Rész, Fejezet

 2017       I,  I      |                   kapuõr lándzsáját, és azzal célzott. Nonnus odábblökte.~- Ne
 2018       I,  III    |                      Én akkor csak ismeretlen centurió voltam - mondta csöndesen
 2019       V,  XXXIX  |             Constantinus princeps volt és két centurio-barátja. Fontos híreket akart közölni
 2020      IV,  XXXIV  |                     fiam a gárda legfiatalabb centuriója volt, mint én a legöregebb.
 2021       I,  VIII   |                  kezdett tárgyalást a lovasok centuriójával, aki jelentést tett a császárnak.
 2022      IV,  XXXIV  |                    már csak régi divatú, öreg centuriók hordták magukkal.~- Nyújtsd
 2023       I,  VI     |            legdühítõbb az volt, hogy az egyik centurióm eldobta a lándzsáját. Azt
 2024       I,  VII    |                  olyan pillantást nyilazott a centurióra, hogy annak be kellett hunyni
 2025      IV,  XXXIV  |                      a kissé hátrább húzódott centuriót, akin nemigen látszott,
 2026     III,  XXVII  |                   tele a piros-viaszos tabula ceratát, s ilyenkor adta át a lánynak.~
 2027       I,  XIX    |                       az isten nagy ünnepén a cerebroskop.~- Az agyvelõkben olvas? -
 2028       I,  XXI    |                       az engedélyt arra, hogy cerebrospicium útján kérdezzék meg az istenektõl,
 2029       I,  VII    |                  füstjében, amelyeknek minden ceremóniája, és imádságokban, amelyeknek
 2030       I,  I      |               torokhangon fordítván görögre a ceremoniálét. Diocletianus hiába tette
 2031       I,  XXI    |                     Jupiternek, vagyona pedig Ceres templomának szenteltessék,
 2032     III,  XXVII  |                        Venus, hű szövetségben Ceresszel és Bacchusszal, mindenütt
 2033       V,  XXXVIII|                     be, s akkor nem egészen a cerimoniale által előírt léptekkel hagyta
 2034       I,  XII    |                      már, s tudta, milyen sok cerimonián kell addig keresztülesni,
 2035       I,  V      |              emlékszik rá, el is hiszem neki, cesareai legatus volt akkor, de Trulla -
 2036       I,  XXI    |                       a császárhoz sietett.~- Chaire! - üdvözölte jobb karja
 2037       I,  VII    |                       el, s a haditörvényszék Chalcedonnál az egész hadsereg színe
 2038       I,  XIV    |                  akart adót fizetni, s mire a chaos megszûnt, senki se bírt
 2039       I,  IV     |               elfakította az idõ. Leöntötte a chartát cédrusolajjal, és bekente
 2040     III,  XXXII  |                        egy ezüst tükröt pedig Chelidone, aki egy kicsit félt is
 2041     III,  XXXII  |                      tükör, mutogattad a szép Chelidonét, ~Már ezután jaj, csak szomorú
 2042      IV,  XXXIV  |              sajtjaival, és õt itatta az édes chiosival. De más volt kis Titet csöndesen
 2043      IV,  XXXVI  |                 gyermek, öltözete csak lebegõ chlamys, eperszín selyembõl, halántékain
 2044      II,  XXII   |                       hallatta rekedt bőgését Chnum, az erős kos, az istenek
 2045      IV,  XXXVI  |                  letántorgott a színpadról. A chorusban a karmester a talpaira erõsített
 2046       I,  XVII   |                   nagy sikert arattam, noha a chria szabá­lyainak, erre mindig
 2047       I,  II     |                   szállt le talapzatáról. „Én Christophorus vagyok, és a jövendõt hordozom” -
 2048     III,  XXXI   |                     Azon könnyen segíthetünk. Ci-ic!~A macska odaszaladt, s
 2049       I,  XIX    |                forrong a nép. Egy legionárius cica-macázott egy egyiptomi cselédlánnyal,
 2050       I,  XIII   |                      Romula nagymama az õ kis cicájának kedveskedni?~- Vajalja -
 2051       I,  I      |                    egyszer Bion kezébe valami Cicero-kommentár, amelynek kolofonjából kiderült,
 2052       I,  IV     |              felügyelet mellett megtisztított Cicerókat kell forgalomba hozni, a
 2053       I,  IV     |                   való vitái során nemegyszer Ciceróval bizonyította, hogy már a
 2054       I,  XII    |                     akinek nincsen semmi papi cifrasága.~A papot csak a görbe hátú
 2055       I,  VI     |                találta a fiát sehol. Dörmögve cihelõdött le a létráról.~Mire leért,
 2056     III,  XXXII  |                  ruháját, s hajából kihúzta a cikáda-fejû aranytût. A ragyogó, fekete
 2057     III,  XXXII  |                       erdõ fölött villámostor cikázott. Míg benne jártak, észre
 2058     III,  XXXI   |                      diadalt. Legkere­settebb cikk volt azonban az akasztott
 2059      VI,  XL     |                      sejtem, Lactantiusom, mi cím illet téged, mint az isteni
 2060      IV,  XXXVI  |                    megszólaltak a syringák és cimbalmok, a kytharák és lyrák, a
 2061       I,  XIV    |                    Manes követõi a perzsákkal cimboráltak, akikkel akkor harcban állottunk.
 2062       I,  I      |                      senkinek sem volt biztos címe, és így minden tekintély
 2063       I,  II     |                     panaszkodhatsz, gyerek. A címeden szólítanálak már, de jóformán
 2064       I,  I      |                 érdeme mégis az marad, hogy a címek és rangok rendezésével kivezette
 2065      VI,  XL     |              barátodat, aki még mindig azon a címen szólít téged, amely ma már
 2066     III,  XXXI   |            Olajbogyóban. Az ajtó fölé festett címer nagyobb volt, mint maga
 2067      IV,  XXXVII |                        ez a macellariánknak a címere. Jaj, megyek, megyek, már
 2068     III,  XXXI   |                       udvariasságot odakint a címeren csak Septumanus ígérte.~
 2069      II,  XXVI   |                    készült. Maxentiusnak volt címezve Ciprusba!~Szótlanul lépdeltek
 2070      IV,  XXXVII |                    Ebbõl azt is látta, hogy a címkereskedõ valami kalauzféle lehet.~
 2071      IV,  XXXVII |                      kövér szíriai, akit amaz címkereskedõnek szólított, azt mondták Quintipor­
 2072      IV,  XXXVII |                     Minden igénynek megfelelõ címmel siettethetem boldog­ságodat.~
 2073     III,  XXXI   |                  hanem csakis az Olajbogyóhoz címzett csapszékben, mert csak ott
 2074      IV,  XXXVI  |                       sarokból hallott valami cincogást. Igen, mindenki a helyén
 2075       I,  XIX    |                      tudja-e, kicsoda a sárga cingulusos ember.~- Dehogynem. Dsaresnak
 2076       I,  XIX    |             tekintetéhez nem jól állt a sárga cingulussal átkötött, fehér tóga.~-
 2077      IV,  XXXVII |                     egyforma derûs, sõt kissé cinikus mosollyal nézte úgy a római
 2078     III,  XXXI   |                    Limentinus. Az övfelkötésé Cinxia, a hajkenésé Unxia. Én még
 2079       I,  III    |                  mégis minden héten új ágyast cipeltet magához.~A fiú szembefordult
 2080       I,  XIII   |                          Látod, ez a carrhaei cipõ! - vágta földhöz az összeszáradt
 2081       I,  XVII   |                       magát a nimfa, és piros cipõje keskeny, magas sarka ezt
 2082       V,  XXXIX  |                      gyûrött ruhájában, nyûtt cipõjében ott állt mellette.~- Amikor
 2083       I,  XVII   |                     voltunk, nem futnak piros cipõk után, utálják a gladiátor-játékokat,
 2084       I,  I      |             tartományi kormányzók, ugyanolyan cipõkkel, de keskeny bíborral. Honorátusok,
 2085       I,  I      |                ugrasztó látogatástól. Hárman, ciprióták, hanyatt dőlve horkoltak
 2086       I,  XXI    |                     állítólag hajóra szálltak Ciprus felé. A caesar utánuk akart
 2087       V,  XXXIX  |                     nem raktak vörösfenyõ- és cipruságakat. Illõ ugyan a tradíciók
 2088      II,  XXVI   |                     Maxentiusnak volt címezve Ciprusba!~Szótlanul lépdeltek egymás
 2089      II,  XXVI   |                fügével kereslek! Hoztam neked Ciprusból. A tied milyen édes! Kóstold
 2090       I,  IV     |                     elválasztva egymástól, és ciprusfa­sorok­kal összekötve. Ötszáz
 2091      II,  XXVI   |                      pedig keserûnek érezte a ciprusi fügét. Hirtelen megképzett
