1-amiat | amibe-balka | balol-bibor | bicce-celza | celzo-csuny | csure-egyik | egyip-eloke | eloko-eretn | erezh-fejke | fejlo-fiuru | fius-furcs | fure-hadiz | hadja-hazuk | hazul-idege | idehe-jarta | jarto-kedve | kedvt-kidol | kidug-koles | kolte-kuszo | kuzde-lehuz | leiga-malha | mama-megje | megjo-melye | melyi-nagyl | nagym-odaer | odafo-ooo | oppos-perme | perny-rator | ratok-selye | selym-szarm | szarn-szinh | szini-tapad | tapas-tilts | tiltv-tunik | tunod-valla | vallh-vihar | vihes-zuzta
Rész, Fejezet
3023 I, XVIII | fõutcán nemcsak görögök és egyiptomiak, hanem etiópok és
3024 I, XXI | ezzel a céllal ment volna Egyiptomba, ha õ, a presbiter meg nem
3025 VI, XL | napisten, így hiszik az egyiptomiak, mikor a sötétségtõl orvul
3026 I, III | blemmiek csordája fenyegeti Egyiptomot. Tudom, hogy rád most nem
3027 I, XX | hagyták Krisztus parabolái. Az egyistenhitet elfogadhatónak találta,
3028 I, III | hogy jó szívvel van az egyistenhivõkhöz. Azt is tudták, hogy a világ
3029 VI, XL | aranykoporsót sem, amelyhez egykor a te jelenlétedben Nagy
3030 I, VII | polgárok, az iskolák s az egyletek és céhek küldöttségei. Ugyanazzal
3031 III, XXXI | Tit lesték elõrehajolva, egymáséiba kulcsolt ujjakkal, mi jön
3032 II, XXIII | isteneket és a császárt, és egynek se lehet a haja szálához
3033 I, XVII | a dolgot, hogy a caesar egyszerûen megverte szemmel a feleségét,
3034 III, XXXI | becsületes nõszemély, hogy csak egytõl kell félteni, attól, hogy
3035 II, XXIV | hogy ha a gyámoltalanok és együgyûek botladozását el fogja is
3036 IV, XXXVI | hanem az öreg szerelmest is. Együgyûség, de halhatatlan, mert nem
3037 II, XXII | akarta; az úton való állandó együttlét azt jelentette, hogy nincs
3038 V, XXXIX | Elmondott mindent, utolsó együttlétüket Pompejus színházában, jó
3039 I, I | kedvessé tettek elõtte. Egyúttal megszerezte magának Diocletianus
3040 I, VII | filozófusok többnyire szegény éhenkórászok voltak. S talán még ennél
3041 III, XXXI | rajtunk, asszonyom. Borzasztó éhes az uram.~Odaintett a sarok
3042 I, IV | és kitüntetéseket, az éhesek és rongyosak gabona- és
3043 IV, XXXV | el legalább a Tiberisig. Éjfél felé aztán legyen a színház
3044 I, XX | álmok is gyötrik. Valamelyik éjjel megjelent neki álmában Pantaleon,
3045 II, XXVI | a kereskedõk rabszolgái. Éjjeliõrök vették át a felügyeletet
3046 I, IX | halottsirató asszonyok egész éjszakai jajveszékeléseiben.~- Igazán?
3047 III, XXIX | neki már hetek óta rossz éjszakái vannak. Nehezen alszik el,
3048 VI, XL | amelyekkel napjaimat és éjszakáimat megosztom. Megpróbálok
3049 IV, XXXV | meggyõzõdött róla, hogy éjszakáit is az üldözések rémképei
3050 I, XVII | történt. Annak a napnak az éjszakáján, amelyen Galeriusnak be
3051 II, XXII | nappallá tették a város éjszakáját. Osiris feltámadásának éjszakája
3052 III, XXIX | végigfutott rajta a hideg - akár éjszakának idején is rátört volna.~-
3053 V, XXXVIII| Egészen beléjük takarózhatom éjszakára.~De a tizediknél nem bírta
3054 III, XXX | is. Himerus fejére akarta ejteni a koszorút.~- Én túlságosan
3055 II, XXV | szállítani.~A másik gondba ejtõ kérdése az volt a császárnénak,
3056 III, XXX | amit magadtól adsz.~- Ne ejts kétségbe, Gránátvirág! Azt
3057 I, VIII | palotát a keresztény varázslat ejtse hatalmába. Az ellen senki
3058 I, VIII | fognak aratni; a bikák az eke számára tartatnak, a ló
3059 I, XVI | nõk. Szobrok, képek nem ékesítették, mint a bálványimádók templomait,
3060 I, III | hogy ami arany és ezüst ékesség található volt a Rhenus
3061 I, XVII | cellája. Falainak minden ékessége egy nagy fekete fakereszt,
3062 I, VIII | Lactantius szolgált, az ékesszólás hivatalos mestere.~A császár
3063 II, XXIV | meggyõzni a maga emberi ékesszólásával, kénytelen volt a püspök
3064 I, XVI | beszéltek, ha isteni sugallat ékesszólóvá tette ajkaikat, bár ezekben
3065 I, VIII | mérhetetlen sokaságnak.~Az ekliptikának azon a táján, ahol a szem
3066 I, XIX | mikor a törvény elmúlik.~Eközben már kiértek a drómoszra,
3067 I, V | Próbáljátok meg valamelyik ékszerésznek eladni - egy-két aranyat
3068 IV, XXXVII | fogtam a kis kezit, hogy éktelenre ne vakarja magát? Aki nélkül
3069 II, XXIII | kiugrott a helyébõl, most el-elállt a dobogása. Bajae gyógyító
3070 IV, XXXV | sötétben megnyikordult egy el-elfulladó, rekedt köhögésektõl megszaggatott
3071 I, V | Athéné-lányok, akikkel néha elácsorgott a Piraeusban, nem ilyenek
3072 II, XXVI | miután az egész délutánt elácsorogta érte. Csorgott róla a verejték,
3073 I, XVIII | asszonyai. Alexandriában mindent eladásra kínáltak, és mindenre akadt
3074 I, XVI | ordítozzuk a nevét, mint egy eladó rabszolgáét. Magadnak köszönd,
3075 I, I | hirdetõoszlophoz, aki vétett ellene, eladóét, vevõét, hanem azt is megostoroztatta,
3076 I, XVII | meghallotta lánya hangját, újra elájult. Valeriának úgy kellett
3077 III, XXVIII | halványodó foltot, hol bénultan elakadva rajta. A fiú térden állva
3078 I, III | látott római polgárokat, csak elaljasodott, megbízhatatlan, az önállóságtól
3079 IV, XXXVII | amelyik minden köhögést elállít. Neki is azt adott az anyja
3080 I, XX | de a sírását nem bírta elállítani. Azért kéretne téged, uram.~
3081 I, VI | esztendõ se volt elég, hogy elállítsa a könnyedet.~A császárné
