Rész, Fejezet

 2517      IV,  XXXV   |                    közömbösnek és az üdvösség csûre számára éretlennek találta
 2518       I,  IV     |                   elõtt bronz nimfa két melle csurgatta a vizet egy fekete kõmedencébe.
 2519      IV,  XXXVII |            vízokádójának szájából cseppenként csurran a víz. Kopp, kopp, kopp...
 2520     III,  XXVII  |                       magán, inkább az óvatos csúszkálást választotta. Mire leért,
 2521     III,  XXVII  |                     egy régi palota omladékai csúszkálgattak lefelé egy bazalthegy lankáján.
 2522     III,  XXX    |                   maradt. Nem tud menni, csak csúszkálni. Ha már a szíve után nem
 2523     III,  XXX    |                       augusta fogadószobájába csúszkált be, és az õ lábvánkosára
 2524       I,  III    |                    egyformán kész volt porban csúszni mindenki elõtt, aki lábát
 2525       I,  XX     |                  vonítását, s látta az elõtte csúszó-mászó keresztényeket, akiket fölsegített.
 2526       I,  VIII   |                  ébrenlétét mutatni az elõtte csúszómászó halandók tiszteletére. Egymás
 2527       I,  VI     |                   magad fájdalmában. A földön csúsztam elõtted, térdedet átöleltem,
 2528       I,  IV     |                       be.~Kezét tovább akarta csúsztatni a fiú nyakán, de az felugrott,
 2529       I,  VII    |                   egyik térdelõ zsellér hason csúszva a császár elé vonszolta
 2530      IV,  XXXVI  |                       egy fügével. Mások alma­csutkát, keménytojást vagdostak
 2531      IV,  XXXVI  |                      mécsesét addig, míg az õ cubiculariumában világítottak az ablakrések?~
 2532       V,  XXXIX  |                       üzente ki a praepositus cubiculariusnak, hogy semmi állami üggyel
 2533       I,  I      |                fõkamarás, a praepositus sacri cubiculi, vagyis a császári szent
 2534      IV,  XXXVI  |                   lábujjhegyen osont el a fiú cubiculumának ajtaja elõtt, nagyot szippantván
 2535      IV,  XXXV   |           megváltására fordított, és egyen új cubiculumokat ásatott a kata­kombákban,
 2536     III,  XXX    |                      húsával hizlalta halait. Cumae a szibilla barlangjával.~-
 2537     III,  XXVII  |                       parancsot kikiáltatta a cumaei aedilis, akinek joghatósága
 2538      IV,  XXXVI  |                       be, íjas és fáklyás kis Cupidók táncolnak elõtte, s Hóráknak
 2539       I,  XVIII  |               lecsapni, de csak a fülébe bírt cuppan­tani. A nobilissima elvisította
 2540       I,  IV     |                  fölsiklott a madárra, tovább cuppogott neki. A princeps elõbbre
 2541       I,  XIX    |                       különben is rhetor, nem curiosus.~- Tréfáltam, Lactantiusom -
 2542       I,  VII    |                      a legelõkelõbbek, akiket curiosusoknak neveztek, nemcsak hatalmasok,
 2543       I,  VII    |                      császár arról értesült a curiosusoktól, hogy a praetor a négy assessori
 2544       I,  XVII   |                       halandók. Szóval afféle curiosusszá tett engem az isteni dolgokban,
 2545       I,  VII    |                     az õsidõk homályában maga Cybele, a nagy istenanya választotta
 2546       I,  VII    |                  ajánlhatta fel égõ áldozatul Cybelének, aki márványból kifaragva
 2547       V,  XXXIX  |                        uram.~Elmondta, hogy a Cygnus nevû hajón, amely Rómától
 2548       I,  V      |                  Láttam ezt már szoborban is. Cyprusban.~- Azt mondd meg, megér-e
 2549      II,  XXII   |                      fejét, szégyenkezõen is, dacosan is. Érezte, hogy súlyosabb
 2550       I,  XVIII  |                   kezébõl a messenai Alkaiosz dactylusait.~Gyûlölöm én Éroszt, ki
 2551       V,  XXXVIII|                       olvasta a iambusokat és dactylusokat, mert sok orvosi szabályt
 2552      II,  XXVI   |            megkérdezel.~Quintipor alig tudott dadogni.~- Én... én... nem kérdezhetek
 2553       I,  V      |                   tudom, nobilissima - mondta dadogva.~Érezte, illene azt mondani,
 2554       I,  V      |                       Hát nem felelsz az öreg dadusnak? Visszaûzzük a gonoszokat
 2555     III,  XXXI   |                      a legelõkelõbb és leggaz­dagabb családoknak hiteles ereklyék
 2556     III,  XXXI   |                    kellett a nyakban viselni, dagadós lábúaknak afrikai százlábú
 2557      II,  XXII   |                     ember módjára, gömbölyûre dagadt arccal. A láng hamar föl
 2558       I,  XX     |               tapintatta vele a máját, melyet dagadtnak vélt. - Nem félsz-e, Bion -
 2559     III,  XXXIII |                   fodrokat vetett, a közeledõ dagály hírnökeit. Csónak nem szántotta,
 2560     III,  XXVII  |                    rabszolgának, aki kenyeret dagasztott. Romula nagyanya nem akarta,
 2561       I,  III    |                     akarta mondani, hogy „egy dajkáért”. De félt, hogy a fia azzal
 2562       I,  I      |              menyasszonyodnak a kis fattyút a dajkájáért? Fogadsz velem egy dupla
 2563       I,  III    |                          Nem róla beszélek. A dajkáját szeretem.~- Azért vagy fiatal,
 2564       I,  VIII   |                    kaledonok hajítódárdája, a dákok kardja csakúgy lábaid elé
 2565       I,  XX     |                     meg akarta menteni a biro­dal­mat. A császár nem volt
 2566       I,  XVI    |                      se jutott eszébe, hogy a dallam ugyanaz, amelyen Jupitert
 2567       I,  VI     |                 dereka ringatásával kísérve a dallamot. Hirtelen leguggolt, és
 2568       I,  IX     |               családdal, átöltözött kényelmes dalmaticába, s a császárnéhoz vitette
 2569      VI,  XL     |                     ember vagyok már én, régi dalok fogatlan dúdolója, s azokat
 2570       I,  VI     |                 kezdett maga elé. Majd halkan dalolni gyermekaltatókat, boldog
 2571       I,  XVI    |                 tízparancsolat hegyén alvónak Dániel próféta jelent meg, amint
 2572       V,  XXXIX  |               Messzirõl, a tér közepe tájáról danolás és kurjongatás hallatszott.
 2573       I,  III    |              ellencsászárral feleltek. Akit a Danubius menti zsoldosok emeltek
 2574       I,  IV     |                  túlra.~- És mi közöd neked a Danubiushoz itt Antiochiában, mikor
 2575       I,  IV     |                 jazigok betörtek Valeriába, a Danubiuson túlra.~- És mi közöd neked
 2576       I,  V      |                     harangszó hallatszott s a Daphné ligetébe hajtott áldozati
 2577      II,  XXII   |           viaszszobrot, amely a felkoncolt és darabjaiból összerakott istent ábrázolta.
 2578     III,  XXXI   |                 zsinórja. Alatta fehér selyem­darabkára írva karminnal a magyarázat.