 2092       V,  XXXIX  |                Ideiglenes sírt készíttetett a ciprusok alatt, amelyek mögött utoljára
 2093      II,  XXV    |                       négy nap alatt elérheti Ciprust az üzenettel, s onnan visszafordíthatja
 2094       I,  XVI    |                       a püspök. - Vajon nem a circumcelliók eretnek felekezetéhez tartozol-e
 2095      IV,  XXXV   |                       színházba mennek, mikor circusba mehetnének, egy kis tûnõdés
 2096      IV,  XXXV   |            bizonyságul az isteneket, hogy tíz circuskocsist fognak olyan kékre verni,
 2097       I,  III    |                     fölépültek a bazilikák, a cirkusz, a forum, a fürdõk, s a
 2098       I,  XV     |                       megszólalt.~Esténként a cirkuszban is nagy tüntetések voltak
 2099       I,  VII    |                    érdekesebb volt akármilyen cirkusznál. Még most is látom az öreg
 2100     III,  XXVIII |                    Tit mosolygó szeme fogja-e cirógatni, vagy a caesarlány gõgös
 2101     III,  XXXII  |                  életre a gyermekébresztgetés cirógató hangján.~A lány fölkapta
 2102       I,  III    |                    hol az arcát, hol a karját cirógatva meg.~- Jó hozzád a Dominus?
 2103     III,  XXXI   |             babliszt-szappant, a legszagosabb cistus-bogyót és a legtisztább balanus-olajat.
 2104      II,  XXIV   |                  lángok közül, angyal­kórusok citerazengése ereszkedik eléje az ég fodor
 2105      IV,  XXXIV  |                   szemelte ki a bíbor takarós citromfaágyat, a murrhina-vázákat az õ
 2106     III,  XXVII  |                      erecske partján elvadult citromfák fogtak körül egy buja füvű,
 2107     III,  XXIX   |                     visszaért a szépítõszeres citromfaládával, akkorra már el is lobogott.
 2108       I,  XV     |                       A nobilissima egy kosár citromot akart szedetni Quintussal
 2109       I,  I      |                   méltók az állami fõpapok és clarissimusok, vagyis nagyhírûek a senatorok.
 2110       I,  IX     |                      behallatszott a kürtösök classicuma. A szentségeseket üdvözölték
 2111      IV,  XXXV   |                 fenékdíszítésén. Egy letakart clinét ábrázolt Venus játékát ûzõ
 2112      IV,  XXXV   |                 feleskették az újoncokat. - A Coeliolumon nagy tûz volt, teljesen
 2113     III,  XXIX   |                   alig volt benne élet, olyan cölö­pökre kötözték rá, amely
 2114      IV,  XXXVI  |                         támaszkodott neki egy cölöpnek. - A fejem is megfájósodott.~
 2115       I,  IX     |                      vacsoráját is. Sokfogású coenát tálaltak, az étvágygerjesztõktõl
 2116      II,  XXII   |                     az első útja, amelyet nem cövekelt ki számára az udvarmesteri
 2117       I,  VIII   |                       amely eddig a tradíciók cövekjéhez kötve az útszélen legeltetett,
 2118       I,  VI     |                   kellett a virágot.~- Ebbe a colchicumokat rakd bele - nyújtott le
 2119       I,  III    |                       Azt a medvét, amelyik a combjába harapott, leszúrta tõrével,
 2120     III,  XXX    |                  nevetve mutogatta, hogy az õ combjának csak a töve maradt. Nem
 2121     III,  XXXI   |                        amely terhes asszonyok combjára kötve megkönnyítette a gyermekszülést.
 2122       I,  III    |                 Daciában kaptál! Hát ez itt a combodon? Te, hiszen ez medveharapás!
 2123       I,  XIX    |                közelebb jutott, mint az arany combú Püthagorász. Azt merném
 2124       I,  VII    |                       nevezett ki, sõt néhány comest is, ami a legmagasabb kitüntetés
 2125      IV,  XXXV   |                        holnap jóváteszi Venus Conciliatrix.~Behívták a domesticust,
 2126     III,  XXX    |              Tricongiusnak hívják, mert három congius bort megiszik egy hajtásra.~-
 2127     III,  XXXI   |                      ismerõsül a copa. - Hány congiusra futja máma?~- Egyre se -
 2128     III,  XXXI   |                        Bort?~- Füstöltet. Egy congiust - rendelkezett Quintipor.~-
 2129       I,  XX     |                      kell gyújtanod alattam a consecratiós máglyát?~Bion nem félt.
 2130      VI,  XL     |                      Róma szenátusával ünnepi consecratiót rendeztettem a pogány császárnak,
 2131       I,  XIV    |                     és mire készülnek a szent consistoriumban. Annyit látott, hogy császárnak
 2132       I,  XIV    |          uralkodótársait, hogy a legközelebbi consistoriumig próbáljanak módot találni
 2133       I,  XI     |                       azonban be kellett érni Constaniusék kíséretével. Titanillát
 2134       V,  XXXVIII|                      méltóságok. De bizonyára Constantinusék is nagyon vigyáztak, annál
 2135       I,  VIII   |                Constantius szeme összevillant Constantinuséval. De Galerius is megszorította
 2136       I,  XII    |                  szereti-e azt a férfit, akit Constantinusnak hívnak. S mikor mindkettõ
 2137      II,  XXV    |                     küldjön követnek? Elõször Constantinusra gondolt, aki már jelentette
 2138       I,  III    |                    Constantius caesar fiával, Constantinussal együtt, és személyes felügyelete
 2139       I,  XIII   |                       részes a gyalázatomban! Constantiuséba, aki a tanácsot adta Dioclesnek.
 2140     III,  XXVIII |                     nincs? Meg akarta mutatni Constantiuséknak, milyen szép fia van neki,
 2141       I,  XIV    |                   császár, és komoran fordult Constantiushoz. - Úgy látszik, a keresztények
 2142     III,  XXIX   |                     megmutatni a fiát annak a Constantiusnak, aki a pohárnok arcában
 2143       I,  XI     |                    szemét, és csak lopva mert Constantiusra nézni. Látta, hogy egy pillanatra
 2144       I,  XIII   |                     díszkocsiján ült, oldalán Constantiusszal, s nekem, a római birodalom
 2145       I,  II     |                      volna az vagy valamelyik consularisé.~- Ne szerénykedj, Lactantiusom.
 2146       I,  VII    |                helytartóságra emelkedett, s a consularisi rangot is megkapta, semmi
 2147       I,  XVIII  |             meghosszabbítását akarták kérni a consuloktól. Külön­ben háromgyermekes
 2148     III,  XXXIII |                     istent, akit az Olajbogyó copája emlegetett.~Délután már
 2149     III,  XXXI   |                     nagyon is félted te azt a copát - incselkedett Tit.~- Hát
 2150       I,  IV     |                       Tripolitaniáról, vagy a cordubai marhatenyésztõ Palmyráról.
 2151       I,  XIII   |                    ahol évszázadokkal azelõtt Crassus, a triumvir életét vesztette.
 2152      IV,  XXXV   |                     unokaöccse az a világhírû Crescentius, a factio prasinában, akinek
 2153      VI,  XL     |                 császárné isteni gyermekének, Crispusnak tanítóját és nevelőjét.
 2154      IV,  XXXVI  |                       jában, a hegy csúcsából crocussal összefõzött borforrás szökött
 2155      IV,  XXXIV  |                     aki most készülök legényt csábítani. Parancsolatodra, caesarom.~
 2156       I,  XVI    |                   áthágod, és másokat is arra csábítasz? - kérdezte Trajanus a szenttõl.~-
 2157      II,  XXIV   |                  Jezabel asszonyról, aki arra csábította szolgáit, hogy egyenek a
 2158      II,  XXVI   |                      való felhatalmazás is.~- Csacsi vagy, Gránátvirág.~ ~
 2159       I,  XVIII  |                   lány nem vett észre semmit. Csacsogott, nevetett, tréfázott, vele
 2160     III,  XXXII  |                   kebleirõl mintázta.~Odakint csaholt a kutya, az öreg kiszaladt,
 2161       I,  XVIII  |                   utca kövekkel, dorongokkal, csáká­nyokkal; borotvált fejû
 2162       I,  IV     |                 rombolásnak legveszedelmesebb csákánya lesz az istentelenek kezében,
 2163       I,  XIX    |                   nyelven beszélt. Barátainak csakolyan folyékonyan olvasta el egy
 2164      II,  XXV    |                 húszéves férfi már érett volt családalapításra, s mióta az erkölcsök meglazultak,