3082 IV, XXXIV | ajtó felé hátrált, hogy elállja a princeps útját.~- Az asztal
3083 III, XXXII | a lány lehelete. - Csak elálmosodtam, Gránátvirág. Nem lesz baj,
3084 V, XXXVIII| gyermekem? Ilyenkor már mind elalszanak az ilyen kis madarak, mint
3085 V, XXXVIII| Tudom, augusta anyám. Én is elalszom. Csak elõbb szeretnék valamit
3086 I, XX | fejét a császár -, csak elaltatta valahogy a szenvedéseit.
3087 I, VI | a feje alatt van.~Hamar elaludtak, s álmuk mély lehetett.
3088 I, XIV | meg, csak elmosolyodott.~- Elaludtál, fiú?~Neki hirtelen kiment
3089 V, XXXIX | Elgondolni szép az ilyent, elalvás elõtt, az ólban, a rothadt
3090 II, XXII | semmit, sohase hallatta az elámulás felkiáltását, nem szörnyülködött
3091 I, XV | talizmánt viseltek benne.~Benoni elámulva látta, hogy a bulla aranyból
3092 I, V | Pajkosan mosolygott, és elandalodott egy kicsit.~- A perzsa királyfi
3093 IV, XXXIV | bizalomra. Egyet azonban elárulhat mint máris eldöntött dolgot:
3094 II, XXV | mint attól, hogy Prisca elárulja magát. A császárné azt írta,
3095 II, XXVI | lezárt ajtókon keresztül is elárulta az erõs illat, hogy hol
3096 IV, XXXVI | sarkáig, és te azért mégis elárultál engem, aki csak álom vagyok,
3097 IV, XXXVII | Egyszer a postaigazgató elárvereztette tiburi villájának kiselejtezett
3098 I, XVI | kereszt. Kis vasládába zárva elásta a szent palota kertjében.
3099 I, I | akinek volt. A gazdagok elásták vagy beolvasztották nemcsak
3100 III, XXX | mintha az õ hangját is eláztatta volna egy befelé gördülõ
3101 IV, XXXIV | Akkor aztán könnyû lesz elbánni Galeriusszal, akinek vissza
3102 II, XXII | Tevéstõl együtt megfulladt. Elbánt vele Szét isten, aki Tifonnak
3103 I, XIII | harsogott rá a lányára. - Hát elbántunk Maxentiussal, mi?~Titanillának
3104 I, VIII | Domina kiült az atriumba, és elbeszélgetett Quintusszal, az öreg kertésszel,
3105 I, XVI | amelyrõl mindenki beszél. Elbeszélte, hogy az õ jelenlétük ijesztett
3106 I, X | lehetett bízni. A szenvedést elbírhatta az anyaszív, abba belepusztult
3107 III, XXVIII | következett, amit nem lehetett elbírni.~Már a vacsora vége felé
3108 I, III | császárok praetorianus gárdája elbitorolta tõle, nem látott benne különbséget,
3109 I, XIV | hogy nem helyeselt, csak elbóbiskolt a birodalom közgazdasági
3110 IV, XXXV | udvari szolgálatból való elbocsátását. A császár meglepõdött,
3111 I, IV | Az utálkozva intett az elbocsátásra váró Quintipornak.~- Hozd
3112 III, XXIX | Bocsássatok meg, hogy most már elbocsátlak benneteket, föl kell készülnöm
3113 I, XXI | caesar mellére.~Az óriás elbõgte magát, és irtózatos öklét
3114 I, XVII | akármelyik istent vallja urának, elbolondítható és meggondolatlan. Reggelre
3115 V, XXXIX | türelmetlenség láváját kezdte elborítani a csüggedt apátia hamuja.~
3116 II, XXII | a homok alá, mint ahogy elborította az istentelen Szenacherib
3117 III, XXXII | mennyezet gerendáiból, s úgy elborítottak mindent, hogy egymást se
3118 I, XVI | vetése csöndben nõjön, és elborítsa az egész világot. Neki nincsenek
3119 III, XXXII | templomszolga is odacsoszogott. Elborult ábrázata felderült egy kicsit,
3120 I, XII | pillanatot, amikor mostohája elbúcsúzott a császár lányától. Odasúgott
3121 III, XXVII | akarják-e megszégyeníteni és elbujdosásra kényszeríteni? A lictorok
3122 I, VII | meg, szentséges úr, hogy elbújtunk elõled. Nincs tisztességes
3123 IV, XXXVII | világon semmivel - legyintett elbúsultan a dajka. - Kel, fekszik,
3124 IV, XXXVII | nyugodt tó tükrét a fölötte elcikázó fecske szárnya. Rendesen
3125 IV, XXXIV | teérted. Még arra is, hogy elcsábítsam a császár kegyencét.~- Azt
3126 IV, XXXV | szólnál hozzá, testvér, ha elcsalnánk magunkkal az amphitheatrumba?
3127 I, XI | elmondta az udvari orvos elcsapatása történetét. Galerius mohón
3128 III, XXXI | az új vendégek beléptek, elcsendesedtek, és az ilyen helyen szokásos
3129 I, XIV | katonaállítás alól, s az elcsenevészedett emberanyag a mértéket sem
3130 III, XXXI | A lány odament hozzá, és elcsicseregte neki, mi járatban vannak.
3131 I, VI | Világos volt, hogy a beteg elcsigázott testében nem lehetett ennyi
3132 V, XXXIX | fáradtan, az izgalomtól is elcsigázva, a princeps hamar álomba
3133 IV, XXXVI | kacagtak, az elsõ sorok azonban elcsöndesedtek. Többen is észrevették,
3134 II, XXII | Birodalmuk nem terjedt tovább elcsöndesült szentélyüknél és azoknál
3135 III, XXIX | még nem látott vendéget. Eldicsekedett vele, milyen jól aludt,
3136 I, III | csatasor élén, fegyvereiket eldobálták, mondván, hogy isten ellen
3137 III, XXVII | Nem bizonyos, hogy magától eldobja játékszerét, ha kényére
3138 I, XI | férfiak minden ok nélkül eldobják maguktól az életet.~- De
3139 I, XVI | útjába esett, fölszedte, és eldobóikért Istenhez bocsátott egy-egy
3140 IV, XXXVII | folytatásának, sőt talán eldöntésének látszott. Nemcsak
3141 I, VIII | kiküldendõ bizottságnak kellene eldönteni, nem volna-e érdemes Pantaleon
3142 IV, XXXIV | azonban elárulhat mint máris eldöntött dolgot: azt, hogy a praetorianusok
3143 I, XIII | kérdezni az apjától. Most, hogy eldöntötték a sorsát, a dac és kétségbeesés
3144 IV, XXXV | a nagy harcnak most kell eldõlni, mert csak most lehet gyõzelmet