 2579     III,  XXX    |                       letört a pogácsából egy darabkát, és letette maga mellé a
 2580       I,  XX     |                      lezuhant állványáról, és darabokra tört a mozaikon. A nehéz
 2581      VI,  XL     |                      aranykoporsót szét fogja darabolni, és be fogja olvasztani,
 2582     III,  XXXI   |                 tegnap adtam el belõlük három darabot a császárnénak.~Összevillant
 2583     III,  XXX    |                   lábvánkosára kuporodott sót darálni.~Tit egy marék datolyát
 2584       V,  XXXVIII|                       az aránynak a megzavaro­dásá­ból állnak elõ. Ez ugyan
 2585       I,  XII    |          csárdáslányra, úrnõ volt, aki uralko­dásra született.~- Te vagy a caesar
 2586     III,  XXX    |                    sót darálni.~Tit egy marék datolyát dobott a rabnõnek, és megindult
 2587      IV,  XXXVII |                       Tudom már! Bizonyosan a Dea Bona oltárán rántottam ki
 2588     III,  XXXI   |                  ilyen fehér a te bõröd? Bona Deára! Fehérebb, mint a nobilissimáé!
 2589       I,  VII    |                   borultak elébe városokban a decemprimusok, élükön a praefectus urbisszal,
 2590       I,  XV     |                       s a püspökhöz küldték a decuriókat, hogy az talán tud rajtuk
 2591       I,  IX     |                   hogy ez az ember az istenek dédelgetett kegyeltje, akinek minden
 2592       V,  XXXVIII|                    eltüntette volna az állami deficitet. Az okos és kövér örmény
 2593       I,  XIX    |                     sárga cingulusos ember.~- Dehogynem. Dsaresnak hívják, a Serapis-papok
 2594      IV,  XXXVII |                     adtam neki, amit jegyaján­dékba kaptam a magistertõl. Már
 2595       I,  I      |                 szinte beleizzadtak a szíriai délbe. A kapuőrséget elnyomta
 2596       I,  XVII   |                     szó. Sokkal nagyobb vesze­delemnek ítéltem, hogy másnap új
 2597       I,  I      |                      Hora, a palota toronyõre delet kiáltott, s léptek kopogtak,
 2598       I,  XXI    |                      kiadta az elõkészítõ ren­deletet a nílusi útra. Nem akart
 2599      IV,  XXXVII |                     valami élemedettebb kövér delfin.~- Trulla! Te vagy? - könyökölt
 2600     III,  XXVII  |                      játékukat a levegőben, a delfinek a vízben, s a tenger is
 2601     III,  XXX    |                        s ráadásul a tengert a delfinekkel, a zöld hegyeket az õzekkel
 2602      II,  XXV    |                  azonban a császárnak, hogy a deli Constantinus ilyen hosszú
 2603       I,  III    |                  Stavrion-hegy lábát, a város délkeleti bástyáit. Csak nagy, sugárzó
 2604     III,  XXXI   |                       jácintvesszõt suhogtat.~Délre már ott voltak az Olajbogyóban.
 2605       I,  I      |                      az emberektõl, a rhetor, délszaki temperamentumához képest,
 2606      II,  XXII   |              hivatalos szónokok.~Igaz, hogy a Delta néhány városán kívül, amelyeket
 2607      II,  XXII   |                 Szaisznak veszi útját. Az õsi deltavárosban akart a fiúért könyörgõ
 2608     III,  XXVII  |                      álarcában legalább azt a délutáni órát vele tölthette, mikor
 2609      II,  XXVI   |                 nobilissimát, miután az egész délutánt elácsorogta érte. Csorgott
 2610       I,  VI     |                      fogsz még érte jajgatni? Démétér csak õsztõl tavaszig gyászolta
 2611       I,  XX     |                   annak kormányzásáról. Ilyen démiurgosz többek közt Jupiter, s ezek
 2612       I,  XX     |             szárnyalóbb lendülete. Most már a démiurgoszokról beszélt, a hold és föld
 2613       I,  VIII   |                      látszott még a császárné démonánál is. Szájról szájra jártak
 2614      II,  XXII   |                    hevert hason, átellenben a démonnal, térdben hátrakapott lábbal,
 2615       I,  XVIII  |                      a rájuk leselkedõ gonosz démonokat, és egyben mindig tudatta
 2616      II,  XXII   |                démonok kõsivatagából. Az öreg démontól hiába próbáltak elbúcsúzni.
 2617      II,  XXII   |                      lány. - Mivel tüzel öreg démonunk?~Biz az a saját lábával
 2618      IV,  XXXV   |                    sertés és hét rabszolga. - Demophon kalózfõnök, akit P. Rusticus
 2619       I,  XIV    |                zsoldjukat meg a negyedfélezer dénár végkielégítést aranyban
 2620       I,  XV     |                   asszonyok elzárt méhét! Egy denarius az ára ennek az arannyal
 2621       I,  I      |                   siliquiát kaptam. Egy ezüst denariusért térden állva kérek bocsánatot
 2622     III,  XXXI   |                  szõrvesztõ kenõccsel dolgozó depila­torok, a csíptetõt forgató
 2623       I,  VI     |                  anyák hangján, karjai, feje, dereka ringatásával kísérve a dallamot.
 2624       I,  X      |                 Quintus õvele tapostatta ki a derekából a csömört! Biontól is elidegenedett
 2625       I,  XV     |                     kapott az öreg az asszony derekához.~Quintipor szégyenlõsen
 2626     III,  XXXII  |               találtam! - kiáltotta a fiú, és derékon kapva a lányt, fölemelte
 2627       I,  XII    |                kantárát egy szolgaféle, görbe derekú öregember fogta.~- Ülj a
 2628      II,  XXV    |                   körvonalai Antiochia piacán derengettek fel elõtte, az istenek ezüst
 2629       I,  XIV    |                       Diocletianus szívét más derítette fel. Az exedra oszlopai
 2630       I,  XVIII  |                    császárné mellett szoborrá dermed az ember. Félõs, hogy megint
 2631      II,  XXII   |                szemébe, amikor látták halálba dermedni azt az országot, amely piramisokat
 2632     III,  XXX    |                  mindig fölizgatta a lányt, a dermedt némaság és az esztelen kacagás
 2633     III,  XXVII  |                     Mely tartományba utazol? ~Dermedtbe, ködösbe, sápadtba, ~Kis
 2634      II,  XXII   |                       még a hangot is beléjük dermesztette, mikor a szikla hirtelen
 2635       I,  VII    |              megnyugtathatott az az elégedett derû, amely a szentséges arcokról
 2636      IV,  XXXVI  |                    temploma nyitva van!~Zajos derültség támadt, s többen megkérdezték
 2637       I,  XVI    |             besugározta az elragadtatás szent derûje, a fölfelé szegezett, fénylõ
 2638       V,  XXXIX  |                    mosolygott a halhatatlanok derûjével. Egyszer, kétszer, háromszor
 2639      II,  XXV    |             tanácsosaival, és senki még ilyen derûsnek és frissnek nem látta. A
 2640       I,  VII    |                  különbözõ filozófiai iskolák destrukciója ugyan nem kímélte az isteneket
 2641      IV,  XXXVI  |                    vér. A kereszt tövéhez egy deszka volt fektetve, amelyre ezt