 2165       I,  XVIII  |                      Külön­ben háromgyermekes családapa volt, s nagyon szerette
 2166       I,  XX     |                       és megbontja a békét. A családban, ahová a gyermekeken és
 2167       I,  XII    |                   adtak hálát, aki a császári családból támasztott oltalmat az õ
 2168       I,  IX     |                     Maximianusék szállására a családdal, átöltözött kényelmes dalmaticába,
 2169       I,  III    |                   csak a feljebbvaló, hanem a családfõ jogán is számíthassanak,
 2170       I,  I      |                       a gyerek a szentségesek családjához tartozik. A páva azonban,
 2171       I,  IX     |                       kertész úrnak és becses családjának.~- No, majd meglátod, hogy
 2172       I,  XIV    |                       azonnal hazaindulhasson családjával. Az õ útja leghosszabb az
 2173       I,  I      |                    sanctu­soknak szólítandók, családjuk isteni tagjai pedig nobilissimusok
 2174       I,  III    |                   császárok, hanem a császári családok találkozásának is készült.
 2175     III,  XXXI   |                 legelõkelõbb és leggaz­dagabb családoknak hiteles ereklyék szállítására,
 2176       I,  VIII   |                       Csak most vette észre a családot. Szája szétnyílt a meglepetéstõl,
 2177       I,  XIX    |                   amelyekben a Ptolomeusok és családtagjaik nyugodtak. - Ennyit megérdemelnek
 2178       I,  VII    |                  elrendelésérõl, az uralkodók családtagjainak évfordulóiról vagy a császár
 2179       I,  XI     |                   belõle.~- Az istenek áldása családunkra!~Visszhangot csak Maxentius
 2180       I,  VI     |                  megköhögtette a beteget, s a csalán fölmarta bõrét, de föl nem
 2181       I,  VI     |                  hoztak. Karját, vállát olyan csalánnal seprõzték meg, amely nem
 2182      VI,  XL     |              méricskélem a közömbös csillagok csalárd útját, és nem számolgatok
 2183       I,  XVII   |                     izgatni valami õrült vagy csaló, de a testvéreket nem tudta
 2184       V,  XXXIX  |                     nem fog ellenkezni. De ha csalódna, akkor - semmitõl sem szabad
 2185      IV,  XXXVII |                  jelben, amit õ ad, nem lehet csalódni. Tegnap, amikor veled beszéltem,
 2186      II,  XXII   |              matematikus képzelõdött. Maga is csalódott, amikor azt hitte, hogy
 2187       I,  XIV    |                     áldozatról!~A fõpap kissé csalódottan intézkedett másik áldozati
 2188       I,  VI     |                    Hiszen ez csak fa - mondta csalódva.~- Fa? - kérdezte a császárné
 2189     III,  XXXI   |                     az ajtajában már ott állt csaloga­tónak a boltos. Reggeli
 2190     III,  XXXII  |                      amellyel vissza próbálta csalogatni az istennõ galambjait.~A
 2191       I,  I      |           filozófusnak neveztek. Olykor ügyes csalók, máskor igazán tanult és
 2192       I,  VII    |                     emberek jók-e, rosszak-e, csalók-e, hazugok-e, paráznák-e vagy
 2193       I,  I      |                teljesedik, megégettetlek mint csalót.~A város kétségbeesett küzdelem
 2194     III,  XXX    |                   játszották!~Õ csakugyan nem csalt, mikor hátradobta a koszorút.
 2195       I,  VII    |               tudatják vele.~Az ösztön nem is csalta meg. Amint a frontról visszavonulóban
 2196      II,  XXVI   |                    látta, hogy az úrnõ kezére csap a dajkának. Nem haragból
 2197       I,  VI     |                     ezért vette körül katonai csapat azt a hintót, amelyben Nikomédiából
 2198       I,  IV     |                       még a fiús hangoddal se csaphatsz be.~Kezét tovább akarta
 2199     III,  XXVII  |                       véget, hogy egy denevér csapódott a fejükhöz. Tit ismert rá,
 2200      IV,  XXXV   |                    Néha muzsikaszó foszlányai csapódtak az ablakhoz, máskor részegek
 2201     III,  XXVII  |                        olyan ragyogó és olyan csapongó.~- Kár, hogy nem vagyok
 2202     III,  XXXI   |                       az Olajbogyóhoz címzett csapszékben, mert csak ott mérnek olyan
 2203       I,  XV     |                 hazugság kenyerét.~A forumon, csapszékekben, a pékboltokban, a borbélymûhelyekben