3145 I, V | emberekkel, akik áldozatot raknak elébed, csak néznéd a felhõket,
3146 I, XV | neki szól a kézmozdulat, és elébük sietett.~- Két és fél asért
3147 I, XII | várakozik, s õ azért jött elébünk, hogy rövidebb úton vezessen.
3148 I, IV | lába.~Az erkély közepén elefántcsont-lábú, magas pamlagon, skarláttakaró
3149 I, VIII | uralkodóknak már akkor az emelvény elefántcsont-selláin ülõ alakját. Nem kérdezte
3150 I, XIV | régi világban a szenátorok elefántcsont-székeiken ülve döntöttek a világ sorsáról,
3151 III, XXIX | Hypnos nem a káprázatok elefántcsontkapuján keresztül terel hozzá, hanem
3152 IV, XXXV | ablakán, majd elõrehajolva, elefántcsontnyelû s az újabb törvények értelmében
3153 I, XIV | könnyebb az embernek öt elefántot a hóna alá rejteni, mint
3154 I, XIX | fogalma se volt a szavak eleganciájáról, s még annyit se értett
3155 I, XIV | meghajtotta a térdét. De a hangja elégedetlen volt.~- És nem félsz attól,
3156 I, VII | alattvalót megnyugtathatott az az elégedett derû, amely a szentséges
3157 I, I | lett a teremben. Nonnus elégedetten vetette magát hátra a katedrán,
3158 I, XIV | de mindig sugárzott az elégedettségtõl, mintha az egész világ az
3159 III, XXXI | akkor meg vannak veled elégedve az istenek.~- Kislány! Szoktál
3160 II, XXIV | nehéz idõkben nem tudta elegendõképpen pótolni a kivégzett püspököt.
3161 VI, XL | Diocletianus hamvait, a vele együtt elégett világéival szántam, csekély
3162 I, XV | jelenlététõl megfertõzött padhoz, elégette. Megjelent azonban nála
3163 I, III | caesar lehajtotta a fejét.~- Elégettem a levelét. Õ kért rá.~-
3164 III, XXIX | bezárattam, és irataikat elégettettem. Voltak, akik erõnek erejével
3165 I, XXI | célzás se legyen benne. Elégnek vélte, ha általánosságban
3166 I, XIV | A hadügyminiszter nagy elégtétellel nézett a koronatanács notariusára,
3167 I, XVII | meggyõzni, mert mint levelem elején is mondtam már, a szomorúság
3168 IV, XXXIV | körmét fúvogatta. A március eleji nap ugyan elég barátságos
3169 I, VII | fogam, mire az igazi vadkant elejtem. De az istenek elõbb-utóbb
3170 I, VII | természetben fizette, a kisebbeket élelemmel és ruhával látván el, a
3171 III, XXXI | adták az ereklyéket. Az élelmes Cimessor azonban, akinek
3172 II, XXIII | szolgálati nyilvántartásból és az élelmezési lajstromból mind a ketten
3173 V, XXXIX | annyira boldoggá tette, hogy elélt belõle még a következõ héten
3174 V, XXXVIII| pneumatikusokkal tart. A négy elem, a meleg, hideg, a nedves
3175 IV, XXXVII | Rögtön jelentkezett egy élemedett özvegy, aki megvette a candelabrumot,
3176 IV, XXXVII | szökdösött ide-oda, mint valami élemedettebb kövér delfin.~- Trulla!
3177 III, XXVII | gondold, hogy a versemet elengedem. Elhoztad, Gránátvirág?~
3178 III, XXIX | hangon lányának szólította. Elengedte neki az adorációt. Kitalálta,
3179 II, XXII | templomvárosok omladékain épültek. Elephantinéban még hallatta rekedt bőgését
3180 IV, XXXVII | nobilissimát.~A dajkának megint eleredtek a könnyei.~- Nem hagytam
3181 IV, XXXVI | volt egy pillanat, hogy eleresztettem a kezed. Mikor úgy éreztem,
3182 II, XXII | visszakövetelte állatisteneit, akiket elérhet és megfoghat. Olyan forradalom
3183 II, XXV | gyors hajó négy nap alatt elérheti Ciprust az üzenettel, s
3184 III, XXXII | Semmiféle födél sehol, elérhetõ távolban még csak fa se.~-
3185 II, XXII | állataitokat, talán még elérjük a szakadékot.~Nem érték
3186 IV, XXXV | vissza fog hanyatlani abba az elernyesztõ nyugalomba, amelybõl az
3187 I, XVI | uralkodót elszólítsa a birodalom élérõl, és a Trajanus megüresedett
3188 III, XXXIII | térdig elkopott a lába, mire elért egy falusi házhoz, aminek
3189 II, XXII | engem, mert én már majdnem elértem a szakadékot, mikor eltemetett
3190 II, XXIII | másik istenért. A császárné elértette, és nem titkolt sértõdéssel
3191 III, XXXIII | is behunyta.~Minél jobban elérzékenyedett, annál rosszabbul esett
3192 IV, XXXIV | a kardját, de ugyanekkor elérzékenyedve is sóhajtott.~- Ez a mi
3193 IV, XXXVI | meg a fölkiáltást, egyre élesebb hangon.~- Látjátok, én most
3194 III, XXXII | míg Trulla összekészíti az eleséges batyut.~- Nem úgy lesz az -
3195 IV, XXXV | leánya a vén Latinusnak! Elesel, és amikor fölkelsz, már
3196 IV, XXXV | ami megrendíti a hitet, az éleselméjûség fitogtatása, ami eretnekségre
3197 II, XXII | aztán kiderült, hogy csak éleszti a tüzet, rendes ember módjára,
3198 III, XXVII | jöttek ide. A fürdő nemcsak életadó vizeinek köszönhette világhírét,
3199 IV, XXXIV | Mit csinálsz, caesar?~- Életbiztonságomról gondoskodom. Elrakok mindent
3200 IV, XXXV | Tit valahogy belenyúlt az életébe. Ezen a napon ez már második
3201 I, X | Atroposz kezét, ha ollóját életed fonalára fogja.~- A félelem
3202 I, III | voltam hozzá.~- Szerelmed az életedbe kerülhet.~- Ha lemondok
3203 I, V | hallgass! Tudod, hogy az életeddel tartozol nekem? Nem vetted
3204 I, X | Nagyon ragaszkodsz az életedhez, Bion?~- Nem jobban, szentséges
3205 III, XXXIII | árnyául elfogadtál sugárzó életednek...~Hangja hirtelen suttogóra
3206 I, III | volna Galeriusnak arra, hogy életemre leselkedjék?~A caesar az
3207 II, XXII | tehát nem ő lehetett az, aki életével fizetett a szaiszi fátyol
