIV | leölhettek egy-egy császárt, és árverésen adhatták el a gazdátlan
777 I, VIII | oroszlán és sas, minden okosság arzenálja és minden erény tárháza.
778 II, XXV | kiszárításával, csatornák ásatásával új utakat terveztetett a
779 IV, XXXV | és egyen új cubiculumokat ásatott a katakombákban, ahol a
780 III, XXXI | ujjakkal, mi jön még. A többiek ásítozni kezdtek. A legjobbkor nyílt
781 I, XVII | paptól, azonban nem akart áskálódónak látszani urunk elõtt, akit
782 I, II | élnek, amelyeket körmükkel ásnak ki a sziklából, és véteknek
783 II, XXIV | kezében gyertyát, a másikban aspergillumot tartott. Ördögûzõ imát suttogva
784 I, IX | szabadságot ad nekik az asphodelos-mezõkõn, s ha haza hívják õket,
785 I, III | nemcsak a maga tekintélyét ássa alá, hanem a birodalomét
786 I, VII | curiosusoktól, hogy a praetor a négy assessori címet nem azoknak juttatta,
787 I, VII | barátaiknak sem jut belõlük. Assessorokat és praeseseket nevezett
788 I, XII | förtelmes babonákkal avattak asszonnyá. Téged az igaz Isten fog
789 I, XI | Mi történhetett ezzel az asszonnyal? Mióta ideérkezett, elõször
790 II, XXVI | elõbb itt elszaladt. Vén asszonya alig bírt utána döcögni.~
791 IV, XXXVI | közöm nekem a más boldog asszonyához? Az nem az én kis Titem.
792 I, VII | Maximianus körülnézett, asszonyainak kocsiját keresve. Aztán
793 II, XXVI | nobilissimára.~Kleopátra asszonyfehér-bõrû platánja alatt álltak. A
794 III, XXX | Jobboldalukon egy fölpántlikázott asszonyfej jelent meg, fülében mogyorónyi
795 IV, XXXVI | páholyból felindulástól remegõ asszonyhang hallatszott.~- Én is keresztény
796 I, V | Te sohase vittél még asszonyholmit? - nyúlt mosolyogva a skarlát
797 I, XI | üdvére!~Aztán odafordult az asszonyokhoz.~- Eh, a ti dolgotok, csináljátok.
798 III, XXIX | kínpadokkal, karóba húzott asszonyokkal, vadállatok elé dobott gyermekekkel.
799 III, XXXI | könyörülnél már rajtunk, asszonyom. Borzasztó éhes az uram.~
800 III, XXVIII | talankodva az urának, inkább asszonyos szókimondással, mint diplomatikus
801 IV, XXXIV | szelencét, vázát, tükröt, asszonyszépítõ szerszámot talált az asztalon,
802 I, XXI | szabadítsa meg magát az asszonytól és lelkét a kárhozattól.
803 IV, XXXVII | kísérje el egy háromnapos asturiai kirándulásra, mert meg akarja
804 I, VII | démonok mûve volt, mint az aszály vagy a jégesõ, a döghalál
805 III, XXXI | kapós volt a holttengeri aszfaltból viperaméreggel gyúrt, fekete
806 II, XXII | már látták õk is. Csontig aszott, kicserzett bõrû, magas
807 III, XXXI | kivezette. Ahogy a társaság asztala elõtt elmentek, egy aranyat
808 I, XVII | palotáinkban az örömek terített asztalához, amikor négyszemközt maradunk
809 I, XI | tábori canabaek mocskos asztalainál látott ilyen borba könyökölõ,
810 IV, XXXV | adjon neked helyet az õ asztalánál.~Hosszú idõk óta most elõször
811 II, XXIV | megteríti a gyõzelmi lakoma asztalát.~Isten kegyelmén kívül a
812 III, XXVIII | szemével. A császárné ült az asztalfõn, tõle jobbra, balra a caesar