 2642       V,  XXXIX  |                       hallották a feszegetett deszkák recsegését, sõt a matematikus
 2643       V,  XXXIX  |                   Bion már akkor nyitogatta a deszkákat a császárnak az asztalon
 2644      II,  XXVI   |                       lépett, a nyakba vetett deszkalap is, alatta a horpadt mellel,
 2645       I,  XV     |                    kis ember a nyakába kötött deszkára elhelyezett apró istenszobrocskákkal
 2646       I,  XV     |                    vette õket, és fölemelve a deszkát, egy szemérmetlen mozdulatú
 2647       I,  XX     |                       közt. De kegyes cseleke­detein kívül soha semmit nem jelentettek
 2648      IV,  XXXV   |                      az istened is benne van. Deus Pantheusra! Hát miben hasonlít
 2649     III,  XXX    |                   neki magának se esett jól a dévaj hang. El volt rontva az
 2650     III,  XXVII  |                 lelkétõl:~Lelkecske, kóborka, dévajka,  Testem vendége s társa
 2651       I,  XVI    |                    gyülekezetben. Követelte a diaconusoktól, hogy vezessék Mnester püspök
 2652       V,  XXXVIII|                   arcátlanabbul vigyorogva, a diadal biztos tudatában. Az istentelenek
 2653       I,  XIII   |                       miatt sietett elvonulni diadala színhelyérõl. Diocletianus
 2654       I,  XIII   |                gyõzelem biztos is lett volna, diadalhoz szokott, edzett légiókat
 2655       I,  XIX    |                       oszlopsorhoz csatlakozó diadalív alatt. A kövéret ismerte,
 2656      VI,  XL     |                    ami téged meglepetéssel és diadallal tölt el. A te mértéktelen
 2657     III,  XXVIII |                       halott csecsemõt.~Eddig diadalmasan állta a próbát, egy hajszálnyit
 2658     III,  XXXIII |                      az álom tette bátorrá és diadalmassá az ébrenlét józansága fölött.
 2659       I,  XI     |               fiúruhában jár. A forumon a nép diadalmenetben vonultatott fel egy házaspárt,
 2660      II,  XXIV   |                        ha uralkodása kezdetén diadalmenettel akarta volna magának megnyerni
 2661       V,  XXXIX  |                        Olyan tûzzel, a könnyû diadalnak olyan extatikus mámorában
 2662       V,  XXXIX  |                    mikor Galeriust segítették diadalra? Istennõ, te nemcsak vak
 2663       V,  XXXIX  |                   Csak a díszpalást kell és a diadém.~Galerius sohase látta még
 2664      II,  XXII   |                       fogadta, s ennek jeléül diadémjára kosszarvakat függesztett.
 2665       V,  XXXIX  |                      díszköpeny utánaröpült a diadémnak.~Galerius azt is röptében
 2666      IV,  XXXVI  |                  Méltóságosan lépdel be Juno, diadémos, szépasszony, kezében sceptrummal,
 2667       I,  XX     |               emberkort ért volna, akkorára a diadochok, Nagy Sándor osztozkodó
 2668       I,  XXI    |                       A presbiternek volt egy diakonisszája, akivel feleség gyanánt
 2669     III,  XXXI   |                       fõszentbõl való. Valami diakonusból. Úgy mondták, a római püspök­
 2670     III,  XXXII  |                    csak házon kívül szolgálja Dianát, de idebent Venus hajtója.
 2671      VI,  XL     |                     együtt kialszik a nap, ha Dianával együtt párává válik a hold,
 2672       I,  XVII   |                    viselt dolgait, nem mintha dicsekedni akarna velük, hanem, mint
 2673       I,  VII    |                   elmondta neki bõbeszé­dûen, dicsekedõen, a maga gyönyörûségére,
 2674      IV,  XXXV   |                      biztosan tudja, mert nem dicsekvésképp mondja, az õ unokaöccse
 2675       I,  XX     |            kérdezetlenül meg merjen szólalni. Dicsérni kezdte a fiát, milyen értelmes,
 2676       I,  XIV    |                   helyen van a szent memória. Dicsérte azokat az új törvényeket,
 2677      IV,  XXXIV  |                 gyalázatnak mondta, hogy Róma dicsõ helyõrségét annyiba se veszik,
 2678       I,  III    |                       hozzanak vissza abban a dicsõségben, amelyet magad szerzel magadnak.~
 2679       I,  XVI    |                  himnusz az egyedülvaló Isten dicsõségére. Vele énekelte az egész
 2680      IV,  XXXVI  |                       ígér a pásztornak harci dicsõséget. Végre Venus közeledik,
 2681      IV,  XXXV   |                Légióid aranyos sasainak oda a dicsõségük. Miben lesz a te erõd? Mely
 2682     III,  XXXII  |            Maximianusék palotájához vezetett. Dideregve bújt a fiúhoz. - Trulla
 2683       I,  XVII   |                   meztelenségét betakarja, és didergését felmelegítse. Mit gondolsz,
 2684     III,  XXXII  |                   neked olyan barlangot, hogy Dido se látott különbet!~Kiugrott
 2685       I,  I      |                     nem is nobilissima, hanem dignissima - csettentett a görög fiú
 2686       I,  I      |             megszólítás illet engem a Notitia Dignitatum szerint?~Az apródok karban
 2687       I,  VII    |                       törvénnyel szabályozott díjat tartozott nekik fizetni
 2688       I,  XIV    |                       szobán, rövid parancsot diktált a magisternek. Továbbítás
 2689       I,  I      |                    vetett véget; hogy egy fél dinnye orron találta a bõrkötényes
 2690       I,  I      |                     megtudhatod, hogy hitvány dinnyéd még ennyit se ért.~A paraszt
 2691       I,  I      |                  aztán egymásnak estek neki a dinnyehéjjal.~- Vigyázz, atyus! - vette
 2692       I,  I      |              szopogatta a bajuszáról lecsurgó dinnyelevet, hadonászva tiltakozott.~-
 2693       I,  X      |                     és Maximianus elmennek is dinnyét ültetni, két nagyszerû hadvezér
 2694       I,  I      |                    Pyrargus egy elnyomorodott dinnyével a paraszt bozontos fejét -
 2695      IV,  XXXVII |                    belõle? Talán favágó volna Diocleában, vagy valamelyik szenátorné
 2696       I,  X      |                   rögtön útnak indította õket Diocleiába, közös szülõfalujokba, hogy
 2697       I,  VII    |                legmerészebb álmában is csak a diocleiai faluházán látta magát, ahol
 2698       I,  XIII   |           Constantiuséba, aki a tanácsot adta Dioclesnek. A fattyakéba, mert azokban
 2699       I,  III    |              felajánlja neked minden kincsét.~Diocletianusban volt annyi józanság, hogy
 2700       I,  III    |                    más, mint egy akaratnak, a Diocletianusénak megnégyszerezõdése.~Az alatt
 2701       I,  VII    |                Maximianus csodálkozva fordult Diocletianushoz.~- A tojás üres volt!~Tages
 2702       I,  XIV    |                 döntöttek a világ sorsáról, s Diocletianusig a császárok is meg­kí­nálták
 2703       V,  XXXIX  |                  Fontos híreket akart közölni Diocletianussal Galerius és Maximianus összeesküvésérõl.