3208 I, XVII | írtam-e már, hogy magam is életmentésben járok itt. Házigazdámat,
3209 I, IV | magas talapzaton Galerius életnagyságú bronzszobra állt, Agasziasz
3210 IV, XXXV | míg meg nem írta a császár életrajzát, s maga se vette észre,
3211 II, XXIII | fejszaggatásokról. Most már életre-halálra vetik a kockát. Nem volt
3212 IV, XXXVII | az istennek fölajánlott életről, nem találja érthetetlen
3213 I, III | leselkedjék?~A caesar az udvari életrõl kérdezõsködött.~Constantinus
3214 IV, XXXVII | bevinni, ami a lakosság életszükségletéhez tartozik, bronz
3215 IV, XXXIV | takargathat a bíborába egy halott élettársat, aki sohasem fog gyermeket
3216 III, XXXIII | nem szólt semmit, szinte élettelenül zuhant a dajka karjába.
3217 II, XXII | anyjának a szomorúságra, az élettõl való elfordulásra, neki
3218 I, X | folyt volna, s rövidebb életükben is több lehetett volna a
3219 III, XXIX | akadt megtántorodó. Nem az életüket féltették ezek se, csak
3220 VI, XL | azt érzed, amit én, a mi életünk két fél dióhéj, amely akkor
3221 IV, XXXV | húsz senyvedt bikát, két életunt oroszlánt és harminchárom
3222 I, XVII | lehetne arra, hogy örök életûvé tegye az imperium romanumot,
3223 IV, XXXVII | drága a hagyma, mert ilyen életveszedelemmel jár a megszerzése. Bizonyosan
3224 IV, XXXV | fáklyája határozottan a fiú életvonala felé fordult. Most már biztosra
3225 IV, XXXVII | Csak a rózsaszín hermának elevenedett meg elõször a szeme, azután
3226 III, XXIX | az istenek színei kezdtek elevenedni. Más körülmények között
3227 IV, XXXV | fõvárosában. Gazdagsága, elevensége, mûvészeti csodáinak tömege
3228 I, IV | szétnyitotta a göngyöleget, elfacsarodott a szíve. A papyrust helyenként
3229 I, IV | moly, s az írást sok helyen elfakította az idõ. Leöntötte a chartát
3230 III, XXX | útitárs vagyok. Mindjárt elfáradok, és akkor engem ölbe kell
3231 IV, XXXVII | Nem azért állt meg, mert elfáradt, hanem mert Quintipor visszazuhant
3232 IV, XXXV | piszkos klepetusában.~- Elfáradtam, pihenek egy kicsit - köhécselte
3233 I, XX | szokott szeme is kezdett elfátyolosodni, amikor látta, hogy az apai
3234 I, XVI | fedetlen fejû férfiak és elfátyolozott arcú nõk. Szobrok, képek
3235 I, XVIII | ágyba fektették, órákig elfecsegett nála kedves szeleburdisággal
3236 II, XXVI | mint a hajósok patronájának elfeketedett, formátlan faszobra. Leült
3237 IV, XXXIV | valakihez?~- De caesarom, hát elfelejted, hogy Quintipor a császár
3238 I, XIII | üvöltés volt.~- Bántottak? Hát elfelejtetted már Carrhaet? Hiszen te
3239 I, XIV | praefectura tetején. Rég elfelejthette, most már bizonyosan nem
3240 I, IV | talált. Az egész világról elfelejtkezve vette be magát közéjük,
3241 I, VII | úr, hogy a gyerekeimet is elfelezik velem, mint a malacokat
3242 III, XXXII | vagyok. Még az öledben is elférek. Nem leszek nehéz, Gránátvirág?~
3243 I, IV | ilyen örömet.~Quintipor elfintorította az arcát.~- Nem vállalnád
3244 III, XXXI | a kocsmán keresünk, azt elfizetjük a bolton, mert csupa ilyen
3245 I, XX | parabolái. Az egyistenhitet elfogadhatónak találta, de keresztény felfogásban
3246 I, XIV | mindig kénytelen volt azt elfogadni, noha nem mindig szívesen.~
3247 III, XXXIII | kinyújtottad felém, ~S árnyául elfogadtál sugárzó életednek...~Hangja
3248 I, XIV | rajta a vágy, hogy õ is elfoglalja köztük a maga helyét. Tökéletesen
3249 III, XXXIII | fájathatna. A fiú félénk és elfogódott volt, mintha minden bátorságát
3250 I, XIX | önmagáért. A rhetor azonban elfogódottan tette a kezét a koporsóra,
3251 I, XVIII | mint kezdetben, valami más elfogódottság, amelytõl nemcsak hogy szabadulni
3252 III, XXXII | erdõbe, s egyszerre az út is elfogyott. Mars isten fekete ruhás,
3253 I, VIII | hogy megindultsága majdnem elfojtja szavát.~A császár épp abban
3254 I, III | nap vérével a császáré is elfolyhatott. A zsoldosok kapzsiságával
3255 I, XVII | hogy sokkal több vér fog elfolyni. Kár pedig ezért a vallásért,
3256 III, XXVIII | várj, kisfiú, majd addig elfordul a néni, jó? A ruhádat dobd
3257 II, XXII | ez a minden örömtõl való elfordulás, ez a senkinek meg nem nyíló
3258 II, XXII | szomorúságra, az élettõl való elfordulásra, neki az összeszorított
3259 III, XXIX | kitenni magát, hogy barátai elforduljanak tõle az utcán, vagy a közös
3260 II, XXII | kezdték, hogy egy kicsit elfordult egymástól a szívük. Most
3261 I, VII | türtõztetnie magát, míg az istenek, elfordulva a méltatlanoktól, õt ültették
3262 I, I | erszényét. A matematikus elfüttyentette magát.~- Fortuna szarujára,
3263 IV, XXXVI | mért nem tudta éjszaka elfújni a mécsesét addig, míg az
3264 II, XXIV | hat asszony és a hat férfi elfújta gyertyáját.~Diocletianus
3265 IV, XXXVII | mosolyogva a két szobornak, és elfújva a mécsest, most már csakugyan
3266 III, XXXI | szólalt meg. Zöldes arcú, elfulladó hangú, fiatalos ember. Kirepedezett
3267 IV, XXXVI | szemek néznek. Fölugrottam és elfutottam, és abban már nem vagyok
3268 IV, XXXVII | vakarja magát? Aki nélkül úgy elgirhesedett volna az apja mellett, mint
3269 I, III | elszokott rabszolgákat. Elgondolása szerint a birodalmat csak
3270 I, XVII | Aeneas õsünk Anchises atyát. Elgondolhatod, mekkora volt a riadalom
3271 I, X | Quintusékat - mondta egy kis elgondolkodás után - mégis jobb lesz eltávolítani