813 III, XXVII | pohárnokot állította az asztalhoz, és a hajába törölte vékony
814 V, XXXVIII| Titanilla szó nélkül mutatott az asztalkáján levõ ezüst csengõre. A caesar
815 I, V | madaram?~Letette a ládát az asztalkára, és simogatni kezdte arcát,
816 I, XVIII | szívet rajzolt már, az egész asztalkát be lehetett volna velük
817 I, VII | tekintélyüknek megfelelõen, ezüst asztalnemûvel és ágyasokkal is. A curiosusok
818 IV, XXXVI | sõt a teremnek beillõ, asztalokkal és heverõkkel bebútorozott
819 III, XXXI | macska odaszaladt, s az asztaltól három lépésre, figyelõ tekintettel
820 I, VII | méltatlanoktól, õt ültették asztalukhoz, megparancsolva pohárnokuknak,
821 IV, XXXV | Pénzváltók csörgették piszkos asztalukon a rossz ezüstpénzeket; egy
822 I, III | mellett haladtak, s a caesar át-átkapott fiához, hol az arcát, hol
823 I, IV | vállalnád magadra az üzenet átadását, Bion?~- Hogy gondolod ezt?
824 II, XXV | Olyan birodalmat akart átadni a fiának, amilyennek körvonalai
825 I, IV | Üzenetet kellene neki átadnom a praepositustól. Azt mondta,
826 IV, XXXVII | azután a megérkezésnél, mikor átadod.~- Hová kellene vinni?~-
827 IV, XXXV | november nonáján itt Rómában átadott neki a huszadik évébe lépett
828 III, XXX | õt elképzelni? Valamikor átcikázott volna rajta az a vágy, mint
829 IV, XXXVI | történt. Bevezetõnek valami atellanát adtak, egyfelvonásos bohóságot,
830 II, XXII | tüzet. Ott hevert hason, átellenben a démonnal, térdben hátrakapott
831 I, XII | keresztülesni, míg a võlegény átemeli a menyasszonyt háza küszöbén,
832 V, XXXIX | fönntartott kincstári lovak átengedését kérte a magister vehiculorumtól.
833 II, XXIV | mostanában az Isten teljesen átengedett a Gonosz hatalmának, olyan
834 III, XXX | hiszed, egy percnyit is átengednék belõled a vén penészeseknek?
835 I, VIII | fejjel bóbiskolt. Õ már átengedte magát a harmóniának. Csak
836 II, XXII | megölte az isteneket. Csak Átent hagyta meg, a napot, akinek
837 II, XXV | próbálták ki, hogy ketten átérik-e kiterjesztett karral a fa
838 IV, XXXVII | volt szabad vaseszközzel, átért a Tiberisen túlra. Ott azonban
839 III, XXXI | biztosan csodát tesz énvelem?~Átfonta a fiút mind a két karjával.
840 IV, XXXV | amely a víz alá rejtetten átfúrhatta és elsüllyeszthette volna
841 I, I | állát. Képzeletében hirtelen átfutotta az udvari szertartáskönyvet,
842 I, III | ösztönös, hanem hidegen átgondolt, nem szeszélyes õrjöngés,
843 I, XVI | démon, aki törvényeinket áthágod, és másokat is arra csábítasz? -
844 I, II | hogy Korinthoszban meg Athénben nem volt ott Sapricia, mi?~
845 I, XVII | száraz fénye, amelyet Pallasz Athéné legritkábban osztogat a
846 I, V | bolondosak a nobilissimák? Az Athéné-lányok, akikkel néha elácsorgott
847 I, V | mindent tud, nobilissima. Athénében ki akarták kiáltani istennek,
848 I, XVIII | valahogy másképp, mint az athénéi meg a korinthoszi lányokat.
849 III, XXXIII | csészével együtt, és ilyen átizzadva kiszaladok az utcára. Ezt