 2204       I,  XIX    |                    tengerbe, és a keleti égen csaptak föl piros lángnyelvek. S
 2205       I,  III    |                        az pincérlány volt egy csárdában.”~Levette fejérõl a keskeny
 2206       I,  XII    |                      vallott benne az egykori csárdáslányra, úrnõ volt, aki uralko­dásra
 2207     III,  XXVIII |                      magának. Az emelet óriás csarnokaiba a lábát se tette be.~- Látod,
 2208      VI,  XL     |                  keresztény Rómával az utolsó császár-istenítést. Viaszból készült képe hét
 2209       V,  XXXVIII|                    nem évszázadok királyai és császárai építették, mint az antiochiait,
 2210      IV,  XXXVII |                   Hiszen õt magukkal vitték a császárék Nikomédiába; azt mondják,
 2211       I,  XXI    |                      magasabbra emeli, mint a császárét, vagy beolvasztja a császár
 2212      II,  XXVI   |                  összekötötte a nyugatival, a császáréval. A virágillat, mit a lány
 2213       I,  IV     |                      s ennek megvalósulását a császárlátogatástól remélte. Mnester, a püspök
 2214       I,  IX     |                   nyúl, malac, kacsák, rigók, császármadarak, fácánok és tengeri halak
 2215      II,  XXV    |                   tartott, hogy a fiú szíve a császárnéban éppúgy nem érzi meg az anyát,
 2216      II,  XXIII  |                       azok, akik rávallanak a császárnéra. Õk nem helyezik maguk elé
 2217     III,  XXIX   |                       félbemunka azonban és a császárnõ öngúnyoló nyugalma megzavarta.~
 2218       I,  VI     |               olyankor, amikor a lánya volt a császárnõnél, elhúzódtak trécselni.~Az
 2219       I,  VII    |                     merev szemgolyók néztek a császárokra.~- Ezek a vakok a mi kincseink -
 2220       I,  III    |                        ha kitudódik az isteni császárról, hogy kardhoz szokott kezének
 2221       I,  III    |                   megtisztelõ ajánlatot tette császártársának, hogy fiát udvarába veszi,
 2222       I,  XVII   |                      a panegyrisben, amellyel császárunkat megérkezése estéjén fogadtam,
 2223       I,  XVII   |                     tábla homlokán, mint a mi császárunké, és nekem gyönyörûségessé
 2224       I,  XIII   |                        Azt hitte, tréfa, de a csaták nem érdekelték, nem kérdezõsködött
 2225     III,  XXIX   |                  biztonságot, amit a páncél a csatára készülõ katonának. El volt
 2226       I,  III    |                bíbortakarós lován meglátták a csatasor élén, fegyvereiket eldobálták,
 2227       I,  XIV    |                  nemegyszer fordult meg olyan csatatereken, amelyek halottakkal voltak
 2228       I,  XIII   |                  triumvir életét vesztette. A csatavesztés azonban csak emberveszteséget
 2229       I,  VII    |                       ahol az útiterv szerint csatlakozni kellett Maximianusnak is,
 2230       I,  XIX    |                     megálltak az oszlopsorhoz csatlakozó diadalív alatt. A kövéret
 2231      IV,  XXXIV  |                      Maxentiusra, aki dühösen csatolta fel a kardját. - Hogy hasonlítok
 2232      II,  XXV    |                     posványok kiszárításával, csatornák ásatásával új utakat terveztetett
 2233      IV,  XXXV   |              pirosodni kezdett a vértõl, és a csatornákat eltorlaszolták a holttestek,
 2234      II,  XXIII  |                 zavargott, aztán visszabújt a csatornákba. Itt Maxentius princeps
 2235       I,  XI     |                  nagyokat cuppantott a caesar csattanó-piros arcára. Titanillát rázta
 2236     III,  XXXII  |                       a lány.~- Hess! Hess! - csattantotta össze a fiú a tenyereit.~
 2237      IV,  XXXV   |                     mûhelyek lármája, fejszék csattogása, fûrészek harsogása, kalapácsok
 2238     III,  XXXII  |                      Megzavarodva körül-körül csattogták a mennyezetet, aztán kijáratot
 2239      IV,  XXXVII |                     stolámmal, míg észrevett!~Csattogtatta, lobogtatta az ezüsttel
 2240      II,  XXVI   |                 Trulla a maga meleg pólyájába csavargatott. Ott vacsoráztam a vénségnél,
 2241       I,  I      |                   magára a császár figyelmét. Csavargó természete mindig oda vitte,
 2242       I,  XVI    |               beszélik, hogy aztán mindenfelé csavargott, minden volt, s utoljára
 2243       I,  VI     |                 látott, egészen hátra kellett csavarni a fejét. Úgyse találta a
 2244      IV,  XXXV   |              Köpönyegüket szorosan maguk köré csavarva és sarkát szájuk elé tartva
 2245     III,  XXVIII |                     szobáról szobára a halott csecsemõt.~Eddig diadalmasan állta
 2246       I,  XV     |                    ítélet csészéjét, hogy egy csecsszopó se maradjon belõletek, sötétség
 2247      VI,  XL     |                   elégett világéival szántam, csekély dísz az évezredekhez képest,
 2248     III,  XXXI   |                 szégyell ilyen magamforma kis cseléddel menni. Ha ezt tudom, akkor
 2249     III,  XXX    |               világban, hogy mit adhatnál kis cselédednek, aki kihozta neked az ebédet.
 2250       I,  VI     |                küldtek, leányom? - kérdezte a cselédet, aki a parancsot vitte.~-
 2251       I,  I      |                  ekkora volt. Annak is valami cselédféle volt az elsõ felesége Naissusban
 2252       I,  XV     |                      téntás körmû kis deák!~A cselédkijárón szöktek ki a szent palotából,
 2253       I,  XIX    |                   cica-macázott egy egyiptomi cselédlánnyal, aki Nílus-vizet hozott
 2254     III,  XXVIII |                szobában, amit a nobilissima a cselédsoron nyittatott magának. Az emelet
 2255       I,  XI     |                 vagyunk rászorulva arra, hogy cselédszobákból meg pincer­nariák­ból szedegessük
 2256       I,  XX     |                  keresztények közt. De kegyes cseleke­detein kívül soha semmit
 2257      II,  XXIV   |                    Annál tiszte­letre méltóbb cselekedet volt tõle, mert sokat kockáztatott
 2258       I,  XVI    |                      csak ezért az egy gonosz cselekedetéért került a pokolba. Késõbb
 2259      II,  XXIV   |                   megfizetek mindenkinek az õ cselekedetei szerint.”~A rhetor szava
 2260       I,  VII    |             tettében-vettében érezte. Nemcsak cselekedeteiben, hanem szándékaiban is.
 2261      II,  XXIV   |                     együtt, ha meg nem térnek cselekedeteikbõl, és gyermekeit megölöm halállal,
 2262      IV,  XXXV   |                      maga az Istenek Atyja se cselekedhetett volna bölcsebben, mint te,
 2263       I,  VII    |                    kötelessége volt, õ is azt cselekedte volna a helyében, mégis
 2264     III,  XXXI   |                       úrnõm kívánsága szerint cselekszem.~Álmosan nézett a dajkára,
 2265      IV,  XXXVI  |                      a taps erõsödött, most a csend mélyült. Egyik páholyból