3272 IV, XXXIV | kihordogatta a szobából. A lány elgondolkozva nézett maga elé, s csak
3273 V, XXXIX | taglózzák le egymást a rómaiak. Elgondolni szép az ilyent, elalvás
3274 II, XXIII | magának. Az apai szeretettõl elgyöngített szív nem bírta tovább nézni
3275 III, XXXII | fiú. Dac, harag, keserûség elgyöngítette benne a szerelmet.~- Én
3276 III, XXIX | egészen megfiatalította elgyötört arcát. - Nem találsz nagyon
3277 I, II | köldökzsinórodat, hogy így elhagyj engem?~A fiú nevetve szaladt
3278 I, XVII | Valeriának úgy kellett anyját elhagynia, hogy nem is láthatta.~Különös
3279 IV, XXXV | és a futtukban mankóikat elhagyó ál-sántákat; egy tarkaruhás
3280 II, XXVI | Alexandriával, ha te is elhagyod? Tudod, hogy nekem is el
3281 III, XXXI | fölrakásában jártas bõrápolók s az elhájasodott tagokat biztos kézzel senyvesztõ
3282 I, I | élet küzdelmeiben hamar elhajlott egymástól, mint a parabola
3283 III, XXXII | út mellé, hogy akik itt elhaladnak, azt mondják neki: légy
3284 I, VII | faluba. Már a községházát is elhaladták, de se emberrel, se semmiféle
3285 I, XIV | fontosabb törvények aláírását is elhalasztotta. Az ármaximálási törvény
3286 V, XXXVIII| tarthat még el.~Az orvos elhalkította a szót, mert már közeljártak
3287 I, I | azért õ is jobbnak látta elhallgatni, bár senki se figyelt rájuk.
3288 I, IV | Várj, kis vipera, majd elhallgatsz te mindjárt! - legyintette
3289 I, XX | neked, vagy rosszhiszemûen elhallgatták elõled az istentelenek magasrangú
3290 I, X | szerencsétlen elszólása juttatta? Elhallgattassa rögtön, mielõtt jóvátehetetlen
3291 V, XXXVIII| császár hideg pillantása elhallgattatta. Jobbnak látra tehát engedelmet
3292 IV, XXXV | vérét.~Az utcán kezdtek elhalni a nappal hangjai. Néha muzsikaszó
3293 I, VI | szolgálták a szentségeseket, elhalogattak már, vagy nyugalomba küldte
3294 IV, XXXV | attól, hogy megbánja ezt az elhamarkodott lépést? Õ azt felelte, elérkezettnek
3295 I, XVI | ágyában lángok közt feküdt, és elhamvadt egész palotájával együtt.~
3296 IV, XXXIV | és otthon kiszabadítani, elhancúrozni vele a palota csöndjében,
3297 I, VII | hanem istenek. Aki õket elhanyagolja vagy megsérti, még ha véletlenül
3298 II, XXIII | istenek rossz néven veszik, ha elhanyagolják õket egy másik istenért.
3299 I, XVII | szegények táplálására, azt elharácsolták, s a szent könyveket elégették.
3300 I, XXI | nyelvét, amennyire bírta, elharapta, és a véres húscafatot ráköpte
3301 III, XXIX | sikoltoztak. A hóhérlegények elhárították az akadályt az üldözõ törvények
3302 I, XVIII | nem tudott, hanem annál elhatalmasodottabbnak érezte, mentõl többször
3303 II, XXV | és soha nem gyorsabb az elhatározásban. Reggeltõl estig dolgozott
3304 I, XV | nyakába kötött deszkára elhelyezett apró istenszobrocskákkal
3305 I, XVIII | Éppen akkor, mikor a lány elhelyezkedett a princeps ölében. Egy pillanatra
3306 III, XXX | benne, hogy a szomorúság elhessegetésére mindig újra kellett kezdeni
3307 I, XX | alatt. Egy legyintéssel elhessegette magától a nikomédiai összeesküvésre
3308 III, XXXII | látogatják, hogy a pap nem élhetne meg benne. Egyszer egy évben
3309 I, X | neked tudnod kell, te vele élhettél! Nem vetted észre, hogy
3310 I, I | állapította meg, tehát aki azokat elhibázza, az felségsértést követ
3311 III, XXXI | nagyon tudom. Nézd, testvér, elhidd, hogy megmondanám, de akkor
3312 I, X | azt akarod, hogy én ezt elhiggyem neked?~Bion vállat vont.~-
3313 IV, XXXV | és nevedet a csillagokig elhíresíti!~Bár kárhozatra méltónak
3314 III, XXX | tenném neked. Így mindig elhitetem magammal, hogy te is ott
3315 I, XIII | mandulapogácsát. A lány most már elhitte, amit Romula nagyanyjától
3316 I, I | idõkben, amikor egyre jobban elhitványodott a pénz, az se mutogatta,
3317 I, VI | lányával a balján. Kicsit elhízott már, rengeteg teste alatt
3318 VI, XL | omladozó oltárok köveit elhordják káposztáskõnek. Az ég csak
3319 III, XXVII | hogy a versemet elengedem. Elhoztad, Gránátvirág?~Hogy az alexandriai
3320 I, VII | ráeszmélt, hogy az istenek elhozták az õ óráját. Kirántotta
3321 I, X | Dominus. November nonája van. Elhoztam Apollinaris horoscopiumát.~
3322 I, XXI | új életre hamvaiból. Egy elhullajtott tollát fel is vette a favágó,
3323 IV, XXXV | koldusok, fegyencek és elhullott állatok tetemei. Köpönyegüket
3324 I, I | beavatott Bion lehetõleg elhúzódott az emberektõl, a rhetor,
3325 I, VI | lánya volt a császárnõnél, elhúzódtak trécselni.~Az orvos megállt
3326 IV, XXXIV | jelentette is a lovagot, és elhúzta elõle az ajtó nehéz perzsa-függönyét.~
3327 I, XVIII | játssza a szerepét, hanem éli. Egyszer Atreusz szerepében
3328 I, I | megosztottsága mindenkit kivert éliből, úgyhogy a szárnyas-feldarabolónak
3329 I, X | derekából a csömört! Biontól is elidegenedett itt egy kicsit. Mi van õvele?
3330 IV, XXXVII | becsúsztatta az erszényeket, eligazgatta rajtuk a füvet, és búcsút
3331 I, VI | Mutatta lúdbõrös karját, eligazította a beteget az ágyban, könnyeit
3332 I, XVIII | nyakukban bronz-csörgõvel, ami elijesztette a rájuk leselkedõ gonosz
3333 I, IX | seregélyeket kellett volna elijesztgetnie a tõkékrõl. Hát reggel látom,
3334 IV, XXXVII | felöltöztetni. Azokkal is elintézed a dolgot, a koporsót is