850 I, XVIII | a kérdést, Maxentius már átkapta a derekát.~- Itt az ebédidõ.
851 II, XXIII | visszaadtad volna?~Az öregember átkarolta az öregasszony derekát,
852 I, VI | közben az istenek minden átkát kérvén a keresztényekre.~-
853 III, XXXI | mint a pecséttel lezárt átkötõ zsinegé.~- Köszönöm, Trulla.
854 I, XIX | állt a sárga cingulussal átkötött, fehér tóga.~- Biztos vagy
855 I, I | Újabb parittyázás és újabb átkozódás következett. Ferox fölkapta
856 IV, XXXVII | Csöngetett a domesticusnak, átküldte Bion szobájába a levelet,
857 III, XXVII | szerelmesétõl, utána vetette magát, átkulcsolta a holttestet, s vele
858 I, II | az óriás fel is kapta, átlábolta vele a folyót, és letette
859 I, XVIII | szobrászt is kedvelte, aki Atlantának akarta megmintázni, de kicsinylette
860 I, XIV | Az õ útja leghosszabb az Atlanti-óceán partjáig.~- De a fiadat
861 III, XXXI | szemei pilla nélkül is hamar átláttak a szitán, s pergõ nyelvvel
862 I, VIII | kilépni medrébõl, mióta Te átlépted, Világ ura, és a Rhenust
863 I, VII | tevehajcsár és Septimius Severus átlyukasztott fülû rabszolga. Diocletianus
864 III, XXVIII | oszlopcsarnokon kellett átmenni, s már ott is voltak a Maximianus-palotában,
865 I, XVII | császárné fél a mennydörgéstõl, átment hozzá, hogy vele legyen,
866 V, XXXVIII| helyes arány, amely e pórusok átmérõje s a rajtuk elpárolgó folyadékok
867 I, XIX | hagytak a világra, mint ez.~Átmutatott a középsõ kápolnába, amelynek
868 II, XXVI | szorított kezével érezte, mind átnedvesedett a mellén. Azt hitte, csak
869 I, XIII | Patakzó verejtéke a bíbort is átnedvesítette rajta. Titanilla a hálóköntöse
870 IV, XXXVI | caduceus és az aranyalma, amit átnyújt Párisznak. Méltóságosan
871 III, XXXII | kutya, az öreg kiszaladt, átnyújtva a csészéket Quintipornak.
872 I, VI | csúsztam elõtted, térdedet átöleltem, de te csak a fiadért jajgattál.~-
873 IV, XXXVI | Megkérte a Khresztoszt, lábait átölelve, hogy tisztítsa meg õt,
874 I, IX | szállására a családdal, átöltözött kényelmes dalmaticába, s
875 I, XX | igyekeztek az új tömlõkbe átönteni, hanem azokkal is, akik
876 II, XXIII | Ha jövendölés volt, ha átok, csak annyit hibázott, hogy
877 III, XXXI | most tõle. Mint egy régen átolvasott és becsukott könyv, amelyre
878 V, XXXIX | nem találta, elõszedte és átolvasta valamennyit, hogy ha tõlük
879 I, V | mutatott, amelynek felsõ karaja átparázslott már a Silpius szabályos
880 I, XVIII | bemártva. Elõkereste a bronz atramentumot, fölkavarta benne a fekete
881 I, XVIII | szerepét, hanem éli. Egyszer Atreusz szerepében igazán leszúrt
882 I, VI | álló-létrájával végigcsörömpöli az atriumot. Az oszlopok virágdíszeit
883 I, VII | pohárnokuknak, hogy kárpótlásul az átszomjazott esztendõkért, serlegét egy
884 I, VII | Kirántotta a kardját, és átszúrta vele Apert, mielõtt az csak
885 V, XXXVIII| Diocletianus egymaga, egyszerû és áttekinthetõ tervek szerint, amelyek
886 I, VII | õket a dór harcosok, az attikai földmûvesek, az ioniai halászok