 2266       I,  XIII   |                   Tudom, apám - mondta a lány csendesen, és mindkét kezét rászorította
 2267       I,  I      |                      oleanderek közül föl nem csendül egy meleg férfihang.~- Faustella!
 2268       I,  XI     |                      tekintett oda Galerius a csendülésre, és fölemelt poharával intett
 2269       V,  XXXVIII|                   távozóban még hallotta is a csengetést. Cselédek és ápolónõk szaladtak
 2270       I,  V      |                     paténája.~Apró csörgõk és csengõk muzsikájára riadt föl. Különös
 2271       V,  XXXVIII|                     az asztalkáján levõ ezüst csengõre. A caesar távozóban még
 2272       I,  VI     |                   arábiai csípõs füvek nedvét csepeg­tették, mint annak a máktejnek
 2273       I,  VII    |                       emelte magasra a vértõl csepegõ fegyvert -, hogy ez volt
 2274     III,  XXIX   |                      ólmot, ölébe jeges vizet csepegtettek, elõször lábait, azután
 2275      IV,  XXXIV  |                       a kis Titet. A téli esõ csepergésében, a barna Tiberis locsogásában
 2276      IV,  XXXVII |            esõcsatorna vízokádójának szájából cseppenként csurran a víz. Kopp, kopp,
 2277       I,  XXI    |                        Galerius, mikor tanúja cserbenhagyta, nem mert több célzást tenni
 2278       I,  XIX    |                       A bõrgyáriakat a fanyar cserbûzrõl lehetett megismerni, az
 2279       I,  I      |                 kénytelenek voltak embereiket csereberélni, s így kellett átvennie
 2280       V,  XXXIX  |           bíborfoltjaival, szíve fölött a kis cserekereszttel, fehér nyakán a bárdvágás
 2281      VI,  XL     |                     kívánnak.~Végül, hogy nem cserélem-e föl az omladozó Salona magányát
 2282     III,  XXVII  |                     azt találták mondani, nem cserélnének magával Jupiterrel és Junóval
 2283       I,  VII    |                      majd minden évben gazdát cserélt.~Prisca néhányszor kötõdött
 2284     III,  XXXI   |                    senki. A három vendég újra cserélte az eszmét. Most már a copa
 2285     III,  XXXI   |                       hat emberre való hangon cserélték ki eszméiket, úgyhogy már
 2286       I,  XV     |                   Megállj, nem úgy lesz, majd cserélünk elõbb. De tartsd a karod,
 2287      IV,  XXXV   |         kolbászkereskedõt, aki fatálcára tett cserép-paterán vitte ronggyal letakart,
 2288     III,  XXX    |              csakugyan ott ült a tisztáson, a cserjék hûvösében, szétvetett lábbal,
 2289       V,  XXXVIII|                szemgödörben. Ezen a csattanó, cserzett, piros arcon a könnyeknek
 2290       I,  XIV    |                     kért tõlük, vajon sze­ren­csésnek vagy szerencsétlennek ígérkezik-e
 2291       I,  XI     |                       pohara után. - Akinek a csészéje elõbb megtelik, az a gyõztes.~-
 2292       I,  XV     |                      kezébõl kiönti az ítélet csészéjét, hogy egy csecsszopó se
 2293       I,  XI     |                  helyett két ivó-csészével; a csészék egy-egy kis ércszobor felett
 2294       I,  XVI    |             könyvekkel, olaj- és krizma-tartó csészékkel, emlékeztetett az utolsó
 2295     III,  XXXII  |          idõbarnította ezüstöket -, ezekrõl a csészékrõl mintázta a szobrász az istennõ
 2296       I,  VII    |                     augur leemelte a kendõt a csészérõl. Egy bíborszínû lúdtojás
 2297     III,  XXXIII |                   kotyvalékodat a marrubiumos csészével együtt, és ilyen átizzadva
 2298       I,  IV     |                      kis rablótörzsekkel való csetepaték nem változtatták meg az
 2299       I,  I      |               nobilissima, hanem dignissima - csettentett a görög fiú a szomszédjának. -
 2300      IV,  XXXVII |                      vár”.~- Hát nem vár? - a csicsergés sírásra fordult.~- Nem,
 2301     III,  XXXIII |                   rózsaszín kagylókat és lila csigákat, amiket a tenger kertjébõl
 2302       I,  XXI    |                  épített kilátó-hegy, amelyre csigalépcsõk vezettek fel, kettérepedt,
 2303       I,  IV     |                    ott vöröslöttek a szorítás csíkjai.~- Elhiszed, Varanes, hogy
 2304       I,  XVII   |                      téged, öreg könyvmolyom, csiklandoznak-e ebben az órában az alexandriai
 2305     III,  XXX    |         aranycsillagokkal, belül piros és kék csíkokkal színezett ki. A lány szájához
 2306       I,  XIV    |                  remegett, hallatszott a foga csikorgása, s kicsordult szája szélén
 2307       I,  XVI    |                       õket: a sírást és fogak csikorgatását.~- Megkeveredett ember vagy
 2308     III,  XXXI   |                      Elveszett ember vagyok - csikorgatta fehér farkasfogait a vállalkozó. -
 2309      VI,  XL     |                       kegyelméből már új saru csikorgott. De te is érts meg engem,
 2310       V,  XXXVIII|                   várna valamit.~- Carrhael - csikorította össze fogát az óriás, míg
 2311     III,  XXXI   |                      A lactuariusok szamárkái csilingelték be a piacot, hátukon a tejescsöbrökkel,
 2312       I,  X      |                  eszembe juttatod, hogy az én csillagaim megkérdezése elõl kitértél?~-
 2313       I,  I      |                    valamit. Se a rhetor, se a csillagász nem volt ugyan rangosztályba
 2314       I,  II     |                      fiam volna, soha annak a csillagát meg nem nézném. Senkiét,
 2315     III,  XXXI   |                   Mire hazaérünk, feljön. Hat csillagból áll. Trulla úgy mondta,
 2316     III,  XXVII  |                  Titnek. Legtöbbször éjszaka, csillagfénynél karcolta tele a piros-viaszos
 2317       I,  X      |              belerajzolva a zodiacus tizenkét csillagjegyével, a belsõ körben háromszög,
 2318       I,  I      |                  látnivaló volt, s akkor mint csillagjós keveredett abba az elegy-belegy
 2319       I,  I      |                    nem volt könyvtára, s Bion csillagjósa volt a császárnak.~A másik
 2320       I,  VIII   |                      Az ég bársonyán szikrázó csillagképeket nézegette, amelyek annyiszor
 2321      IV,  XXXV   |                    venni, hogy a legközelebbi csillagkonstellációban a két vonal teljesen egybefut.
 2322       V,  XXXIX  |                vállaitól a földig érõk, fején csillagkoszorút viselt, és kezében olyan
 2323       I,  I      |                gyõzelemrõl. Õ kiolvasta azt a csillagokból.~- Jó - mondta a császár -,
 2324      IV,  XXXV   |                       falat rak, és nevedet a csillagokig elhíresíti!~Bár kárhozatra
 2325       I,  VII    |                       és a latin pásztorok. A csillagoktól a Tartaroszig mindenütt
 2326       I,  VII    |               megszólalt madárhangban, minden csillagsugárban, amely fényesebbnek vagy
 2327      IV,  XXXVI  |                feljött a csillag. Tudod, a mi csillagunk, és nekem eszembe jutott,
 2328       I,  IV     |               gyöngéden rátaszította a fiút a csillámlapokkal kirakott útra, amely rozmaring-szegély