 2704      IV,  XXXV   |                       oda a szél. Terpnosz és Diodorosz játszott ott, akiket mint
 2705       I,  XX     |                    ébredt fel a kíváncsisága. Diodorus Siculus krónikájára támaszkodva
 2706      VI,  XL     |                      én, a mi életünk két fél dióhéj, amely akkor is egymáshoz
 2707       I,  VIII   |                       hatóságok üzenetével. A Dioscurok temploma elõtt, a vásártéren
 2708       I,  II     |                  valamikor Alexandriában.~- A Dioszkuroszokra, csak nem? Nem, nem lehet
 2709      IV,  XXXVI  |                kezében sceptrummal, kísérve a Dioszkuroszoktól, s fuvola­kíséret mellett
 2710       V,  XXXVIII|                     volna, mint egy kiszáradt diót, most négyszemközt megismételtette
 2711     III,  XXVIII |                asszonyos szókimondással, mint diplomatikus finomkodással.~A császártól
 2712       I,  XX     |                     meg, hogy ezek a kérdések disputával meg nem oldhatók, s amennyiben
 2713      VI,  XL     |                   világéival szántam, csekély dísz az évezredekhez képest,
 2714       I,  VI     |                     Ha a császárt csak isteni díszében pillanthatták meg a halandók,
 2715       V,  XXXIX  |                szaladt elõkeríteni a császári díszeket. Közben szót értett Tagesszel.
 2716      II,  XXIV   |                      szükség-templom egyetlen díszét, a fekete fafeszületet.
 2717      II,  XXIV   |                  öltött, s nyakába kereszttel díszített, széles szalagot tett, fejét
 2718     III,  XXXI   |               amelyeket bajaei nevezetességek díszítettek. A világítótorony. Nero
 2719       I,  XX     |                báránnyal vagy hallal legyenek díszítve, mint a keresztény babonaság
 2720       I,  XIX    |             vezetgette Biont és Lactantiust a díszkertekben, amelyek a császári palotát,
 2721       I,  III    |                       barbár törzsfõnökeivel. Díszkíséret nélkül jár velük vadászni,
 2722       I,  XIII   |                     császár meggyalázása.~- Õ díszkocsiján ült, oldalán Constantiusszal,
 2723       V,  XXXIX  |                     hull a diadémra, s hogy a díszköntös alól nem gyöngyös saruk,
 2724       V,  XXXIX  |                      diadémot.~- Meg ezt! - A díszköpeny utánaröpült a diadémnak.~
 2725       V,  XXXIX  |                   hogy amphorákat, csészéket, díszkorsót és asszonyi piperetárgyakat
 2726       I,  VI     |                   testedzésben, a legügyesebb diszkoszdobót kereszténynek kezdték csúfolni
 2727       I,  VII    |              oszlopcsarnokot emeltetett, vagy díszkutat építtetett valamelyik téren,
 2728       I,  I      |            tricliniumába, baj lesz. Nesze, te disznó, takarodj vele!~Néhány rézpénzt
 2729       I,  XX     |         tulajdonságokkal ruházzák fel, mint a disznóhús-kerülõ körülmetéltek a magukét.
 2730       I,  I      |                kellett odaállni a tálalóban a disznósült mellé is. A hivatalok kénytelenek
 2731       I,  I      |                     hogy téged kergessen haza disznót makkoltatni. Hát még most
 2732       V,  XXXIX  |                 Gondoskodj a ruhámról. Csak a díszpalást kell és a diadém.~Galerius
 2733       I,  XX     |                    csöngetett a kamarásoknak, díszruhájában ment ki a terembõl.~Hierocles
 2734     III,  XXVIII |                  öntötte a bort, a maga fehér díszruhájára. Constantius pohárnoka azonnal
 2735       I,  VIII   |                      kis alakja, beleveszve a díszruhákba, körülötte a két caesar
 2736       I,  VIII   |                   herculiusnak, az augustusok díszruhás testõreinek felvonulásával
 2737     III,  XXVIII |                     reggel, hogy estére fehér díszruhát öltsön, mert vendégek lesznek.
 2738       I,  XVIII  |                    szivacsból, mikor ezeket a disztichonokat írta?~Félretolta a tekercseket,
 2739      IV,  XXXIV  |                     utcáin, és otthon kiszaba­dítani, elhancúrozni vele a palota
 2740     III,  XXVII  |                      a hivatalos lap, az Acta Diurna közhírré nem tette volna
 2741     III,  XXX    |                     azt fogod olvasni az Acta Diurnában, hogy Galerius caesar õszentségének
 2742      IV,  XXXV   |                          Olvastál már ma Acta Diurnát? - fogta meg a kezét Lactantius.~-
 2743       I,  IV     |                    vagy szépített rajta a kor divata és saját egyéni passziója
 2744       I,  VIII   |            alkalmazkodni az udvari méltóságok divatjához.~Egyelõre azonban semmit
 2745       I,  I      |                        fente mézes kezecskéit divatosan pirosra mázolt, telt kis
 2746      IV,  XXXIV  |                  jelvénye. Most már csak régi divatú, öreg centuriók hordták
 2747     III,  XXXIII |                     amiket a tenger kertjébõl dobáltak partra a habok a nagy viharban.
 2748     III,  XXX    |                       hogy a tengerbe kellene dobatni a vakmerõt. Most haragjában
 2749       I,  III    |                    ketrecajtót, a bestiák elé dobatta a caesar. Pedig nem történt
 2750       I,  XIX    |                      az istennek.~Nehéz lábak dobbanásától rengett a föld. A korzó
 2751     III,  XXXII  |                      gyorsan, a fiúé döngõket dobbant.~- Nem fázol, kis Tit? -
 2752       I,  XXI    |                        Galerius türelmetlenül dobbantott a lábával.~- Ne az istenedhez
 2753     III,  XXX    |                   Gránátvirág is egyet, s azt dobják hátra a válluk fölött. Próbálják
 2754       I,  IV     |                 érzése volt, hogy aranygolyót dobnak ezüsttálba.~- A galambot
 2755       V,  XXXIX  |                       esquilinusi dögtemetõbe dobnák a vadmadarak és gazdátlan
 2756      IV,  XXXVII |                       vánkosban kis Tit szíve dobog, akkorra tökéletesen kiment
 2757      II,  XXIII  |                    helyébõl, most el-elállt a dobogása. Bajae gyógyító forrásai
 2758     III,  XXX    |                      Úgy szeretném kiérteni a dobogásából, mit szeretsz te rajtam.
 2759      IV,  XXXIV  |                    vánkoson, elaludni a szíve dobogásán, a kezét fogva és el nem
 2760      II,  XXII   |                  mindig csak a halál küszöbén doboghatott egymáson. Igaz, hogy egészen
 2761      IV,  XXXVI  |                 piroslott a szám, és addig is dobogott a szívem, míg téged nem
 2762       I,  IX     |                     tojástartóvá.~Futólépések dobogtak a buxusokkal szegett úton.~-
 2763      IV,  XXXVI  |                        Aztán ezren ordították dobogva és tapsolva:~- Genesius!
 2764     III,  XXVIII |                    hamar. Itt vagy-e már?~Egy dobozka fehér port hozott be Trulla,
 2765       I,  IV     |                      egyik, hol másik sarkába dobtak üszköt, de a füstjétõl csak
 2766     III,  XXX    |                          Én túlságosan kicsit dobtam, te túlságosan nagyot -