887 III, XXXI | hajlandó lett volna a Vezúv átugrására is vállalkozni, s amilyen
888 II, XXVI | hajójának oda kellett befutni. Átvágott az árucsarnokok oszlopsorán,
889 I, III | amely a hegyek nyúlványait átvágva egyenesen vitt a városba
890 I, VII | közkatonákat, ki hajlandó átvenni a parancsnoki botot, engedelmességet
891 I, I | csereberélni, s így kellett átvennie ideiglenesen a notariusnak
892 III, XXIX | amely hegyes szögekkel volt átverve. Ettõl a kíntól még egyszer
893 III, XXIX | Constantinus felé fordítani, aki átvette apjától a szót. Õ a Keletrõl
894 V, XXXIX | császár.~Bion igent intett, s átvezette urát a gynaeceumba. Nem
895 V, XXXIX | tudná fojtani. De ez csak átvillanó érzés volt, s máris szégyellte
896 III, XXXI | Quintipor egészen magához ölelve átvonszolta egy csöndesebb utcába. Ott
897 II, XXIV | munkáját. Ennélfogva az Atya, Fiú és Szentlélek nevében
898 V, XXXVIII| ámult rá Titanilla.~- Az atyádról, a caesarról.~- Eh, én nem
899 I, XIX | és ott bujkál valahol az atyafiai közt. Most aztán agyonütnek
900 I, XVI | bejelentette, hogy a nikomédiai atyafiak követe akarja üdvözölni
901 I, V | családi titkod? Ha te is atyafiságban volnál az istenekkel, mint
902 I, VIII | testvérei az istennek és atyái a birodalomnak! - kezdte
903 II, XXIV | én is gyõztem, és ülök az atyámmal az õ trónján. Akinek van
904 II, XXIV | megemelve megszólalt.~- Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek
905 I, XVI | ismerte el egyenlõ rangúnak az Atyával és Fiúval. Úgy találta,
906 V, XXXIX | Diocletianust, mindnyájunk kegyes atyját...~Olyan tûzzel, a könnyû
907 I, I | mert eredetét az istenek atyjától vette, másodszor, mert úgy
908 I, I | dinnyehéjjal.~- Vigyázz, atyus! - vette célba Pyrargus
909 I, VII | az udvari fõpapnak, aki augurjai és haruspexei élén közeledett.
910 I, VIII | szegõdött orvos ellen. A Domina augustához se felvilágosítással, se
911 I, XVIII | volt, mint Apolló, most az augustalisok feje Rómában. A szobrászt
912 I, XIII | megelégedettségtõl.~- Légy üdvöz, augustella - harsogott rá a lányára. -
913 I, XI | egészen odahúzta székét az augustusé mellé, s mélyen bekönyökölve
914 I, III | forgatni a kardot?~A második augustusnak a gondolkodás nem volt kenyere,
915 IV, XXXV | valóban szerencsésebb lesz Augustusnál és boldogabb Trajanusnál.
916 I, VIII | tetején. Meg akarták elõzni az augustusokat, hogy a kapuban fogadhassák
917 I, IV | Nikomédiából Maximianus augustusszal, Galerius caesar pedig tán
918 II, XXII | szobrát őrzik, aki Ptolomaeus Auletesnek megjelent álmában, és azt
919 I, IV | Hadrianus szökõkutakkal, Aurelianus és Diocletianus pénzverõ
920 I, XVI | három személy van. Tizenkét aureus, mert tizenketten vették
921 IV, XXXVII | kettõben száz arany van. Annyi aureusod megmarad, hogy az öcséddel
922 IV, XXXVII | mozogtak. Elõször harminc aureusra becsülte a költséget, aztán
923 I, VI | magját, hanem az ébresztõ Aurora. De ez se használt. A füst
924 III, XXXII | vihar. Aquila és Boreas, Auster és Eurus összefogózva járták