 2329       I,  V      |                rátágult a holdra, amely fehér csillámokat tört benne, határozottan
 2330     III,  XXXIII |                Kitágult szemét, amelyet ezüst csillámokkal töltött meg a hold, lehunyta.~-
 2331       I,  III    |           Minervianussal.~- Megnõttél, fiam - csillant föl az apa szeme, ahogy
 2332       V,  XXXIX  |                 ómenekkel szolgált. De ez, ha csillapította is a császárt, megnyugtatni
 2333      II,  XXII   |                veretek voltak, még kopatlanul csillogott rajtuk az imperator koszorús
 2334       I,  XVI    |                  fûtötte a lelkeket, és tette csillogóvá a szemeket. Ez más volt,
 2335      IV,  XXXVI  |                    szemében csakugyan könnyek csillogtak, s arccsontjairól már lemosták
 2336     III,  XXVIII |                    Trullám, ne óbégass, és ne csinálj még nagyobb rendetlenséget,
 2337       I,  X      |                     nem. Azt õ se tudta, hogy csinálja. Nem úrnõje, hanem szolgáló­
 2338       I,  XVI    |                latlansággal eljátszani.~- Mit csináljak veled, jóember? - vakarta
 2339     III,  XXIX   |                 kérték az utasítást, hogy mit csináljanak ezekkel a balgata­gokkal.
 2340       I,  XIX    |                 helyettem, vagy nem olyan jól csinálná. Nem bízhatom Herculesre
 2341     III,  XXXI   |                       én ezzel a két kezemmel csinálnék véreshurkát valamennyibõl!~-
 2342     III,  XXXII  |                  szénába.~- Megállj, kis Tit! Csinálok én itt neked olyan barlangot,
 2343      IV,  XXXV   |                      lesett.~- Most én is ezt csinálom - dünnyögte Bion, közelebb
 2344       I,  X      |                     papokat, akik etetõvályút csináltak az oltárból, és az istenek
 2345       I,  V      |                      takar a zöld ruhád. Vagy csináltatnék neked egy oltárt, azon állnál
 2346     III,  XXXI   |                 dülledt ki a copa szeme. - Ki csinosította az én fiamat?~- A kedves
 2347     III,  XXXI   |                      nem jöhetett, mert éppen csinosították - mondta Tit ártatlan képpel.~-
 2348       I,  XVI    |                     azért, úgy látszik, papja csínyjét mégis rossznéven vette,
 2349     III,  XXXI   |                       szökevény gyöngytyúkjai csipdesték. Senki se zavarta õket.
 2350     III,  XXXIII |                        Kivett a csokorból egy csipkebogyót, kettéharapta, és a felét
 2351      II,  XXII   |                 veszõdve, amely beleakadt egy csipkebokorba. Õ is jókedvû volt, neki
 2352     III,  XXIX   |                      olyan piros lett, mint a csipkerózsa bogyója. Sok meglepetés
 2353       I,  XVIII  |                      a szádat, ~Karcsú bokád, csípõd, Küprisz adá kebeled, ~Csak
 2354       I,  XV     |                      el ne sodorjanak tõled - csipogott a lány. - Jobban is megszorít­
 2355      IV,  XXXVI  |                     testû, szép ifjú, keskeny csípõin ezüstbõl szõtt lágyékkötõvel,
 2356      IV,  XXXVI  |                 átlátszó kék selyemfátyol van csípõire vetve.~A színházat majd
 2357     III,  XXXII  |                   ábrázolása volt ez a karcsú csípõjén rövid spartai tunikát viselõ
 2358       I,  VI     |            Szétfeszített fogsora közé arábiai csípõs füvek nedvét csepeg­tették,
 2359       I,  IV     |                     Maxentius kiért a házból, csípõsen kiáltott le rá.~- Ezzel
 2360      IV,  XXXIV  |                   herélt érzékeny bõre kicsit csípõsnek találta a római tavaszt.
 2361     III,  XXIX   |                  fúrni az ezüst olló és ezüst csíptetõ hegyét. Most már tudta,
 2362     III,  XXXI   |                       dolgozó depila­torok, a csíptetõt forgató alipilusok, a tejbe
 2363      IV,  XXXVII |                      a kanóc. Megigazította a csíptetõvel, és a fellobbanó lángnál
 2364       I,  XX     |                       a genesiurgnak nevezett csíra, a Jamblichus, Philo, Plotinos
 2365       I,  I      |                       Mért nem viszed vízre a csirkéidet, öreg kotlós?~Szájával a
 2366       I,  III    |             belebukhatott abba, ha a szentelt csirkék kedvetlenül szedegették
 2367       I,  XVII   |               távolabb, mint a céltalan kíván­csiság léhasága. Gondolom, ahogy
 2368       V,  XXXIX  |                 méltóságok, hátrafordultak és csitítva pisszegtek. Mások, alacsonyabb
 2369      IV,  XXXIV  |                        hasított oldalú tábori csizmája orrával.~- No, vén pohos,
 2370       I,  XIX    |                      a sokaság.~- Ez a kikötõ csõcseléke - húzta be Heptaglossus
 2371       V,  XXXVIII|                        mert õk szedett-vedett csõcselékkel dolgoztak, istentelenekkel.
 2372      II,  XXII   |                   folyó lépten-nyomon változó csodái iránt. Ha kérdezte, rövid
 2373      IV,  XXXV   |             Gazdagsága, elevensége, mûvészeti csodáinak tömege elragadta az elsõ
 2374     III,  XXIX   |                 mondott a keresztény kitartás csodáira. Különösen az asszonyokon
 2375     III,  XXXI   |                       tagadhatták le azokat a csodákat, amelyeket híveiért tett,
 2376     III,  XXXII  |                      a lány a kezét tettetett csodál­kozással. Elhatározta, hogy
 2377     III,  XXVIII |                  termésébõl, amelyeknek olyan csodálatos rózsaszín virágjuk volt.
 2378       I,  VII    |                       az öreg szószólót, akit csodálatosan elkerültek a nyilak, úgyhogy
 2379       V,  XXXIX  |                   Benoni, akivel a rémület és csodálkozás labdázott, mióta elhagyta
 2380      II,  XXII   |                  jókedvének, a nevetésének, a csodálkozásának, az életben való örömének.
 2381      II,  XXII   |                   rá-rátámaszkodni néha - nem csodálkozhat azon se õ, se a hajósnép,
 2382       I,  VI     |                       azt felelte, õ meg azon csodálkozik, hogy az orvos nem keresztény.
 2383       I,  XVII   |                      rám nézve se, s Te talán csodálkozni fogsz rajta, hogy mért veszek
 2384       I,  XVIII  |                 hallotta, amint a nobilissima csodálkozó kislány módjára csapta össze
 2385      IV,  XXXVII |           méltatlankodás látszott.~- Csak nem csodálkozol rajta, izé, minek is szólítsalak
 2386      IV,  XXXVII |                       a szót. - Látod, én nem csodálkozom rajta, hogy te olyan rendetlen
 2387       I,  XIX    |              könyveket másolsz?~- Azt kellene csodálnod, ha nem tenném, s akkor
 2388       I,  VI     |                       séta közben is Krisztus csodatételein töprengett, amelyekrõl a
 2389       I,  XVI    |                 pokolba. Késõbb azonban egyik csodatevõ nagy püspök arra kérte az
 2390       I,  XIV    |                       nemesfém-állomány egyre csökken. A vámosok jelentése szerint
 2391       I,  XIV    |                       módot találni a létszám csökkentésére, már csak azért is, hogy