3335 I, II | Igaz, hát az öreg Quintus elismer-e úrnak?~- Udvari légyfogónak
3336 III, XXXI | aljas embernek, sõt mindenki elismeréssel nyilatkozott találékonyságáról
3337 I, XVIII | csak tréfából mondja, mégis elismerést érzett benne, és örült neki,
3338 III, XXVIII | lesznek hajlandók uruknak elismerni egy váratlanul felbukkant
3339 V, XXXIX | Nikomédia felé. A császár elismerte, hogy ez a föltevés annyiban
3340 I, XV | tekintélyét maguk az istenek is elismerték. Egyszer - ezen a történeten
3341 III, XXXII | templomszolgát, aki türelmesen elismételte mondókáját. De most azt
3342 I, XXI | hóhér kezére adandó. Az elítéltek vagyona elkobzandó, s ha
3343 I, I | Összemarkolászta a kis rezeket, és eljajdította magát.~- Mindössze öt siliquia,
3344 I, VI | küldött.~A másik asszony eljajdult.~- Van még olyan isten,
3345 VI, XL | most magamon, aki hétszámra eljárkálgatok itt, a salonai palota napos
3346 I, XVI | valami meggondolatlansággal eljátszani.~- Mit csináljak veled,
3347 III, XXX | õket felvidítani, pedig eljátszotta nekik Acilia esetét az orvossal.
3348 I, III | Maximianus már rá is festette eljegyzésteket aquileai palotája ebédlõjének
3349 I, XV | a bálványimádókat, hogy eljõ az Úr felhõiben, villámlással
3350 III, XXX | Máskor is a tied volna, ha eljönnél érte. Soha nem töröm meg
3351 II, XXIV | fejezte be szavait -, eljött az idõk teljessége, és feltöretik
3352 V, XXXVIII| vagyok? Sok a dolgom, mégis eljöttem hozzád. Megismersz?~Titanilla
3353 IV, XXXV | végére és az Úr dicsõséges eljövetelére gondoltak, és a pallosos
3354 IV, XXXV | minden reggel hallom, mikor eljövök hazulról. Azt mondják, Vespasianus
3355 III, XXXI | mehetnékje. Az öreg cseléd elkapatottságával ütött a magister vállára,
3356 III, XXXIII | Nem kell beereszteni. Elkapná tõlem a bajt.~- Mondjak
3357 I, III | megkívánják az istenektõl, hogy elkápráztassák õket. Ki tisztelné Jupitert,
3358 I, XIX | Sátán a jó szemet is sokszor elkápráztatja, s az övé már öreg szem.~
3359 I, XVI | közel végét és a gazdagok elkárhozását. Zúgó moraj fogadta, amely
3360 V, XXXIX | Bion térden maradt, és elkékült szájjal vallott:~- Nekem
3361 I, II | tökéletesebbekké teszi nálunk. Én ugyan elképzelni se tudok olyan istent,
3362 III, XXX | lychnis-koszorúval.~De az elképedése csak egy pillanatig tartott,
3363 III, XXX | baloldalukon egy férfi elképedt arca, kopasz fején a félrebillent
3364 I, XIX | Kicsodát? - kérdezte elképedve a rhetor. Tudta, hogy a
3365 I, XVIII | öregek lelkesedése miatt. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy legyen valaki
3366 II, XXII | nobilissima ujjongott, mikor elképzelte Maxentius dühét, de mindjárt
3367 III, XXX | nagyanyánál, egyszer majd elkérem tõle, és neked adom. De
3368 IV, XXXVII | könnyei.~- Nem hagytam el. Elkergetett.~- Õ?~- Hogy gondolhatsz
3369 II, XXII | elsõszülötte és kísérete várta az elkerülhetetlen halált.~Diocletianusnak
3370 IV, XXXV | A császár figyelmét is elkerülte a hang színének megváltozása,
3371 I, VII | szószólót, akit csodálatosan elkerültek a nyilak, úgyhogy külön
3372 I, VII | bírták az eget és a földet, elkeseredésükben széthullottak olyan apró
3373 III, XXXI | kínálván meg hellyel az elkeseredett embert. Bort is töltött
3374 I, IX | akit ifjabb éveiben néha elkeserített az, hogy õt hivatala a házasélet
3375 I, XI | öcsém. A születéseddel is elkéstél száz esztendõt - mondta
3376 I, VII | az óriási mû mégiscsak elkészült, s Diocletianus joggal érezhette
3377 I, XI | tolt alá.~- Hát mégiscsak elkészültél, kislány? - kacagta el magát. -
3378 III, XXIX | megváltoztatta.~Mindenre elkészülve válaszolta, hogy minden
3379 I, XII | amint a homlokán kezdve elkezdte leltározni szemével és szájával,
3380 II, XXIII | hinni. De ahogy ránézett az elkínzott arcra, ahogy látta a hervadt
3381 I, XXI | utat, ha a császárné is elkíséri. De az augusta engedelmet
3382 II, XXIII | marad velem. Téged Bion fog elkísérni, hogy legyen kivel beszélned
3383 III, XXXIII | akartalak, Gránátvirág. Elkísérsz a becsületes és udvarias
3384 I, XXI | politikai okokból kellett elkobozni, s az augustát, szegényt,
3385 I, I | bõrkötényes embert. Az apródok elkobozták a zsákot, nekiestek a dinnyének,
3386 I, XXI | adandó. Az elítéltek vagyona elkobzandó, s ha feljelentõ adta föl
3387 I, XVII | lerombolását, a szent iratok elkobzását s a pásztoroknak, a püspököknek
3388 V, XXXIX | öregember és az ólomszürke arcú, elkócosodott, lötyögõs ruhájú ember nem
3389 I, XIV | volt a Galeriussal együtt elköltött családi vacsora íze, engedelmet
3390 I, XVI | fekete emberre, aki az udvar elköltözése elõtt való nap olyan kavarodást
3391 I, XXI | emlékezhetik rá. Azóta onnan elköltözött, és Naissusban telepedett
3392 I, XVI | mintha nem akarná látni az elkövetkezendõket. Pantaleon azonban megtörte
3393 I, XVI | amelyek tudtára adták, hogy elkövetkezett az idõ teljessége. A bálványimádók
3394 I, VI | nem térne vissza. Mindent elkövettek az elûzésére. Meghintették
3395 I, XX | császár tekintete hirtelen elkomorodik. Aludt vérû tanítvány! A
3396 IV, XXXIV | királylány nevetett, de amaz elkomorodott. Erre aztán Hormizda is
3397 I, VII | Maximianus a tojást.~Tages elkomorodva, de méltóságos arccal adta