 2767       I,  VIII   |                     kardja csakúgy lábaid elé dobva könyörög, hogy taposs rá,
 2768       I,  XI     |              Maximianus sietett véget vetni a döbbenetes csöndnek. Magasra emelte
 2769      II,  XXVI   |                      asszonya alig bírt utána döcögni.~Quintipor majd szörnyet
 2770       V,  XXXIX  |                egy-két vágáson és lándzsanyél­döfésen szeretett volna túl lenni,
 2771       I,  VII    |                       aszály vagy a jégesõ, a döghalál vagy a bõ termés. A rabszolgává
 2772       I,  XVI    |                  templomában szurokpogácsával dögleszti meg a sárkányt. A látomásbeli
 2773      IV,  XXXV   |                       nevet.~Hûvös szél fújt, dögletes szagot hozva az esquilinusi
 2774       V,  XXXIX  |                       és aztán az esquilinusi dögtemetõbe dobnák a vadmadarak és gazdátlan
 2775       I,  XIII   |                 szorítom ki belõle a párát, s dögtetemét kétezer lépésnyire húzom
 2776       I,  XI     |              hozakodott elõ. Nem elég, hogy a dögvész egész tartományokat tizedelt
 2777     III,  XXXII  |             számlálhatatlanul gyorsan, a fiúé döngõket dobbant.~- Nem fázol, kis
 2778       I,  XIII   |                   szeme, szája.~Nehéz lépések döngtek a folyosón. Galerius csapta
 2779      II,  XXII   |                       és emberek sorsa felett dönt. Maga a vezetőnek és tolmácsnak
 2780       I,  XX     |               amennyiben az istenek maguk nem döntenek a maguk dolgában, edictumokkal
 2781      IV,  XXXVII |                      mondod, Bionom. Istené a döntés, hogy kinek az áldozatát
 2782       I,  XIV    |                   elefántcsont-székeiken ülve döntöttek a világ sorsáról, s Diocletianusig
 2783       I,  XX     |                 nádszálak, s valahol rettentõ dördü­léssel szakadt be a mennyezet.~
 2784     III,  XXXII  |                    ijesztõbb volt már, mint a dörgés. Ilyenkor nemcsak érezték,
 2785       I,  VI     |                   aztán fölemelte jobbját, és dörgõ hangon szólalt meg.~- Az
 2786       I,  I      |                 dörgölõzni, akik a császárhoz dörgölõzhettek.~- Ez a barom felségsértést
 2787       I,  I      |                   legalább igyekezett azokhoz dörgölõzni, akik a császárhoz dörgölõzhettek.~-
 2788      IV,  XXXVII |                      szemével láttam, mert én dörgöltem a szíve gödrit szárított
 2789       I,  II     |                      matematikus a szakállába dörmögött.~- Most már nem a magunk
 2790     III,  XXXI   |                       gondolni?~- Igen, mikor dörög az ég. Hát te?~- Én akkor,
 2791      IV,  XXXV   |                  máskor részegek kurjongatása dörömbölt rajta. Bion széthúzta a
 2792       I,  I      |                    piszkos testét hozzá merte dörzsölni a szent palota lépcsõihez,
 2793     III,  XXVIII |                     látott, hol villámgyorsan dörzsölve a halványodó foltot, hol
 2794     III,  XXXI   |                      bizony nem lehet, erõskö­dött Quintipor, mert a hét görög
 2795      IV,  XXXVII |                       fölmosakodva, és inkább dohos, mint rongyos ruhába öltözve
 2796      II,  XXIII  |                       istenek sorsával együtt dõl el az övé és a birodalomé
 2797       V,  XXXVIII|                    teszi alkalmassá a férfiak dolgaira.~Vejérõl egy pillanatra
 2798       I,  VIII   |             fegyveresek végtelen száma a béke dolgaival foglalkozik, mûvészetet
 2799       I,  XIV    |                  felelte, hogy a keresztények dolgát külön tanácskozás tárgyává
 2800       I,  X      |                   Bion vállat vont.~- Az a te dolgod, uram. De ha hittél a pessinusi
 2801     III,  XXVIII |                    Egyikünkön se, anyó. Eredj dolgodra.~Ahogy Trulla kitotyogott,
 2802       I,  XVII   |              curiosusszá tett engem az isteni dolgokban, s azt hiszem, nem puszta
 2803       I,  XVII   |                      semmit se látott a földi dolgokból, valóban nem tudott semmit
 2804       I,  XIII   |                       ember, nem olyan távoli dolgokért. Megsimogatta a kezét.~-
 2805       I,  XIV    |                lefoglalja, igaz, hogy unalmas dolgokkal, de azért sokszor eszébe
 2806       V,  XXXVIII|                       tudod, ki vagyok? Sok a dolgom, mégis eljöttem hozzád.
 2807       I,  X      |                  tudós könyvei közt nõtt fel. Dolgos és emberséges uralkodó lesz,
 2808       I,  XI     |                      asszonyokhoz.~- Eh, a ti dolgotok, csináljátok. Mi nem vagyunk
 2809      IV,  XXXVII |                       sokkal rosszabb, mintha dolgozna - elméskedett a görög, s
 2810     III,  XXXI   |                        a szõrvesztõ kenõccsel dolgozó depila­torok, a csíptetõt
 2811     III,  XXX    |                    mikor legszebb himnuszodon dolgozol, amely, mint látom, ha nem
 2812       V,  XXXIX  |                       Segíts nekem.~Elõször a dolgozószobába mentek. Az ajtóban a császár
 2813      II,  XXII   |                   volt hozzá, mint azelõtt, a dolgozószobában. Ott, ha bizalmasra nem
 2814       I,  X      |                                  X.~A császár dolgozószobája otthon, Nikomédiában inkább
 2815       I,  X      |                     udvar­mesteri hivatalnak. Dolgozószobáját nála nélkül rendezték be
 2816       I,  IX     |                   hogy egy óra múlva legyen a dolgozószobámban veled együtt.~Quintiporral
 2817       I,  XVIII  |             ráfektette az égõ homlokra. - Mit dolgoztál? Rosszkedvû még a császár?
 2818      II,  XXV    |                  birodalom új kataszterét, és dolgozzon ki javaslatokat az adóterhek
 2819       I,  VII    |                    vállat vont.~- Lehet, az õ dolguk. Leghívebb szolgáim.~
 2820       I,  XIX    |                     Ne kívánják tõlem, hogy a dolgukba ártsam magam, én se kívánok
 2821     III,  XXVIII |                     lesz, kisfiú, ha mink gon­dolkoz­ni kezdünk egymáson.~Fütyülni
 2822      IV,  XXXIV  |                      és megátkozott helye­ken dõlnek le aludni. Galeriusnak be
 2823       I,  XIV    |                    pénzügyi kollégája katonai dologba is beleszólt, s a hatásköri
 2824      II,  XXII   |                      ugyan nem sokat értett a dologból, de azért nagy tisztelettel
 2825       I,  XIX    |                     tartotta volna szerencsés dolognak, ha a püspöknek éppen ezen
 2826       I,  XIV    |                 tartózkodott minden komolyabb dologtól, sõt fontosabb törvények
 2827       I,  I      |                    Hárman, ciprióták, hanyatt dőlve horkoltak az oszlopok megrövidült
 2828     III,  XXVIII |                 atriumban, az egyik oszlopnak dõlve, lehorgasztott fejjel, elzöldült
 2829     III,  XXVII  |                ezüstérem volt, amelyen élesen dombo­rodott ki egy meztelen vállú
 2830      IV,  XXXVI  |                  lehetett látni ezüst tálakba domborítva, lámpákba égetve és pecsétgyûrûkbe