 2392       I,  XX     |                   õket kapni, csak egy kicsit csöndesedjék ez a kellemetlen nép. A
 2393       I,  VI     |                      de a könnyük már kezdett csöndesedni. Ez az orvos nem úgy beszélt,
 2394       I,  IX     |                      akarja becipelni a fiát. Csöndesíteni kívánta a császárt.~- Quintipor,
 2395       I,  XVI    |                   rendõrök kezére adni magát. Csöndesítette a népet, hogy ne féltsék,
 2396       V,  XXXIX  |               Alázattal kér utasítást, hogyan csöndesítse le a tömeget.~- Majd én
 2397      IV,  XXXIV  |                    elhancúrozni vele a palota csöndjében, kis sikolyait és kacagásait
 2398       I,  VIII   |                       addig azonban az áhítat csöndjével tisztelendõk.~A menet háromezer
 2399      II,  XXII   |            szörnyülködött el a legdermesztõbb csöndû templomban sem, amelyekben
 2400       I,  XX     |                       listát, várva a második csöngetést, amikor a türelmetlenkedõ
 2401       I,  XI     |                       olyan ügyesen, hogy egy csöppig a csészébe hullott vissza.
 2402      IV,  XXXVI  |                       a láthatatlan bilincsek csörgését és az istenek kacaját, fölviharzott
 2403      IV,  XXXV   |                              XXXV.~Pénzváltók csörgették piszkos asztalukon a rossz
 2404       I,  VIII   |              biztosságú parittyák ólomgolyóit csörgetve meneteltek át a forumon.
 2405      II,  XXVI   |              tollászkodtak, vagy száraz levél csörgött le a fáról. Hirtelen szétváltak,
 2406      IV,  XXXIV  |                    utcákon futó öszvérfogatok csörgõiben. Ha a Vicus Tuscus fényes
 2407       I,  V      |                Kacéran megrázta magát, minden csörgõje megszólalt bele.~- A te
 2408       I,  V      |                     hold ezüst paténája.~Apró csörgõk és csengõk muzsikájára riadt
 2409       I,  I      |                        A fiúk mind az övükkel csörögtek. Hora, a palota toronyõre
 2410      IV,  XXXV   |         vasas-szekerek, amelyek nyikorgása és csörömpölése a bazaltkockákon már hajnalban
 2411      IV,  XXXIV  |                     övében harci késsel.~Alig csörömpölt be köztük Maxentius a kapun -
 2412       I,  I      |                 dobott le a parasztnak, aki a csörrenésre térdre vágta magát, és karjait
 2413       I,  II     |                      feje, mikor a bursád meg­csörrent.~Bion mosolygott. A fiú
 2414       I,  XV     |                   tûzésre való ólomfeszületek csörrentek össze rajta.~- Mi is ilyent
 2415      II,  XXVI   |                       követett. Nimfa és faun csörtetett ki a fûszerszagú bokrok
 2416     III,  XXVII  |                     között, kerti fürdőházába csöveken vezették be a gyógyító források
 2417     III,  XXXII  |                       emlékszik. Talán minden csókjában, minden ölelésében, minden
 2418       V,  XXXVIII|           lefátyolozott fejére, és a szeretet csókjaival fogadta magába a gyülekezet.~-
 2419     III,  XXVII  |                     szád van, hanem adó szád.~Csókjuknak az vetett véget, hogy egy
 2420     III,  XXVIII |                gondoltad, hogy lemondok a mai csókodról?~Azzal ráomlott a fiúra,
 2421     III,  XXX    |                       Jó meleg fészek. Ha kis csókokat ültetnek bele, azok kikelnek,
 2422     III,  XXIX   |                   szemét, és a lába nyomát is csókolgatja, de csak amikor azt hiszi,
 2423       I,  V      |               simogatni kezdte arcát, vállát, csókolgatni a kezét.~- Megint rajtad
 2424       I,  IX     |                       õ gazdája lábát meg nem csókolhatja.~- Még csak az kellene -
 2425     III,  XXVII  |                     gyerünk innen, õk is hadd csókolják meg egymást szegények.~A
 2426       I,  XI     |                      fölgyújtsák érte Tróját? Csókoljátok meg egymást, gyerekek!~-
 2427     III,  XXXI   |              fölkaplak oda az oltárra, és ott csókollak meg a császárok szeme láttára.
 2428      IV,  XXXIV  |                   szája, mihelyst meg akarják csókolni. Az ilyen nõ menjen el lamiának,
 2429       I,  IV     |                   drágám! Elõször nem Varanes csókolt meg, hanem én.~- Hát most
 2430      IV,  XXXIV  |                     feleségemnek?~- Nem engem csókoltál. Titanilla nevét kiabáltad.~-
 2431      IV,  XXXIV  |                        Õrjöngve kapta magához csókolva vállát, nyakát, haját, száját.
 2432     III,  XXXIII |                Mondjak neki valamit?~Kivett a csokorból egy csipkebogyót, kettéharapta,
 2433     III,  XXX    |             antiochiai palotában. Mikor azt a csókpróbát játszották!~Õ csakugyan
 2434     III,  XXXIII |                   többit neki adta Trullának. Csokrok piros, fehér és kék bogyókból,
 2435      IV,  XXXIV  |                     amely nem hidegszik meg a csóktól.~- Csakhogy a dolgot nem
 2436       I,  VII    |                    mint adóbiztosok meg­paran­csolták a lictoroknak, hogy ólmos
 2437       I,  XV     |                 iskolába.~Sapricia hóna alatt csomaggal, dörmögve csoszogott be
 2438     III,  XXIX   |                 Hívatta Quintiport, hogy õ is csomagoljon össze. Az érte való rettegés
 2439      IV,  XXXIV  |                    kövér öregember. Szõnyeget csomó­zott az atrium keleti oldalán,
 2440       I,  IV     |                        Megtörölte a nyakát, s csomóba gyûrve a selymet, arcába
 2441     III,  XXXI   |                 egyszer a kezem közé kerülne! Csomóstul szaggatnám ki a haját, mint
 2442       I,  IV     |                   veszõdött. - Oldd meg ezt a csomót Varanes! Köszönöm, már megvan.~
 2443     III,  XXXIII |                    közeledõ dagály hírnökeit. Csónak nem szántotta, csak messze,
 2444     III,  XXVIII |                    amit akar, menjen fürdeni, csónakázni, örülni a nap­sugárnak,
 2445       I,  XVIII  |                   kiszöktetlek egyszer téged. Csónakázunk, táncolunk, becsípünk, jó?
 2446      II,  XXII   |                  szobor leszállt az oltárról, csónakba ült, és egy hónapi tengeri
 2447     III,  XXX    |                       követte a lányt. Csak a csónakban kérdezte meg, ki volt ez
 2448     III,  XXX    |                   evezõcsapás után kihajolt a csónakból, megmerítette a tenyerét,
 2449       I,  V      |                        amelynek horgain három csónakidomú bronzlámpa csüngött, finom
 2450     III,  XXX    |                       száját. Tarkára festett csónakukkal egy kis olajfaerdõnél kötöttek
 2451     III,  XXXI   |                  szerzek neked ahelyett a kis csont helyett egy egész vértanút.~-
 2452      II,  XXII   |                        Most már látták õk is. Csontig aszott, kicserzett bõrû,
 2453     III,  XXXI   |                      annak az istentelennek a csontja.~Nagy, nyílt mezõre értek
 2454      II,  XXIII  |                     falu fölé, amelyben anyja csontjai porladtak, olyan palotát