3398 III, XXXIII | éjjel-nappal, úgyhogy már térdig elkopott a lába, mire elért egy falusi
3399 I, VII | módjára lépkedett fel az elkoptatott lépcsõkön, hogy bemutassa
3400 VI, XL | halhatatlanok, unalomûzõ játékul elkormányozván a világot. Nos, Lactantiusom,
3401 I, V | ért haza, a vacsoraidõt elkószálta az elhagyott fasorokban,
3402 I, XVI | bocsáttatta Ammoniust, õket pedig elküldette.~Naplemente felé Ammonius
3403 II, XXIII | boldogság gondolatához. Akkor elküldi hozzá a császár a fiát.
3404 I, V | levágatta a karját, és elküldte az apjának hûsége jeléül.
3405 IV, XXXVI | lesz az archimímus, már elküldték érte a város leggyorsabb
3406 IV, XXXIV | hasonlít hozzá - nézett ellágyuló tekintettel a lányra.~
3407 I, I | volt hozzá, hogy nemcsak ellátásáról, hanem lelkikenyerérõl is
3408 I, III | Minden császárt vállalt, aki ellátta zsolddal, ruhával, ingyen
3409 IV, XXXIV | csak egy tûzszínû fátyol ellebbenését látta. Mire fölért, Hormizda
3410 II, XXVI | nem sokáig bírta ki, hogy ellenálljon szemeinek, amelyek prédát
3411 I, III | amelyek úrrá tették, s ellencsászárait legyõzte, mielõtt kikiáltották
3412 I, III | bevonulásig. Nemcsak az ellencsászárok hadai állhatták útját, hanem
3413 I, III | császárrá, arra a nyugati légiók ellencsászárral feleltek. Akit a Danubius
3414 I, III | légiók majd gondoskodnak ellencsászárról, aki a világ fõvárosának
3415 I, XVI | mesterkedésének leleplezését.~- Azután ellenem intézett orvtámadást a sötétség
3416 I, III | józanság, hogy többé nem ellenezte Constantius kormányzási
3417 V, XXXVIII| látta semmi értelmét az ellenkezésnek. Türelmetlenül nézett le
3418 I, XX | birodalom érdekeivel is ellenkezik. De ilyen babonáik más szektáknak
3419 I, XIV | megtaláljuk a módját az ellenkezõ istenek összebékítésének.~
3420 VI, XL | állítottam volna ennek az ellenkezõjét. Nekem az istenek már azóta
3421 I, VIII | erõszakra, mert nem lesz, aki ellenkezzék az erénnyel. A rend, az
3422 I, VII | Minden állami hivatalnok ellenõre volt a másiknak, a helytartóra
3423 I, III | állandóan segítette, igaz, ellenõrizte is egymást. Némi súrlódás
3424 I, XI | fölkapták. A tivornyázók ezzel ellenõrizték magukat és egymást, hogy
3425 I, XXI | mellé. Egyrészt azért, hogy ellenõrizzék egymást, másrészt mert meg
3426 I, VII | õket. Különösen, ha nemcsak ellenségeiknek, de barátaiknak sem jut
3427 I, XX | teszi igazában az állam ellenségeivé, hogy istenüket, aki tulajdonképp
3428 III, XXIX | õszintén beszélek, Domina -, és ellenségekké teszi õket, akkor talán
3429 I, XXI | felségsértéssel. Aki az istenek ellenségének mondja magát, az ellensége
3430 I, XVII | szabad a birodalomban ennyi ellenséget megtûrni, akik a többségrõl
3431 IV, XXXIV | Nagy hiba volna Galeriust ellenséggé tenni addig, míg baráti
3432 I, VI | istentelenek rosszabbak az ellenségnél.~- A keresztényekre gondolsz?~-
3433 I, VI | mint annak a máktejnek az ellenszerét, amellyel Somnus isten megkeni
3434 I, IV | s legtöbb pályatársával ellentétben tudott is lelkesedni azokért
3435 I, XX | szokott hivatalnok-elméje ellentmondásokat fedezett fel az evangéliumban,
3436 I, XVII | Bionom, azoknál a különös ellentmondásoknál fogva, amelyek az istenek
3437 I, XX | a testvérrel. A katonát ellentmondásra, lázadásra, szökésre ingerli,
3438 IV, XXXV | lehajtott fejjel, szó nélkül ellépegetett a szobából. Bion csak most
3439 I, I | leeresztett izzadó, legyektől ellepett, szőrös mellére. Néha közéjük
3440 III, XXXIII | felelte neki, míg arcát újra ellepték a könnyek.~- Én... Gránátvirág...
3441 III, XXXI | koca karvalykörmû malacot ellett.~Tit megrántotta a Quintipor
3442 IV, XXXIV | szokás. Talán nem is kell ellopnod, Titanilla úgyis ide adja,
3443 III, XXXIII | ugyanazon a hangon felelni. S elmaradva a lány mögött, felvette
3444 I, XVI | természetû és vitatkozó elme, inkább csak magában töprengett,
3445 I, XXI | lehetne hinni, hogy az orvos elmeháborodott volt. Anthimus vallomásából
3446 III, XXVII | engedélyt kért rá, hogy elmehessen a világ fővárosába, amelyet
3447 I, II | sivatagban, ahol az elhomályosult elméjû istentelenek laknak, akikrõl
3448 I, XVII | fordítanak elég gondot, elméjük fárasztása nélkül jutottak
3449 I, XVI | istent, hogy világítsa meg az elméket, bejelentette, hogy a nikomédiai
3450 V, XXXVIII| állnak elõ. Ez ugyan régi elmélet, melyet a prusai Aszklépiadész
3451 III, XXVII | Epiktétoszt és Marcus Aurelius elmélkedéseit szerette hallgatni -, hanem
3452 I, XIV | fiúén is meglátszott az elmélyült figyelem.~Ez lehet Pantaleon,
3453 I, XVII | mostanában sokat foglalkoztatta elmémet. Néha arra kell gondolnom,
3454 I, XVI | amikor Isten parancsára elmenekültem a bálványimádó helytartó
3455 III, XXIX | nagy gladiátormérkõzésre elmenjen, amit a keresztények halálos
3456 I, X | katonák, õ és Maximianus elmennek is dinnyét ültetni, két
3457 I, II | világosságot. Amikor már elmerülõben volt, egy óriás közeledett
3458 IV, XXXV | fölött a Sátán imádatába van elmerülve, és - különösen mióta a
3459 I, XIV | a hatásköri túllépésért elmés elégtételt vett magának.
3460 I, XVIII | asszonyok nyelvén tudó és elmésen hazug, mert ion ember volt,
3461 IV, XXXVII | rosszabb, mintha dolgozna - elméskedett a görög, s kelet felé fordulva