 2831       I,  VII    |                        Az ember lefelé megy a dombról, a szemhatára összeszûkül,
 2832      IV,  XXXV   |                  hallgattatta el Quintipor.~A domesticus, bár magában megbotránkozott
 2833      IV,  XXXVII |                  dominának szólított. Hanem a domesticusodért nem adnék egy marék zsizsikes
 2834      IV,  XXXV   |                      Conciliatrix.~Behívták a domesticust, és tõle kértek tanácsot,
 2835       I,  XII    |                    elõtt esküdtem. Engem Juno Domiduca oltalma alá helyeztek, és
 2836     III,  XXXI   |                     pergõ nyelvvel ajánlta a „dominá”-nak a legfinomabb babliszt-szappant,
 2837      IV,  XXXIV  |                      minden héten otthagyod a dominádat, és idelovagolsz Mediolanumból
 2838       I,  II     |                 Ebédem éppoly fényûzõ, mint a Dominusé, sajt és szilva. De annyival
 2839       I,  I      |             megmarkolva a paraszt vállát. - A Dominusra?~- Mit tudom én, ki az a
 2840       I,  XX     |                  tekintettel engedélyt kért a Dominustól, hogy röviden ismertethesse
 2841      II,  XXVI   |                    párducot kell megtanítanom dorombolni. Nem érted? Egy gõgös fiatal
 2842     III,  XXXI   |                  szundikált, az ölében macska dorombolt.~- Ez lesz a kollégád, az
 2843       I,  XVIII  |                       az egész utca kövekkel, dorongokkal, csáká­nyokkal; borotvált
 2844       I,  VII    |           emlékeztette.~Futárt küldött vissza Dorylaeumba. Megkegyelmezett az arénára
 2845       I,  VII    |                      Mindjárt az út kezdetén, Dorylaeumban egy kis kellemetlenség is
 2846      IV,  XXXVI  |                     öreg meg akarta szöktetni Dossienusnak, a Púposnak a feleségét,
 2847       I,  I      |                   megostoroztatta, aki zúgoló­dott miatta.~- Kire értetted? -
 2848       I,  XV     |                          Jaj nektek, bíborban dõzsölõk és pehelyvánkosok közt fetrengõk!
 2849      IV,  XXXVII |                     tudja, mi kell az õ kicsi drágájának. Ha valami van a világon,
 2850       I,  XIV    |                     Nem, uram. A piros szájak drágák.~A császár ránézett, és
 2851       I,  X      |            melegítette volna át, mint mikor a drágakõ-csiszoló keze alatt a rubintban alvó
 2852      II,  XXVI   |                   Perzsa-öböl gyöngyei, India drágakövei és bisszusz-göngyölegei,
 2853      IV,  XXXIV  |                    káit képzelte. A Via Sacra drágaköveit az õ aranyfényében ragyogtatta,
 2854       I,  III    |                baldachinum alatt, gyöngyök és drágakövek szikráiban fogadta. S háromszáz
 2855       I,  III    |                  másképp, mint tetõtõl talpig drágakövekbe és gyöngyökbe öltözve. Uralma
 2856       I,  XXI    |                        kínálgatta a császár a drágaköveket.~- Nem, Diocles, ezt add
 2857     III,  XXX    |                 hagyott nálunk valami különös drágakövet, ha ott járt.~A kis virágarc
 2858      IV,  XXXVII |                        ahogy van, az én kicsi drágámat valaki megverte szemmel,
 2859       I,  XIII   |                        Mit hoztam ám én az én drágaságomnak, de mit ám! Örömében mindjárt
 2860       I,  IV     |               gabonaszállítás, és mindent meg­drágítottak a kereskedõk, akik csak
 2861       I,  IV     |                   kicsi volt. Inkább látszott driádok, mint titánok sarjadékának.~-
 2862       I,  XVIII  |                muzsikáltak. A hat­kilométeres drómoszon, az oszlopsorokkal beszegett
 2863       I,  XIX    |                elmúlik.~Eközben már kiértek a drómoszra, Alexandria korzójára, amely
 2864       I,  XIX    |                cingulusos ember.~- Dehogynem. Dsaresnak hívják, a Serapis-papok
 2865      IV,  XXXIV  |              fegyveredet, mint a gyõzhetetlen Dsemsidét! - forgatta szemét a herélt.~
 2866     III,  XXX    |                     lány két kitárt karjával, dúcolgatást kívánó gyerek módjára.~A
 2867      IV,  XXXVII |                jön-megy a kötõkosarával, néha dúdolgat is, de se nem mosolyog,
 2868       V,  XXXVIII|                       mint te vagy.~Elkezdett dúdolni. „Az oceanus parttalan...”,
 2869      VI,  XL     |                       én, régi dalok fogatlan dúdolója, s azokat is felejtem már,
 2870       I,  XX     |           Antiochiához. Így azonban, ha a kis dudvakazlat idejében el nem tapossák,
 2871       I,  XVI    |                  gyávák vagytok! - kapta el a düh Ammoniust. - Ti sötét zugokba
 2872      II,  XXIV   |                  egyelõre, enyhült az üldözés dühe, s a hívek bátrabbjai minden
 2873       I,  XVII   |                 istenek. Régebben, emlékezel, dühített, hogy tanulatlan emberek,
 2874       I,  XVIII  |                katonai õrjárat oda nem fut, a dühöngõ tömeg emberélettel fizettette
 2875       V,  XXXIX  |                   isten­telenség ragályát még dühöngõbbé tette, mint azelõtt volt.~-
 2876      IV,  XXXVI  |                    megjelenítette a kéjt és a dühöt, a szégyenkezést és a gúnyt,
 2877       V,  XXXVIII|          feleslegesnek tartja már, vagy olyan dühre lobbantotta valami, hogy
 2878     III,  XXVIII |                nobilissima.~Quintipor fojtott dühvel vette tudomásul a parancsot,
 2879       I,  VII    |                     régi istenszobor, egy-egy düledezõ kápolna, egy különös alakú,
 2880     III,  XXXI   |                 ártatlan képpel.~- Kicsoda? - dülledt ki a copa szeme. - Ki csinosította
 2881     III,  XXXI   |                       a taberna a kikötõsoron dülleszkedett.~- Gránátvirág, eredj vissza!~-
 2882      II,  XXVI   |                    fûszerszagú bokrok közül - dülöngélõ matróz kergetett egy olyanfajta
 2883       I,  VII    |                augustus elmondta neki bõbeszé­dûen, dicsekedõen, a maga gyönyörûségére,
 2884      IV,  XXXV   |                     Most én is ezt csinálom - dünnyögte Bion, közelebb vivén a mécsest
 2885     III,  XXX    |                 Trullával valami harapnivalót dugatott a fûzfavesszõbõl kötött
 2886      IV,  XXXVII |                       ünnepem van.~- Hátha én dugom a ruhádba?~- Törvénnyel
 2887      II,  XXV    |                Titanillával, igaz, hogy el is dugták mindjárt a hátuk mögé.~Volt
 2888       I,  VI     |                       keresztet? A vánkos alá dugtam, anyám. Mind a kettõnknek
 2889       I,  I      |                        Akinek „amplitudo tua” dukál, vagyis „Terjedelmességed”,
 2890       I,  VII    |                   adták volna már elsõ kézmoz­dulatánál. Igaz, hogy sokáig késett
 2891       I,  III    |                    akkor szólalt meg, mikor a dûlõút fel­kapaszkodott a széles
 2892       I,  III    |                      ketten elõrelovagoltak a dûlõutakon, a szántóföldek közt, amelyeken
 2893       I,  IV     |                        Ott maradt a párkányra dûlve, és mikor Maxentius kiért
 2894       I,  VIII   |                      örmény kõsivatagokban, a Duna forrásainál és a Nílus partjain.