 2455       I,  XVII   |               kikötõsorra? Megpezsdül-e a vén csontjaidban az alvadt velõ, ha eszedbe
 2456     III,  XXXI   |                     Bajae messze van, és az a csontkeresõ útonállókról beszélt.~Szelíden,
 2457     III,  XXXI   |                  Benyúlt a széles övbe, s egy csontocskát dobott az asztalra.~- Zsákkal
 2458     III,  XXXI   |                       vállalkozó. - Nemcsak a csontokat vásárolták el elõlem, de
 2459       I,  VII    |                   hatszázhatvanat, azokat egy csoportba terelve agyonnyilazták.~
 2460       I,  VII    |                      hátrafordult a kamarások csoportjához.~- Dorotheus, Gorgonius!
 2461       V,  XXXIX  |                imperator éltetését. A mámoros csoportokból valaki fölismerte a princepset,
 2462      IV,  XXXVI  |                      matematikust az izgatott csoportokra szakadozó sokaságból. Ifjú
 2463       I,  XXI    |                     származnak. Minden sarkon csoportosulások támadtak, a megtámadott
 2464     III,  XXXIII |                selyemszalaggal.~A piacon nagy csoportosulást találtak a hirdetõtáblák
 2465       I,  XXI    |                 érvényét. Justitia kardja nem csorbul ki és nem rozsdásodik el
 2466       I,  IX     |               fogadott szót.~- Nem állok be a csordába, míg a gazdám nem hív. Ismerhetnéd
 2467       I,  III    |          megszállották Armeniát, s a blemmiek csordája fenyegeti Egyiptomot. Tudom,
 2468       I,  VI     |                     Összefogattam belõlük egy csordára valót, és istenük sorsára
 2469       I,  XIII   |                      Nagy, piros arca, fekete csordás-szeme tüzelt a megelégedettségtõl.~-
 2470       I,  XIV    |                beszélni - gyulladtak ki a vad csordás-szemek. - Anyám papját fogom behozni
 2471       I,  XI     |                       mindig szót fogadott. A csordás-szemekkel nem lehetett ellenkezni.~
 2472       I,  XIII   |                     hallott az apja erejérõl. Csordáskorában a legbõszebb bikát is megszelídítette.
 2473       I,  V      |                       szentséges úr lett az õ csordáslegény fiából. Mondjak neked valamit?
 2474       V,  XXXVIII|                     neki katonásan, míg a vad csordásszemekbõl kibuggyantak a könnyek,
 2475      IV,  XXXVI  |                  amelyek között igazi patakok csordogáltak. A lejtõkön igazi kecskék
 2476      IV,  XXXVII |                    fehér mákvirágok álomtejét csorgatja a fénybe és sötétbe egyformán
 2477      II,  XXIV   |                     Fiú és Szentlélek nevében csorgatta a rhetor vállaira az élet
 2478      II,  XXIV   |                     Letörölve a fölindulástól csorgó könnyeit, békecsókot váltott
 2479     III,  XXXII  |                    föláldozzuk. Hét rózsaszín csõröcske csípett bele éhesen a lány
 2480      II,  XXVI   |                  észre, hogy szemébõl már rég csorog a csalódás és keserûség
 2481      IV,  XXXVI  |                      nevetõ ábrázatán könnyek csorogtak.~- Miért? - bámult rá a
 2482       I,  I      |                  szomjas volt, és szétnyitott csőrrel tekingetett a víz után.
 2483       I,  XXI    |                 szokott, nehéz lábak ügyetlen csoszogása.~- Ha megengeded, uram -
 2484     III,  XXXII  |                       találta szükségesnek se csoszogással, se köhögéssel siettetni
 2485       I,  XVII   |             Olvasmányába volt merülve, amikor csoszogást hallott. Fölnézett, s egy
 2486       I,  XV     |                     alatt csomaggal, dörmögve csoszogott be az ajtón. Útravalókat
 2487       I,  V      |             szólította a fiú ijedten.~Lépések csoszogtak. Egy borotvált fejû egyiptomi
 2488       I,  V      |                     hátát, és apró lépésekkel csoszogva, marokra fogta térde alatt
 2489       I,  VIII   |               felkapaszkodó borulatba, hosszú csóváját mint nyílvesszõt húzván
 2490       I,  XVII   |                     az iszapba: Kövess engem!~Csóválod a fejedet, öreg Bionom,
 2491       I,  VI     |                  démon, akit eddig ismerünk - csóválták a fejüket az orvosok -,
 2492       I,  X      |                     háromszög, amelynek egyik csúcsa a Nyilast, a másik a Szüzet,
 2493      IV,  XXXVI  |                  kacagó koszorú­jában, a hegy csúcsából crocussal összefõzött borforrás
 2494      II,  XXVI   |           Pharosz-szigettel. A világítótorony csúcsán, a tükör-szerkezetben kigyúlt
 2495      II,  XXII   |             ledobatnálak a legmagasabb szikla csúcsáról.~- Ha tudtam volna, hogy
 2496       I,  IV     |                     mint a barátodnak?~Csókra csucsorított szájjal cuppantott föl a
 2497      VI,  XL     |                  szüntelen körülveszi a szent csúcsot, ha alulról tekint föl rá
 2498     III,  XXX    |                       mindig nem elég kicsi - csücsörítette össze ajkait. - De nagyobb
 2499     III,  XXVII  |                      A kis száj egyszerre ott csücsörödött az övé elõtt.~- Gránátvirágom,
 2500      IV,  XXXV   |                     langyosat fölhevített, és csüggedetlen hite sok ingadozót megerõsített.
 2501      II,  XXIV   |                 hitbuzgalmon kívül az erély a csüggedõk bátorítá­sában és a szomorúak
 2502       I,  V      |                       Kitipegett, bronzláncon csüngõ, kerek füstölõvel tért vissza,
 2503       I,  VI     |           diszkoszdobót kereszténynek kezdték csúfolni a többiek. Ebbõl aztán verekedés
 2504     III,  XXXI   |                   szekrényébõl a bíbort.~- Ne csúfolódj, kis Tit. Tudod, hogy féltelek.
 2505     III,  XXVII  |                     te kérded ezt tõlem? Mért csúfolódsz velem, királynõm?~Eleresztette
 2506       I,  XIV    |                   azóta, mióta gránátvirágnak csúfolta a praefectura tetején. Rég
 2507      II,  XXII   |                       bátorította-e, és nem õ csúfolta-e ki, amiért lesütötte elõtte
 2508       I,  XVI    |                  azonban erszényt húzott ki a csuhája alól.~- Három arany solidus
 2509       I,  XV     |                       való tunika ujját, és a csukló felett megszúrta a tûvel.
 2510     III,  XXXII  |       sienit-oszlopnak, amelynek tetején két, csuklóban összetett kéz fekete kõbõl
 2511       I,  XII    |                       eresztettek ki rajta. A csuklya az arcára volt húzva, csak
 2512       I,  VI     |                        Hátranyúlt a szõrcsuha csuklyájába, és ujjnyi hosszú keresztet
 2513       I,  XV     |                       valami faun lehet, ha a csuklyáját hátravetné, tán a szarva
 2514       I,  XII    |                   fehér fejérõl hátravetvén a csuklyát. Derült arcú, tiszta szemû
 2515      IV,  XXXVI  |                      az ízét, a te szemed már csukódott le az enyémmel együtt, neked
 2516     III,  XXX    |                     tegnap óta. Ne nézz olyan csúnyán! Lehet, hogy már a gyermekcipõmben