3462 I, IX | árnyakhoz, akikkel tud beszélni, elmondaná nekik, hogy az anyjánál
3463 IV, XXXIV | Szeretném, lovag, ha elmondanád a nobilissimusnak, mi hasonlatosságot
3464 I, III | hogy alig tudta köszöntõjét elmondani. Constantius bíbor baldachinum
3465 I, VI | volt az udvaron, bement, és elmondatta magának, mi történt. A játszótéren,
3466 II, XXII | világlátott embernek, aki elmondhatta, hogy ő etette Arsinoeban
3467 I, XXI | van most már arra, amit elmondtál?~A caesar kinézett az ablakon.~-
3468 III, XXX | jelképileg volt jelen addig, míg elmorzsolgatták a frugális étket, amivel
3469 I, III | elszakították, és az udvari élet rég elmoshatta szívében a gyerekszív pillangószárnyú
3470 III, XXVIII | ígéretérõl. Constantius elmosolyodva legyintett:~- A Maxentius
3471 III, XXX | mindig sikerült ilyen könnyen elmosolyogni a szomorúságot, amely leereszkedni
3472 IV, XXXVII | félrebeszélés. De ne félj, ez elmulaszt mindent. Ejnye, hová tettem?~
3473 III, XXIX | hogy minden betegségét elmulasztaná, bár semmi baját nem érzi,
3474 I, XVII | vétett, és próbálhassa, amit elmulasztott. Nem nehéz föladat az enyém,
3475 I, X | ha a consistoriumi napok elmúlnak. Tudod, most mért hívattalak?~-
3476 II, XXV | boldogtalanság hosszú évei elmúltak, s fogadkozott, hogy nyugodtan,
3477 II, XXIII | mivel a félelem mindenkit elnémított, neki kötelessége megszólalni.
3478 III, XXXII | fogadni õket, mert mibõl élnénk, ha itt is szívtelen lenne?~
3479 IV, XXXIV | a kegyence miatt mindent elnéz a császár, ha ugyan az lesz
3480 I, XIV | edictumot a naptárfigyelõ papok elnézésébõl baljóslatú napon, a cannaei
3481 I, XX | halhatatlan isteneket meghaladó elnézésed. Itt nem segít a jóság,
3482 IV, XXXVI | hajlongások közt kérte a közönség elnézését. Pár perc múlva itt lesz
3483 II, XXIII | a régi isteneket. Talán elnézésével bûnt is követett el, de
3484 V, XXXIX | halálát, hogy úgy érezte, elnézheti neki ezt a kis léhaságot.
3485 I, VII | embernek forrásvízen kell élnie, hanem az, ha ugyanakkor
3486 III, XXXIII | kezét, és mutatta, hogy elnyírta egyik ujját. Nem merte megcsókolni -
3487 V, XXXIX | egymást.~Végre a császár elnyöszörögte magát.~- Hova tetted?~-
3488 I, I | vette célba Pyrargus egy elnyomorodott dinnyével a paraszt bozontos
3489 IV, XXXVI | kezdõdött volna még meg az elõadás? Mért van akkor ilyen csönd?
3490 I, XX | a szándékáról. Hierocles elõadása csak arról gyõzte meg, hogy
3491 I, VII | kényszerítve a többit is. Elõállt egy öreg katona, és valamennyiük
3492 I, XI | Kiirtani... A birodalom elõbbrevaló, mint a császár... A polgár
3493 III, XXX | mikor az ember elalszik, elõbújnak, és végigtipegnek rajta.~
3494 III, XXXII | fája alatt. De a lampyrisek elõbújtak a márványfalakból is, zápor
3495 I, IX | több törvényt hozott, mint elõdei száz év alatt, de a gyûlöletet
3496 I, VII | uralkodói tökéletességben. Ez az elõdje készen kapott egy virágzó
3497 II, XXVI | igazított valamit. Aztán elöl a nyakán motozott, s Quintipor
3498 I, VII | oltárokról.~- És hová lettek az elöljáróitok? A decuriók?~- Féltek, hogy
3499 IV, XXXVII | még a vén szenátorén is elömlött valami abból a boldogságból,
3500 I, III | leskelõdõ testvéreik.~Az elöregedés minden nyavalyája kikezdte
3501 II, XXII | éjszakája volt, minden utcát elözönlöttek a zarándokok, akik templomról
3502 I, III | nesztõl nem zavart mélyébõl elõfehérlett Juno, Jupiter és Minerva
3503 III, XXX | pillanatig tartott, s máris elõgurult a kopasz fejhez tartozó
3504 IV, XXXVII | jóváhagyóan mosolygott, s elõhúzott két erõs bõrerszényt.~-
3505 I, V | rajta.~Quintipor félénken elõhúzta az erszényét, és megcsörrentette
3506 I, V | Nem háttal kifelé, ahogy elõírás szerint kellett volna, hanem
3507 V, XXXVIII| egészen a cerimoniale által előírt léptekkel hagyta el a caesar
3508 II, XXII | eltemetett a homok. Aztán ketten elõkapartunk benneteket. A magister ott
3509 II, XXII | kigazdult kalmárnak nézték, mint előkelő úrnak. Azt senki se gyanította,
3510 V, XXXIX | nagy számmal vannak az elõkelõbb és vagyonosabb társadalmi
3511 I, XVI | princepsnek, s a gyülekezet elõkelõi még többet is tudtak, vagy
3512 II, XXIV | bevallották, s a gyülekezet elõkelõivel meg tudta értetni, hogy
3513 I, XIX | tengerig, s elválasztotta az elõkelõk márványvárosát a gyári negyedtõl
3514 II, XXV | Tisztaságban, szépségben, elõkelõségben. Egyik feltételt nehezebb
3515 I, VIII | lehetett látni, hogy az udvar elõkelõségei mind kötelességüknek fogják
3516 IV, XXXVII | Az írnok vállat vont, és elõkeresett egy nagyobb viaszos táblát.~-
3517 I, X | legszerencsésebb konstelláció. Elõkeressem? Mind a tíz megvan, amit
3518 I, XVIII | calamus nincs is bemártva. Elõkereste a bronz atramentumot, fölka
3519 V, XXXIX | a szemét.~Õ maga szaladt elõkeríteni a császári díszeket. Közben
3520 I, XIV | intézkedett másik áldozati állat elõkészítésérõl, de az istenek engesztelékenyebbeknek
3521 III, XXXII | letette a kosarat az oltárra, elõkészített egy kiöntõs bronzüstöt,
3522 I, XXI | bólintott, és kiadta az elõkészítõ rendeletet a nílusi útra.
3523 I, X | vesztére legyen, hanem hogy elõkészítse az uralkodásra. Lehet, hogy
3524 II, XXIII | bíbort.~- Addig mi mindent elõkészítünk, anyácska. Még asszonyt
|