 2895      IV,  XXXVII |                      Ez nagy pénz, uram, mert duplán kell számítani. Az öcsémmel
 2896       V,  XXXVIII|                        hogy ezeknek az adóját duplázzák meg, mert ezek kevesebbet
 2897      IV,  XXXIV  |                        Erre aztán Hormizda is durcás képet vágott.~- Persze,
 2898     III,  XXIX   |                   paranccsal. A lány, ahogy a durcásságát kimosta a szemébõl, inkább
 2899       I,  IX     |                      már, mi nap van ma?~Ez a duruzsolás már a bakancsnak szólt.
 2900      IV,  XXXV   |               bólintott a matematikus -, csak duruzsolj tovább, attól én írhatok.~
 2901       I,  IX     |                   kortyot kipróbálni magán. A durva katonák nyíltan szoktak
 2902       V,  XXXVIII|                     többé-kevésbé lehûl, mert durvább anyagokkal érintkezik. Poszeidonosz
 2903      IV,  XXXIV  |                kaftánban, selyembugyogóban és dús haján drágaköves turbánnal.
 2904       I,  VIII   |                    gránátalmafához. A virágok dúsak, tömöttek voltak, de nem
 2905      IV,  XXXIV  |                     pittyesztette le Hormizda duzzadt ajkait. - Csak azt nem tudom,
 2906       I,  VII    |                elkerült a déli oldalra, ott a Dyndimus-hegy lejtõin meleg források kábító
 2907      II,  XXIII  |         meghunyászkodik, mint a megostorozott eb. Az antiochiai csõcselék
 2908     III,  XXXI   |                       udvariasságot ígér a jó ebéd mellé.~A taberna kicsi volt,
 2909       I,  II     |                     belekarolt.~- Legalább te ebédelj velem. Tudod, gyerek, hogy
 2910     III,  XXXI   |                    kordét, és itt szeretnének ebédelni. Az egész fürdõ csak az
 2911       I,  II     |                     Tarts velünk, Lactantius. Ebédem éppoly fényûzõ, mint a Dominusé,
 2912     III,  XXX    |             cselédednek, aki kihozta neked az ebédet. De ne nézz nagyon messze!
 2913       I,  XVIII  |                   átkapta a derekát.~- Itt az ebédidõ. Kérem az ízelítõt.~A lány
 2914       I,  XIV    |                   késõ estig dolgozott, rövid ebédjét is dolgozószobájában kapta
 2915       I,  III    |              eljegyzésteket aquileai palotája ebédlõjének falára. Te is ott térdelsz
 2916     III,  XXVII  |                   szerette hallgatni -, hanem ebédnél, vacsoránál mint pohárnokot
 2917       V,  XXXIX  |                       vadmadarak és gazdátlan ebek prédájának.~A praefectus,
 2918      II,  XXIII  |            pergamentekercseket húzott elõ egy ébenfából való kis szekrénybõl. Fejvánkosa
 2919       I,  XXI    |                       birodalom rendje fölött éber akarat õrködik, amely nem
 2920       I,  V      |                 körülnézett, mint aki álomból ébred.~- Hát nem a császár rabszolgája
 2921     III,  XXXI   |                   Bajae még csak most kezdett ébredezni. A lactuariusok szamárkái
 2922     III,  XXXIII |                     bátorrá és diadalmassá az ébrenlét józansága fölött. Homlokszalagjával
 2923       I,  VIII   |                    csak nem tartja érdemesnek ébrenlétét mutatni az elõtte csúszómászó
 2924       V,  XXXVIII|                      a lépcsõkön, hogy föl ne ébressze a beteget, akit mozdu­latlanul
 2925       I,  VI     |                    fölmarta bõrét, de föl nem ébresztette egyik se. Még az se segített
 2926       I,  VI     |                 vetette el a magját, hanem az ébresztõ Aurora. De ez se használt.
 2927       I,  XV     |                    természetesen befizette az ecclesia pénztárába a szegények javára.~
 2928     III,  XXVIII |                     be Trulla, egy kis tányér ecetet meg egy törlõkendõt.~- A
 2929       I,  XX     |                     aki repesztéssel és forró ecettel porlasztotta az Alpeseket.~
 2930       I,  VIII   |                    vitatkozott, aki Vergilius eclogájával bizonyította neki, hogy
 2931       I,  X      |                       marad-e õmellette, akár eddigi állásában, akár más udvari
 2932      IV,  XXXV   |                  kocsiverseny, az arany-ezüst edény, a fehér kenyér, a meleg
 2933       I,  XVI    |                    arany és ezüst szobrait és edényeit rézzel és ónnal. Igaz, hogy
 2934     III,  XXXI   |                    lett belõle.~- Kibõl?~- Az édesanyámból. Azt hiszem, vigyáz rám.
 2935       V,  XXXIX  |                     magát érte. A maga halott édesanyjára gondolt, az is ölni tudott
 2936       I,  XVIII  |                     ebben a korban a fájdalom édesebb a szívnek, mint az öröm.
 2937     III,  XXIX   |              legnagyobb hõs talán mégis az az edessai asszony volt, akit négy
 2938       I,  X      |                      fölszáradó gyerekkönnyek édessége. Ó, sokat fel kellett áldozni
 2939     III,  XXXIII |                       szívott belõlük egy kis édességet azon a helyen, ahová a harapást
 2940      II,  XXII   |                      boruljanak.~A császár se édességét, se keserûségét nem látta
 2941      II,  XXII   |                      adott minden élőlénynek. Edfui szentélye mélyén még vijjogott
 2942     III,  XXXIII |                   adna!~Diocletianusnak az az edictuma volt a táblán, amelyet a
 2943       I,  XXI    |                     ahogy akarják. Viszont az edictumból õk is, ellenségeik is láthatják,
 2944       I,  XX     |                    döntenek a maguk dolgában, edictumokkal kell a halandók lelki életében
 2945       I,  IV     |                      hogy egy titkos császári ediktummal elejét lehet venni ennek
 2946       I,  XIII   |                     volna, diadalhoz szokott, edzett légiókat vezetett, de a
 2947       I,  IX     |                    alól. Megrontotta az a vén égbekacsintó.~- Biont gondolod? - nevetett
 2948       I,  XXI    |                alussza álmát mézágyában. Az õ égbemenetele helyett be kellett érni
 2949       I,  XIV    |                        A földön vannak, de az égben élnek. Úgy hallotta, azt
 2950      IV,  XXXV   |                     Egyiptom és a kelet forró ege alatt annyi fanatizmussal
 2951       I,  VIII   |               Sagittariust kereste köztük, az egek Nyilasát, aki november havában
 2952     III,  XXXII  |                   belebújt gizgazt, egy erdei egér futott keresztül. Elvisította
 2953       I,  IV     |                    volt, hogy sohase lehetett égés nélkül. A barbárok hol egyik,
 2954       I,  XVIII  |                   Quintipor egy nõt se látott egészben, de mind­annyiban talált
 2955     III,  XXXII  |                   tüzet meg a hamut. Aztán az egészet benõtte ez az erdõ, az emberek
 2956       V,  XXXVIII|                     hagynak maguk közt, és az egészség az a helyes arány, amely
 2957      IV,  XXXIV  |                    magát a császár, akinek az egészsége nagyon megromlott. Ahogy
 2958       I,  VII    |               évfordulóiról vagy a császár jó egészségérõl.~A curiosusok most is mindenütt