925 II, XXIII | törvény végrehajtását. Nem avatkozott semmibe, csak nem vett részt
926 I, XVI | sestertius, mert hetvenkettõt avatott föl kézrátétellel a tizenkettõ.
927 I, XII | és förtelmes babonákkal avattak asszonnyá. Téged az igaz
928 I, XVII | szerint mindenbe be volt avatva. Urunk, aki igen megkedvelte
929 I, VII | Valaki elkiáltotta magát: Ave, imperator! a körülállók
930 I, IX | emelni. Egyetlen szomorúsága azé a kötelességtudó hivatalnoké
931 I, XIV | istenekben?~Ketten léptek elõ, az aznapi szolgálattevõ kamarások,
932 I, I | kivezette a római birodalmat azokból az évszázados zavarokból,
933 I, IV | ellentétben tudott is lelkesedni azokért az eszmékért, amelyekbõl
934 IV, XXXV | megváltotta a Krisztusod.~- Azokét, akik nem tudnak a megváltásról.
935 IV, XXXVII | este úgy jött haza, mint az ázott ürge. Attól kezdve van a
936 I, III | városban rendezte be, Európa és Ázsia határán, abban a Nikomédiában,
937 I, VII | hosszú utat Mediolanumtól Ázsiáig, testõrei, a herculeusok
938 IV, XXXVI | aranyalmájáért neki adja Ázsiát. Minerva, olajág-koszorúzta
939 III, XXXI | forgató alipilusok, a tejbe áztatott kenyérbél fölrakásában jártas
940 III, XXXII | már elvitte a flamen. Egy azúr vázát az isteni Nero császár
941 I, XVI | próféta jelent meg, amint Baál templomában szurokpogácsával
942 I, XI | nariákból szedegessük föl a babáinkat!~Olyan csönd támadt, hogy
943 I, XVIII | Aszklépiadész szép nevetésû babája? Annak is olyan szeme volt,
944 I, XVIII | kezeimmel az este ~Szépnevetésû babám tarka virágos övét, ~Jaj
945 IV, XXXV | ott lakom egy padlásszobában az ötödik emeleten, és minden
946 I, XV | hogy ej, milyen szép kis babát csípett föl magának ez a
947 I, III | Ó, apám, õ még sokáig babával fog játszani! S ki tudja,
948 IV, XXXIV | körmit, mi?~- Kérdezd meg Babeket.~Babek a perzsa királylány
949 IV, XXXIV | közöttük szét, addig is a Babeknak módjában lesz azoknak a
950 IV, XXXIV | amikor a nászágyból kilépett. Babektõl hallottam, hogy nálatok
951 IV, XXXVII | Bár fején a hadvezérek babérját és kezében a törvénytudók
952 I, XIX | megjelenésû ember, aki fején babérkoszorút hordott, nemcsak azért,
953 II, XXII | de az dörmögve fölállt.~- Babilon lánya! - mondta megvetéssel,
954 I, XIX | aranykoporsóba temették Babilonban Alexandert?~Bion, aki elõvette
955 I, XX | s mindezt összekeverte a babiloniai és egyiptomi szemfényvesztõk
956 III, XXXI | dominá”-nak a legfinomabb babliszt-szappant, a legszagosabb cistus-bogyót
957 IV, XXXVII | hogy talán nem egészen babona az, amikor az emberek úgy
958 III, XXVII | megmételyezték az istentelenek babonái. Így csak öregasszonyos
959 II, XXIII | megadásával az életet, mint a babonáikhoz való konok ragaszkodással
960 V, XXXIX | gyanús Dominának keresztény babonáira vetett - legalább a temetés
961 I, VII | vadászembernek van valami babonája, az övének ezt ismerték.~
962 II, XXIII | rabszolgák. Egy se hajlandó babonáját megtagadni, valamennyi szidalmazza
963 I, XII | áldoztak értem, és förtelmes babonákkal avattak asszonnyá. Téged
964 I, XIV | is tudják, hogy gyûlölõik babonás jeleket viselnek a ruhájuk
965 II, XXIII | addig, míg ki nem ismerte. Babonáskodását elnézte neki akkor is, mikor
966 I, VIII | nézte a fiúnak a lepellel babráló kezét.~Válla fölött egy
967 III, XXX | kezébõl ahhoz, hogy tökéletes bacchánsnõ legyen a tengerbõl kiemelkedõ
968 III, XXVII | szövetségben Ceresszel és Bacchusszal, mindenütt szabadon űzhette
969 III, XXXI | gyülekezettel. No, köszöntsük Bacchust, ha most már pénzbe kerül
970 I, XV | félj velem jönni, magister bácsi. Legföljebb azt mondják
971 V, XXXIX | a gyöngyös diadémot, és bágyadt mozdulattal eldobta magától.~-
972 II, XXIII | anyácska?~A császárné egyre bágyadtabban bólintott helyeslést mindenre.
973 I, VI | rájuk permetezni. Egy kicsit bágyadtak.~- Hol kerested a vizet?~-
974 II, XXIII | Arcát, testét hirtelen bágyadtság szállta meg.~- Jól figyelj,
975 III, XXXI | járatban vannak. Hazahozták Bajaeból a kordét, és itt szeretnének
976 III, XXXII | gyöngyszemei.~- Már közeledünk Bajaehoz, Gránátvirág - nyújtotta
977 III, XXXII | lassan cammogtak az ökrök a Bajaenak vivõ széles országúton.~
978 I, XX | aranyfényével és pillangós bájával, talán szóvá is tette volna
979 I, XVI | amennyi mindent hallott, bajba juttatja a kereszt. Kis
980 I, XV | kendõ alatt, és gyerekes bájjal könyörgött.~- Ne félj velem
981 I, II | lyukas fogamat. Azzal is sok bajom volt kezdetben, de most
982 I, XII | csak a szakállal összefolyó bajusz fehérlett ki alóla. Látszott
983 I, I | reményében kedvtelve szopogatta a bajuszáról lecsurgó dinnyelevet, hadonászva
984 III, XXXI | bõrövet viselt, vastag talpú bakancsai porosak voltak. Vállán üres
985 III, XXXI | a kezére a szöges tábori bakancsát, és nagyot kiáltottunk.
986 I, IX | vissza a kertész, régi hadi bakancsba bujtatva a lábát. - Látod,
987 I, IX | ma?~Ez a duruzsolás már a bakancsnak szólt. November nonája volt,
988 I, III | több zsoldot vagy szebb bakancsokat ígért. Néha még ez se kellett
989 III, XXXI | mindjárt az arcához kapott a bakancsos kezével, és úgy összekarmolta
990 I, XV | egyenesedett fel Quintus, aki a bakancsos-ládáját szegezte le.~- Mit tudom
991 I, IX | helyett a calceust, a fûzõs bakancsot. A sagummal nem volt semmi
992 IV, XXXIV | zsoldunkat nem emelte, se bakancspénzt nem osztogatott a triumfusán.
993 III, XXXI | cistus-bogyót és a legtisztább balanus-olajat. Vagy legalább olcsó bajaei
994 I, III | elmondani. Constantius bíbor baldachinum alatt, gyöngyök és drágakövek
995 I, I | holttest vértócsájában. A balesetbõl mindenki rosszat jövendölt,
996 VI, XL | mezején, s hogy nem volt-e balgaság aranykoporsóba zárni hamvait,
997 III, XXIX | mit csináljanak ezekkel a balgatagokkal. Azt üzentem nekik,
998 I, XII | kezével megfogta az õ kezét, baljával a lányét, s megkérdezte
999 I, XIV | naptárfigyelõ papok elnézésébõl baljóslatú napon, a cannaei csata évfordulóján
1000 I, VIII | gyakorlott ember volt ahhoz, hogy balkarjára tekerve a tógát, ami az
|