 2959      II,  XXV    |                     való. Neki visszaadták az egészségét, s a fiút vidámmá, arcát
 2960      IV,  XXXV   |             hippodromban! Itt a pecsétföldbõl égetett Tiberis isten, aki arról
 2961       I,  IV     |              leáldozása percében sütött be az égetõ szíriai nap. Hadrianus szökõkutakkal,
 2962      II,  XXVI   |     vaskapocs-öleléssel a reszketõ testet, és égette a szájával a lány összeszorított,
 2963       I,  XIV    |                    Azoknak nemcsak a könyveit égetted meg, hanem õket magukat
 2964       I,  VII    |               Diocletianus.~- Az adószedéskor égették le, szentséges úr. Elõször
 2965      IV,  XXXVI  |                  tálakba domborítva, lámpákba égetve és pecsétgyûrûkbe vésve,
 2966       I,  I      |                 inkább kettõvel följebb, mint eggyel lejjebb, de legjobb össze
 2967       I,  VII    |                   jeleket kértek a földiek az égiektõl. A hajós nem indult el azok
 2968      IV,  XXXV   |                       aki széthulló köveidbõl égig magasodó falat rak, és nevedet
 2969      II,  XXII   |                      koszorús képe, vállán az égisszel, az istenek atyjának villámot
 2970       I,  I      |                     tapasztaltak, a kamarások egregiusok, kitûnõek, akár az irodában
 2971       V,  XXXVIII|                      félrelökte az ajtóból az egregiust, s rányitott a szentséges
 2972     III,  XXXII  |                      ólom csurgott a nyárvégi égrõl, amely alatt már búcsúra
 2973      II,  XXVI   |                     Mintha még pislogna benne egy-kettõ - mondta habozva.~A lány
 2974       I,  XV     |                       is tartott belõlük csak egy-kettõt, azok se kellettek ingyen
 2975      IV,  XXXV   |   csillagkonstellációban a két vonal teljesen egybefut. A maga részérõl nem tartaná
 2976      II,  XXV    |                     Frigyük a nyugat és kelet egybekelését s azzal együtt a világ békéjét
 2977     III,  XXXIII |                 vitorlás, ahol a víz és az ég egybemosódott. A gömbölyû hegyek úgy ülték
 2978       I,  VIII   |                  tagadni, hogy a régi istenek egyben-másban eltehetetlenedtek, s kétségtelen
 2979      II,  XXIII  |                 kevésbé nyugtalanította, s az egyébként is végzete elé ment, ha
 2980       V,  XXXVIII|                        Hiszen a rabszolgáknak egyebük sincs.~Kis Tit a nyakához
 2981       I,  VII    |                     nem vagyunk istentelenek. Egyebünk sincs, mint az istenünk.~-
 2982      IV,  XXXIV  |                        Kis Titet, az övét, az egyedülvalót ezek nem ismerik, nem is
 2983     III,  XXXI   |                        erdõrészlet.~- Soha ne egyek többet véreshurkát Puteoliban,
 2984      II,  XXIV   |                      és engedd meg neki, hogy egyék az élet fájáról, mely van
 2985      IV,  XXXVII |                Megmenteni?~- Hát. De azért ne egyél meg, hiszen én nem tehetek
 2986      IV,  XXXV   |                    megváltására fordított, és egyen új cubiculumokat ásatott
 2987      II,  XXIV   |                     csábította szolgáit, hogy egyenek a bálványoknak áldozott
 2988      IV,  XXXVII |                   belépni, mert magas vagy és egyenes.~- Akkor kísérj el - húzódott
 2989      II,  XXVI   |           puszpáng-hattyú mögé. Mire föl mert egyenesedni, a nobilissimán már díszruha
 2990       I,  III    |                    caesar közt is volt valami egyenetlenkedés, amit Diocletianus már a
 2991       I,  IV     |                   rajta a kor divata és saját egyéni passziója szerint. Augustus
 2992     III,  XXXI   |             világfürdõben nem lehet mindenkit egyénileg kiszolgálni még istennel
 2993      IV,  XXXVII |                       ott majd helyrehozza az egyenletes meleg. Márpedig azt az öreg
 2994      II,  XXIII  |                kiáltott sápadtan a császár.~- Egyenrangú az istenekkel.~- Azt kérdeztem,
 2995     III,  XXXI   |           bizonyságául, hogy hitvesi lelkének egyensúlya helyreállott.~- Fiatal házasok
 2996       I,  I      |                  látja elég serénynek a világ egyensúlyát biztosító udvari harmónia
 2997       I,  XXI    |                       vallástalanságát, amely egyértelmû a felségsértéssel. Aki az
 2998     III,  XXXII  |                       kérte az isteneket, úgy egyesítsék már egyszer kettejüket,
 2999       I,  XX     |                       akiben minden gonoszság egyesül, s úgy mondják, hogy benned,
 3000       I,  XX     |                     után rettenetes ölelésben egyesülvén, s a vérfertõzések száma
 3001       I,  VI     |                        nincs velük semmi baj. Egyet-kettõt felköttet belõlük az ember
 3002      VI,  XL     |                     nézelõdtem. Abban azonban egyetértek veled, hogy bukásuk gyalázatos
 3003       I,  XVI    |                  Mnesteren nem látszott, hogy egyetértene vele. Arra szólította föl
 3004       I,  XIX    |                       istenek. Abban mindenki egyetértett, aki nem volt zsidó.~- Megnézzük?~
 3005       I,  V      |                      ismertem az anyámat, még egyéves se voltam, mikor belehalt
 3006     III,  XXXI   |                       is csak abban az egyben egyezett meg, hogy asszonyt maga
 3007       I,  III    |                    egyetlen dolog, amiben meg­egyeznek a mûvelt emberekkel. Elvárjuk
 3008       I,  II     |                      minden istennel ki tudok egyezni. Te nagyobb veszedelemben
 3009      IV,  XXXVI  |                       valami atellanát adtak, egyfelvonásos bohóságot, amely talán már
 3010      IV,  XXXVII |                öltözött nagyjai közé. Õ pedig egyforma derûs, sõt kissé cinikus
 3011       I,  XV     |                  szentje alapított, legrégibb egyháza Szíriának, és maga Antiochia
 3012       I,  XXI    |             küldözgetett az ázsiai keresztény egyházaknak. Bizalmas futárja egy Anthimus
 3013      II,  XXIV   |                  bölcs pásztora az antiochiai egyháznak, a Szentlélekben való kétkedésével
 3014     III,  XXVII  |           tiszteletlenebbek, leginkább a vele egyidős matronák, öregasszonyos
 3015       I,  VII    |             legszegényesebb vályogházakat, az egyikbõl kutyaugatást hallottak.
 3016       I,  VII    |               templomában tartott szent ludak egyike tojta aznap reggelre.~-
 3017       I,  VII    |                       hozott magával, de azok egyikébõl egy lefejeztetett római
 3018     III,  XXVII  |                      az egykori palotának. Az egyikhez hozzámérték magukat a fiúval,
 3019       I,  VI     |                     Titanilla rémülten futott egyiktõl a másikhoz.~A caesar nagy
 3020     III,  XXX    |                      fejét forgatva nézte hol egyiküket, hol másikukat.~- Nézd csak -
 3021      IV,  XXXIV  |                      Mindnyájan gyûlölitek?~- Egyikünk se gyûlöli. - A válasz hideg
 3022     III,  XXVIII |                    kezdjem, gyönyörûségeim?~- Egyikünkön se, anyó. Eredj dolgodra.~